Egy szívbe markolóan realista, II. világháborús regény arról, hogy mit tesz a háború a fiatalokkal, hogyan lesz egy hazájáért meghalni is kész, büszke fiúból egy életét féltő, álmok nélküli roncs, akit megtagadott a népe, akit megalázott egy újonnan jött hatalom. A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett Yoshimura Akira (1927-2006) ír minderről hitelesen, a japán nemzet egyik legsötétebb, máig feldolgozatlan traumákat felvonultató regényében. A 282 oldalnyi, negatív irányú fejlődéstörténet egyetlen ember életszakaszain keresztül mutat rá milliók sorsára.
Hitből a reményvesztett kiábrándultságba
A One Man’s Justice angol nyelvű regény lebilincselt, meghatott és egyben új megvilágításba helyezte számomra Japán sorsát a II. világháború idején. Mindig is szerettem és érdeklődve olvastam különféle nemzetek világháborús traumáinak irodalmi (és filmes) feldolgozásait. Ezek között ott vannak a romantikus kaland-drámák, mint a Kémnők, a Pearl Harbor, az embertelenségre és egy megbélyegzett nép szenvedéseire kihegyezett történetek, mint a Sorstalanság, az Apám helyett, valamint a realista igénnyel megírt, katonák sorsait testközelből, nyersen és brutális nyíltsággal átadók, amilyen a Meztelenek és holtak című regény is. Yoshimura Akira ezen utóbbi kategóriát gazdagítja történetével, annyi különbséggel, hogy a tényleges csatatéri jelenetek helyett, inkább a sorsfordító politikai és társadalmi folyamatokra helyezi a hangsúlyt, miközben háborús bűnös főhősét követi nyomon. Mégpedig 1945-től, az atombomba ledobásán keresztül, egészen a MacArthur nevével jelzett amerikai megszállás végéig – pontosan 1957-ig.
A több mint 10 évet felölelő történet főszereplője Takuya, aki Japán kapitulálása után leszerelt katonaként indul haza vidéki otthonába. Szülei és testvérei kitörő örömmel és szeretettel fogadják az egykori légierő tisztet, aki az amerikai bombázok elleni hadműveletek kidolgozásáért felelt. Ám az amerikaiak által felállított új kormány céljául tűzte ki azt, hogy azokat a japán katonákat kivégzik, akik a genfi egyezményt megszegve, hadifogságba esett foglyokat öltek meg. Takuyát pedig rémálmaiban kísérti azon tette, hogy a háborúban elkövetett egyetlen „emberölése” pont az említettekhez kötődik. Először büszke daccal bujdosik el az őt körözők elől, kész akár az öngyilkosságot is vállalni tettéért, majd minden bátorsága semmivé foszlik az idegeit felőrlő kétség és a háborús bűnösök ellen lassan feltámadó össztársadalmi gyűlölet miatt.
Az összetett regényben betekintést kapunk abba, hogy a világháború veszteseként Japán nemcsak gazdaságán, technikai fejlődésén és saját nemzettudatán szenvedett csorbát, hanem alapjaiban mennyire formálódott át az emberek élete. És itt egyetlen dolog kerül előtérbe: a túlélés. A háború után az óriási méreteket öltő éhínség (erre borzongató példát a Szentjánosbogarak sírja című anime mutat) közepette a korábbi hazafias eszmék már fikarcnyit sem érnek. Egy menekülő egykori katona, így Takuya, inkább válik számkivetetté saját népe körében, mint segítendő hőssé. Egykori barátok, bajtársak, családja támogatása fokozatosan és drasztikusan szűnik meg, koloncnak érzi mindenki a jelenlétét, és ami a legfontosabb: bűnösnek tekintik. Őt pedig sokkolja az a helyzet, hogy a korábbi halálos ellenség, most a legjobb barát, hogy japán nők amerikai katonákkal esnek szerelembe, hogy az amerikaiak a jók, a felszabadítók. Míg Takuyát lassan behálózza e megváltozott közhangulat, elveszti azt, amire mindig is büszke volt: a japánságát. Többé nem tudja mi a haza, miért küzdött és miért kell élnie – nem találja helyét többé a megváltozott társadalomban.
A mesteri regény számtalan felejthetetlen percet szerzett nekem, többek között Takuya szemén és érzésein keresztül élhettem át az atombomba becsapódását, ami hihetetlenül tragikusan jött át a lapokon. És itt merült fel bennem az a számonkérés, ami a regény állásfoglalástól mentes, pusztán a sivár tényekre alapozó mivoltából kimaradt: vajon Amerika milyen jogon ítélkezett a japán hadsereg életben maradt katonái felett, miközben ő maga több százezer civilt gyilkolt le az atombombával? Elgondolkodtató és tanulságos, egyben magával ragadó olvasmány ez, amit a történelem, Japán szerelmeseinek mindenképpen ajánlok.
Könyv adatok
Cím: One Man’s Justice – Akira Yoshimura
Japán cím: Toi Hi No Senso
Kiadó: Canongate , UK, Clays Ltd
Kiadás: 2004-es kiadás (eredeti kiadás 1978)
Terjedelem: 282 oldal
Megrendelhető: Amazon.com
