Animefronton csak 6 sorozatot nézek a friss termésekből (ezek közül nem írtam még a Kill la Killről, a Kakumeiki Valvrave 2nd Seasonról, a Galilei Donnáról és a Kyōkai no Kanatáról), de pár epizód alapján nem akarok végső ítéletet alkotni róluk. Mivel többször is kértétek, hogy amerikai sorozatokat is emeljek már be a blogoszférámba, hát akkor íme, jöjjön egy bejegyzés egyik 2011 óta futó kedvencemről. Ugye ősszel Amerikában is megindul az élet, és ugyan kevesebb kiemelkedő alkotásra bukkanok itt, főleg ajánlások alapján szemezek, de a Once Upon a Time az egyetlen széria, ami az előzetesei miatt már az indulásakor rabul ejtett.
Once Upon a Time, avagy Egyszer volt, hol nem volt… (2011- )
Mindig is imádtam a tündérmeséket (valaki tudja, valaki nem). Éppen ezért a kezdetektől fogva rajongója vagyok a Lost-Eltűntek alkotóinak agyából kipattant szirupos mesethrillernek. A széria legjobb évada az első volt ugyan (mint általában minden sorozatnál), de 2013 őszén elindult a 3. évad is, ami nem várt csavarokkal, újabb európai-ázsiai mesekarakterekkel *spoiler alert* (Mulan, Robin Hood, Csingiling, Pán Péter), illetve furcsa, sőt, leszbikusságot sejtető örökszerelem párokkal rengette meg ép elmémet és hitemet. Mégis, a sztori a horrorba illő sejtetéseivel továbbra is kenyérre ken.
Amikor a fantázia keserves valósággá válik
A történet dióhéjban annyi, hogy Hófehérke gonosz mostohája egy átkot bocsátott a mesevilágra, így az összes mesefigura a valóságba száműzetett, mégpedig Regefalvára. Mivel a valóságban nincsenek csodák, halhatatlanság, se varázslat, a boldogan éltek, míg meg nem haltak sem ,űködik, ezért a figurák amnéziával kísérve szenvednek a realitástól. Alkoholizmus, gyilkosságok, válások, hajléktalanság, bűn, halál, csalás – tudjátok, modern korunk nyavalyái lakmároznak rajtuk lelkesen. Egyedül a gonosz mostoha, a királynő, a leggonoszabb nők legjobbika járt jól: ő lett Regefalva polgármestere.
Előre bocsátom kis ömlengéssel körbehintve, hogy a Lana Parrilla játszotta „Evil Queen” a valaha kitalált legjobb karakter. A színésznő zseniális, gyönyörű, egyszerre tud mérhetetlenül szívtelen és szánni való lenni. Hol gyűlöljük, hol együtt érzünk vele, de a lényeg, MINDENKÉPPEN IMÁDJUK. Van, hogy féltékeny, pszichopata, kedves, vagy éppen bűnbánó – teljesen skizofrénnek tűnhet, de garantálom, hogy az őt hajtó csalódottság, kiábrándultság és gyűlölet minden cselekedetére logikus választ ad. Kárörvendően élvezkedik a hatalmának kiszolgáltatott „jókon” (bár ez sokszor megkérdőjelezhető, sőt, meg is kérdőjeleződik a sorozatban, hogy ki az igazán jó). Az első évadban még nem volt (teljesen) varázsereje, de a másodikban már megkapta a kakaót, hullottak is a fejek (bocsánat, törtek össze a szívek).
Ám van egy személy, aki megtörheti Regina átkát. Itt jön a képbe Emma Swan (Dr House Jennifer Morrisonja), aki Hófehérke és a Daliás herceg gyermeke. Őt még az átok beteljesülése előtt előreküldték Amerikába. Így árvaként, ézelmi csömörségben nőtt fel, se a mesékben, se a varázslatban, se a jóban nem hisz – ez nagyon fontos! Ez a sorozat alaptétele! Óvadék behajtóként üldözi sötét múltjával vívódva a csalókat, míg útja Regefalvára nem vezeti. A nő ugyanis tini fejjel szült egy fiút, akit örökbe adott, és valamiért az anyai ösztön úgy hozta (no meg a csalafinta kisfiú felkutatta anyját), hogy e fiút, Henry-t, követve Regefalvára jön. Henry-t tataram! Regina fogadta örökbe, és kissé önző szeretettel tartja rabigában.
Henry pedig hívő szívvel, egy mesekönyvből tud mindent: hogy volt az átok, hogy Regina a gonosz királynő, és hogy a valódi anyja az egyetlen, aki megtörheti Regina átkát. Így lesz Emma aggódó anya (minden épeszű nő pszichopatának hinné a fiát, ha az tündéreket, királylányokat nevez meg a való világban), így lesz a mesevilág és a jók jövendő megmentője, de csak szépen sorban. Először csak a város seriff pozícióig jut a ranglétrán.
Ennyi elég is a sztoriból, mindent nem akarok lelőni. Az 1. évad azzal telt el, hogy Emma elfogadja azt, hogy létezett/létezik varázslat, a 2. évadban ez a varázslat bekerült a valóságba, így Regefalvába, most pedig a 3. évadban „valós” karaktereink mentek át a mesevilágba, pontosan Sohaországba. Tiszta Lost-kuszaság mi?
6 pontban felsorakoztatom a sorozat érdemeit, gyengeségeit:
1. Megvalósítás: kicsit gagyi. A mesefigurák olyanok, mintha egy photoshoppot nem látott, középkategóriás cosplay felvonulást látnánk, a természetfeletti jeleneteknél erősen érződik a kevés költségvetésből építkező számítógépes grafika. Inkább tűnik az egész egy álarcosbálnak emiatt.
2. Hangulat: Leírhatatlanul magával ragadó! Izgalom, cliffhanger, cliffhenger hátán, sok szerelmi szál, Montague és Capulet típusú családi viszály, olyan összegubancolt kapcsolati háló, hogy ki, kivel, mikor, hol, hogyan, miért találkozott és mit tett, amik hihetetlen meglepetéseket okoznak. Az élcelődő, pikáns humor viccessé, a dráma meghatóvá, az akció mozgalmassá, a bonyolult szálak összetetté teszik és egy nagy rejtéllyé szövik az egészet! (Remélem nem húzzák el és nem rontják el úgy, mint a Lostot.)
3. Narratíva: A jelen eseményeivel párhuzamosan ismerjük meg a múltat. Akik látták a Lost-ot, azok tudják milyen ez. A törtnet aktuális fordulataihoz kapcsolódva mindig kapunk flashbacket, amik konzekvensen magyarázatot adnak a jelenben történtekre.
4. Színészek/karakterek: Regina (Lana Parrilla) és Rumpelstiltskin (Robert Carlyle) a legjobbak! Emma közepes (kb a folyton lefelé görbülő száját látom magam előtt), a szülei gyakran irritálóak, laposak, Henry cuki, lelkes, de semmi extra. A babérokat a gonosz karakterek viszik el, bár a 3. évad elejére Rumpelstiltskin ellaposodott. (Ő a Sötét Nagy Úr, meg a Szörnyeteg, aki varázslataiért cserébe kegyetlen dolgokat kér. Ha alkut kötsz vele, tuti megszívod. Egyébként egy mérhetetlenül gyáva alak, aki a legfőbb hatalom birtokában azt öl meg, akit akar. Nem bocsát meg senkinek, de a sarokba kuporodva képes sírni a gyerekkora és elveszetett családja miatt. A gyávaság mintaszobra, nemhiába, az összes felmenője az volt. Mr Goldként nyomul a valóságban.)
5. Rajongási faktor: 1. évadban 10/10-esen ment a cselekmény, a 2. évad leült (unalom, a varázslat beemelése a valóságba gagyivá tette a korábbi hátborzongató érzést), így 6/10-et érdemel. A most futó 3. évad már jobb, mint az előző, kezd visszatérni a függőséget kiváltó izgalmas narratíva, úgyhogy egy lóadag löketnek kap 8/10-es értékelést.
6. Bizarrságok: Emma egyidős a szüleivel (akik nem öregedtek az átok ideje alatt semmit, elég nehéz így bepótolni az elvesztett családi pillanatokat). Hófehérke és Daliás idegőrlő/nyálas/mindig egymásra találós románca/végtelenített csókjelenete. MINDENKI MINDENKINEK A ROKONA valamilyen formában. Leszbikus utalás Mulánra (3. évad, 3. epizód). Sárkányként sipákoló sellők, akik végül normálisan beszélnek (3. évad, 2. epizód). Hófehérke mindig megértő mosolya, ami miatt Regina nem csoda, hogy ki akarja nyírni.
Az aktuális, 3. évadról röviden (*spoiler alert*)
– Üdvözlet SOHAORSZÁGban!
A Sohaország fejezet, amit valószínűleg újabb 22 részen át fogunk élvezni, két dolgot emelt ki: minden szörnyetegben egy elveszett kisfiú lakozik, a leggonoszabb manipulátorok pedig gyerekbőrbe bújt démonok.
Sztori az eddigi 4 epizód alapján: Emmáék a gonosz Pán Péter otthonába utaznak Henry után kutatva, akit Pán Péter fondorlatosan elrabolt, mondván, hogy Henry az Igaz Hívő, aki a mágia megmentője lesz. Közben kapunk egy kis sejtetést Pán és Rumplestiltskin közös gyerekkori múltjáról, és jön a wtf élmény: Pántól még a hatalmas Rumple is fél?
Emma, Mary Margaret, Daliás, Regina és Hook egy furcsa csapatot alkotva jönnek Pán szigetére, ahol harcolnak vagy veszekednek. Regina heveskedik, de Emmával egyre jobb viszonyba kerülnek (látszólag), Daliás halálosan megsérül egy álomárnynak hála, de persze ezt titokban tartja, csak a beszólogató Hook tud róla. Mary Margaret vívódik, hogy nem tud Emma anyjaként viselkedni (hé, egyidős vagy vele, max a legjobb barátnője lehetsz!). Emma rájön, hogy ő is egy elveszett árva, és hogy mennyire szerette Nealt.
Na igen. Neal. Azt hittük meghalt, de NEM. Bekerült az elvarázsolt erdőbe, ahol Csipkerózsika és Mulán megmentette, majd apja (Rumple) kastélyában találkozott Robin Hooddal, akivel kiötlötték, hogy hogyan juthat el Sohaországba. Itt találkozik végre az apjával, akivel összefognak Henry megmentésére, de Neal megtudja a jóslatot, miszerint Rumple veszte Henry lesz, ezért Rumple valószínűleg meg akarja ölni a fiút. Ezen őrlődött Rumple, hiszen csak az unokája a srác, és míg azt hitte, hogy Neal halott, talán tényleg képes lett volna Henry-ért az életét adni, de Neal felbukkanásával megingott. Ezért is Neal megint csalódott az apjában, ott is hagyta, Henry megmentése így nem sikerült, hanem Neal is fogságba esett. Pán mindeközben egyre sikeresebben manipulálja Henry-t.
Úgyhogy megint visszatértünk ehhez az ördögi körforgáshoz: Ha a jó szándékra hajló gonoszokban nem hisszük, hogy lakozik még egy csipetnyi jóság bennük, akkor miért várjuk, hogy tényleg jót cselekedjenek? Az egész széria a bizalomról szól. A jók szajkózzák a második esélyt, de egyszerűen ők sem tudnak megbocsátani a rosszaknak, kiközösítik őket (jó, azért tényleg durva dolgokat tettek), de ha nem hisznek bennük, soha nem fognak boldogok lenni!
A Once Upon a Time 2011. 10. 23-án indult. Jelenleg a 3. évada fut az amerikai ABC csatornán.
Egy évada pedig 22 részes. Eddig megjelent epizódok száma: 48 rész.
Műfaja: dráma, akció, fantasy, vígjáték, kaland, természetfeletti.
Írta: Edward Kitsis és Adam Horowitz
Linkek: IMDb.com, Wikipedia, Hivatalos weboldal
Nektek mik a kedvenc sorozataitok? Tudtok ajánlani jókat a felsoroltak fényében?
Amiket nézek most: Once upon a time in wonderland, The Big Bang Theory, Így jártam anyátokkal (ezekről várhatók még cikkek)
Amiket néztem és befejeztem: Sherlock, Trónok harca, Dexter (imádtam mindet! Várom a folytatást.)
Dobtam: True Blood (4 évadnál, túl sok volt a homóság), The Vampire Diaries (3. évad alatt, nem tetszett, hogy más srácokkal is kavart a főhősnő), Arrow (1. évad alatt, uncsi lett), The Secret Circle (1. évad alatt dobtam, túl tinis volt, pedig izginek indult)
Hát, nem is tudom. Az egyetlen ok, hogy belekezdtem, hogy itt írtál róla. Pazarnak tartom az ötletet, a megvalósítás anyagi problémáin nagyvonalúan elsiklok, ami nálam inkább kimerül a gagyi CGI-ban, műanyag sziklákban stb. Nekem nem probléma a jelmez, ha nem mondod, fel se tűnik. Legalább emberibb tőle az egész. Ami halálra idegesít így a második évad végére, hogy hangsúlyozzák a boldog befejezést, a jó mindig győz szöveget, a nagy eredendő párharcot a tiszta jó és a velejéig gonosz közt, de folyamatosan kiderül egyik gonosz se olyan eredendő, velejéig romlott karakter. Egyszerűen annyira ellentmond a saját eredeti gondolatának, tagadja a boldog befejezést és az eredendő gonoszt, hogy Coránál konkrétan gondolkoztam, dobni kellene. Igaz, őt legalizálták a legkevésbé, de miért kellene nekem mindenkit szánnom egy direkt mesecentrikus műben, ami nyíltan a fikcióval, a lehetetlennel és képtelenséggel dolgozik? Ráadásul mindig megjelenik egy újabb történetszál, ami a második évadban rendkívül erőltetetté válik. Jó, az első évadban is mindig bele kellett még egyet rúgni Mary Margaretbe, mert miért ne, de itt már látszik, hogy nem tudnak kínjukban mit kitalálni. És mivel nem tudnak mit kitalálni, ezért sorra előszedik a karakterek régi hibáit, picit új köntösben, ezért pontosan tudtam a 2. évad 19. részének elején, hogy mi fog történni, lépésről lépésre… (azért hozom fel ezt, mert épp ezen dühöngök) Nem vagyok benne jelenleg biztos, hogy szükségem van nekem a 3. évadra is. Olyan tökéletes mértékben nem igényeltem volna a folytatását, mert annyira szép és kerek volt az első évad végén. Bár hirtelen látok valami fényt az alagút végén.
Örülök, hogy megnézted! (asszem :D, és ha jól olvasom, tetszett egy darabig!). Részben egyetértek veled. A második évad néhol mély repülés volt nálam a zseniális első évad után!
A harmadik évadot már nézem naprakészen, amivel szintén ellentétes érzéseim vannak. Engem Mary Margaret meg David románca már az őrületbe kerget, de komolyan, falra mászok az érzelmeiktől, túl nyálas. De a fordulatoknál maradva. Az új évadot nem akarom lespoilerezni, de itt megint visszajön az eredendő gonosz motívuma, de úgy érzem a cselekményt nem tudják már annyira izgalmasan és rejtelmesen bonyolítani, mint az elsőben. A Lost brigádnak sztem megint kiüt a gyengesége, hogy ugyanazt a motívumot (emlékezetkiesés és az ismeretlen gonosz motoszkálása a háttérben) akarják újra-újra elsütni, elsőre zseniális, de utána ez egyre laposodik.
Második évadban Pán Péterrel találkoztál már? Na ő, Cora után nagyobb falat lesz és visszafordíthatatlanul gonosz. Meg Pán után jönnek még. Egy tuti :D.
Gonosz karakterek megtérése: igazából nekem két embernél tetszett (egy darabig) Rumple-nél és Reginánál (összefolyt a sztori most a fejemben és pontosan nem tudom merre jársz :D). Regina is „jó” gonosz lesz, de kiválóan hozza majd ezt a karaktert, ellenben Rumplet teljesen tönkreteszik! Az egész sorozat pikantériáját az ő ravaszsága, kegyetlensége adta és…áh nem akarok spoilerezni, de ő egy hatalmas csalódás lett nekem. Elvesztette a varázsát.
Szóval per pillanat bennem is a csalódottság kerekedett felül így a 3. évad 14. része után. Ellenben, hogy mondjak valami biztatót is, mindezek ellenére voltak megint izgi részek – mégha arányaiban kevés is XD.
Ah, így visszaolvasva, tök ellentmondásos minden, amit írtam, de a sorozat maga is :D. Nagyon hullámzik a élvezhetőségi faktora.
Végül bele fogsz még a folytatásba? Én úgy vagyok vele, hogy elkezdtem, szeretem még mindig és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a nagy mese vége.
Animék terén miket nézel most?
Igazság szerint pont most nézem. Rájöttem, hogy a jelen már nem is érdekel, a múlt nagyságrendekkel érdekesebb. Mindig várom, hogyan vonnak bele még egy történetet, még akkor is, ha ez a jelenre kihatva a későbbiekben csalódást okoz. Cora története pont ilyen volt. (Ebből ismertem Rumplestilskint, így igazán hiányoltam.) A meglepően gyors szerelembe esés kivételével zseniális és elegánsan használták ki a szalmából aranyat fonó lány történetét. Természetesen egészében nézve mérges voltam rá, mert ez alakította át az eredendő gonosz történetét azon szegény lányévá, akinek nem adatott meg a boldog befejezés. Bár tény, hogy a szíves jelenet tette rá erre a pontot, mert ott igazán kettétörtem volna valakinek a nyakát. Illetve most jutott eszembe ezzel kapcsolatban egy érdekes probléma, szív nélkül nem szeretsz, nem gyűlölsz, nem élvezed a kínzást, végtelen racionális és célratörő pszichopata vagy. Nos, volt ott gyűlölet, bosszúvágy, kínzás, értelmetlen gyilkolás.
Igazság szerint az első évad elég jó volt, bár két-három alkalommal kevesebbszer is bele lehetett volna rúgni Hófehékébe, úgy kevésbé laposodott volna el valahol a háromnegyedénél. A második évad olyan hullámzó, mint egy viharos tenger, annyi különbséggel, hogy a hullámvögyek mélyek, a hegyek viszont csak dombok.
Szerencsétlen Belle-t már nagyon sajnálom, akibe eddig a legtöbbet, pedig teljesen kívülálló. Eldobják, elkapják, bezárják, megtámadják, meglövik, elveszti az emlékeit, visszaadják neki a rosszakat és negatív szereplővé teszik…
Egyet kell értenem amúgy, tényleg szánalmassá teszi a karaktert az, ha minden áron meg akarják magyarázni, hogy mélyen nem rossz, megváltozhat, de mindig csavarnak rajta egyet, hogy ez véletlen se történjen meg, mert nincs egy épkézláb gonosz, aki átvehetné ezt a szerepet. Amiben nem értek egyet, hogy Reginát ez ugyanannyira szánalmassá, unalmassá és repetitívvé teszi. Az Evil Queen, aki nem evil, de mégis az! Kicsit betette a kaput, hogy az előző rész szerint még a múltban is meg akart javulni egy röpke fél napig…
Animék terén a következőket nézem.
Szezonos: –
Nem szezonos: –
Retro: –
Végtelenül semmi kedvem nincs hozzá jelenleg. Az oldalra is múlt héten mentem fel, mikor már épp semmihez nem volt kedvem, hogy ott unatkozzak. Kezdem megérteni azokat, akik mondjuk munka mellett abbahagyják ezt a hobbit. Az ember egyszerűen elfelejti.
Ah ha Rumple elvész, akkor Belle-lel se fog már a kutya se foglalkozni >< Regina csináljon akármit, én imádom. Talán maga a színésznő fogott meg a legjobban, mert isteni kisugárzása van. Azt bírom benne, hogyha jó is lesz egy darabig, azt is olyan szarkasztikusan tudja csinálni. Közben poénkodik stb. Pl.: most a harmadik évadban úgy néz ki végleg megtért, de Hófehérkével olyan élcelődő szócsatákat vívnak, hogy csak na. 🙂 Anime: megértelek. Mostanában én is inkább filmeket néztem, vagy olvastam könyveket. Nem volt kedvemre való anime, DE most hogy betegszabin vagyok, újra belevetettem magam az őszi/téli animékbe és amik érdekeltek, azokat pótoltam. De munka után nem szokott kedvem lenni hétköznap már ezzel foglalkozni. Valahogy a meló átkapcsolja az agyamat hétköznap és jobban érdekel h a csapattal dolgozzak, hogy megfeleljek. Aztán meg álmosan kidől az ember a nap végén, a hétvégét meg azért várja, hogy végre a párjával lehessen. 🙂 Kifele jövök én is a fandomságból, ezért nincs hír se, annyi blogbejegyzés se, de azért a teljes felnőttségbe még nem estem át (egyelőre), így egy kicsit még kalandazok ezzel a hobbival. Plusz, munkám miatt kísérletezgetek ezen a téren, pl.: kreatív írást kell gyakorolnom és ehhez "szenzáció hajhászan" és szórakoztatón kell fogalmaznom. Olvastam pár érdekes külföldi blogot erről, és itt tesztelem őket. Úgyhogy már lassan a blogom lesz a munkahelyem gyakorlóterepe :D.
A második évad vége mint átvezetés nagyságrendekkel jobb az első végénél. Az ember látja az értelmét a folytatásának és igényli is, míg az elsőnél „minden szép és jó, mellékesen megjelent a mágia… na és?” A harmadik évad első 2 része szépen pörög, izgi, bár nem minden szempontból kiszámíthatatlan (igazság szerint szokásosan kiszámítható, de élvezem). Pán még lóg a levegőben, és teljesen hangsúlytalan gonosz, így sokkal kisebb potenciállal bír, mint anno Regina vagy Gold. Az ironikus beszólások száma exponenciálisan megnőtt, bár nekem sokkal jobban tetszik Hook szövegelése, mint Regina. Kíváncsivá tett. Épp ideje a tragikus második évad után.
hehe Pán még meg fog lepni! Hookot bírtam addig, amíg nem lettek érzelmei XD. De majd meglátod, milyen lesz. 😀
Beértem a sorozatot. Igazad van. Pán meglepett, és nem azért, mert egy rohadék. Hook extra szánalmas már részek óta, de Rumple-t még mindig jobban kedvelem, mint Reginát, hiába járta mindegyik ugyanazt a kört újra és újra. És ismételten ugyanannyira vége lehetett volna itt is a sorozatnak, mint az első évad végén. Lehet klisé, de mivel tündérmesékről beszélünk, miért is ne legyen az? Az új szál pedig gyakorlatilag új évad lehetne. Bár örülök, hogy nem húzták még vagy 8 részen át a Pán Péter történetét. A két gonosz közti váltást annyira se tudták „szépen” megoldani, mint az első és második évad összekötését.