A hátborzongató krimiíró, Natsuo Kirino (1951- ) negyedik könyvével csábított az emberi psziché burkainak felfedezésére. A Kín (1997), A halál istennője (2011) és a Grotesque (2003) után a kivételesen japán tinédzserekről szóló Real world (2008) akadt a kezeim közé e zseniális írónőtől. Ebben a regényben pedig minden volt, amit egy 5 szereplős, ok-okozati következményeket felvonultató félresiklás történetéből ki lehet hozni: bűntudat, lázadás, düh és szex. Tinik, akik a világ és a társadalom rendje ellen küzdenek, életkori sajátosságaikból és magánéleti problémáikból adódóan pedig egy belső világ menedéket nyújtó illúziójába menekülnek, ahol ugyanazt az álszent vétkeket követik el, mint a gyűlölt felnőttek.
Egy gyilkossággal kezdődött minden
Toshi egy átlagos középiskolás diáklány, aki három barátnőjével eszel ki képtelenebbnél, képtelenebb ötleteket a felnőttek megtévesztésére (ilyen az álnevek használata, vagy a rendszeres lódítás). Egy nap az elit gimnáziumba járó szomszédja megöli saját édesanyját. A lány akaratlanul fül tanúja lesz az eseményeknek, majd a gyilkos szomszédfiú belekeveri egy olyan visszafordíthatatlan és tragikus kimenetelű játékba, ami alapjaiban rengeti meg életét. A fiú (becenevén Worm) ellopja Toshi mobiltelefonját, aminek segítségével kapcsolatba lép annak három barátnőjével: a leszbikus identitását éppen felfedező, fiús Yuzannal, a könnyűvérű és egyben pedáns diáklány kettős alteregója mögé bújt Kirarinnal, valamint a magának való zsenivel, Terauchival. Ezek a lányok saját problémáik elől menekülve ringatják magukat abba a vágyálomba, hogy a vért ontott srác egyfajta megmentőként vezeti majd el őket egy új, szabadabb világba. E fiatalok története persze nem lesz felhőtlen. Szexuális zaklatás, a japán iskolarendszer nyomasztó világa, családi és anyagi problémák kereszttüzében tárul fel előttünk fejezetről fejezetre és egyben szereplőről szereplőre haladva a történet, amely nem lesz mentes konfliktusoktól és drámától sem.
Natsuo Kirino előző műveihez, a Kínhoz (1997), valamint Grotesque-hez (2003) képest a Real World (2008) nem bír olyan elementáris erővel. Ez talán a téma megrázó volta ellenére is a kliséktől hemzsegő mivoltával magyarázható (a japán tinik problémáitól zeng a japán médiaipar, lásd. az animéket, a mangákat, az élőszereplős filmeket, de még a híreket is). Másrészt, Natsuo ismét a fejezetenként más szereplő szemszögéből való történetmesélés eszközével élt, ami a narratívát színessé és gazdaggá tette, hiszen mindegyik karaktert megismerhettük, ugyanazokat az eseményeket pedig több szemszögből élhettük át. Ez a módszer azonban egy ilyen rövid, mindössze 224 oldalas regénynél nem feltétlenül működik jól. Az 5 karakterre végül nem került kellő arányban hangsúly, és volt olyan szereplő, aki a történet végére a semmibe veszett.
Megrázó és egyben megbotránkoztató jelenetek így is akadtak, valamint a japán társadalomra jellemző kortárs problémák előkerültek, de nem voltak ezek olyan erősek, mint a Kín sanyarú sorsú háziasszonyainak kálváriája és hányatott sorsa. Mindenesetre a Naoki-díjas, a kortárs japán írók egyik kiemelkedő képviselőjeként érdemes megismerkedni Natsuo Kirino írásaival (regényei nyomán filmes adaptációk is készültek). A bűn és bűnhődés toposza iránt vonzalmat táplálók számára kifejezetten ajánlom ezt a könyvét.
Adatok
- Cím: Real World / Riaru warudo (japán)
- Megjelenés éve: 2008 (japán megjelenés: 2003)
- Író: Natsuo Kirino
- Kiadó: Vintage International
- Nyelv: angol
- Linkek: Amazon, Wikipedia, Goodreads
