Amy Tan: A gyógyító lánya (könyv; Geopen kiadó; 2012)
Az önéletrajzi ihletésű, kínai nők sorsáról szóló regények az utóbbi években virágkorukat élik japán sorstársaikhoz hasonlóan a kortárs irodalmi palettán, de mindig tudnak valami újdonsággal szolgálni e bevett recept mentén építkező portékák. E művek tragikus főhősnői a következő utat járják be: gyermekként ártatlan tekintettel szemlélik a világot, majd egy rajtuk kívül álló hatalom kiragadja őket illékony szabadságukból és a társadalom, a politika, de inkább az emberi kegyetlenség szeszélyeinek válnak kiszolgáltatottá. A szabadság felé vezető, enyhén feminista szagú út pedig vérrel, halállal, és jó esetben szerelemmel van kikövezve. Bizonyos szempontból Amy Tan frissen megjelent műve, A gyógyító lánya sem különbözik sokban e kliséktől, de azért a rutinos keleti irodalom falóknak is tud újdonsággal szolgálni.
Eltemetett vétkek, szerelem és múlt
Nincs olyan év, hogy a kiadók ne dobnának piacra újra nyomással, vagy éppen frissen publikáltan regényeket a számunkra egzotikus keletként tálalt világról, főleg egy olyan országról, mint Kína, aminek sajátos politikai, kulturális és történelmi hagyományai kellően szövevényesek, gondoljunk csak arra, hogy szinte az 1900-as évek elejéig feudalizmus uralkodott itt, majd a gyorsan jött köztársaságot radikális sebességgel a szocializmus kínai módja váltotta fel. A háborúktól és különleges szokásoktól sem mentes országról szóló, drámai hangvételű, nők szenvedéséről és önmagukra találásáról mesélő történetek valamiért nekünk nyugati olvasóknak, elsősorban nőknek, egy olyan megfoghatatlan vonzerőt nyújtanak, amire kevés iromány képes. Hogy ennek mi a titka? Majd kicsit merengek róla a bejegyzés végén, de előtte jöjjön a Geopen kiadó által 2012 elején megjelentetett újdonság: A gyógyító lánya.
A történet főhősnője és első elbeszélője az Amerikában élő, kínai származású Ruth, aki mindennapi kenyerét árnyékíróként keresi meg, avagy a szavakkal eredménytelenül hadakozó, de zseniális ötletekkel teli szerzők gondolatait transzformálja irodalmi alkotásokká. A majdnem negyvenes éveiben járó nő egy elvált amerikai élettársa, kinek előző házasságából származó két gyerkőcét is kénytelen nevelni. Eddig könnyű hétköznapi drámának indul a történet, egészen addig, míg meg nem ismerjük Ruth édesanyját, a mindig harácsoló, elsőre tipikusan rossz benyomásokat keltő LuLinget. A nyolcvan felé közeledő nő azonban egyik pillanatról a másikra egy súlyos betegség tüneteit produkálja, ami Ruth-ot kétségek közé sodorja, hiszen egyedül élő anyja még saját magáról sem képes gondoskodni. Az orvostól orvosig járkáló körútjaik során a számára mindig is túl aggodalmaskodó, babonáktól és ellenszenvtől övezett asszonynak azonban van egy titkos története a saját múltjáról, amit még lányával eddig nem osztott meg. E történetet több ezer oldalban örökítette meg gyermekének anyanyelvén, ami végül megváltoztatja mindkettejük életét. Második elbeszélőnk LuLing, az akadékoskodó, soha meg nem értett anya szerepéből kilépve lesz újra fiatal lány, kit a sors szeszélye folyamatos tragédiákkal ostorozva sodort el a jólétből a száműzetésbe, a valahova tartozástól a kirekesztettségbe.
Már a története rövid előzetese sejteti, hogy nem a megszokott dramaturgiával van dolgunk. A jelenből kiindulva ismerjük meg a felmenőket és a cseppet sem rokonszenves kínai édesanya retrospektívan felelevenített múltját, ami miatt az olvasó játszi könnyedséggel tud azonosulni Ruth-tal, aki ugyanúgy egy számára ismeretlen, titkos világot fedez fel édesanyja emlékiratait olvasva. Ez a megfiatalodó mechanizmus egészül ki Ruth gyermekkori emlékeivel. A titok pedig ezen olvasmány bűvkörében is ott rejlik, ami végül letehetetlenné teszi a regényt. Mint hasonló regények nagy rajongója, így magamból kiindulva tudok hipotéziseket gyártani arról, hogy Ruth és LuLing története vajon miért lehet ennyire megkapó?
Először is, a mai elmagányosodási és kirekesztettségi folyamatok között könnyű átélni olyan karakterek érzéseit, akik e mellett, még külsőleg is megfigyelhető jegyek miatt találkoznak megkülönböztetéssel (Ruth történetében az Amerikában élő kínaiak sorsa is felsejlik). A főszereplők kínaiak, így kultúrájuk, történelmük, könnyen befogadhatóvá és izgalmassá teszi az egzotikumra vágyó olvasó számára a történetet, ami egy idegen, ellentmondásokkal teli világ felfedezésének ígéretet adja. Ez ráadásul egyszerre nyújt romantikus és kalandokkal teli utazást, ami a háború, a tiltott szerelem, az ősi vagy modern Kínai miliőjében elevenedik meg.
Másodszor ott az érzelmi töltet, ami igen erős. A szerelem mellett a család kerül a leginkább az előtérbe, főleg az anyák és a gyermekeik boldogulásáért hozott áldozataik, ami az érzelmi sivárságtól szenvedők számára hol nosztalgikus, hol átértékelési lehetőséget ad, és lényegében Ruth-ék olyan problémákkal is küzdenek az extrém történelmi viszonyok között, amik hozzánk hasonlóként mutatják be őket, így önmagunk egzotikus tükörképeit láthatjuk bennük. Így adva egy lehetőséget átvitt értelemben arra, hogy kínaiként, kínai nővé válva találkozzunk egy autentikus kultúrával, és felszínesen ugyan, de megismerjük egy több ezeréves birodalom egy-egy személy élettörténetével összekötött szeletét. Amy Tan műve mindezt ügyesen és leleményesen nyújtja, kreatívan csalogatva az olvasót talányokkal és a titokzatos múlt megismerésének kálváriájával, míg ott lebeg a lapok felett az a bizonyos örök érvényű gondolat, hogy mindenki az, ahonnan jött, a gyökereket nem lehet és nem is szabad letagadni, legyen az bármily fájdalmas is, a család és az egymásról való gondoskodás pedig az egyedüli érték a mai világban, amit se pénzért, sem hatalomért cserébe nem kaphat meg az ember.
Linkek: Geopen.hu, Libri.hu -(terjedelem: 395 oldal)
