Natsuiro Kiseki / 夏色キセキ (TV-sorozat; 12 epizód; 2012)
A vizsgaidőszak véget ért számomra (öröm ujjongás), így próbálom behozni a tavaszi szezonbeli animés lemaradásaimat. Ez az aktuális Natsuiro Kisekire, a Hyoukára, az Eureka Seven AO-ra, a Jormungandra, plusz, ha jut még időm, akkor a Zetmanra vonatkozik. A Natsuiro Kisekivel kezdem a sort, ami maga volt a kellemes csalódások rágós vattacukorkája. Először dobtam három vagy négy epizód után, de tanulás közben rápillantottam megint, és megfogott. A klisés indulás, az epizódok hullámzó színvonala ellenére igazán jól beerősített az 5. részétől kezdve. Sunrise-ék ezúttal otthon hagyták a mechákat, de helyette négy kislány hétköznapi életét csomagolták be picit varázslatosan nyárias köntösbe 12 epizód erejéig.
Egy utolsó nyár
Azt kívánom, hogy ez az utolsó közös nyár örökké tartson. Négyünk mosolya, a gondtalan pillanatok és a kacagásba fojtott csíntevések ne tűnjenek el soha. Az együtt töltött idő, mint egy varázslatos homokóra, újra és újra visszaforgatható legyen, így a siváran távoli hétköznapok ne növeljék a megfoghatatlan űrt közöttünk, s végül ne idegenekként tekintsünk egymásra, kik többé már nem értik, mit gondol a másik, nem tudnak egy lopott pillantással minden titkos mesét feltárni. – A Fullmetal Alchemist, az Un-Go és a Shaman King rendezőjétől, Mizushima Seijitől szokatlanul bájosnak és ártatlannak tűnik a felsorolt shōnenes küzdőszellem után egy lány központú, enyhén vígjátékkal feltuningolt slice of life dráma, a Natsuiro Kiseki. A történet az inkább mecha harcoktól zengő Sunrise stúdió berkeiben fogant, a természetfeletti erőktől ugyan nem teljesen mentes anime pedig először seinen manga formájában indult 2012 januárjában, amit áprilisban követett az animációs változat. A cselekmény négy kislány mókás kalandjairól mesél, amiben egy varázslatos kő szokatlan csodákkal ajándékozza meg őket.
Aizawa Natsumi (Kotobuki Minako), a kicsit fiúsan nagyhangú, sportos forgószél váratlanul szembesül azzal, hogy legjobb barátnője, a felnőttesen komoly Mizukoshi Saki (Takagaki Ayahi) nemsokára elköltözik szomszédságából. Saki édesapja ugyanis egy Tokió közeli szigeten kapott orvosi állást, így családjával együtt el kell hagyniuk a vidéki kisvárost, Shimodát. Natsumit tovább bosszantja Saki titkolózása, aki szinte az utolsó pillanatig nem volt hajlandó közölni vele távozását. A két lány a költözés titkának kirobbanása után napokig nem szól egymáshoz, csak közös barátaik, a halk szavú Tamaki Rinko (Toyosaki Aki) és a mindig rosszban sántikáló, lustaságáról ismert Hanaki Yuka (Tomatsu Haruka) tudja őket kibékíteni. A béküléshez a shimodai shinto szentélynél található furcsa kő is segítséget nyújt, ami szokatlan varázserővel megáldva képes teljesíteni a négy lány kívánságait, amik az idollá válástól kezdve egészen a testcseréig nyújtanak változatos kalandokat. Ezzel kezdődik e fiatal lánykák utolsó közös nyara, amely a szerelemről, emlékekről és az elszakadásról fog szólni, hiszen Natsumi, Saki, Yuka és Rinko négyes fogata kiskoruktól kezdve össze van „nőve”, így könnyekben és megható momentumokban gazdagon kalauzolják el a nézőt egy nosztalgikus túrára, ahol a gyermekévek a képzelet, álmok és barátság jegyében elevenednek meg újra.
Tömören kellemes és szórakoztató
A cselekmény nem bonyolult, de az érzelmek expresszíven kerülnek kifejezésre a részek alatt, még a néhol hullámzó narratíva ellenére is, ami főleg az anime elején teljesít gyengén, de amint beszippantja a nézőt ez a négy életvidám csajszi személyisége, rögtön beindul a történet, és már tűkön ülve várjuk a folyatást (ráadásként egy kis zenés, idollá válási álom is befigyel mellékszálként a lányok életében, plusz, mindegyik karakternek és a többiekhez fűződő viszonyának bemutatása kap kellő mennyiségű epizódot). Az animáció egyszerű, de aranyos, a hétköznapok varázsát idézi a könnyed, Hidari (pl.: Fractale) rajzolta karakterdizájn mellett. Az animében felcsendülő zenei repertoár viszonylag szűkös választékkal operál, de mind az opening és az ending adja a drámával és örömteli érzésekkel teli feelinget (ezeket a Sphere énekli). A sorozat első részeivel engem elbizonytalanított, hogy jól fog-e teljesíteni, sőt, volt, hogy abba is hagytam, de végül annyira lehetett azonosulni a főhős lányokkal, és annyi szép pillanat került a felszínre általuk, – ami merengős nosztalgiával töltött el saját középiskolai éveim iránt, mivel szintúgy négyen barátnőimmel bolondoztunk az iskolai szünetekben úgy, mint Sakiék, – úgyhogy a legkedvesebb szívmelengető anime lett számomra. Saki néha arrogáns kiszólásai, Yuka örök világmegváltó ötletei, Rinko cica mosolya és Natsumi lelkesedése még két részen át várnak rám, mivel a sorozat 12 részes, és jelenleg a 10. epizódjánál tart. (A kedvencem végül Yuka és Rinko lettek, de Sakit is imádom, olyan édesen tud nézni!)
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=278]
Anime adatok
- Japán cím: 夏色キセキ/ Natsuiro Kiseki
- Angol cím: A Summer-Colored Miracle
- Forgatókönyv: Urahata Tatsuhiko, Murai Sadayuki, Takahashi Tatsuya, Ayana Yuniko
- Rendezte: Mizushima Seiji
- Eredeti karakterdizájn: Hidari
- Karakterdizájn: Tanaka Yuichi
- Zene: Nijine
- Megjelenés: 2012
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 12 epizód
- Műfaj: hétköznapi történet, slice-of-life, dráma, vígjáték
- Stúdió: Sunrise, Atelier Musa, Lantis
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); MyAnimelist (eng); Hivatalos honlap (jp); Baka-Updates Manga (eng); Wikipedia (eng)
