Takahashi Ryo: Toxic (shōjo manga; 3 kötet; 2010)
Még Britney Spears kisasszony is leszédülne a székéről, ha megtudná, hogy (szerintem) legutolsó fogyasztható dala miatt kattantam rá erre a mangára. A Toxic manga és Britney Toxic című dala (hogy ráhangolódjatok a dologra linkeltem is) egy titkos küldetésen lévő szemrevaló lány/fiú akcióval teli útját követi, ahol a cél egyértelműen megmérgezni valakit. Nos, mindkét termékben határozottan egy dolog még a vonzó: a kigyúrt testű, rendkívül macsó hím nemű felhozatal.
A homofób Führer szép fiúkkal kacérkodik
Vizsgák kivégezve, úgyhogy új manga élményekkel felfegyverkezve adom át magam a szünetnek. Első páciensként pedig nem gondoltam volna, hogy egy enyhén shōnen ai fuvallatú portéka kelti fel az érdeklődésem, de a maradék 19 manga mellett, amiket az elmúlt másfél hónapban gyűrtem be (a mennyiség megtévesztő, javarészt 1-5 kötetes képregények voltak, sőt, rengeteg shōjo + josei one-shotot faltam esténként), ez a legfrissebb és legszokatlanabb képregény élményem. Szokatlan egyrészt, mert elsőre belezúgtam a témája ellenére, másrészt shōjoban ritkán találkoztam ilyen merész, tabukat feszegető történettel. (Téli animékkel is bombázok persze majd később, ha valakit azok jobban érdekelnek, de most pihentetem az animéket, plusz próbálom bepótolni a kemény 5 hetes kimaradásomat az őszi maratonból.) Szóval Toxic. Rögtön felcsillant a szemem, amikor megláttam a sztori ismertetőjét. Egy alternatív világban járunk, ahol a III. világháború után, a német Albert Rosen Müller lett a világ ura. A merész jelzőt így nemcsak a várható homo vs homo erekció miatt tartottam meg, hanem a kényes téma miatt is: német diktátor, aki a saját elvei és fantazmagóriái alapján akarja átszabni az emberiséget, személyes testőrségét azonban az SS helyett szívdöglesztő és angyalarcú fiúcskák adják (ráadásként horogkereszt helyett fekete rózsa a jelképük – elég romantikus, nem?).
Németek + tökéletes emberkép (itt szépség) + homofóbia (eredetileg Hitlerék devianciának tekintették az azonos neműek közötti kapcsolatot – ez itt is megmaradt). Ha eddig ez nem volt elég tabudöngető, akkor jöjjön egy kis abszurdum: a Führer személyes jó barátja és egyben Birodalmi doktora (Ogami), ki ezreket küldött már a halálba, megelégelte az őrült vezető céltalan gyilkolászását, és úgy dönt, hogy megöli. Ehhez pedig saját és fogadott fiát szándékozik felhasználni: Louis Ogami és „testvére” Luka, belép a Führer közvetlen testőrségébe, a Black Rose-ba. Azonban támad egy kis galiba a titkos akcióban. Luka saját élete árán akarja teljesíteni feladatát (az árva srácot Louis apja egy élő mérgező „virággá” nevelte kínzó fájdalmak közepette, a fiú csókja és teste halálos, szóval aki belé hatol, már annak is kampec – ezt a megtiszteltetést amúgy is a Führernek tartogatja hidegvérű bishink). Louis ezzel a tervvel nem szándékozik együttműködni. Lukát meg akarja menteni, de mit tehet a hihetetlenül jóképű, önzetlen „bátyus”, az elszánt, lányosan gyönyörű Luka ellen, aki bárkit hajlandó megölni célja elérése érdekében?
Amikor a megmaradt emberséged a tét
A morális kérdések mellett (Luka és Loius világmegváltó akciója ártatlanok feláldozásával is jár, mivel a Führer közelébe csak úgy juthat az ember, ha minél több hullát hagy maga után), ott vannak azok a röpke sejtetések, hogy a homoszexualitás tilalma ellenére, bizony ebben az elit társaságban igen csak aberrált, sokszor eszméletlenül perverz büntetések és nemi erőszakok zajlanak. A beteges megszállottságról, romlottságról nem is beszélve. A manga így nem is a lányosabb érzelmekre gyúr rá shōjo létére, hanem a sötét hangulatra, a groteszk és elkorcsosult vezetőségre, ahol senkiben sem szabad bízni, ahol egy szajha gyermeke lesz a megváltó. A szeretet, tisztelet, becsület pedig halott fogalmak. Ami még fogyaszthatóbbá teszi a cuccot: a shōnen ai szál teljesen felszínes, egy-két utaláson kívül (Luka és Louis kapcsolata elég gyanús, de lehet ez pusztán erős testvéri szeretet is) nem jelenik meg. Szexuális erőszak sem történik, csak szóban, ténylegesen kínzásokat és gyilkosságokat láthatunk, meztelenség terén pedig csábító felső testekből kapunk pont eleget (a szexi egyenruha kigombolás már csak egy utolsó löket az extázishoz).
Összegezve: egyértelműen 18 éven felülieknek ajánlom, mert nagyon kemény manga. Azért a szépsége a grafikában teljesen kibontakozik, ritka ilyen jó akció jeleneteket, verekedéseket, kidolgozott háttereket látni egy shōjoban, úgyhogy a kivitelezés hatalmas piros pont. A pszichológiai drámák és rejtélyek kedvelőinek ajánlott kifejezetten, akik bírják az erőszakot, a kegyetlenséget, de felfedezik mögötte a morális üzenetet, és értékelik azokat a halvány érzelmi kötődéseket, amelyek annak ellenére, hogy fiúk között jönnek létre, mégis azt jelzik, hogy valahol ebben a mocskos világban van egy kis törődés. Előre látom, hogy főhőseink, – a hűvös, számító Luka, az őt óvó, önzetlen Louis – saját halálukba futnak.
Ui.: bár egyik oldalon sem jelölték meg shōnen aiként, szerintem beleesik ebbe a kategóriába. A képregény 3 kötetes mindössze, az angol fordítás körülbelül a felénél tart. Egyébként a műfaji kevertsége miatt egy erős seinennek is elmenne, főleg az összeesküvés elmélet miatt. Ha nem ennyire dögös bishi karakterek lennének benne, a sōnen ai jelző fel se merülne bennem, mert tényleg inkább szexuális zaklatások/erőszakok vannak benne, nem romantikus enyelgések.
Linkek: TenManga (eng); MangaFox (eng); Baka-Updates Manga (eng)
