A kalapos vámpír likvidátor – D, a vámpírvadász

A kalapos vámpír likvidátor – D, a vámpírvadász

Ha lerázzuk napjaink tiniket vonzó, csöpögős vámpír allűrjeit, a napon csillogóan ragyogó, hősszerelmes mártír fiúkról, és hozzáadunk egy kis Bram Stokeres vagy Anne Rice-os ízt, akkor a mai vérbankot csapoló élőhalott gárda egyik klasszikusabb alfaja éled újjá a D, a vámpírvadász című japán képregény-sorozatban. A magyar könyvesboltokban 2007 óta megjelenő titokzatos D, mintha Penge és Lestat remixeléséből született volna, ki földöntúli erejével ritkítja az éjszaka démonjainak sorát, egy sci-fivel összekutyult fantasy világban.

Regényből manga születik

Japánban a misztikus horror atyjaként is aposztrofált kortárs író, Hideyuki Kikuchi már 1983 óta folyamatosan csak ontja magából félig ember, félig vámpír hőséről, a röviden csak D-nek becézett karakteréről készült regényeit, amelyek az amerikai piacra is bevágtáztak 2005-ben. Az idén megjelent 23. kötet sikerét támasztja alá, hogy 2007-től már képregény adaptációt is megért a széria, mégpedig a pályakezdő, de annál tehetségesebb újonc, Saiko Takaki feldolgozásában. A vámpíros, mészárlós, gyönyörű karakterektől hemzsegő manga, nemcsak minőségben veheti fel a versenyt keleti riválisaival, hanem az ártatlan szerelemre összpontosító, könnyfakasztó modern vámpír melodrámákkal szembemenve tér vissza a gyökerekhez: Lugosi Bélás vámpírábrázolásokkal, vagy szex és vér, egészséges mennyiségű akciójelenetek tárházát kínálva tálcán látványos grafikájával. A magyar manga (japán képregény) kiadás egyik nem éppen mainstream oldalágát gyarapítja így a D, a vámpírvadász, amely a Fumax kiadónak hála szinte a világpremierrel egy időben kerül a boltokba kis hazánkban.

D, mint dhampir, és D, mint dögös vámpírvadász

Minden ütős vámpír sztori alappillére egy titokzatos hős, aki nem találja a helyét a világban. Hallgatag, de jóképű D-énket, mind az emberek, mind a nemesség sorát alkotó vámpírok megvetik fattyú származása miatt, de dhampirként csak egy munkalehetőség szabad préda a számára: a vámpírvadászat. (Eddig akár Penge életét is élhetné japán köntösben.) A szívdöglesztő, de viccet nem ismerő hősünket egy izgalmas világba kell csak bepasszíroznunk, ami jelenesetben egy apokaliptikus vízió a jövőről, egészen pontosan 12 090-ből. A vámpírok, kik az éjszaka lényei, pár évezredig átvették a hatalmat az emberiség felett, azonban fajtájuk lassan hanyatlásnak indult. E futurisztikus jövőben erőszakos jelenlétük ellenére az emberek megtalálták a módját a túlélésnek, főleg a nem éppen kellemes radioaktív sugárzásnak hála egyesek mutánsokként támadnak a vérszívókra (még az X-meneknél is tökösebbek, ráadásul mentesülnek mindenféle szuperhős jelmeztől). Azonban mindkét faj saját végzete felé sodródik, amit látszólag érzelemmentesen szemlél 18-19 évesnek kinéző dhampírunk.

D olykor szerelmi légyottokba bonyolódik, sorra hódítja meg a törékeny női szíveket (egy dögös dhampirnak, aki segítőkész is, mégis melyik hölgy tudna ellenállni?), máskor félresikerült kísérleteket leplez le különböző torz szörnyek kiirtásával, vagy éppen jószívűen elengedi a menthetetlenül egymásba szerető vámpírt és emberlányt. Dhampirunk filozofálgató, horrorisztikus kalandjaiban emellett mindig akad egy lökött figura, aki gyakran csal mosolyt az olvasó ajkára. Ilyen a D kezén élő varázsló parazita, ki aszalódott arccal, nyál csorgatva löki az élcelődő poénokat fapofájú főhősünknek.

D kalandjait nemcsak a nemesség megmaradt erejének fényűző fitogtatása teszi ki óriási kastélyok és koporsók mélyéről, hanem a látványvilágban izgalmasan keverednek a viktoriánus romantika pazar ruhakölteményei, a számítógépek irányította mechanikus kütyükkel. Már eleve D száguldó paripája, Zorró Tornádójának sebességét is túlszárnyalja, amely fogaskerekekkel és elektromos energiával működve csattog végig a kietlen pusztaságon, homok viperák éhező pillantásaitól kísérve. A sci-fi körítést tovább erősíti az inkább retro feelingű óriási méretű fegyverek jelenléte, vagy a levegőben bolygószerűen úszó városok sokasága. A régmúlt és a jövő ily módon történő egymás mellé állítása kellemes kombinációt kelt a panelek között ugráló olvasóban. Azonban minden első mangás próbálkozásnak meg vannak a maga kis szépséghibái. A rajzoló, Saiko Takaki, ugyan több éves grafikai múlttal bír (dolgozott illusztrátorként, játék dizájnerként), a háttér és környezet kidolgozásai rendkívül részletesek, esztétikusak, azonban mind a mangás elbeszélőmód, és karakterdizájn terén van mit fejlődnie, ami az eddig megjelent négy kötetben meg is történik. A stílusának egyik gyengepontja, az egy sémára felfűzhető karakterábrázolás, főleg a női szereplőknél szembeötlően, akik ugyanazzal az arc felépítéssel térnek vissza. Éppen ezért vetik össze munkáját (jómagam is) az eredeti regény elképesztően gyönyörű illusztrációival, amelyeket Yoshitaka Amano művészien légies grafikái színesítettek. Yoshitaka rajzaihoz képest itt zavaróan nagyok a mellek, valamint kevésbé miniatűr kidolgozottság jellemzi a szereplők ruháját, kiegészítőit. A másik bicebóca mozzanat a cselekménybeli hirtelen váltásokkal való olvasó gáncsolás, bár a negyedik kötetre ebből a hibából már sikeresen kilábalt az alkotó.

Ha már a kivitelezésnél tartunk. A Fumax kiadó nemcsak az eredeti, Digital Manga által kiadott formátumot vette át, így a kívül, belül színes borítókat, átlag mangánál nagyobb méretet, de a fordításban is szem előtt tartotta az élvezhetőséget és értelmezhetőséget. A fekete-fehér, gyakran erős tónusokkal játszó képregény lapjai átlagos minőségűek, ami egy igen erős színvonalat biztosít neki a hazai piacon.

Végezetül miért érdemes elmerülni a D, a vámpírvadász világában? Először is, D történetéből két anime (japán animációs film) feldolgozás is készült, az első 1985-ben (a képregény első kötetét adaptálta), a második 2000-ben, Vérszomj alcímmel (ez a harmadik kötet történetét dolgozza fel), ami magyar DVD kiadást is megélt kétszer. Másodsorban érdekes újdonságként tekinthetünk a még mindig futó szériára, amelyben az ősi vámpírmítosz elevenedik meg minden egyes toposzával (kereszt fétis, napfényben hamuvá váló vámpírok, zombik), valamint az érett grafika, és Hideyuki Kikuchi történetei varázslatos hangulatot kölcsönöznek a mangának, amely egyszerre akcióval teli, néhol enyhén érzelgős, tipikusan a kifinomultabb élvezetek kedvelőinek szánva, de nem egy irodalmi vegyeskereskedésből összetákolt kommersz parafrázis. (Az ötödik kötet pedig ha minden igaz, nemsokára magyarul is megjelenik – külföldön ugyanis már kijött.)

Adatok

• Cím: D, a vámpírvadász (Vampire Hunter D)
• Kiadás: Fumax Kiadó
• Megjelenés: 2007-től jelenik meg magyar nyelven
• Eredeti sztori: Hideyuki Kikuchi.
• Rajz: Saiko Takaki
• Képek forrása: Fumax kiadó (hun); Minitokyo.net (eng); AnimeAddicts (hun); Képregény.net (hun)