3. Szegedi Képregényfesztivál – 2011. november 18-19. (beszámoló)

3. Szegedi Képregényfesztivál – 2011. november 18-19. (beszámoló)

A hagyományokat kissé megszakítva, az idei Szegedi Képregényfesztivál két napra bővítette ki lenyűgöző programsorozatát. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar tanárai, a Somogyi-könyvtár munkatársai és magyar képregény szakértők együttes szervezésének köszönhetően, az előző évekhez képest még jobb és színvonalasabb rendezvénysorozatot sikerült lebonyolítani. Mindkét nap lelkes résztvevőjeként, nemcsak társadalomkutató, médiakutató szemmel nézve léptem ki elégedetten a Somogyi-könyvtár ajtaján, hanem mint képregény rajongó is nagyon elégedetten nyugtáztam, hogy végre, Szegeden is beindult az igazi képregényes élet.

Átalakuló mangás identitásom

Mielőtt elmerülnék a két nap programjainak bemutatásában, először is elmélkednék egy csöppet újonnan szerzett, mondhatni nyitottabb képregény szeretetem felfedezésében. Több mint 13 éves japán képregény (manga) és animációs film (anime) iránti rajongásom a képregényfesztiválnak is, és egyes egyetemi tanáraimnak is köszönhetően megváltozott. Az egyetem előtt nem gondoltam volna, hogy egy amerikai képregény, mint a Sandman (Neil Gaiman), vagy egy francia szatíra, A rabbi macskája (Joann Star), vagy akár egy iráni alkotónő karikaturista önéletrajzi képregénye fog megragadni (Marjane Satrapi: Persepolis). De sikerült. A manga, anime ugyanúgy megmaradt az életemben, de lassan a képregényfesztiválos előadásoknak is köszönhetően, egyre érdekesebb képregény kultúrák emblematikus műveivel ismerkedtem meg, amik túl mutatnak azokon a sztereotípiákon, amiket ismeretlenül felállított az ember a fejében, pl.: Amerikában csak szuperhősös comics létezik, míg Franciaországhoz a homályos, albumszerű, méregdrága alkotások társulnak. Nem. Minden országnak meg vannak a maga bevett képregényes gyakorlatai, elbeszélésmódjai, de ezek ugyanúgy keverednek, hatással vannak egymásra. Sok mindent vett át Japán Amerikától, majd fordítva, és Európa is részt vett ebben a játékban.

A lényeg, hogy nemcsak a mangák tudnak olyan sztorikat, különleges karaktereket megalkotni, érzelmekkel játszani, amelyek arra sarkallnak, hogy az ember többször vegyen elő egy-egy ilyen művet. Személy szerint egy kisebb értékváltás is végbement bennem, főleg, hogy azok a mangák, amiket imádattal olvasok, csak online érhetőek el (külföldről viszonylag drága őket beszerezni), mégis a hazai képregény kiadások lehetővé teszik azt, hogy értékes tárgyként is a kezembe vehessek egyes műveket. Ezek közül most kifejezetten a színes képregények világa fogott meg a Sandmannal és a Hellboy-jal az élen, mivel minden egyes oldalukon elmélázgathat az ember órákig, annyi apró, színes momentum van bennük, ami egy mangában (persze vannak kivételek) ritkán élhet meg az ember (főleg, hogy ott az alapvetően fekete-fehér nyomdai sokszorosítás kerül előtérbe, valamint a képi elbeszélés sokkal részletesebb mivoltja miatt gyorsabban pörgethetőek a lapok). Idén már jobban kiéleződött nálam az a paradox helyzet, hogy mangás létemre, inkább a amerikai/európai standok portékáit nézegettem órákig, és először a fesztivál történelmében, nem japán képregényt vettem, hanem európait – pontosabban francia-iráni kiadásút,- (persze azért nem tagadhattam meg önmagam, és egy magyar rajzoló mangás kiadványába is beruháztam Kuczora Zsolttól – Fanservice Magazin egyik borítóját készítette ő, valamint deviantArt-on is megtalálható, plusz Otomo Katsuhiro, Shirō Masamune és Samura Hiroaki mangakák stílusát ötvözi zseniálisan sajátjával a Hidegbéke című művében) – ezek a szöveg feletti képen láthatóak. Szóval manga ide vagy oda, de a DC Comics Vertigo kiadványai, valamint a francia albumok, illetve a szerzői képregények megvettek maguknak.

---

1. nap – A vonal üzenete: A képi ábrázolás szerepe (konferencia – nov. 18.)

A sok online híradásokban kipécézett sztárok mellett, az első nap (november 18.) előadásai kép és szöveg kapcsolatával, az illusztrációk kérdésével, és a gyermekek olvasási szokásainak javításával foglalkozott (jegyzeteltem vagy 20 oldalt). A közönség soraiban pedig a pedagógus növendékektől kezdve, tanárok, nyugdíjasok, gyerekek, képregény szeretők és kutatók is ültek. A 10-től kezdődő nagyon érdekes konferencia beszélgetéseket (7), délután háromtól szekcióelőadások követték, ahol számomra a tetőpont Dr. Pajor Enikő a SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző kar egyik tanárának szenvedélyes előadása volt Hokusairól. A 30 éve e fametsző művészt kutató hölgy, japán, francia kutatókkal közösen gyűjtött információkat osztott meg velünk, amiket ezelőtt nem is olvastam, vagy hallottam. (A konferencia a könyvtár 1. emeletén zajlott, kiváló technikai felszereltség mellett, pl.: mikrofon, kivetítők, sok-sok ülőhely, a szekcióelőadások később három helyen folytatódtak: itt, a zeneszobában, illetve egy harmadik helyen, amiről egy kiírás keretében jó lett volna tájékozódni.)

De először térjünk vissza a konferencia kezdeteire. A megnyitón érdekes információk hangzottak el, mint például a British Múzeum november 25-i kiállításával kapcsolatban, ahol egy 1975 óta aktív, Tezuka díjas mangaka, Hoshino Yukinobu különleges történetéről fog tartani előadást a britt újságíró Paul Gravett (Nagy-Britannia legismertebb manga kutatója is egyben, a Manga: Sixty Years of Japanese Comics 2004-es enciklopédiáját bátran ajánlom a manga témában szakdolgozók figyelmébe). Hoshino Yukinobu története professzor Munakata folklór kutató kalandjait meséli el, aki a világ legendáit, rejtélyeit vizsgálja, többek között a British Múzeumba is ellátogatva. Munakata kalandjairól már 1995-ben megjelent egy 7 kötetes sorozat Japánban, amit egy 2004-es, 15 kötetes folytatás követett. Mivel történelmi, rejtély és seinen (felnőtt férfiaknak szóló) mangáról van szó, így kellően felkeltette az érdeklődésem, amint tehetem, utána is nézek. A továbbiakban különböző olvasás fejlesztési stratégiákról halhattunk színesen illusztrált előadásokat, akár a könyvillusztrációk, akár a képregények már sikeres alkalmazásáról e téren.

Jankovics Marcell, Nagy Attila és Maksa Gyula

A konferenciát az újságírók hadával letámadott, ugyan nem a képregényes oldalt képviselő, idén 70 éves Jankovics Marcell kezdte el (rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, jelképfejtő), aki a Magyar népmesék sorozat alkotójaként ismert 1977-től, vagy az éppen aktuálisan megjelenő, Az ember tragédiájának 155 perces, 23 évig készült rajzfilm adaptációjáról. A Madách Imre feldolgozás december 8-tól lesz látható a mozikban, de már jövő héten az Anilouge Nemzetközi Animációs Filmfesztivál keretében is le lesz vetítve (november 27-én az Uránia moziban).

Jankovics Marcell magával ragadó előadását a kínai írásjelek klasszikus példájával kezdte, ahol a kép és szöveg összeolvad (a japánokat is bevonva a dologba), aminek az ilyen kultúrákban felcseperedő gyerekek zseniális gondolkodásukat köszönhetik, valamint megemlítette a médiában előző napi nagy happeninget is negatív (magyar) ellenpéldaként (a tiszaújvárosi fiú esetét, aki állítólag számítógépes játék hatására szúrta meg társát). Jankovics Marcellnek az őt inspiráló művészek, gyerekkori élményei a képekkel, illusztrációkkal kapcsolatban elgondolkodtatták a hallgatót. Hallhattunk tőle Verne Gyula acélmetszetes könyveiről, vagy Gara Arnold (1882-1929), festő, illusztrátor, plusz Mülbeck Károly illusztrátor műveinek számára inspiráló hatásáról. Az előadásában arra lyukadt ki végül, hogy amit szövegben akarnak elmondani az írók, azt az illusztrátorok képben könnyebben kifejezhetik (főleg a bonyolult témákat), de ehhez az illusztrátornak az író „bőrébe” kell bújnia, át kell szellemülnie, hogy hiteles, a részletgazdagságnál mélyebb lelki elmélyülést is lehetővé tevő képet kreáljon. – Az ember tragédiájának előzetese:

Jankovics Marcellt Nagy Attila követte, aki olvasáskutatóként olvasás fejlesztési stratégiákról tartotta előadását. Nyilvánvaló problémákra hívta fel a figyelmet, mint az írás háttérbe szorulása és a képek előtérbe kerülése a televízió, az internet, a mozgóképek médiatér dominanciájával. Megdöbbentő volt hallani, hogy például a gépírás térnyerése a kézzel írás rovására, milyen következményekkel jár, nemcsak a kézizmokra nézve, de az agyi működésre is. (Ő is kínai példákat hozott fel, többek között azt, hogy a kínai alkotmányban kötelezővé van téve az írni, olvasni tudás, így ott nincs funkcionális analfabetizmus, míg nálunk ez sajnos igen gyakori jelenség.) Az olvasás fogalmi változásának felvázolása után az olvasás fejlesztés fontosságáról beszélt a korai gyermekkortól (pl.: mondókák, versek, dalok, stb.), sőt, a méhen belüli kortól kezdve. Felhozott egy érdekes példát, a könyvkelengye „programról”, amelyet a szegénységben élő Sepsiszentgyörgy lakosai számára biztosít a helyi könyvtár.

Az első kör előadását Maksa Gyula, a Debreceni Kommunikáció- és Médiatudományi tanszék adjunktusa zárta, aki a hazai, tudományos képregény kutatás egyik legkiemelkedőbb képviselője (tanulmányai a TIK-ben, most már SZTE Klebelsberg Könyvtárban is hozzáférhetőek). Ő képregényes szempontból konkrét olvasás fejlesztő stratégiákat mutatott be egy afrikai írónő nyomán. Margarit Abua Aya című műve, az Elefántcsontparton játszódó képregény, amiben magánéleti tematikán keresztül próbálja megszüntetni az európaiakban az afrikaiakról kialakult sztereotípiákat. Az igazi szerzői-művészi képregény Európában is elismertséget szerzett magának. (Külön lelkesedéssel vártam az ő előadását, de egy icipicit csalódnom kellett. Míg az előtte felszólaló idősebb előadók lehengerlő stílusban beszéltek, bevonva a közönséget is tisztán érthető előadásmódjukkal, addig ő felolvasta tudományos szakszavaktól hemzsegő tanulmányainak rövid kivonatát, amit sokan nem értettek. Akik nem a médiatudományi tanszékről jöttek, szerintem kicsit elvesztek az előadása elején, amikor a képregények kulturális változatait mutatta be egy kis képregény történettel kiegészítve, a képregény kutatás tudományos legitimitását alátámasztva, de mikor jött az Aya, már minden visszazökkent a helyes kerékvágásba.)

Így is lehet csinálni: Pierre Sery – képregények a francia oktatásban

Sok mangás kíváncsian várhatta a 11:30-12:30 között Pierre Sery, francia manga kutató és kiadó előadását (Bayer Antal tolmácsolásában), aki innovációs és tudományos fejlesztésekkel foglalkozik, valamint jogi informatikát tanít egy francia egyetemen, mind emellett a Kotoji kiadó vezetője. Franciaországban nagyon kreatívan, és úgy néz ki sikeresen próbálják a képregényekkel, a mangákkal újjáéleszteni a fiatalok olvasási kedvét, főleg, hogy a manga szokatlanul sok női olvasót is toborzott magának.

Franciaországban egyébként a képregény maga nemcsak írásműnek számít, hanem értékes tárgyként jelenik meg, így abban a kultúrában az internetes scanlation (beszkennelt, online elérhetővé tett, ingyenes képregények) problémája még nem jelentkezik, ami csökkentené, vagy ellehetetlenítené a képregény piacot (ellenpéldát is hozott: az anime dvd-ék piaca szabadesésben zuhan). Alapjaiban véve a képregények segítségével két dologra fókuszálnak az olvasás fejlesztésen belül: 1) a gyerekek maguktól kezdjenek el olvasni, a saját örömükre, 2) a képregény adta más elbeszélésmód (kép+szöveg olvasásának összetett, aktív tevékenysége) fejleszti a fiatalok figyelmét, új „nyelvet” tanulnak meg a segítségével. Ehhez pedig több ösztönző akciót is indítottak. A francia Oktatási Minisztérium 1001 könyvről adott ki listát az iskolák számára, amelyben képregények, mangák is szerepelnek (főleg értékeket közvetítő mangák, mint pl.: sport mangák). Ezt 2000-ben 180 irodalommal egészítették ki az általános iskolai tantervre nézve (természetesen nem mindegyik iskola érzi magáénak ezt a módszert, sokan még mindig alacsonyabb rangúnak tekintik a képregényt a szépirodalomhoz képest). A lista mellett a képregények, mangák gyűjtő bázisai lettek az iskolai, kollégiumi könyvtárak, illetve minden könyvtár évente többször szervez képregényes rendezvényeket, valamint indítottak egy úgy nevezett „Rezidens író” programot, amelynek keretében szerzőket fizet meg az állam, hogy egy-egy helyi iskolában foglalkozásokat, tevékenységeket tartsanak gyerekeknek, itt képregény alkotók közül kevesebben, de vannak. (Az előadását kiegészítette még: a manga történetével Franciaországban, valamint saját kiadójának születésével.)

   

Képregény stílusok, eszköztárak és gyermekkönyv illusztrációk

A francia fiatalember előadása után egyik kedves ismerősömmel elbeszélgettünk vagy egy órát miközben ebédeltem, úgyhogy Pilcz Roland előadásának végére értem vissza (ez 13: 50-kor kezdődött). A végén elcsíptem annyit, hogy különböző képregény stílusokat, elbeszélésmódokat hasonlított össze (pl.: szépirodalomból adaptált képregényeket, szerzői, művészi és más hangvételű képregényekkel). Pilcz Roland mindemellett aktív képregényrajzoló, az ő sorozata az itthon igen híres Kalyber Joe, valamint külföldre is vállal képregény színezéseket.

14:10-kor indult Paulovkin Boglárka előadása gyermekkönyv illusztrációról, amelyben az új generációs illusztrátorok munkáit szemléltette – bevallom, rettentően gyönyörű képeket mutatott be, és érdekes magyarázatokat is fűzött a képekhez. Ilyen különleges mesekönyv például Szegedi Katalin Lenka című műve, vagy Baranyai András, Rófusz Kinga, Gyöngyösi Adrienn, Kőszegi Csilla, Sulyovszky Sarolta, stb. alkotásai. A szemléletes prezentációja mellé társult még rendkívül bájos, kedves személyisége, valamint állandóan próbált utalgatni a képregényes eszköztárra, amelyet a mai gyermekkönyv illusztrátorok is előszeretettel kölcsönvesznek, ilyenek pl.: a szóbuborékok, a meghökkenést mutató vonalak, kevesebb szöveg, több kép arányának ábrázolása. Emellett kielemezte a különféle hangulatteremtő eszközöket, a színekkel való játékot, az asszociációkra lehetőséget adó apróbb fogásokat az illusztrálási munka során. Az előadás végén (ezt a csoportot Pilcz Roland és Boglárka mellett még Bayer Antal vezette) vita indító kérdéseket lehetett feltenni. Itt elhangzott egy izgalmas kérdés az illusztrátorok felelősségére vonatkozólag, hogy mitől válik félelmetessé egy kép a gyerekek számra, vagy mivel lehet számukra vonzó képeket alkotni, illetve a rejtett tartalmakat hogyan lehet egyértelművé tenni grafikailag a kicsik számára is. A kulcs, hogy a kisgyermeknek még ebben a korban nincs értékítélete, és a mögöttes dolgokra, hogy mit miért ábrázolnak a képen (asszociációk tárháza), a szülőknek kell rávezetnie őket, de valahol mélyen a gyerekek is érzik ösztönösen, hogy mi a vonzó a szemükben.

  

Szekcióelőadások: Dr. Újvári Edit, Kertész Sándor, Dr. Pajor Enikő, Dr. Kerekes Pál

A szekcióelőadások 15:00-kor kezdődtek és egészen 17:00-ig tartottak. Először Dr. Újvári Edit lépett elénk, az SZTE egyik egyetemi docense (kommunikáció- és médiatudomány szakosként nem volt ismeretlen a számomra, kulturális antropológiából első félévben az ő könyvét kellett megtanulnunk). Ő a Biblia pauperum a Szegények Bibliájaként is ismert kötetről és annak illusztrációiról tartott előadást. A bemutatott képeken meglepő módon felfedezhető volt képregényes utalás, lényegében képpel és minimális szöveggel való információ közvetítés, történetmesélés terén akár az egyiptomiakig is visszamehetünk (Scott McCloud, A képregény felfedezése című könyvében is így tett).

Őt Kertész Sándor követte (15:20-tól), aki a „A szégyenlős képregény olvasó titkai. A képregény mint háttérműfaj” című előadásán belül a képregény hátrányosan megkülönböztetett helyzetéről beszélt pl.: miért tagadták, esetleg tagadják le máig a magyarok képregény rajongásukat (bár szerintem ez ma már nem mondható el, legalábbis a saját környezetemben én nem találkoztam olyannal, aki nyíltan elítélte volna a szabadidős tevékenységemet, sőt, sokan izgalmasnak tartják – természetesen olyanokra értem ezt, akik maguk sem képregény rajongók +  mangások egész bátran, és nyíltan felvállalják az „otaku” létüket). Lényegében a Comics Szocialista Álruhaban könyvét mutatta be, a magyar képregény „kultúra” fejlődését prezentálta. (Emellett felvillantotta, hogy következő könyve, az általa elnevezett magyar „pókember generációról” fog szólni, amiben az amerikai képregények rajongóiról, és amerikai képregények hazai megjelenéseiről is ír majd.)

15:40-kor kezdődött számomra a nap fénypontja (a többi előadás is nagyon jó volt, de ez aztán telibe talált nálam). Dr. Pajor Enikő nagyon szenvedélyesen, érdekesen mutatta be a mangák elődjének tekintett Katsushika Hokusait. Az előadás címe A japán képregény előfutárának, Katsushika Hokusainak „36 arca” . Félre értés ne essék, itt a mangáról nem volt szó, vagyis a modern mangáról. Inkább Hokusai művész élete, fametsző pályafutása került az előtérbe. (Pl.: mellőzött művész volt életében, többször költözött, igazi „Bolygó Hollandiként” járta az országot. Annak ellenére, hogy 1760-ban született, csak 1810-től tartotta magát igazi művésznek.) A buddhizmus, a zen, a keleti filozófia, mind-mind nagyon fontos helyet foglal el Hokusai monumentális életművében. A maga idejében mellőzött, nem elismert művész, életében többször változtatott még nevet is. Mégpedig azért, mert szembe ment a konformista japán társadalommal, ahol a kommunikáció során tartózkodnak a másik fél megbántásától, ami arcvesztéshez vezetne, ha megtörténne. Hokusai a műveivel gyakran megsértett másokat, ezért kellett mindig vándorolnia, és szinte ismeretlenül meghalnia.

Az életmű szemléltetése, és a manga nevet („se füle, se farka” értelemben használta – avagy te találd ki, mi van a képen) kapó gyűjteményének bemutatása mellett, kaptam rengeteg, különleges újdonságot. Ilyen volt az, hogy egy matematikus-fizikus elemzései során arra jött rá, hogy A nagy hullám Kanagavánál, Hokusai egyik legismertebb műve, egy fraktál tulajdonképpen, mivel hihetetlen geometriai, mértani pontossággal készült a cunamit ábrázoló kép. Szokatlan hír, hogy egy neurológus MRI (agyi képalkotó eljárások) segítségével vizsgálja éppen még most is azt, hogy mely Hokusai képek képesek az agyi aktivitást fokozni (ha jól értettem) – eddig úgy tűnik, hogy a kibillenő testhelyzetű figurái érik ezt el. Másik infó, hogy két hete jelent meg francia nyelven Hokusai életőrél egy manga, amelyet a zseniális Ishinomori Shōtarō rajzol (meg is mutatták a gyönyörű, egy kötetes kiadványt – 15 euró volt), valamint egy gyűjteményes óriási album is megjelent (ez 40 euró volt). Itt éreztem, hogy kevés volt az idő, még órákig hallgattam volna a hölgytől a japán mitológiai, buddhista gyökerű Hokusai fametszetek bemutatását, valamint a gyerekeknek szánt modell könyveiről, amelyekben geometriai alakzatok segítségével próbálta tanítani őket rajzolni.

Számomra a napot Dr. Kerekes Pál e-book, e-könyv előadása zárta, az Amazon.com gyártotta Kindle, és az Apple iPad kütyüinek összehasonlításával. Mint technológia iránt nem közömbös érdeklődő, kíváncsian figyeltem, de a virtuális könyv és képregény olvasás lehetősége ténylegesen nem vonz, mivel inkább szeretem a hagyományos nyomtatott formákat – nem véletlenül tornyosul egy rakat könyv és képregény a polcaimon. Ami digitális, az fizikailag nem ölt materiális testet, így nem vehetem szó szerint a kezembe. Az Apple szép és eyecatching cuccokat gyárt, de elég nekem az a technikai fejlettség, ami nem lép át egy bizonyos határt.

---

2. nap – Képregényfesztivál és vásár (november 19.)

A második napra már kevesebb szót fogok szánni, egyrészt azért, mert ez már kötetlenebb, lazább hangvételű volt, másrészt pedig nem is jegyzeteltem, illetve a tavalyról jól ismert előadói gárda prezentálta mondanivalóját. A vásár a szokott helyen, a bejárattal szembeni emeleten volt, míg az előadások lent az alagsori teremben. A terem mellett pedig magyar alkotók, és rajzolói workshoppok kaptak helyet. Igyekeztem beszédbe elegyedni képregény szeretőkkel is, valamint sokat szemlélődtem a váráson, plusz ismerősökkel is összefutottam pár perc/óra erejéig. A 10:30-kor kezdődő előadások megint színesek voltak, de azért belecsurrant-csöppent egy kis ismétlés is, mint Rozgonyi Zalán X-emberös utalásai Jelenések könyvével és a többi X-men magyar spin-off karakterrel (ő egyébként a képregény alkotás és kutató munka részleteit mutatta be). Előtte volt még hagyományos X-mennel és mitológiával kapcsolatos elemzés (Pusztai Dániel), csak olyan sokan voltak a teremben, nem volt sajnos mikrofon sem, így levegőt se kaptam, hallani sem hallottam semmit, úgyhogy inkább kint beszélgettem.

A legérdekesebb előadást elsőre Váradi Gábor és Szabó Gergő prezentálta, akiknek hála végre rájöttem mi a különbség a comics és a comix között. Az amerikai képregények cenzúrását követő ’60-as évekbeli underground képregények világát nevzeik comixnak, ahol olyan témák lopakodtak vissza a képregények oldalaira, mint a szex, drog és politika (persze a felnőtteket akarták újra célba venni ezek). Ennek egyik legmeghökkentőbb képviselőjét, Robert Crumbot mutatták be – ha lesz lehetőségem utána nézek a műveinek. Na meg persze az örök nagyágyút, Stan Leet, aki visszahozta az érzelmeket a rajzolt sztorik világába. (Pl.: Pókember – aki párkapcsolati problémákkal küzd, Fantasztikus négyes – egy család élete, kiegészítve szexualitással és mindennapi gondokkal, stb.) Ezután jött egy kis képregényes forgatókönyvírói gyorstalpaló Bayer Antaltól, majd a Jövőt csak sejthetem elmélkedős című előadásával Kertész Sándor fejtegette a magyar képregény piac jövőjét (talán nálunk az internet fog segíteni?). Pilcz Roland is porondra lépett megint (a tollát ugyan otthon hagyta), és győzött, mivel csodás Photoshoppos útmutatót prezentált, ami miatt a végén még én is megpróbálkozom a számítógépes színezéssel (bár a Gimp-ben is csak egyszer sikerült olyat kreálnom magamnak, ami tetszett is). Érdekesség, hogy egy olyan „képet színezett ki” (a munka fázisait szemléltette inkább), amit külföldi megrendelésre csinál + magyar rajzoló is, Tondora Judit rajzolja. (Ez egy igazi fantasy képregény, a Tales from Neverland a címe, ami Boris Vallejo, vagy Victoria Francis stílusát idézi).

  

Itt el kellett mennem vészesen korgó gyomorral enni valami meleg kaját, úgyhogy pont a legjobbnak tűnő előadást kihagytam, ami Zórád Ernőről (1911-2004) szólt (14:10-től, ő festőművész, karikaturista, képregény-rajzoló is volt, gyönyörű aquarelle festményeket készített). Később beszélgettem egy nyugdíjas bácsival, akit előző nap is láttam a konferencián, és megdöbbentem, mikor mondta, hogy ő csak Zórád Ernő miatt jött le Pestről. Ott látta egy Zórád Ernő kiállításon a szegedi fesztivál szóróanyagát, és úgy döntött, hogy akkor lejön megnézni, mint műkedvelő. Aztán itt ragadt a fesztiválon, ugyan a képregény távol áll tőle, de fiatalon ő is gyűjtötte a Pajtás és Füles számait, azonban ő, mint hobbi rajzoló, inkább a festőművész munkásságát értékelte, furcsa volt számára, hogy a „szép figurákat” ennyire „elcsúfítják” a képregényekben. Nem az ő világa, de különlegesnek tartja. Azt sajnáltam csak, hogy a mangás előadás első öt perce volt az  a pont, ahol rögtön kifordult a teremből (holott előtte mindent végig ült, még az engemet is hidegen hagyó G.I. Joe előadást is – ez kimaradt a fiatalkoromból teljesen).

  

Végül két előadást kihagyva csatlakoztam be megint a programba (közben felfedeztük egymást barátnőmmel is, aki 15 perce hívogatott már engem, csak a telefonom nem volt nálam, plusz képregényeket nézegettem a vásáron, ő meg egy szinten volt velem, csak nem vett észre a nagy tömegben). Lakatos István (Lencsilány alkotója) és Oravecz Gergely Kockákból álló irodalom című beszélgetésén már benn ültem, szerencsére jól elől, mert különben nem hallottam volna semmit. A beszélgetésük érdekes lett volna, ha konkrétabb témákat járnak körül, mondjuk nekem Lakatos István véleménye, és beszéde nagyon tetszett, mert összeszedett volt, és szépírósan is fogalmazott.

Végül pedig számomra jött a legjobban várt, mégis a legkritikusabb pont: a mangás előadás. A MAT-tól (Magyar Anime Társaság) jött ezúttal Farkas Katalin, aki hangosan beszélt, érhető is volt, vicces is volt, de mégsem azt kaptam, amire számítottam. Talán az előző napi konferencia miatt egy színvonalasabb prezentációt vártam volna. Azzal nem volt baj, hogy elmagyarázta a manga keletkezését – csak végül erről szólt az egész. Az előadás címe elvileg Összehasonlító elemzések volt, ami miatt vártam volna mondjuk amerikai comicsos konkrét összehasonlításokat, vagy valami többet annál, amit kaptam. A viccet is értem, és a hangulat miatt oké a humor, főleg a viszonylag fiatal, de nagy közönség miatt, de soknak éreztem. Ezzel pont azt prezentálta (az én olvasatomban), amit sokan kritizálnak a mangában: gyerekesség (ezzel nem is lenne baj, de!). Főleg az elején olyan sarkított kijelentéseket tett a magyar és japán mentalitás összehasonlítása kapcsán, ami miatt nem csodálom, hogy egy 60 éves bácsi, de akár egy fiatalabb amerikai képregény fan rögtön kiment.

Rövidre fogva túlzottan nekünk szólt, mangásoknak az előadás. Így egy tudatlan érdeklődő nem látott belőle mást, mint ami miatt kritizálják. Ha én csináltam volna (és már tartottam az egyetemen pár mangás kiselőadást, amik jó kritikákat kaptak), inkább próbáltam volna újat nyújtani. Azért is, mert szerintem a közönség tisztában volt mindazzal, amit elmondott (legalábbis utólagosan pár vélemény ezt tükrözte), ezért a szájbarágós magyarázkodás felesleges volt. Másrészt, hogy ne mondják ránk, hogy mennyire szűk látókörűek vagyunk, én például az európai, sőt, amerikai manga kultúrát, és mangás hatású új képregény hullámokat is megemlítettem volna, amik esetleg felkeltik az érdeklődők figyelmét. Vagy, kötöttem volna az előadásom a korábbi előadásokhoz, amelyeken mindenütt egy értékes színvonalon említették a mangát, és sokat utaltak rá, míg nálunk nem volt semmi utalás más képregény kultúrára (lehet, hogy igény se lenne rá). Szóval bennfentes volt, mintha kutyafuttában csapta volna össze (persze biztos vagyok benne, hogy sokat olvasott és tájékozott a témában, ez látszott is). De végeredményben picit csalódottan keltem fel a székből, és próbáltam elosonni a sikítani készülő tömeg mellett.

Az előadások végül csúsztak egy fél órát, és hatkor lett vége mindennek. Barátnőim meglepetésemre az ajtóban vártak, úgyhogy a végén fáradt lelkemnek jött egy kis levezető beszélgetés, viháncolás. A képregényfesztivál összességében nagyon jó volt, én kiválóan éreztem magam, találkoztam új emberekkel, beszélgettem, tágítottam szűkös korlátaimat, és összességében az idei fesztivál felül tudta múlni korábbi formáit, remélem jövőre is még jobb lesz!

Képregényfeszten készült fotóim (válogatás) [nggallery id=237]