Boku wa Tomodachi ga Sukunai (TV-sorozat) ~ 01. epizód / 2011. október 06.
„Legyünk barátok! Csatlakozz a „Szomszédok klubjához!” (Neighbor’s Club) és iskolás éveidet örömmel teli boldogság közepette töltheted el! Egymást támogatva jutunk túl a nehézségeken, amíg Isten el nem választ bennünket!” – legalábbis a morci, antiszoc Mikazuki Yozora így alapította meg cseppet sem hétköznapi klubját, cseppet sem hétköznapi bagázsának. A szezon egyetlen igazi vígjátékának főhősnője végre színre lépett! A grafika, a karakter dizájn, a történet, a poénok, mind-mind eszementek, kawaii-ak és teljesen függővé tettek. Boku wa Tomodachi ga sukunai – megnyertél magadnak!
Hogyan szerezzünk barátokat?
A Boku wa Tomodachi ga sukunai manga 2010-ben indult ugyan, de eszement története annyira aranyos, hogy míg vártam az anime lejövetelét a „szent torrentek tárházából”, el kezdtem olvasni a mangát, és teljesen rabul ejtett a cucc. A képregényt Itachi rajzolja, akinek a grafikai stílusa nagyon hasonlít a K-on! dalos pacsirtáinak külcsínéhez, míg a történetet Hirasaka Yomi írja (a történet regényként is fut, amiből 2009 óta 7 kötet jött ki). Az eddig 3 kötetes manga sorozat ugyan kevésnek tűnik egy jó anime adaptációhoz (a light novel pótolja ezt), de engem már az első részével megnyert magának. (A manga sorozat a Media Factory kiadó Comic Alive magazinjában fut jelenleg.) Ugyan megint hárem, vígjáték, iskolai élet hármasával ellátott portékával van dolgunk, de ennek ellenére ki tud lépni a klisék tengeréből kicsit sem komplett főhőseivel a középpontban, a mangát pedig falom per pillanat is, az anime meg egyszerűen tökéletesen viszi képernyőre 7 fiatal cseppet sem szokványos „barátságát”. Az AIC Build ezúttal tökéletes munkát végzett!
A sztori főhőse az új iskolába – a katolikus Szent Chronicába – kényszerülő Hasegawa Kodaka (Ryohei Kimura), aki félvér származása miatt barátságtalan külsővel van megáldva. Az amerikai felmenői miatt szőkés a haja, emiatt igazi bajkeverőnek tűnik gengszter tekintetével (kicsit Toradora utánzat), ennek ellenére nekem nagyon bejön, mint pasi. Mivel mindenki fél tőle, ezért nincsenek barátai, épp úgy, mint osztálya jégkirálynőjének, a mindig mérgesnek látszó Mikazuki Yozorának (Marina Inoue). A hűvös lány vagy alszik órákon, vagy levegőnek néz mindenkit, ám egy nap Kodaka rajtakapja, amint a lány nagy vidáman magában beszélget. Ezzel le is leplezte a lány titkát, aki valódi barátok helyett képzeletbeli Tomo-chanjával mulatja az időt (az ő hasonlatával élve: ha van léggitár, miért ne lehetne neki lég barátja?). A két fiatal magányában elbeszélget a barátszerzés fortélyairól, bár Yozorának a lefizetéstől kezdve a kényszer rabszolgaságig terjed a fantáziája ezen a téren. Majd kipattan az isteni szikra az agyából, és megalkotja a Neighbor’s Clubot, ahova természetesen első tagként bekényszeríti Kadokát is. A fiúnak nincs mit tennie, mint követni a kissé buggyant szépséget a „hogyan szerezzünk barátokat” klubjába.
Ám a klubba további őrült nőszemélyek kezdenek el beszivárogni. Először a Miss Cow becenévre keresztelt Kashawazaki Sena (Kanae Itō) lopakodik a klub környékére. Az igazgató gyönyörű lányaként fiúk hada ostromolja, de őket csak talpnyalásra használja, egyébként nincsenek barátai. Azonban van egy bökkenő: Sena és Yozora gyűlölik egymást. A két lány közötti háború a szavak csatájától egészen a tettlegességig is elfajulhat, míg Sena önmaga tökéletességét dicsőíti, és eroge, hentai, dating sim játékokkal próbálja megtapasztalni, hogy hogyan lehet lány barátokat „szerezni”, addig Yozora minden pillanatot megragad, hogy az öntelt, zseni, telt keblű szőkét a földbe tiporja. Szegény Kodaka ilyenkor csak bambán áll, mint az egyetlen épeszű ember a klubban és hagyja tombolni a hormonokat. Azonban „stupid fox” és „piece of trash” (első Yozora beceneve, második Senáé – egymást tisztelik meg ezekkel a nevekkel) mellé becsatlakoznak további magányos flótások.
A klub tanácsadója Takayama Maria (Yuka Iguchi) nővér lesz, aki inkább néz ki hatodikos kislánynak, mint tanár néninek, lusta természete miatt pedig nem éppen barátkozó fajta. Hasegawa Kobato (Kana Hanazawa) Kadoka hugicája, aki vámpírnak hiszi magát, folyton gótloli ruhákban flangál, furcsán beszél, fél a hideg víztől, és csak vérnek álcázott paradicsomlevet hajlandó inni, amit zombi bátyja mindig parancsszóra köteles elé letenni. A flúgos hugica teljesen lefárasztja Kadokát, főleg hogy ketten élnek egyedül egy nagy házban lassan 10 éve, mivel édesapjuk Amerikában dolgozik, édesanyjuk balesetben meghalt. Aztán érkezik a csapatba egy lányos külsővel megáldott fiú, Kusunoki Yukimura (Nozomi Yamamoto), akit a szamurájok ösvényére neveltek szülei, ám mikor vetkőzésre kerülne a sor a fiúk mindig ott hagyják, a játékban pedig levegőnek nézik. A srác ezért nagy példaképéhez, az iskola vagányához, a minden nőt megrontó Kadokához fordul segítségért, és besírja magát a fiú szárnyai alá. Végül pedig megékezik csapatunk zseniális feltalálója a szemüvegesen morbid Shiguma Rika (Misato Fukuen) is.
Az aranyosság és obszcén humor tetőfoka, de csak finoman
Az anime szinte hűen követi a manga változatot (szerencsére), és így a manga fényében sokkal pozitívabban, bővebben tudok nyilatkozni a sztori nagyszerűségéről. Jó, van benne fanservice, klisé, de annyira beteg és elképesztő néhány poén, hogy nem bírtam magammal és hangosan felkacagtam sokszor, főleg Yozora és Sena párharcai során, akik ezúttal ketten kerülnek a reflektorfénybe. (Két női főhősünk van.) Aki vígjátékra vágyik az idei évből, annak ez lesz a tökéletes választás. Mellesleg minőségi is, és még utalásokat is tartalmaz pl.: a (The) Sacred Blacksmith eroge változatára csorgatta a nyálát Sena az egyik fejezetben, vagy volt amikor két egymással versengő hárpiánk, Sena és Yozora együtt játszanak egy randi szimulációval és képen röhögik a barátságos lányokat. Valami eszméletlen páros ez a két csaj, a romantikus / hárem oldala nincs is kidomborítva (eddig) a sztorinak, Kadoka csak áll, mond okosakat, vagy éppen szenvedő alanya a lányok hülyeségeinek, de nem baj, ő az egyetlen pasi és még jóképű is. Bátran ajánlom mindenki figyelmébe, mind a mangát, mind az animét, igazi humor túra volt már az első része is. A fanservice pont a finom mederben marad, úgyhogy nem kell félni cenzúrától sem, legfeljebb a néhol trágár szóhasználatot sípolhatják ki.
Akik elkövették ezt az anime adaptációt
Az animében Marina Inoue énekli az endinget, ami jópofa dal, hozzáillően aranyos animációval a két női főhőssel a középpontban, akik gitároznak, énekelnek, stb (K-on! feeling megint). Az opening pörgős, mindegyik karaktert felvonultató, rettentően kawaii animációval bír. A rendező Hisashi Saito (GUNxSWORD, Sora no Otoshimono), a forgatókönyvíró Tatsuhiko Urahata (Murder Princess, Saki, Beyblade), a karakter dizájner Yoshihiro Watanabe (Soul Link, Akane-Iro ni Somaru Saka ). Egyelőre 12 epizódról van infónk, és azt hiszem ő a harmadik anime, akinek 5/5 pontot adok elsőre. A mangát pedig olvasom tovább! ^^ Az ilyen animáció pedig a gyengém, a manga is hasonlóan cuki rajzolású.
Műfaj: iskolai élet, vígjáték, seinen, romantikus, hárem
Linkek: AniDB (eng), ANN Encyclopedia (eng), MyAnimeList (eng), syoboi (jap), Wikipedia (jap), Baka-Updates (eng), MangaFox (eng), TenManga (eng), Wikipedia (eng) [nggallery id=221]
Hát az OVA után felüdülős volt (nem volt az se rossz, de azért túl jónak se nevezném). Mindenesetre a graf. és az animáció szép. A legfőbb kérdés az, hogy mivel fogják lezárni majd…
Én az OVA-t nem láttam még, de a mangáján nagyokat borultam. 😀 Az előzetese alapján nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz.
Remélem nem valami harem befejezést kap majd vagy lezáratlan marad, mivel az ilyeneket általában azzal szokták elrontani. Nekem eddig ez a 2011 őszi szezon favorit. ^^