Karigurashi no Arrietty / The Borrower Arrietty (mozifilm; 2010)
Picurka emberkék, icipici otthonukban serénykednek, ember nem láthatja őket, a békák, csótányok halálos veszélyt jelentenek rájuk. Az angol születésű Mary Norton (1903-1992) számtalan adaptációt megért története a The Borrowers (1952) – magyarul Elvitte a manó – meseregényét adaptálta egész estés animére a Ghibli Studio 2010 nyarán. A csodás történet egy francia zeneszerző hölgy, Cécile Corbel tolmácsolása mellett kapott gyönyörű zenei aláfestést.
Mosoly csalogató pöttöm lények
Miyazaki Hayao (1941- ) újabb európai meseregény adaptációjára adta a fejét, igaz a forgatókönyvírói székből koordinálta szívet melengető karaktereit Keiko Niwa segítségével. A Csenő manók néven is ismert történetet (a több élőszereplős feldolgozás közül az 1997-es Peter Hewitt (1971- ) rendezte változatot jelölték BAFTA díjra 1998-ban a brittek) Hiromasa Yonebayashi rendezte, aki korábban a szintén Ghibli Ponyo, Gedo Senki animékben segédkezett, és ez az első önálló rendezése. A film érdekessége, hogy zenéjét a tehetséges Cécile Corbel szerezte, aki „Arrietty’s Song” címen az anime dalait megjelentette japán, francia és angol nyelven. A fiatal hölgy egy rajongói levél révén kapta meg a lehetőséget, amelyet a Ghibli Studiónak küldött, mellékelve saját dalait. Így döntött úgy a Ghibli, hogy következő nagy produkciójukat a Ponyo után, rábízzák zeneileg. És jól tették, mivel gyönyörű muzsikát hallhatunk minden egyes jelenet alatt. Az anime főcímdala pedig egyszerűen csodálatos. Hallgassátok meg Ti is a dalt: Arrietty’s Song – Cecile Corbel előadásában.
Történet: Az alig 14 éves Shō (Ryunosuke Kamiki) nagymamája húgának (Keiko Takeshita) vidéki házába költözik. A kisfiú gyerekkora óta beteg, de szülei nem sokat foglalkoznak vele, ezért a ráváró életmentő operáció előtt pihenni érkezik a csodálatos házba. Az édeni környezetben egy apró, az ujjánál is kisebb lány vonja magára a figyelmét, amint leveleket és virágokat gyűjt. Ő Arrietty (Mirai Shida), aki szüleivel már évek óta a család háza alatt él. A gyönyörű kis tüneményeket azonban emberi szem meg nem láthatja, míg életük folyásához szükséges dolgokat mindig a házlakóktól csenik el. Ráadásul rettegnek is az emberektől. Ám Shō meglátja Arriettyt és barátok lesznek. Egymás felfedezése azonban nem várt galibákhoz vezet, főleg a mohó házvezetőnőnek, Haru-szannak (Kirin Kiki) köszönhetően.
Vélemény: Én végig mosolyogtam. Aranyos, bűbájos anime, lélegzetelállítóan gyönyörű háttérrel, rajzokkal, aranyos karakterekkel. A zene a festői képekkel szinte teljesen összhangban teljesedik ki, és annak ellenére hogy gyerekeknek szól, kapunk egy tanító jellegű üzenetet is a jelenetek során. A könyveket bújó Shō megjegyzi azt, hogy az ember minden körülötte lévő élőlényt ha lassan is, de kiírt, így számtalan különleges egyeddel már csak könyvek lapjain találkozhat. Ugyanezt a párhuzamot hozza fel Arriettyre és családjára. A kis manók ugyanis nagyon kevesen vannak, sőt Arriettyék azt hiszik sokáig, hogy ők az egyetlenek. Szerencsére nem. A jó szándékú kisfiú pedig minden próbálkozása ellenére csak bajt hoz Arriettyék fejére, természetesen a fantáziátlan felnőttek miatt.
All in all, imádtam a filmet, és én is szeretnék egy olyan csodaszép szobát mint amiben Arrietty él. Míg néztem nemcsak korábbi kellemes Ghibli mozi élményeim jutottak eszembe, mint például a Chihiro, ami az első anime volt, amit a stúdiótól láttam, hanem gyermekkori kedves történeteim is eszembe jutottak, a Pöttöm Pannától a Manóvári manókig. Sokszor csalt mosolyt, sőt könnyeket is az arcomra. Kellemes, ártatlan kis utazás volt ez az anime a gyerekkorba, ugyanakkor ott volt benne az a pici üzenet is nekünk felnőtteknek és persze piciknek is szánva: óvjuk a természetet és az élőlényeket. Most megint bánom, hogy nem hogy az összes Ghibli filmet nem láttam még, de a Chihiron kívül nem is írtam róluk, pedig az évek alatt megnézegettem őket. Ami késik, szerencsére nem múlik. Itt a nyár, azt hiszem Ghiblizni fogok megint. 🙂
Az anime elnyerte az év animációsfilmje díjat a 34. Japán Akadémiai Díjátadón. Angliában 2011. 08. 16-án jelenik meg DVD-én, míg Amreikában 2012. február 17-én. A Viz Media tervezi, hogy az anime alapján kiad egy képregény könyvet Észak-Amerikában, szintén 2012-ben. Japánban a Toho, nemzetközlileg a Walt Disney Pictures míg Nagy-Britanniában az Optimum Releasing forgalmazza. Japánban 2010. július 17-én volt a premierje, és nem rég jelent meg DVD-én, Blu-rayen.
Ui.: érdemes lesz figyelni a Ghibli következő moziját, ami idén debütál Kokurikozaka Kara címen, 2011 júliusában a japán mozikban. Az anime Tetsuo Sayama és Chizuru Takahashi azonos című mangáját adaptálja, és Gorō Miyazaki fogja rendezni.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=167]
Anime adatok
- Japán cím: Karigurashi no Arrietty / 借りぐらしのアリエッティ
- Rendezte: Hiromasa Yonebayashi
- Forgatókönyv: Hayao Miyazaki
- Eredeti történet: Mary Norton
- Zene: Cécile Corbel
- Megjelenés: 2010. július
- Típus: mozifilm
- Terjedelem: 94 perc
- Műfaj: családi történet
- Stúdió: Ghibli Studio
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); My Animelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia(eng); MangaFox.com (eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp)
Csodálatos film, nem találok szavakat arra, hogy mennyire tetszett (csak a hirtelen befejezés hagyhat némi hiányérzetet). Nagyon vártam rá, a zenéjét pedig már több, mint egy éve hallgatom, és maga a film is ugyanolyan gyönyörű, mint amit a zene és az előzetesek sugalltak. Bennem is egy csomó emléket idézett fel, miközben néztem (Hüvelyk Panna; Drágám, a kölykök összementek; Tündér a vonaton; A NIMH titka; Kawa no Hikari), és minden egyes másodperce elvarázsolt.
Egy dolog viszont elkerülte a figyelmemet (vagy nem emlékszem rá, esetleg nincs is mire). A virágszálhoz mellékelt papírkán mi volt az üzenet? Mert a kockacukros oké, de nem rémlik, hogy a második cetli tartalmát láttuk volna.
Talán Sajnálom volt rajta? Hmm nekem se tiszta, belenézek mindjárt még egyszer. De gyönyörű anime az biztos :).
Megnéztem újra az egész filmet, és úgy tűnik, hogy a virághoz mellékelt cetli tartalmát is a néző fantáziájára bízzák, mint ahogy a szereplők további sorsát. Pedig én olyan szívesen nézném még a kalandjaikat.
Én is most jutottam túl rajta és teljesen elvarázsolt! 🙂 Arriettyék otthona gyönyörű volt és imádtam Shou és Arrietty kettősét is.
A környezetvédelem mellett szerintem benne volt az élni akarás és a túlélés motívuma illetve hogy a környezetbe való beavatkozás (itt mondjuk Arriettyék élete) mekkora kárt okozhat, hiába jóindulatú és segítőkész. Lehet ez most nagyon belemagyarázós, de a beszámolód olvasása alatt nekem még ez jutott eszembe. 🙂
Igen, bennem is volt ilyen érzés, igazad van. 😀 Így utólag felrémlik. De tényleg nagyon aranyooos film.
Hihetetlenül édes, kedves kis történet volt. Teljesen elvarázsolt, ahogy az vártam a Giblitől. Bevallom, kissé megkönnyeztem a végét, annyira bele tudtam élni magam. Én szeretem, hogy szinte mindegyik történetnek konkrétan, vagy a háttérben meghúzódva, de feltűnik valamilyen tanulságos és fontos mondanivaló. nem hiszem, hogy ennél másképp lenne, mindegyik Gibli filmben megtalálható, szinte már védjegy a környezetvédelem hírdetése. Ez teljesen összepasszol az általuk készített animékkel, és mégsem sablonos és elcsépelt, mert finoman, érzéssel árnyalnak, színeznek.
Nagyon várom már a következőt is, de előre tudom, hogy szeretni fogom, mert így vagyok mindegyik Giblivel. Teljesen mindegy, hogy miről szól, mindig megtalálom benne azt amit várok. Lehet, hogy apróság, de ott van, és egyszer csak azon kapom magam, hogy máris beleszerettem.
Köszi a hozzászólást :), szerintem is így van. Minden Ghibli filmben van valami varázs, ami megtalálja az embert. Ilyenkor jut eszembe hogy még mennyi mindent pótolnom kell tőlük XD. De majd igyekszem, igyekszem.
legyszi irjatok meg a magyar cimet…..nem talalom sehol! 🙁 köszi!
Arrietty – Elvitte a manó (port.hu-n fenn van, csak rá kell keresni). ^^