Stephen King: Setét torony – A hosszú hazaút (képregény; 2008)
Tudom kevesen gondolták rólam, hogy tősgyökeres anime-manga fanként egyszer az amerikai képregények felé is elkezdek érdeklődni. De az idők változnak, és hogy rácáfoljak arra, hogy mi mangások beszűkültek vagyunk, elkezdtem ismerőseim által ajánlott, kiváló comics-okat olvasgatni. Ugyan teljesen más élményeket adnak, mint egy manga, de művészileg eszméletlenül nagy dolgok vannak bennük. Az amerikai képregényekkel való ismerkedésem Stephen King Setét torony című adaptációjával kezdem, amit majd Neil Gaiman Sandmane követ, és egyenlőre az Alan Moore és Dave Gibbons által készített Watchmen van még palettán, de további ajánlásokat is szívesen fogadok.
A halált hozó varjú és a Káosz Ura
Kissé kétbalkezes belenyúlásom első megvásárolt comics példányomnál, hogy szerencsésen a Setét torony című sorozat első kötete (A Harcos születése) helyett a másodikat (A hosszú hazaút) vettem meg. Szóval A Harcos születését átugorva elolvastam a sztori folytatását, amit így elsőre nem nagyon értettem, de a rajzok eszméletlenül kárpótoltak mindenért. Tudom, a képregények ezen terén teljesen laikus vagyok, úgyhogy csak arról tudok beszámolni, ami rám pozitív hatást gyakorolt, és összevetem röviden, hogy miben más egy ilyen munka egy mangához képest. Először is, ez egy hosszú Stephen King regény-sorozat adaptációja, amely azonos címen fut: The Dark Tower. A Marvel Comics adja ki a képregény adaptációkat 2007 óta, ha jól látom, külföldön már 8 kötete jelent meg, nálunk még csak ez első kettő. A horror és misztikum atyjának is tartott író The Dark Tower sorozata az 1970-es években indult, maga ez a cím 7 könyvet foglal magába, de emellett számtalan regénye kapcsolódik még a Setét Toronyhoz, csak más címen jelentek meg. Én magam Stephen Kinget nem nagyon olvastam, inkább a regényeiből készült filmeket ismertem, mint az Oscar díjas Halálsoron (1999), Ámokfutó kamionok (1997), Ragyogás (1997), és még pár horror. A Setét torony képregény azonban grafikailag nemcsak gyönyörű, de a hátborzongató fantasy elemeket is nagyon ütősen ötvözi, groteszk szörnyekkel, furcsa gépi mutánsokkal.
A képregény-sorozat második kötetéből az derül ki, hogy adott három jó barát: Roland, Alain és Bert, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat az életben maradásért cserébe, ám bolyongásuk, véres kalandjaik után kénytelenek hazatérni. A fiúk szinte alig kilépve a serdülőkorból lettek harcossá avatva, így vér szennyezi már kezüket. Egy különleges törzs leszármazottjaik ők, és mindegyiküknek van egy különleges képessége, Bert például az érintés mestere. Útközben azonban Roland szerelme – Susan Delgado- meghal, a fiú kiüresedett lelkét, elméjét pedig egy vörös gömb szippantja be. Míg barátai rémisztő mutáns farkasokkal küzdenek az életben maradásért, és Roland eszméletlen testét védik, addig Roland a holló álruhában megjelenő mágus, Marten foglya lesz, aki elviszi hősünket a félelmetes Bíbor Király Kastélyába. Mielőtt azonban a király végezne vele, egy kisfiú menti meg az életét. Ő Shemmie, egy bolond hadiárva, aki furcsa képességekre tesz szert egy összeaszott múmia teteménél. Mikor azonban Roland visszatér, többé már nem ugyanaz az ártatlan fiú, aki valaha volt.
Gyönyörű grafika, kiváló minőség
Ilyen csodaszépen rajzolt és színezett képregényt nem nagyon láttam. Még a D, a vámpírvadász minőségét is túllépi, na de csak azért, mert itt minden egyes oldal színes, a D-ben pedig csak az első pár oldal. A történet során nagyon kellett koncentrálnom, hogy mi történik, ugyanis a mangákban minden kis apró jelenet ábrázolva van, de itt olyan volt, mintha nagy álló festményeket nézegetne az ember, ahol a történetet mesélő és a párbeszédet folytató felek dominálnak a sztori íve felett, ők mondják el, hogy mi történt. Mi ezekre csak utalásokat láthatunk, vagy csak sejthetünk dolgokat. A csodás képek mintegy díszletül szolgálnak.
Mivel gondolkodás terén eléggé megmozgatott a képregény, így volt hogy egy oldalt, vagy egy fejezetet újra el kellett olvasnom, hogy rájöjjek mi is történt. És jöjjön a legnagyobb különbség egy manga és egy ilyen színvonalas képregény között: a karakterek arca nagyon ritkán szerepelt arc közeliben, így az érzelmeiket egyértelműen nem mindig tudtam leszűrni, abban sem voltam mindig biztos, hogy most ki szólal meg.
Egy mangához képest sokkal több volt benne a totál, amerikai plánban ábrázolt jelenet, mint az arc közeli. Emellett sokkal kevesebb panel is szerepelt egy oldalon, még a legmozgalmasabb jeleneteknél is, mikor pl.: a farkasok megtámadják a fiúkat. Emellett a fiúkat ha közelről ábrázolják, akkor az egyik szemüket általában letakarják, vagy háttal állnak nekünk nézőknek. De a minimalista kidolgozás ezt mind elnyomja, nem beszélve a csodás színezésről. Nagyon erős kontrasztok jelennek meg, van pár szimbolikus jelenet, sőt a jelenetek színek szerint is elkülöníthetőek. Mikor Roland és Marten beszélget, akkor a háttér vöröses színű, amikor Bert és Alain a farkasokkal összetalálkoznak, akkor a szürke és kék színek dominálnak. Emellett szép nagy könyv méretű, nagyobb A5-nél, minden oldal finom selymes papír, bár ha jól látom csak ragasztva van, de a gyönyörű borító már magáért beszél.
A képregény alkotói
A képregény alkotói között négy név van még kiemelten feltüntetve Stephen King mellett: Robin Furth, Peter David, Jae Lee, Richard Isanove. Robin Furth Stephen King személyes asszisztensnője volt több mint öt évig, és a Setét Torony szériák képregénybe való átültetését segíti, Peter David képregényíró, főleg Star Trek képregényeket írt, hozzáfűződik a Hihetetlen Hulk és a noir irányzatának bevezetése a mutánsok világába. Jae Lee a Marvel egyik vezető képregényrajzolója, sötét, művészi rajzairól ismert. Az Inhumans, The Sentry, és a Fantasztikus Négyes: 1234 című szériák grafikájáért felelt korábban. Richard Isanove francia festő, rajzoló, kiváló színező művész nevéhez fűződik a Wolverine: Origin, Daredevil: Father.
Ez a magyar kiadás 2010-ben jelent meg, a képregény nyelvezete érdekes keveréke a régies beszédmódnak és néha megjelenő elbeszélő stílusnak – leíró részek is vannak benne, mint bármely regényben. Én már lassan egy éve szemezgettem e képregénnyel az Alexandra Könyváruház polcain, és végre eljutottam oda, hogy megvegyem. Úgyhogy ez az első amerikai képregény, ami a polcomra is felkerült otthoni manga gyűjteményem közé, mint kirívó példány. De nem bántam meg, hogy beruháztam rá, már meg is rendeltem az első kötetet, hogy elejétől kezdjem az utazást a Setét Torony hőseinek kalandjaiban.
Adatok
- Eredeti cím: Stephen King: The Dark Tower 2. – The Long Road Home
- Magyar cím: Stephen King: Setét torony 2. – A hosszú hazaút
- Eredeti kiadás: 2008
- Magyar kiadás: 2010
- Kiadó: Marvel Comics
- Műfaj: fantasy, akció, dráma
- Terjedelem: 160 oldal
- Fordította: Totth Benedek
- Magyar kiadás: Cartaphilus Kiadó
- Linkek: Stephen King (wikipedia); The Dark Tower Graphic Novels (hivatalos honlap); The Dark Tower 2. (wikipedia); Képregény.net (hu); Alexandra Könyvesbolt (hu)
