Otona Joshi no Anime Time: Kawamo o Suberu Kaze (2011)

A 2011-es tavaszi season anime felhozatala rengeteg igényes darabbal teli, de az új sorozatok blogolását egyelőre későbbi, nyugodtabb (ergo vizsga mentes) napokra hanyagolom. Pillanatnyi helyzetjelentésként annyit, hogy az alábbi szériákat sikerült eddig követnem:

Mit adott eddig 2011?

A-Channel (aranyos anime, cuki szereplőkkel, de közepes nálam), Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai (kiváló dráma, jól építkező történettel, az évad egyik legerősebb darabja), Astarotte no Omocha! (kezdeti lelkesedés után egyre csalódottabban ültem le a részek elé, de most már csak azért is végig nézem), Deadman Wonderland (alap, a mangát imádtam, a sorozat tudott újat is adni a gyökerekhez képest – eddig), Hanasaku Iroha (első számú kedvencem, ha kell humoros, könnyedén drámai, jellemfejlődésre hajlamos karakterekkel), SKET Dance (unaloműzőnek jópofa, de lehet hogy majd dobom), Steins;Gate (érdekes animáció, Chaos; Head-es elborult sztorival, meglátjuk mit hoznak ki belőle), Tiger & Bunny (a kedvenc vígjátékom az évadból, pláne hogy megveszek a szuperhősös cuccokért, lehet hogy az amcsi képregényekre is ráállok ezek után?), X-Men (a legpozitívabban csalódtam ebben, teljesen átjön az eredeti hangulat, a karakter dizájn bejön, all in all megveszek érte). Röviden, tömören ennyi lenne. Érdekességképpen inkább egy kevés figyelemmel övezett alkotást mutatnék be, ami 2011 januárjában debütált az NHK japán közszolgálati csatorna műsorán. A Wind Skimming the River’s Surface, avagy japánul Kawamo o Suberu Kaze (川面を滑る風) egy kortárs japán szerző, Yuikawa Kei megható regényét adaptálja egy különleges animére. A történet egyszerű, de a megfelelő léptekkel építkezik, és rövid terjedelme ellenére (mindössze 25 perces), költői hangvételével mozgatja meg az embert.

A történet mindössze annyi, hogy a 33 éves Noriko (Misato Tanaka) hazalátogat Japánba 4 éves kisfiával. A nő több éve Amerikában él férjével, gyerekkori álmait megvalósította ugyan, de a házassága boldogtalan. Ahogy hazafele tart szülei házába, visszaemlékezik tinédzser énjére, első szerelmére, élete legnagyobb hibájára. Míg családja körében álarcot öltve nyújtja az elégedett feleség gondtalan színelőadását, legbelül a válást fontolgatja.

A női szív titkok ezreit rejti

*Spoiler* Aki a történetet teljes valójában át akarja élni, az ne olvassa el ezt a pár bekezdést, vagy csak azután, hogy megnézte az animét. Ugyanis az én lelkemet nagyon megérintette ez a mű, még egy papírzsebit is eláztattam a könnyeimmel alatta, így nem tudok számomra pár kedves dolog mellett elmenni szótlanul.

A történet a főszereplőnk monológjai során nyílik ki előttünk, finoman, lágyan indulva. Eleinte teljesen Summer Warsos hangulatban kezdődik, összejön a nagy család, mindenki örül Noriko jelenlétének, egyedül csak ő marcangolja magát egyre jobban. A sikertelen házassága csak lassan derül ki a néző számára, és természetesen egyértelmű, hogy a kisfia élete nagy szerelmétől van, akit fiatalos bolondságból elhagyott a karrier, egy jobb élet miatt. A film csúcspontja (amire a gyönyörű zongora játékok is rásegítsenek) mikor feleleveníti azt az egyetlen szenvedélyes éjszakát, amit a szeretett férfival együtt töltött, és akitől annyi év szenvedés után most a megváltást várja. Ugyanis szülei után a férfit is meglátogatja, bár az kérdés marad a néző előtt, hogy azért-e, hogy elmondja neki, hogy lett egy közös fiuk, és kezdjék újra, vagy csak a számára több mint 10 éve kedves személy látványa hiányzik (ez a nyitott kérdés szerintem zseniális megoldás volt az alkotóktól).

Ám a férfi (és nálam itt törött el a mécses), két éve boldog házasságban él, egy éve kislánya is született. Majd a legfájóbb kérdést teszi fel Norikónak: „Boldog vagy-e?”, Noriko erre hamis mosollyal mondja ki az igent, majd távozik. Mit mondhatnék? Ebben a pár képsorban, mondatban, apró gesztusban (ahogy Noriko megszorítja kisfia kezét, ahogy megakadályozza fiát abban, hogy elmondja valódi életkorát a férfinak, aki így feltételezhetné azt, hogy a kisfiú az övé) minden benne volt. A reménytelenség, a boldogtalanság, az elveszettség, hogy nincs esély jobb jövőre, egyszerűen letaglózott ez az érzelmi dózis. Annyira benne volt az egészben az a pesszimista nézet, hogy az individualizmus, az önmegvalósítás annyira előtérbe került, hogy még a boldogságot is hajlandóak vagyunk feláldozni érte. A házasságnál a szerelem helyett gyakran az anyagi biztonság dönt, mégis Japánban még mindig sokat adnak a látszatra. Nem mondjuk ki hogy ez rossz, inkább szenvedünk benne (bár szerintem ez nemcsak a japánok házasságára igaz), és ebben az önsanyargatásban tönkre megy maga az ember, a kapcsolatunk, a gyerekünk.  Hogy Noriko végül boldog lesz-e? Ezt nem fogjuk meg tudni, ha csak nem a regényből, amit nagyon szeretnék az anime után elolvasni. *Spoiler END*

Kivitelezés, alkotók és még pár érdekesség

Az anime érdekessége, hogy animációját a rendkívüli realizmus jellemzi. Elsőre nem tartottam szépnek a látványt, de végül teljesen megszerettem. A karakter dizájn inkább Summer Warsos, egyedül a hátterek fakóak, kidolgozatlanok, mintha eredeti felvételekre tettek volna rá pár maszatolós szűrőt, és csak a karaktereket rajzolták volna meg (a no name animációs stúdiók is erre erősítenek rá: The Answer Studio Co., Ltd. és a CuriouScope). A kis költségvetéssel magyarázom ezt, illetve azzal, hogy talán a készítők nem is akarták „elanimésíteni” a látványt, ami egy fiktívebb, valóságtól elrugaszkodóbb történetet sejtetett volna. A valódi hátterek mellett a rajzolt szereplők húsvér emberek illúzióját keltették, a zseniális seiyuuknak is köszönhetően. Az érzelmek teljesen életre keltek, így adva egy komoly, felnőtteknek szóló ízelítőt Yuikawa Kei könyvéből. Az egész egy megkeseredett fiatal nő vallomása, az életéről, döntéseiről, hibáiról. Érzelmeit kendőzetlenül tárja elénk nőknek, férfiaknak.

Az animét Hiroshi Kawamata rendezte (inkább animátorként dolgozott korábban pl.: Ai City film), a forgatókönyvet Reiko Yoshida írta, aki hasonló pozíciót töltött be a következő animékben pl.: Angelic Layer (TV), Boys Over Flowers (TV), (The) Cat Returns (movie). A zenét Mine Kawakami szerezte. Az eredeti regény írója, Yuikawa Kei 2001-ben Naoki Díjat kapott a Katagoshi no koibito (Over-the-Shoulder Lover) című alkotásáért. Zárásképpen az animét érettebb, komolyabb alkotások kedvelőinek ajánlom, akik szeretnek elmerengeni azon amit láttak, és nyitottak az érzelmes, kellően szomorú darabokra. Hasonló animék: Only Yesterday, Millenium Actress.

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=154]

Anime adatok

• Japán cím: Otona Joshi no Anime Time: Kawamo o Suberu Kaze | 大人女子のアニメタイム「川面を滑る風」
• Angol cím: Wind Skimming the River’s Surface
• Rendezte: Hiroshi Kawamata
• Forgatókönyv: Reiko Yoshida
• Zene: Mine Kawakami
• Eredeti regény: Yuikawa Kei
• Megjelenés éve: 2011
• Típus: tv-special
• Terjedelem: 25 perc
• Műfaj: josei, romantikus-dráma, slice of life
• Stúdió: CuriouScope, The Answer Studio
• Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng);  My Animelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia(eng); MangaFox.com (eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp); Anime-planet (eng); Baka GT (letöltés-torrent)