The Magic Hour / ザ・マジックアワー / Za majikku awâ (japán film; 2008)

The Magic Hour / ザ・マジックアワー / Za majikku awâ (japán film; 2008)

Nehézfiú maffiózók, egy lecsúszott színész, és töménytelen poén egy filmbe halmozva. Ez a Magic Hour, amely a naplemente utolsó sugaraival robban be szobánkba a képernyőről, és végre elmondhatjuk: a japánok tudnak viccelni, amit egy 1930-40-es évekbeli díszlettel túrbóztak fel, na meg jól megválogatott színészekkel.

Hóbortos dublőr próba

A kicsit különc Kōki Mitani (1961- ), aki színész, rendező, és forgatókönyv-, drámaíró egy személyben, érdekes filmkészítési technikájáról ismert: a jelenetei során egyetlen kamerával dolgozik, és nem használ digitális, azaz számítógépes vágást. A hagyományos és one-shot systemmel (a színészek minden mozdulatát leköveti a kamerával, nincs több beállítás) kreált alkotásai közül egy érdemtelenül mellőzött vígjáték, a Magic Hour. A 2008-as film ugyan sok Japán Film Akadémiai jelölést kapott, amiből végül semmit sem zsebelt be, pedig a japán filmtörténetet nagyjait kiparodizáló jeleneteivel (főleg a Casablanca hangulatát idéző Golgo13-as beütésű afférokra gondolok itt) kellően kimerítette a humorzsák mély varázsát.

A napjainkban játszódó történet egy ’30-40-es évek hangulatát idéző díszletek között kapott helyet, igazi film a filmben keretet adva a produkciónak. A történet főhőse Bingo (Satoshi Tsumabuki), egy kis maffiózó gyerek, aki összeszűrte a levet főnöke (Toshiyuki Nishida) szerelmével (Eri Fukatsu). A kis románc persze kipattan, és hogy Bingo és a főnök immár volt csaja megússza a „cementbe temetjük a lábadat” közjátékot, azt hazudja, hogy ismeri, sőt a legjobb barátja Della Togashi. A maffia főnök pedig kapva kap az alkalmon, és megígéri, hogy megkíméli hősünket, ha ezt a hírhedt bérgyilkost a szeme elé hozza. Miután Bingo kiszabadul, két sokk is éri: 1) Della Togashit még senki sem látta, és a rejtőzködés mestere. 2) Bingónak 5 napja van megtalálni az igazit. Ahogy az idő vészesen fogy, Bingónak zseniális mentő ötlete támad: az igazi Della Togashi helyett felfogad egy névtelen színészt, aki a régi filmek bérgyilkos szerepeinek megszállottja. A mellőzött színész,Taiki Murata (Koichi Sato) pedig abban a hiszemben érkezik Bingo kis bárjába, hogy végre élete nagy főszerepét játszhatja el egy filmben. Nagyon mókás jelenetek, és jópofa poénok röpködnek egymás hegyén hátán, szerintem a legjobb japán vígjáték, amit eddig láttam.

Móka mellett szentmentalista bérgyilkos misszió

Olyan jót nosztalgiáztam a filmben, imádom ezt a korszakot a kínai filmek körül is innen származnak a kedvenceim, a századelő hangulatát idéző haj és ruha viseletek mindig lenyűgöznek, ráadásul olyan elborult poénok voltak a filmben mindemellett. Talán a Csengetett, Milord? című angol sitcom, vagy a Roger nyúl a pácban 1988-as amerikai rajzfilm-kaland film íze csepegett vissza, természetesen teljesen japános áhítattal átitatva. Mikor Taiki Murata bevágja a bérgyilkos akcióit, és háromszor kezdi el nyalogatni a kést a maffia főnök irodájában, mert azt hiszi újraveszik a jelenetet XD, valami eszméletlen volt. Ráadásul Bingó szerepében megint Satoshi Tsumabuki (1980- ) tűnik fel – nem tudom, hogy nős-e, de engem elvehetne 😀 – a Spring Snow, és a Dragon Head live-action hőse megint nagyot alakított. – Jó, itt van egy nagy adag elfogultság az oldalamon, mivel őt bárhogy elnézem, még egy B-kategóriás film ex-hőseként is. Mondjuk nem véletlen az imádatom iránta. Az 1998-ban filmes karriert kezdő színész több mozifilmben és dorámában bizonyított már. Jelentősebb szerepiért, mint a Waterboys (2001), a Sayonara Kuro (2003), Josee, the Tiger and the Fish (2004)-ben tett alakításaiért nemcsak japán filmfesztiválokon, hanem nemzetközi happeningeken is megkapta a legjobb főszereplőnek kijáró címet. Ráadásul a Basking Life nevű japán együttes basszusgitárosa és énekes is (kell nekem a csapat néhány albuma). Díjazott televíziós alakításai a Lunch no Joou (2002), Say Hello to Black Jack (2003), Orange Days (2004).

A női főszerepek eléggé eltaláltak lettek, Eri Fukatsu a sokat megélt, mindenkit kihasznál bárénekesnő, aki Bingo hátán igyekszik megszabadulni a maffia vezér ágyából. De persze ott van a Bingóba reménytelenül szerelmes Haruka Ayase játszotta kis kisegítő pedig a segítőkész ártatlanság mentesítőjeként. A mindent felkavaró nők úgyhogy ott vannak a képben, ráadásul Della Togashink nem kis pályás, a nagy ál-melodráma közepette színészünk is egyre többet mutat magából, és a japán filmvilág cseppet sem bájos oldalába is betekintünk, hiszen színészünk is nagy választás előtt áll: álmainak felmondjon, vagy folytassa reménytelen harcát az elismert sztárok világában?

A rendező már kevesebb munkával dicsekedhet, de azért van pár nyugaton is sikeresebb  műve, mint a The Uchoten Hotel (2006),  Radio no Jikan: Welcome Back, Mr. McDonald (1997), Minna no Ie (2001), 12 Nin no Yasashii Nihonjin: 12 Gentle Japanese (1991). Úgyhogy nevetésre és nosztalgiára felkészülni, a The Magic Hour tényleg varázslatos órákra csalogatja a nézőt, a látványvilág is nagyon kellemes.

Ui.: A filmben szereplő Kon Ichikawa (1915-2008) neves filmrendező is feltűnik, akinek ez volt az utolsó filmes szereplése halála előtt, a filmet az ő emlékének is ajánlották fel.

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=138]

Adatok

• Eredeti cím: ザ・マジックアワー / Za majikku awâ
• Angol cím: The Magic Hour
• Rendező: Kōki Mitani
• Forgatókönyv: Kōki Mitani
• Műfaj: vígjáték
• Terjedelem: 136 perc
• Bemutató dátuma: 2008
• Fényképezte: Hideo Yamamoto
• Eredeti nyelv: japán
• Ország: Japán
• Linkek:  Wikipedia (eng); Asian Media Wiki (eng); Keleti Szél – Ázsia kult (hun); IMdb (eng)