Asano Inio: Solanin (live-action; romantikus-zenés-dráma; 2010)

Asano Inio: Solanin (live-action; romantikus-zenés-dráma; 2010)

A gyermekkornak egyszer vége lesz, kinyílik előttünk a Nagy Betűs Élet. De vajon tudjuk mihez kezdjünk magunkkal az iskola után? Éljünk álmainknak? Legyünk bátrak? Vagy hagyjuk magunkat sodródni az árral? A Solanin pont erről szól, nekünk fiataloknak, fiatalokról, akik még nem döntötték el hova visz az útjuk, bizonytalanok önmagukban, a jövőjükben, de a barátság, a szeretet és a zene talán segít nekik átvergődni e nehéz időszakon.

Amikor felnő az ember

Meiko (Miyazaki Aoi) és Taneda (Kengo Yoichi) már az egyetem óta egy pár, és együtt is élnek Tokió egyik apró lakótömbjében. A pár látszólag gondtalanul tengeti életét, Meiko mint irodai alkalmazott dolgozik, Taneda alkalmi illusztrátori munkákat vállal. De egyikük sem elégedett az élettel. Szerelmük nem jelent teljes boldogságot, hiszen munkájukban, a felnőttek világában nem találják helyüket. A fordulat akkor következik be, mikor Meiko megunja állását, és felmond. Most végre itt a lehetőség, hogy szabad semmittevésben éljen tovább. De belül valójában retteg, hogy mit hoz a holnap? Miből fognak megélni? Hogyan fizetik majd ki hónapok múlva a számlákat? Szerelme, Taneda lazán kezeli kezdetben a dolgot, de Meiko döntése őt is megingatja. Vajon érdemesebb lenne gyerekkori álmának élnie, és zenésznek állnia? Párunk, és legjobb barátaik próbálják megtalálni önmagukat, jövőjüket, ami során rossz és jó döntéseket halmoznak egymásra.

Kiváló live-action egy mangából

Kicsit fáradtam ültem le, hogy megnézzem Asano Inio mangájának, a Solaninnak a 2010-es adaptációját (itt írtam már a mangáról). Az első kissé vontatottan induló fél óra után azonban teljesen magával ragadott a film, és merem állítani egy méltó live-action adaptáció kerekedett belőle. Benne van mindaz a keserűség, a gyermekkortól való elszakadás és a felnőtté válás közötti dilemma, a kétségek, amelyek egy huszonéves  lelkét nyomaszthatják, mindaz, amit az eredeti mangaka már beleplántált művébe.

Asano Inio két főhősének karaktere, Taneda és Meiko teljesen hitelesen jöttek át a képernyőről, alakításuk követte mangabéli énjükét, sőt a drámai faktor oly erősre sikeredett, hogy én végig sírtam a filmet. De a sok könny mellett, az elszakadás érzése után hatalmas, felemelő katarzissal taglózott le a film végkicsengése. Ráadásul nem hagytak ki semmilyen fontosabb jelenetet, szereplőt a mindössze két kötetes mangából. A zenei aláfestések és hangulatkeltő betétek, na meg Meiko és Taneda közös dala a Solanin, pedig minden reménytelen helyzetben erőt, kitartást, bátorságot adhat a nézőnek, az olvasónak. Mert az élet ugyan félelmetes, riasztó, a saját lábunkon állva kell megbirkóznunk a kihívásokkal, de nem egyedül kell szembe néznünk mindezekkel. Ott vannak a barátaink, a családunk, a szerelmünk, mindazok az emberek akik eddig törődtek velünk, és ott voltak a bajban, támaszt nyújtva megtört lelkünknek. A Solanin erről szól. Nemcsak egy dalról, egy zenész fiú megkeseredett próbálkozásairól, egy lány tanácstalanságáról.

Ahogy a gitár húrja egy utolsót rezdül, úgy szál el a szomorúságunk a film végére, és a megnyugvás, a jövőbe vetett hit ereje felül keredik a múltbéli boldog pillanatok iránti nosztalgikus vágyon, a gyermekkor biztonságot nyújtó, probléma mentes álomvilágán. Mert az élet fáj, néha lehetünk boldogtalanok, szenvedhetünk, de mindig van egy apró öröm, egy apró csoda, amely beragyoghatja mindennapjainkat. Ez lehet egy mosoly, egy elkapott kedves szó, vagy csak egy simogatás. Élni jó. De még jobb, ha valakivel közösen élheted az életed. Az álmaidban, céljaidban pedig ha kételkedsz is, ha hullámvölgybe is kerülsz, mindig van egy utolsó szalmaszál, amelybe kapaszkodva kimászhatsz a mélyről. Nem kell hozzá más csak bátorság, hogy higgy önmagadban, kockáztass. Lehetsz szegény, vagy gazdag, ahhoz hogy teljes, és szabad életet élj, csak rajtad múlik.

Live-action trailer / előzetes

Technikai részletek a live-actionről és a mangáról

A filmben látszik, hogy igyekeznek követni a mozgalmasabb kameramozgásokat, bár még itt is feltűnt a sok statikus, totálokkal operáló képi világ, de rengeteg közeli felvétel született a szereplők arcáról, mozdulatairól. A látványvilág is ugyan fakóbb, de pont ezért olyan hétköznapibb, élettel telibb, hitelesebb, valósághűbb érzetet ad a nézőnek. A szereplőket nagyon jól válogatták össze, mindegyik figura az adott manga karakterét juttatja eszünkbe. A Meikot alakító Miyazaki Aoi nagyszerű tehetség, őt már láthattuk a Nana live-action Komatsu Nanájaként, vagy a Virgin Snow-ban. Ráadásul a szobabelsők, a környezet, minden egyes részlet a manga vizualitását követi, úgyhogy le a kalappal. Talán egy valamit hiányoltam a filmből, Meiko és Taneda romantikus pillanatai a mangához képest túl ártatlanok voltak :). Egyébként a live-action ugyanazokat az érzelmeket tudta kiváltani belőlem, mint a manga.

A zenét pedig az Asian Kung-fu Generation szolgáltatja a záródalban, ami tovább érezteti még a film felemelő hangulatát. A live-actiont Takahiro Miki rendezte, míg a forgatókönyvet Izumi Takahashi írta. Az eredeti manga 2005-2006-ig futott a Shogakukan kiadó Weekly Young Sunday magazinjában. A mangát több nyelven is kiadták, megjelent az USA-ban, Franciaországban és Tajvanon is már. Drámaisága, és a fiatalságra helyezett fókusza, egyedi, szívet megérintő hangneme miatt több díjra is jelölték pl.: 2009-ben az Eisner Award-ra, a Harvey Awardra, mint a legjobb külföldi kiadvány. Több lista szerint a Solanin 2008 legjobb one-shot mangája volt a Disappearance Diary mellett. A live-action premiere 2010. április 3-án volt Japánban, terjedelme 126 perc. Érdemes rászánni az időt, gyönyörű dráma.

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=133]

Adatok

• Eredeti cím: Solanin / ソラニン
• Rendező: Takahiro Miki
• Forgatókönyv: Asano Inio (manga), Izumi Takahashi (forgatókönyv)
• Műfaj: romantikus, dráma, hétköznapi történet, zenés
• Terjedelem: 126 perc
• Bemutató dátuma: 2010
• Eredeti nyelv: japán
• Ország: Japán
• Linkek:  Wikipedia (eng); IMdb (eng); YouTube (előzetes)