Star Driver: Kagayaki no Takuto (TV-sorozat; 2010)
Egy szép fiú, aki mahou shoujo génekkel megáldva változik át, kellően tetszetős csípő riszálások közepette, majd egy fura mechába csücsül és lezúz minden gonosz ellenséget. Van itt világ megmentés, tiltott szerelem, és harc minden mennyiségben, és még a bombázó csajok se restek flörtölni serényen. A Bones stúdió megint tudja mitől döglik a légy, na meg az én szívem, és a Star Driver című új animéjével bombázza az egészséges fanservicre éhező fangirlök és boyok lelkét.
Startolt a Bones új saját gyártású szériája
Lol. Ez volt a reakcióm az első epizód után. A Star Driver in medias res (bele a lecsóba) kezdéssel indult, hogy elsőre nem értettem belőle semmit, de olyan erővel generált bennem függőséget, hogy egy huzamban benyomtam az eddig megjelent hat epizódját, és ha tehetném még mindig nézném. Úgyhogy dacolva azzal a ténnyel, hogy 5 óra alvás után vagyok, még mindig a hatása alatt állok, olyan jó kedvet kreált bennem a maga kis butuska egyszerűségével, hogy már tudom, ez lesz nálam az őszi season No 1-ja. A Bones stúdió újabb kis mechás-szerelmes fanserviccel teli alkotása ez, na de a stúdió munkáit már a Rahxephon, Heroman és az Eureka Seven óta imádom, és a Star Driver az ilyen stílusú animék sorát gazdagítja. Lehet a felsoroltakra mondani, hogy klisések, gagyi NGE klónok, de mégis meg van a maguk kis egyszerű, de szerethető bája, amiért tapadnak rá a fiatalok, még én is így vénülő fejjel.. 😀 Na és akkor jöjjön a hét kérdése, mibe zúgtam bele ennyire?
A Star Driver ahogy már említettem, a Bones anime stúdió saját produkciója, melyet az Aniplex sugároz. Az animét Takuya Igarashi (Sailor Moon – talán a magical-girlös beütés nem véletlen, -; és a Soul Eater rendezője volt korábban ) rendezi, még a szemnek kecsegtető karakter dizájnt Yoshiyuki Ito (Gits, Fullmetal Alchemist, Rahxephon, Eureka Seven) készíti, Hiroka Mizuya és Misa Mizuya eredeti rajzai, ötletei után. A gyönyörű, és színes animáció a Muntót, vagy az Eureka Sevent idézi (tökéletes AMV alapanyag nálam, a Blu-ray kiadás már 2011. februárjában jön, úgyhogy addig várnom kell sajnos), a gyakran alul öltözött bishounenekre gerjedhetünk végre mi nők is, az hogy a bishoujók sokat mutatnak bájaikból egy animében, lassan már alap, így ez nem lep meg. Eddig nem volt olyan rész, amin nem lehetett egy jóízűt kacagni, hiszen banális szituációktól kezdve, helyzetkomikumig van itt minden, fricskát vetnek a szüzekre, de ugyanúgy a szexgépekre is, sőt, majdnem minden részben elcsattan egy-egy csók, úgyhogy dúl az egészséges tavaszi hév ezerrel. A kezdeti laza történet ellenére, azonban a 10. résztől kezdve egyre komolyabbra fordul a történet, és mind a gonoszok, mind a jók hétköznapi élete, személyes drámái felszínre kerülnek.
Galactic Pretty Boy színre lép
Minden földi jó színhelye pedig egy kis sziget, Southern Cross Isle. Egy csillagos estén egy fiatal pár, Wako Agemaki (Saori Hayami) és Sugata Shindo (Jun Fukuyama), egy eszméletlen szépfiút találnak a tengerparton. A srác a főszigetekről sodródott ide a világ végére, és Wako életmentő szájon át lélegeztető tehetsége nélkül, bizony partra vetett halként pusztult volna el. Másnap kiderül, hogy vörös hajú, vékonyan izmos hősünk Takuto Tsunashi (Mamoru Miyano), aki nagyapja útmutatásai miatt úszott a szigetre (tán titokban delfin uszonyokat rejteget csinos lábszáraiban?). Hogy terve mi is igazából, egy ideig titok marad.
Hogyan fogjunk jó pasit? – Élesszük újjá, ha a halálán van, bizton beválik.
A 15 éves Takuto be is iratkozik Wako és Sugata középsulijába, a Southern Cross High School-ba. Ám rögtön egy furcsa harc kellős közepén találja magát. A suli alatt ugyanis sötét erők mozgolódnak, a Glittering Crux Brigade furcsa szervezetének képében, akik az évszázadok óta felfedezett, különös humanoid robotokkal, a Cybodies-szal tervezik megváltoztatni a világot. A mozdulatlan egységek beindításához két dolog kell: egy maszkos egyén, aki egy furcsa szerkezetben tranzportálódik a valóság egy más síkjára, míg megáll az idő az emberek világában, addig a fiatalok egy gyönyörű színkavalkád burkában harcolhatnak a gépekkel. (Akik vezetik a Cybodieseket, azokat Star Drivernek hívják). Ahhoz, hogy ezek a mechák álló helyüket ne csak ebben a másik dimenzióban, de a valóságban is elhagyják, meg kell törniük egy védő varázslatot, amit legegyszerűbben a sziget „angyalának” (shrine maiden = szentély papnője) kivégzésével érhetnének el. Ez a személy pedig maga az ártatlan szöszi Wako Agemaki, akit rögtön kereszttűz alá vesznek a kis gonosz palánták.
Takuto átváltozik, és ehhez még bross sem kell, csak egy fénylő heg a mellkason.
Ám míg minden elszürkül a valóságban, és Wako az életéért sikítozik e impresszionistákat hajazó térben, hirtelen Takuto tör be a képbe, és magát „Ginga Bishonen” (Galactic Pretty Boy) néven bemutatva megidéz egy hasonló harci mechát, Traubunt, mely szintén a sziget mélyén szundikált évezredek óta. Traubun egy szuper erős és hősi humanoid robot, melybe belépve a magical-girl animéket is hajazó szépséggel változik át Takuto Galactic Pretty Boy-já (Pretty Soldier Sailor Moon is irigykedhetne, Mamoru nem tudott ilyet.)
A színes világ, ahol a Star Driverek püfölik egymást. Ő itten Trauburn.
Takuto végül megmenti Wakót, bár ez csak átmeneti győzelem, hiszen a Glittering Crux Brigade újabb és erősebb tagjai tőrnek Wako életére (csók mániás szado-mazó csajoktól kezdve, liliomtipró suli nővérig jön itt minden). Wako eközben gyengéd érzelmeket kezd el táplálni Takuto irányába, a bökkenő csak az, hogy a lánynak van már jegyese (a történet eleji Sugita). Ráadásul Wako védelmében, és a Glittering Crux Brigade ellen működik egy másik titkos szervezet, a suli színjátszó / dráma klubjának hétköznapi tagjai személyében, ők a Midnight Flight nevet viselik.Takuto úgy dönt csatlakozik hozzájuk, így fő célja, hogy a Glittering Crux Brigadet eltérítse sötét szándékaitól, és hogy megvédje Wakót. Na de hogy a háttérben mi húzódik meg, és honnan vannak ezek a robotok, mit akar velük a „gonoszok” gyülekezete? Majd elválik.
Are? Dare? Nani?- Mi? Kicsoda? Mi van?
Tudom, elsőre fura ez a sok név, szervezet, főleg a temérdek és színes, na meg klisés karakter miatt is, az én fejemben is káosz uralkodott addig, míg a Wikipédián tisztán át nem olvastam mindent, meg persze jobban odafigyelve elmerültem az epizódokban (az első rész eléggé hirtelen, sűrűn indul be, ami egy rossz pont). Az epizódok eddig pörgősek voltak, bár mahou shoujo animékhez híven, Takuto minden részben átalakul, Traubunozik, likvidál ellenséget, Wakóval érzelegnek, de közben történnek dolgok a háttérben is. A gonoszok furák, mert álarccal a fejükön szövik sötét terveiket, de mindegyikük tudja ki Takuto (ugye ő Galactic Pretty Boy), csak kis vöröskénk nem sejti, hogy iskolai, sőt osztálytársai között vannak a gonosz hunyók, akik szinte skizofrén módon élik civil életüket, ekkor már-már megkedveljük őket bolondos hóbortjaik miatt.
Takuto, mint Galactic Pretty Shounen – hmm fincsiii.
Az anime zenéi nagyon tetszetősek, az openingben az Aqua Timez “GRAVITY Ø” című dalocskája szól, nagyon pofás animáció mellett (Takutó felkel és rohan világot menteni, közben jó kis színes háttereken szalad át). Az anime alatt is vannak visszacsendülő dalok, pl.: mikor a Star Driverek (a mechákat vezetők) síkra szállnak, akkor egy Monochrome című dalocska csendül fel az egyik szereplő, Fish Girl előadásában. Emellett Wako is énekelget szép, romantikus számocskákat. Az endingben a hangulatos, fiatalos „Cross Over” szól a 9nine-tól. A szinkronhangok is eltaláltak, úgyhogy túl sok panasz még nem lehet rá. A dalokat Satoru Kusaki szerzi, aki a Bakemonogatari, Kannagi és a szintén őszi Oreimo zenéin dolgozott eddig.
Összegezve jól indult, rég fogott már meg első pár részével ennyire egy anime, a season többi darabja is jó, de ez nálam tarol egyenlőre az Otome Youkai Zakuro, a Yakumo és a Kuragehime mellett. Egyenlőre 13 epizódjáról van infó, de biztos hosszabb lesz, egy 24-26 részt jósolok neki, a Bones nem szokta gyorsan lezavarni a saját munkáit. Hogy jelezzem, tudom nem mindenkinek jön be az ilyen, így a sorozat melléfogásait is látom: klisés, túl gyors, a Bounen no X’amd „mecháihoz” hasonló az itteni robotok fizimiskája, úgyhogy a Bones a jól bevált receptjeit keveri újra, mind vizuálisan és történetileg is. De aki Bones fan, vagy egyszerűen szereti a shounenes, annyira mégsem színtiszta harcokra, hanem erősen az szerelmi faktorra rájátszó, számtalan karaktert és mechát felvonultató, filozófiai magaslatokba nem kóborló, de érzelmi hullámzásokkal teli animéket, annak itt az újabb falat a Star Driver személyében.
Végezetül, a galaxis legyen veletek!
PS: Ko no anime wa kakkoi desu! Dai suki! (この アニメ は かっこいいです。だいすき!)
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=101]
Anime adatok
- Japán cím: STAR DRIVER 輝きのタクト/ Sutā Doraibā Kagayaki no Takuto
- Angol cím: Star Driver
- Eredeti történet: Bones
- Rendezte: Takuya Igarashi
- Forgatókönyv:Yoji Enokido
- Zene: Satoru Kousaki
- Eredeti karakter dizájn: Hiroka Mizuya; Misa Mizuya
- Karakter dizájn: Yoshiyuki Ito
- Megjelenés éve: 2010
- Típus: TV-sorozat
- Terjedelem: 25 epizód?
- Műfaj: akció, shounen, mecha, romantikus vígjáték, iskolai élet
- Stúdió: Bones, Aniplex, Square Enix
- Hivatkozások: ANN (eng); Wikipedia (eng); AniDB.net (eng); AnimeNfo(eng); My Animelist (eng)
