Hideaki Anno & Ayako Fujitani: Ritual (japán film; 2000)

Hideaki Anno & Ayako Fujitani: Ritual (japán film; 2000)

Szenvedés a fürdőkádban, önmarcangolás a vonaton, megromlott szülő-gyerek kapcsolat. Ezek a képek már a Neon Genesis Evangelion védjegyeivé váltak, de az anime történelem különc alkotásának rendezője, Hideaki Anno elborult pszichológiai lélek vesztőit egy élőszereplős filmben is vizualizálta. Ez a Ritual, mely egy kitaszított nő, és egy introvertált rendező ártatlan románcát vesézi ki, a reménytelen jövő tükrében.

Piros esernyő a sínek között

Furcsa egy film a Ritual, mely az anime rendező guru, Hideaki Anno második élőszereplős kreációja (az első, a ’98-as Love & Pop). A 2000-ben megjelent mű igazi művészfilm: nehezen befogadható, de igen kemény, és vad vizualitással játszik.

Akik ismerik, és szeretik a Neon Genesis Evangeliont (1995), azok rögtön észreveszik a rendező keze munkáját ezen a live-action-ön, de akinél az NGE véres darálása volt a nyerőbb irányvonal, az csalódhat ebben a filmben, mert nyílt erőszak alig van benne, vér pedig nem folyik. Teljesen szürkén, semmitmondóan indul az egész, és egyszer csak egyre jobban a felszínre törnek az elfojtott indulatok, rémálmok, a teljesen művészi beállítások és bizarr színek kavalkádja során.

A mű további érdekessége, hogy Ayako Fujitani (1979- ) önéletrajzi ihletésű regényét, a Shiki-Jitsut adaptálja vászonra. Ayako az amerikai akció filmek letűnt sztárja, Steven Seagal rég elhagyott lánya. A 4 éves korától apa nélkül felcseperedett lány édesanyjával, az aikido mester Miyako Fujitanival élt, majd pár évet Amerikában tanult angolt és színészetet. Írói tehetségét már ekkor kezdte kibontakoztatni, több cikket, fikciós regényt, novellát, esszét is megjelentetett azóta. A félvér lány fiatal kora maga volt a megpróbáltatások sora, hiszen kiközösítések, gúnyolódások tárgya volt félig amerikai származása miatt, majd mikor édesapja befutott sztár lett, hirtelen a figyelem és a rajongás középpontjába került, ami még jobban megviselte. A Rituálban egyik válságos lelki korszaka elevenedik meg fiktív keretek között, ahol az apa-anya gyűlölete, a skizofrénia, és öngyilkossági hajlam vetekszik egymással. A lány saját maga alakítja a főhősnőt a filmben, és zseniálisan játszik, az apját mérföldekre lepipálja (Steaven Seagal az összes B-kategóriás filmjében nem nyújt ilyet kemény tekintetével és ütéseivel).

Az Ayako regényéből készült Ritual forgatókönyvét Hideaki Annóval közösen írták, és a rendező sok újítást ecsetelt a sokkal összetettebb, és bizarrabb mondanivaló érdekében. Ide tartozott az, hogy egy testiségtől mentes románc képében vitte be a képbe az elmagányosodott rendezőt. A férfit Shunji Iwai (1963- ) alakította, aki a valóságban is elég neves japán film rendező, videoklip és dokumentumfilm készítő és író. Az ő munkája pl.: az All about Lily Chou Chou (2001), vagy a Picnic (1996) amit még nem siekrült végig néznem, mert elég nyers, de lassú kibontakozású a története. A filmbeli karaktere elég érdekes monológot folytat, egy fajta rendezői hitvallást, amiben a fikció és valóság képi megjelenítéséről elmélkedik, míg az animációs filmekre (animékre is kitér). Ezt tarkítják a szimbolikus képi megjelenések, és néhány animációs jelent az őrültség erősebb kibontakoztatására.

Film előzetes / Trailer

A minig születésnapos lány

A film története elég egyszerű. Egy névtelen lány sajátos napi rutinja, hogy kifekszik az üres állomás sínjeire, ott olvasgat, magában motyog, és furcsábbnál furcsább ruhákba öltözködik, vagy festi az arcát. Itt találkozik a szintén névtelen, kiégett rendezővel, akivel lassan összeismerkednek. A bolondos lány egyedül él egy elhagyatott gyártelepen, ahol minden emelet az ő játszótere. A vonatok, állomások, sorompók, gyárak aprólékossága, a sok cső és vezeték egy ipari város képét festik meg, még pedig Hideaki Anno szülővárosáét, Ube-ét. A jellegzetes sorompós jelenetek több animéjéből ismerősek lehetnek, így az említett NGE-ből, vagy a ’98-as Kare Kano-ból (His & Her Circumstantes). A hangulati világ így adott, van két, a társadalomtól elzárkózó figuránk, akik teljesen irreálisan viselkednek, saját elvont képzelgéseiknek élnek, csak amíg a lány őrültebbnél őrültebb dolgokat is kitalál, pl.: minden reggel a 10 emeletes tetejéről nézi meg, hogy van-e kedve leugrani, vagy újra és újra visszahallgatja, ahogy édesanyja szidja telefonon. Ráadásul minden nap azt mondja, hogy holnap lesz a születésnapja, ami végül sosem jön el.

A rendezőnk kicsit visszafogottabb, nem is beszél annyit, de ő sem mentes a lelki roncsolástól. A furcsa pár 33 napot tölt együtt, várva a lány születésnapját, és felépülését lelki beteg állapotából. Rám a legnagyobb erővel a film két fő motívuma, a piros esernyő és a végtelenbe futó vonat sínpár hatott. A piros esernyők egy föld alatti vizes bunker kellékei, és nagyon extravagáns képi világot teremtenek, főleg az üres káddal a középpontba, ahova hősnőnk megy el „meditálni” (az egész élmény olyan, mint mikor a testileg is lerombbant Asuka (NGE) meztelenül ül a fürdőkádban, és beesett arccal mereng a semmibe). A vonat sínek pedig egészen költői módon fogalmazzák meg az egész hullámzó sztori lényegét, hogy egymás mellett élünk mi emberek, néha keresztezzük a másik útját, de lényegében sokszor egyedül tartunk a semmibe az életünk során. A másik, az animációs jelenetek ütősek, és nem válnak el a képi világtól, sőt, a főhősnő őrült képzeletét színesítik, és teszik félelmetessé.

A film hullámzik, a kezdeti monotonitást felváltják a hirtelen agresszív kitörések, de azért kell hozzá kitartás, hogy végig nézzük, no meg kíváncsiság. Az elején megijedtem, hogy nem lesz ebből semmi, de aztán egy fél óra után jött egy olyan fordulópont a filmben, hogy már alig vártam hogy kiderüljön mi lesz a vége. A vége kicsi csalódást is okozott, a nagy megoldás előtt volt egy eszméletlenül jó katarzis (kiabálás, meg a szülői szeretet hiánya miatti agónia, mikor a szülő maga taszítja el gyermekét), aztán hirtelen vége lett. Szerintem ha még animében is megcsinálná ezt a rendező, az hihetetlenül nagyot ütne, kb mint az NGE. Így is eléggé költői és művészi film ez, amit azért az ínyenc filmkedvelőknek ajánlok.

*Utolsó must see-s adalék, hogy ez az első élőszereplős film, amit az anime gyáros Studio Ghibli egyik alvállalata, a Studio Kajino adott ki. A zenei aláfestés kifejezetten tetszetős, zongorajátékok szólnak végig, a legvégén pedig egy tök szép dal csendül fel.

Adatok

• Eredeti cím: 式日/Shiki-Jitsu
• Angol cím: Ritual / Ceremonial Day
• Rendező: Hideaki Anno
• Forgatókönyv: Ayako Fujitani & Hideaki Anno
• Műfaj: dráma, pszichológiai
• Terjedelem: 128 perc
• Bemutató dátuma: 2000
• Eredeti nyelv: japán
• Ország: Japán
• Linkek: Azsiafan.hu (hun); Wikipedia (eng); IMDb.com (eng)