In Memoriam Satoshi Kon III. – Tokyo Godfathers (mozifilm; 2003)
A szeretet ünnepén mindenki szíve megtelik melegséggel, és kedvességgel, még e technikától felgyorsult világunkban is. Szülők és gyermekeik bújnak össze lelkesen a díszítendő Karácsonyfa alatt, de mi van azokkal az otthon, család nélküli hajléktalanokkal, kik az utcán kénytelenek tölteni a Szent Estét? Egy lökött transzvesztita, egy részeges munkanélküli, és egy felvágott nyelvű csitri közös kalandja ad választ erre, Satoshi Kon igazi családi animének szánt művében: a Tokyo Godfathers-ben.
„Mennyből a bébi”
A Karácsony – ma már legalábbis – a fényűzésről, a féktelen ajándékozásról szól elsősorban. A családi együttlét öröme lassan kezd elsikkadni, és már 20 év távlatából a rokonok is nehezen veszik elő rozsdás járműveiket, egy-egy rögtönzött családi hízó kúra, és közös ünneplési túra reményében. E színfalak mögött játszódik Satoshi Kon nagyon aranyos, kicsit drámai, de szívhez szóló 2003-as családi vígjátéka, ahol a rekeszizmok nem maradnak mozdulatlanok, és a különc rendezőtől már megszokott elvont pillanatok sem pihennek.
A középkorú Gin és transzvesztita haverja – Hana, nem is sejtik, hogy újabb közös Karácsonyuk ezúttal rendkívül izgalmasan fog telni. Éppen a szeretet szolgálatos ingyen kaja partiról tartanak „haza” kis doboz kuckójukba, mikor újonc „lányuk”, a tini Miyuki egy szemét turkáló körútra invitálja őket. Miközben Miyuki és Gin egymás haját tépi, és ütősebbnél ütősebb szólamokkal sértegetik a másikat, a mindig is anyai örömökre vágyó Hana furcsa csomagra lel. Egy bömbölő, de lehengerlően édes tüneményre – egy kisbabára bukkan a furcsa „család”, a szemét kupacok halmaza között. A babát Hana, mint anya tigris azonnal a védelmébe veszi, persze társai a rendőrségre akarnak vele loholni. Ám miután Hana már nevet is adott a csöppségnek (Kiyoko), így nincs más választásuk, mint egy-két napra maguknál tartani a kis picurkát. Lassan rájönnek, hogy szegényes életkörülményeik mellett, bizony nem lehet tökéletesen ellátni egy ilyen zsenge emberkét, így a zsaruk helyett inkább elhatározzák, hogy megkeresik az igazi szülőket.
Ám a hosszú utat nemcsak az erős havazás nehezíti, hanem három főhősünk múltja is kísérti kutatásukat. Gin játékszenvedélye miatt hagyta ott egykori családját, míg Hana árvaként nevelkedett, Kiyoko pedig saját édesapja elől menekül bűntudatában. A három különböző figura teljesen egyedi, és komplex karaktereket alkot: Gin action hero babérokra tör, ami többször nem jön össze neki, de önfeláldozása, és jóindulata határtalan, persze ha figyelmen kívül hagyjuk a Hanát és Miyukit sújtó csípős megjegyzéseit, és szarkasztikus humorát. Hana, mint sztár énekesnő képzeli el magát, sminkje mindig tökéletes, és ha jól szabott munkást lát, azonnal elönti a szerelmi hév, de az igazság anyjaként gondoskodik két lüke társáról. Miyuki a tipikus tinédzser, aki mindig ellenkezik a felnőttek akaratával, a maga feje után megy, és hamarabb üvölt, mint gondolkodik. Ők hárman talán a kisbaba révén új fordulóponthoz érnek életükben, és a szeretet ünnepe őket is megindítja.
Satoshi egy családi animében
Ha már Kon műveihez egyfajta misztikus kultusz társul, mint a pszichológiai horrorok és rejtett motívumok ínyenckedő halmaza, így a Tokyo Godfathers sem úszhat meg egy kis cincálgató elemzést. Miért dönt úgy egy anya ma, hogy gyermekét elhagyja? Milyen társadalmi devianciák rombolják a Nagy Szeretet, a Család misztériumát? Milyen érzelmi, és lelki bukfenceket kell megtennünk ahhoz, hogy megbocsássunk valakinek? Kon mindezt olyan lassan adagolja dramaturgiailag, hogy a meghatottság a történet végére egyre fokozódik, míg végül egy szép pillanatban oldódik fel minden. A művész üzenete egyértelműen a pozitív végkicsengés felé hajlik, és a Ghibli stúdió filmjei közé is besorolhatnánk, ha nem lenne ott a mester sajátos őrült jegye egy-egy jelenetben. Nyers erőszak, kegyetlenkedő fiatalok és misztikus pillanatok teszik egyedivé, a sajátos humorról, és jellegzetes Konos látványvilágról nem is beszélve. De, e fenti magasztos gondolatok nélkül is lehet, egyszerűen, spontán élvezni az animét, sőt, egy kellemes családi filmezés tökéletes alanyául választható.
Animáció és ami még kimaradt
A három főhős igazán szerethető figura, közös ökörködésük, és civakodásuk bármely komédiást lepipál. Dizájnjuk tipikus Satoshi Kon munka, sőt, aki ismeri a művész többi művét, az hasonló fizimiskájú karaktereket is üdvözölhet itt pl.: a Paranoia Agent ősz hajú, szintén hajléktalan öreg emberét, vagy a Paprika egyik dagadt, bajszos nagyúrját. A főszereplők szokatlan élethelyzete pedig egyenesen újszerű, hiszen hány hajléktalan, piszkos, mocskos, és éppenséggel nem ideálisan szép karakterrel találkoztunk eddig animében? A realisztikus ábrázolásmód, mind a városképeken, a szereplők mozgásain és kinézetén is érződik, valós jellegű reakcióikról nem is beszélve.
Satoshi Kon írta, rendezte és rajzolta meg e különleges történetét, illetve karaktereit, melyhez megint csak a Madhouse nyújtotta a stúdió tápot. A forgatókönyvet ezúttal egy hölgyemény segítette megalkotni, Keiko Nobumoto személyében, aki korábban a Wolf’s Rain, a Cowboy Bebop, Macross Plus animéken dolgozott ugyanebben a feladatkörben. A megint csak eltalált zenei betétet Keiichi Suzuki (Uzumaki, Red Colored Elegy) és a Moonriders szolgáltatta (felcsendül itt a „Csendes éj” japán változatától kezdve minden). A karakter dizájnba pedig Kenichi Konishi (Bokurano, GITS, Gedo Senki) segített még be.
Összegezve pop-cornt bemelegíteni, és aki eddig még nem látta ezt az érzelmeken utazó animét, ha teheti pótolja be, hiszen Satoshi munkásságában egy különös színfoltot képvisel, a Perfect Blue hátborzongató és brutális világától és a Paprika elvont sci-fi utazásaitól elkülönülve. A film megjelent Magyarországon is DVD-én, mégpedig 2004-ben, így már magyar szinkronnal is kideríthetjük, hogy kik is azok a Tokiói keresztapák.
Screenshots / Pillanatképek [nggallery id=88]
Adatok
- Japán cím: 東京ゴッドファーザーズ
- Angol cím: Tokyo Godfathers
- Magyar cím: Tokiói keresztapák
- Rendezte: Satoshi Kon
- Eredeti történet: Satoshi Kon
- Forgatókönyv: Satoshi Kon, Keiko Nobumoto
- Zene: Keiichi Suzuki, Moonriders
- Karakter dizájn: Satoshi Kon, Kenichi Konishi
- Megjelenés éve: 2003
- Típus: mozifilm
- Terjedelem: 92 perc
- Műfaj: vígjáték, dráma, hétköznapi történet, pszichológiai, kaland, családi
- Stúdió: Madhouse
- Hivatkozások: ANN (eng), Wikipédia (eng), AniDB.net (eng); AnimeNfo (eng); IMDb.com (eng); AnimeAddicts (hun); Aoi Anime (hun)
