Anchee Min 閔安琪: Vörös Azálea / Red Azalea (önéletrajzi regény; 1994)

Anchee Min  閔安琪: Vörös Azálea / Red Azalea (önéletrajzi regény; 1994)

„Az akarat diadala”

Nem véletlenül idéztem fel e röpke mondattal az 1934-es propaganda filmet (Triumph des Willens = Az akarat diadala), mely a hitleri Németország egyik meghatározó, nemzeti nacionalizmust hirdető alkotása volt. E régi film címe jutott eszembe, mikor Anchee Min (1957- ) lebilincselő önéletrajzi regényét olvastam. A két alkotásban közös vonás, hogy az egypártrendszer, és a nép agymosásának tökéletes módszereinek felvonultatása dokumentálódik.

Az írónő könyvében a Mao Ce-tung által kibontott kommunista diktatúra viharos párt harcai, besúgással, félelemmel teli világa elevenedik meg, mely mind a mai napig meghatározza Kína vörös beállítottságát (Kommunista Népköztársaság Kína jelenlegi államformája, az elnök Hu Jintao, a miniszterelnök Wen Jiabao). Az 1960-as években indult új szellemiségű kommunizmus, a kulturális forradalom szellemében (1960-as évek) pusztított el mindent, ami az ősi Kínához tartozott: legyenek azok a császári rendszer feudális maradványai az irodalom, művészetek terén, vagy éppen a kapitalista, új tőkések és értelmiségiek megjelenése. Kína, mint a világ legnépesebb országa, már az 1950-70-es években is jelentős erőt képviselt, és ahhoz hogy egy ember, egy párt kezében összpontosuljon a hatalom, megindult az emberek tudatos manipulálása már kicsi gyerekkoruktól kezdve. Bár az utóbbi időben egyre több, hazájából kivándorolt kínai származású író ragad tollat, hogy e borzalmakkal, és embertelenséggel teli időszakra felhívja a világ figyelmét, mégis Anchee Min, tud valami újat, valami női érzékenységgel és kitartással teli pluszt adni könyvében, miközben szinte költői módon közvetíti mindazt, mit személyesen átélt.

Egy porszem a viharban

Anchee Min gyerekkorától kezdve mindent megtett, hogy a párt dicséretét, és bizalmát élvezze. Osztályelső volt, igazi vezér egyéniség. Viszonylag nyugodt életét, egy váratlan párt határozat törte meg: minden család köteles volt egy gyermekét vidékre küldeni, hogy elsajátítsa a földműves parasztok kemény életét. Így a 17 éves fiatal lány egy szikkadt puszta közepén találta magát, több ezer fiatal nő között, akik szörnyű körülmények között, gyakran az éhhalál szélén robotoltak a terméketlen földeken. A fiatal lány lelkierejét a túléléshez egy kiváló vezető adta, Jen személyében. Anchee kezdetben csak távolról figyelte, a szemében tökéletes kommunista hősnőt, majd lassan szerelemmel fordult feléje. De hogy lehet szabadon szeretni egy olyan világban, ahol még a házasság idejét is a párt szabja meg? Ráadásul a két nő közötti romantikus viszony egyenesen burzsoá fenyegetésnek minősül. Anchee sok szenvedés, csalódás, árulás után egy filmstúdióban köt ki, ahol a kommunista történelem legnagyobb propaganda filmjének címszerepét, a Vörös Azáleát kell eljátszania. Az operák hősi pátosza, a filmek romantikus kommunista érzelem világa mind egy célt szolgálnak: egy agymosott nép hitének, és végtelen elkötelezettségének megerősítése a kommunizmus oltárán. Az előre törő, tipikusan saját magát megvalósítani akaró Anchee bekerül e könyörtelen gépezetbe, ahol nem bízhatsz senkiben. Aki a szemedben barát, valójában titkos jelentéseket ír rólad, és feljelent, aki a szeretőd volt egykor, szívtelenül meghurcoltat. E kaotikus világban elevenedik meg egy nő küzdelme a sok közül, és egy nemzet önállóságának halála (a sok közül).

„Erotikus és költői?”

A könyv borítóján olvasható Sunday Times-os idézet telibe találja a könyv hangulatát. Bár az erotika nagyon visszafogott, csak utalásokban, metaforákban illan be a cselekménybe a testi szerelem beteljesedése. Az igazi hangsúly, a főhősnő lelki világán, érzésein van, és azon, ahogy fokozatosan veszíti el a hitét a rendszerben. Kellemes, és megható életutat járt be az írónő, és a regény végén szinte szomjaztam a folytatást, mivel az egész történetét ott fejezi be, mikor színésznői karrierje csúcspontjáról egy mély, végleges szakadékba zuhan. A könyv nemcsak a nők közötti szerelemről szól, több ez annál. Egy szemtanún keresztül vetíti ki egy egész nemzetre mind azt az értelmetlen, gyakran saját magával ellentmondó kormányzati akaratot, mely egy utópisztikus álom felé építi fellegvárát.

Anchee Min 1984 szeptemberében hagyta el hazáját, jelenleg Amerikában él. Volt modell, díszletező, takarító, majd angol és filmrendező tanulmányokat fojtatott. Jelenleg Kaliforniában él a szintén író Lloyd Lofthouse feleségeként. A Vörös Azálea óta számtalan kínai történelemmel összefonódott romantikus regényt írt: Katherine (1995); Becoming Madame Mao (2001); Wild Ginger (2002); Empress Orchid (2004); The Last Empress (2007); Pearl of China (2010). Önéletrajzi ihletésű regényét, a Vörös Azáleát sokan Anne Frank naplójához hasonlítják. Remélem a közel jövőben további művei is megjelennek nálunk.

Magyar kiadás: Ulpius-ház Könyvkiadó, 348 oldal, 2007.
Linkek: Wikipedia (Anchee Min); Anchee Min hivatalos honlapja (eng)