Takano Masayuki: Blood Alone (manga; 2005) – Hétköznapi vámpír dráma
Vámpír lány az ágyamban
Hát ezen a képregényen egészen meglepődtem. Első látásra az igényes, szép borító vonta magára a figyelmemet, na meg persze az, hogy vámpíros sztoriról van szó. Ha a kitartásom kevés lenne, akkor már az első pár oldal után azt mondtam volna, hogy ezt nem éri tovább olvasni. De tévedtem. Első ránézésre maga a sztori lassan döcögősnek, a karakterek furán merevnek tűntek, már ami az arcjátékukat illeti (kevés a mimika, és hiányoznak a megszokott mangás pofa vágások).
A cselekmény is lassan kezdett el bemozdulni, és shounen manga létére, az akció nagyon minimális volt, a beszéd meg túlontúl sok. De, a második, harmadik fejezettől az embert teljesen beszippantotta a sztori, és az különösen tetszett, hogy a mangaka lépésről lépésre adagolja az infókat a főszereplőkről, így minden egyes részben kapunk valami újat, akár egy kirakós játékban. Ha ez még nem lenne elég ahhoz, hogy valaki megmerjen próbálkozni vele, akkor elöljáróban még annyit, hogy a képregényt az a Takano Masayuki rajzolta, aki a Boogiepop (Phantom) Dual című mesterművet is. Akkor a Blood Alone című 2005-ös mangában mi is az alapszitu?
Kuroe Kurose egy ex-vámpírvadász, aki jelenleg novella íróként, és magándetektívként tevékenykedik. Életét egy furcsa, és cuki lakótárssal osztja meg, a kislány termetű Misaki Minatóval. Látszólag idilli kapcsolatuk (Misaki szerelmes Kuroeba) mögött pár sötét titok húzódik meg. Misaki ugyanis egy vámpír, ráadásul nem is olyan rég változtatták át. Ám halhatatlan, és elméletileg erotikától, vérszomjtól túlfűtött viselkedés helyett, olyan mint minden más tipikus kislány: Kuroe-ért bármint megtenne, és minden női egyedre riválisként tekint, ha kell elpirul, főz, vagy tsundereként perlekedik. Ám a hétköznapi egyszerű, és aranyos jelenetekkel teli életüket apróbb, sötétebb gyilkossági ügyek, vagy vámpírok fel és eltűnése zavarja meg. Kuroet ugyanis egy rejtélyes vámpír után fűti a bosszúvágy, aki megölte nővérét, és Misaki apját is, valamint ő változtatta át Misakit vámpírrá. Mikor utoljára találkozott e fő gonosszal, az megsebezte a szemét, mely révén különleges képességre tett szert: mindennek látja az igazi formáját, természetfeletti erejét, legyen az élő, vagy halott.
Új fogalmak a vámpírok birodalmában (*spoiler veszély*)
Azért is bejött nagyon ez a manga, mert a megszokott fény allergia, és éjszakai élet mellett belevitt a szerző újdonságokat is, különös, vagy már régi fogalmakat a vámpírokkal kapcsolatban, új, külön nevekkel megfűszerezve. Például Misaki azért tudta megőrizni ártatlan kislányos énjét, mert vámpír személyisége úgymond alszik, csak ha életveszélyes helyzetbe kerül, akkor ébred fel, és válik érzéketlenné. Ám minden egyes ilyen felébredéssel, Misaki saját emlékeiből veszít, és eredeti személyisége lassan tűnik el.
További érdekesség, hogy a vámpír véréből aki iszik, az úgynevezett „reinfield„-é válik, emberfeletti képességekre tesz szert, átmenetileg halhatatlan lesz az adott ember, cserébe feladja minden akarat erejét, és személyiségét az adott vámpírnak, akinek a szolgája lesz szőröstől-bőröstül. Akkor azt az állapotot, amikor a vámpír a szemével hipnotizálja áldozatát, „farumek-nek” nevezték el.
Ajánló, vagy mi a szösz 😀
A látványvilág elsőre egyszerű, a karaktereknél belecsúszott egy kicsi anatómiai baki, és a kevés mimika, arcjáték kezdetben furcsának tűnik, de hamar megszokja az ember, és már így visszanézve egész szépnek látom. A lassú cselekmény, sok beszélgetős jelenet, és a kezdeti kevés akció később kellő arányban fog mozogni, és izgalmas sztorivonalat sző, amit a karakterek szerethetősége tetőz be. (Ha van akció, az látványos, legalábbis elég merész nézőpontból van megrajzolva, de jól, és mozgalmasan). Kuroe inkább kishúgaként tekint Misakira, míg a lány teljesen egyértelmű, hogy bele van zúgva. Mellettük még ott van Kuroe gyerekkori barátja, a csinos Sainome, aki dokiként holttestek, és bűnesetek áldozatai vizsgálatával foglalkozik. Ő szokott néha segítséget kérni Kuroe-től néhány nehéz ügy felgöngyölítéséhez. De vámpír fronton se kell félteni főhőseinket. Misaki tanácsadója, és egyben mentora, a kinézetre vele egykorúnak látszó Higure, aki valójában már több száz éves vámpír fiú (a férfiak vérét imádja).
Végül is miért ajánlom? Kezdetnek a cuki karakterek, főleg Misaki miatt, annyira édes ahogy pironkodik, máskor már pofozkodik zavarában. A karakter dizájn elsőre fura volt, de utána kifejezetten szép lett (a színes borítóképek kifejezetten szépek, a különös sötét színárnyalatokkal), főleg mikor kevés ruha van a szereplőkön az nagyon jó (nyeh megszólalt a perverz vészjel a fejemben XD), szóval a sztori is pörgős lesz, de a hétköznapi, egyszerű jelenetek (Karácsony, Valentin Nap, stb.) pedig tök szerethetővé teszik a szereplőket, főleg mikor Sainome ugratja Misakit a szerelmével. Úgyhogy nem tom, akinek megtetszett a leírtak alapján, az nyugodtan kezdjen bele, hátha maga a képregény is bejön neki. A manga hangulata különösen egyensúlyoz a dráma, és a vígjáték között, ahogy halad előre a sztori, és egyre több mindent megtudunk a szereplők múltjából, úgy válik egyre komorabbá, szomorkássá a légkör is.
Manga borítók és színes képek [nggallery id=66]
Adatok
- Eredeti cím: Blood Alone
- Rajz/történet: Takano Masayuki
- Terjedelem: 7 kötet (befejezetlen)
- Megjelenés éve: 2005
- Műfaj: romantikus, rejtély, hétköznapi élet, vígjáték, dráma
- Célcsoport: shounen
- Kiadó: Media Works
- Magazin: Dengeki Daiho
- Link: MangaFox (online fejezetek angolul); Baka-Updates Manga (Takano Masayuki); Baka-Updates Manga (manga infók)
