Ártatlan és szomorú, tele van csalódással, de mégis ez az ÉLET
A japán média guru, Takeshi Kitano első angol és magyar nyelven megjelent novellás kötetének, a Fiúnak (Shonen / Boy), így lehetne összefoglalni mondanivalóját. A Japánban 2007-ben kiadott kötet három elbeszélésszerű, rövid történetet tartalmaz, melynek főhősei olyan fiatal, többnyire 10-14 éves fiúk, akik a gyermeki ártatlanság világából szemlélik a saját, és az elválásokkal, megmérettetésekkel teli felnőttek életét.
Bár Taheshi rengeteg novellát, regényt, verses kötetet, politikai röpiratot publikált hazájában, mégis különleges filmjei miatt vált világhírűvé. E 2007-es novella gyűjteménye az első, mely Amerikában is megjelent, és ezzel kezdte meg irodalmi siker körútját is. De ki is ez a sokat emlegetett, kicsit különc japán kultusz figura?
Az 1947-ben született Takeshi Kitano Magyarországon a kilencvenes évek során vált ismertté, és szerzett rajongó tábort. Olyan hátborzongató, komikusan morbid, és teljesen egyedi történetű filmeket rendezett ő, mint a Tűzvirágok, a Szonatina, a Kikujiro nyara, az Erőszakos zsaru, a Szamuráj. De nemcsak egyszerű filmrendező ő, hanem pályafutását színészként kezdte, és majdhogynem 40 éves korában kezdett el filmeket komponálni. Emellett hazájában ismert televíziós show műsorok házigazdája, rádiós műsorok vezetője volt. Személyisége, játék stílusa teljesen egyedi, és már maga a megjelenése is igazi különleges légkört varázsol minden egyes filmjében. A fél arcára bénult, szúros tekintettel szemlélődő színész, filmrendezőként a brutális, költői, mégis komikusan ironikus stílus vált védjegyévé. Bár saját hazájában filmjei nem örvendenek ilyen nagy elismertségnek, mégis Amerikában és Európában igazi művészként tekintenek rá, mellesleg e kijelentés nem túlzás, mivel szabadidejében szívesen festeget.
Visszatérve a Fiúra. E közhelyekkel, és átlagos szereplőkkel operáló mű, érzékletesen tükrözi Kitano sajátos stílusát. Egyszerű történeteken át, egy-egy fiatal fiú szemszögéből elmesélve mutat be gyerekkori emlékeket, a testvéri szeretetet, és a szülő-gyermek kapcsolat ambivalens viszonyát. Az íróból gyakran kibújik a filmművész, nemcsak a hihetetlen pontossággal és tömörséggel elért szereplő ábrázolások miatt, hanem a tekintet irányultságát egy-egy kamera mozgással teszi hasonlítossá. Olyan részletekre irányítja fantáziánkat, mint egy sokat megélt, dolgozott, megkeményedett férfi kéz, vagy egy buzgómócsing mostoha apa jelölt arca. Kitano látszólag egyszerűn szövi történeteit, de a háttérben meghúzódó elfojtott indulatok, feszültség, mindig egy rejtett csattanóban bontakozik ki, ami nemcsak hideg zuhanyként éri az olvasót, de egy kis gondolkodásra is kézteti.
A novellában három rövid történetről olvashatunk: Bajnok kimonóban, Csillagbölcső, Okamesen. A Bajnok kimonóban főszereplője egy idős férfi, aki egy kellemes délutánt tölt el bátyjával, és a közös kávézgatás során felrémlenek iskolás éveik korai szakasza. A két fiú egymás ellentéte volt, az öcsike rossz tanuló, de kiváló sportoló, míg a bátyus igazi zseni, gyenge testalkattal. A sport, és egyik iskola társuk köré szövődő történet érdekes, és mai világunkban is helytálló, mondhatni aktuális tanulságot fogalmaz meg.
A Csillagbölcsőnek nemcsak a címe költői, hanem az a finomság is áthatja, ami Kitano sajátja. Megint egy testvérpár a főszereplőnk, és megint csak az öccs bújik a mesélő szerepébe. A fiú előtt lassan kezd körvonalozódni a felnöttek rideg világa, ahol mindenkinek magának kell boldogulnia, társ, igaz, mély kapcsolatok nélkül élnie. A tesvérek édesanyja apjuk halála után új férfit szemel ki gyermekei apjául, ráadásul új városba is költöztek. A fiúk nemcsak az iskolai kiutálással, de édesanyjuk elhanyogoló magatartásával is meg kell bírkózniuk. Az öcsike szemében ezek a felszín alatti érzelmek riasztónak, fátyollal bevont ködnek tűnnek, és gyermek szívével még nem érti hogy igazán mi történik körülötte.
A Okamesen pedig tökéletes zárása a novellák sorának. Ebben a történetben teljesedik ki, és válik nyilvánvalóvá egy fiú számára, hogy mennyi mindent nem tud az életről és a felnőttekről. Ahogy sorban olvassuk a novellákat, úgy fokozódnak, és válnak egyértelművé a mögöttes üzenetek, és tartalmak, és maguk a főszereplők értelmezése is világosodik. Az Okamesen egy tipikus japán film/anime jelenetben is megállná a helyét. Az apai szigorral szembe szálló 15 éves fiú, szenvedélyének, a történelemnek élve utazik el Kiotó városába. Ám érkezése után, egy motoros banda, és egy gyönyörű lány forgatja ki minden pénzéből, majd ugyanezzel a lánnyal megtapasztal valami újat, valami törékenyt, és számára teljesen új érzelmet. Ám az elválás közeledtével, igazán fájdalmas és lehangoló igazságra ébred rá főhősünk.
A történetek látszólag semmit mondóak, de nem szabad hagyni, hogy megtévesszék a gyanútlan olvasót ezek a mindennapos esemény sorozatok. Egy-egy váratlan képpel, rejtett utalással válik igazán teljessé az élmény, és pár óra erejéig kirángat minket a hétköznapok szürkeségéből, egy kellemes, mégis örök tanmeseszerű igazságot fogalmazva meg.
Linkek: Libri.hu (hun); Wikipédia (eng); Boy (eng)
