Első Szegedi Képregény Fesztivál (beszámoló)
Egy szép, napos novemberi szombaton, kellemes tolongás, rengeteg stand, képregény képregény hátán, sikongató mangások, lelkes amerikai képregény fanok, és a tehetséges magyar alkotók a Vuktól Kalyber Joe-ig.
Az első szegedi képregény fesztivál programja ugyan 10 órakor kezdődött a Somogyi könyvtár alagsorában (Szeged, Dóm tér 1.), ahol is Simon István az ünnepélyes Megnyitó után, a magyar kiadók közül a Pesti Könyv Kiadót mutatta be. Nos, ezekről lekéstem, de fél 11-től már intenzíven látogattam az előadásokat, melyek jobbnál, jobbra sikeredtek, és nagyon sok érdekes információt, érdekességet begyűjthettek, akár a már a törzsgyökeres képregény rajongók, vagy akár a médiummal éppen most ismerkedők. (részletes program + plakát + kép forrása: link)
Érdekesség: November 15-ei cikk a szegedma.hu-n, a rendezvénnyel készült képekkel, interjúkkal kiegészítve. (Hosszú cikk következig, úgyhogy aki át szeretné ugrani itt a link.)
Ahogy beléptünk, a kedves „házigazdák”, azaz egy szimpatikus hölgy, aki egyben volt a konferanszié, és az újonnan belépők eligazítója, bájosan elmagyarázta, hogy mit hol, mikor nézhetünk meg, hallhatunk, és ösztökélt hogy nézzünk körül az ugyan kis területen, de annál szélesebb kinálattal rendelkező standok kínálatában. Így először is megnéztük a képregény vásár kínálatát. A szemünket a színes manga kínálat ütötte meg egyből, pl.: a Fumax gazdag palettájával invitált minket az elmélyedésre (Berserk, D a vámpírvadász, Grimm mesék, Angyal menedék, stb.), de volt ott a mangán túl a Panel (magyar képregényes szaklap), Keretbe zárt világ (magyar manga kötet, mely egyébként 2010. június 25. határidőre írt ki pályázatot amatőr manga rajzolóknak), ritkaság számba menő magyar képregények Dargay Attila (pl.: Vuk), Fazekas Attila (pl.: A három testőr), Cserkuti Dávid, Gugi Sándor (pl.: Szerelem a palackban), Korcsmáros Pál (pl.: Toldi, Egri csillagok), Sebők Imre, Zórád Ernő (pl.: Winnetou), hogy csak a nagy neveket említsem. De emellett volt választék az amerikai (Batman, Pókember), olasz (Velencei mese), francia (Asterix és Obelix) és más nemzetek hazánkban megjelent alkotásai közül is. A kiadványok szemet gyönyörködtetőek voltak, sok magyar képregény, melyek irodalmi adaptációk voltak, ragadta meg a figyelmem, de a francia kemény fedeles, szinte albumszerű alkotások is nagyon vonzottak pl.: Kisherceg – Joann Sfar, vagy Enki Bilal művei. Végül, mégis egy mangát vettem, Ishiyama Kei-től a Grimm meséket (Delta Vision kiadó), a szűk anyagi keretem miatt, illetve nagyon régóta szerettem volna beszerezni ezt a példányt, így kapóra jött, sőt, legalább az előadások szünetében volt mit olvasnom (majdnem ki is olvastam végig). Érdekesség, hogy bizonyos kiadók 15-20 %-os kedvezménnyel kínálták portékáikat a rendezvény kezdetétől a végéig, azaz 10-18 óráig.
A következő előadást a fiatal és tehetséges, mellesleg szegedi gyökerekkel bíró, Pilcz Roland tartotta 11-12 óráig, a Kalyber Joe megalkotója. Izgalmas, és látványos képi illusztrációkkal prezentálta eddigi pályafutását, és a Kalyber Joe megszületéséig vezető útját. Egészen óvodás korától kezdve, a rajzolásra ösztökélő, példakép bátyuson keresztül, a ceruza rajzoktól kiindulva a profi, immár számítógéppel szerkesztett, kiforrot munkáig mindent láthattunk, sőt, egy-egy kötet elkészítésének fázisait is felvázolta: 1. vázlat, 2. forgatókönyv, 3. ceruza rajz, 4. tus rajz, 5. számítógépes színezés.
Mivel kérdezni is lehetett, ami minden előadásra igaz volt, így lehetőséget kaptak a rajongók/barátok, hogy még több részletet megtudhassanak a sziszifuszi munka menetéről. Pl.: egy háttért több képkockánál is felhasznál, ezzel is időt spórolva. Vagy, amikor a valóságban létező épületeket, város részleteket rajzol, akkor fotók alapján dolgozik. Pilcz Roland a jövőre is tett utalásokat, terveivel kapcsolatban, a Kalyber Joe újabb fejezete után, egy steampunk (viktoriánus kori, gőz gépekkel teli egyedi műfaj) munkával is megpróbálkozik.
(Kép forrása: link) Korábbi interjú: szegedma.hu.
12:00-12:30: Figyelem felhívó címmel: „Szociopata fecskendő és rock’n’roll” Oravecz Gergely és Mráz István ragadta magához a staféta botot. A két fiatal közös terméke a Pszicho Dzsánki, ami érdekes keveréke a poszt-poszt apokaliptikus világnak és a sci-finek. Őrült karakterük, egy atom támadás utáni viágban tengeti életét, különös anyaggal injekciózva magát, és bolyongva a rádió által meghatározott gyéren lakott városban. A Mráz István novellája, és Oravecz Gergely rajzai alapján készülő képregény, melyben pl.: Alan Moore (pl.: From Hell, Watcmen) és Paul Auster Tükörvárosa inspirálta őket a 9-es panel használat átvételére, mely alapján egy oldalon maximum 9 panelt láthatunk, fázis képekkel ötvözve. Mráz Isvtán filmes pályafutással is bír, ezért ezt a technikát közös munkájukba is igyekeznek átültetni pl.: snittek, plánok erejéig. Munkáikat fekete-fehér kivitelezésben készítik, igényes, egyedi tus rajzokkal, rendkívül éles és látványos kontrasztokkal. Eddig pár fejezet érhető el munkáikból. Érdekesség, hogy a képregény standoknál ők is helyet kaptak, Pilcz Roland mellett, és műveiket dedikálva meg lehetett vásárolni, sőt, Pilcz Roland még mini képregényeket is rajolt kívánságra. Korábbi interjú: szegedma.hu.
12:30-13:00-ig hódítottak a magyar puszta szuperhősei, az X-Embörök. A híres Marvel univerzum X-men sorozatának paródiája méltány megállja a helyét a magyar alkotók tollából is. Lélegzet ellálító, részletes rajzokkal, és a karakterek bemutatásával szemléletette Rozgonyi Zalán és társ alkotója Váradi Gábor pl.: Zuhé (Storm / Vihar), Mágnesvas (Magnetó), Jelenések könyve, Torkosborz
(Wolverine / Rozsomák), a vámpír Báthory Erzsébet megjelenését. Magyar, kelta motívumokat, és a magyar történelem/irodalom nagyjait használták fel egy-egy karakter megalkotásában pl.: Dózsa György, Toldi Miklós, Szent László is terítékre került. A teljesen profi amerikai képregények színvonalát hajazó paródia karakterek terveit, és vázlatait, a képregény standokon is megnézhettük, sőt, külön válaszolgattak kérdéseinkre is egy-egy karakter kapcsán. Az X-Embörök online formátumban érhető el, íme a hivatalos oldaluk. Korábbi interjú: szegedma.hu.
A 13:00-kor kezdődő, fél órás, A képregény második nyilvánossága című előadást kihagytuk (Szabó Zoltán Ádám mutatta be a hazai sajtóforrást képregény rajongóknak pl.: Panel, Kérpegény.net), levegőztünk egy kicsit, illetve szétnéztünk megint a képregény standoknál. Megcsodáltuk a kiállított első kiadású Vukkot, Dargay Attilától, és egyéb magyar gyöngyszemeket, valamint a büfé melletti sarokban meglestük az amatőr képregényrajzolók munkáját, ahol 5-10 éves korig rajzolgattak gyermekek, illetve mellettük képregény totó kitöltési lehetőség is adott volt. Közben beszélgettem is az egyik előadóval, Dunai Tamással, aki az amerikai képregényekről tartott előadást, azon belül is a Marvel univerzumra öszpontosítva. Őt egyébként egy egyetemi szeminárium keretén belül ismertem már, nagyon jó képregényes órákat szokott tartani az SZTE BTK-án ;).
13:30-14:30 – Számomra nagyon tanulságos és érdekes volt Kiss Ferencnek, az idén elhunyt Dargay Attila pályafutásáról és munkásságáról szóló előadása. Ő az, aki megalkotta Vukkot (’72), Kajla kutyust (’67-82), La Fontaine meséit (’68), és még számtalan közkedvelt, gyerekkorunk örök rajzfilmjeit rendezte ő.
Életútja révén egyrészt bepillantást nyerhettünk a magyar képregény ipar fejlődésébe, ami viszonylag régóta élt, sőt, a szocializmus idején meghatározó volt a képregény fogyasztás, propaganda, párthoz kötődés miatt. Pl.: a KISZ-eseknek és az Úttörőknek kötelezően kellett venniük, és fogyasztaniuk képregényeket, és volt hogy 800 ezres! példány számot rendelt meg a kormány. Persze ekkor sem az amerikai, sem más kapitalista rendszer termékei nem juthattak be hozzánk, mégis a Debreceni és a Budapesti nyomdákban nyomtatták az Észak-Európai országok piacára szánt amerikai képregényeket, melyek így „feketén” jártak itthon kézről, kézre. Érdekesség, hogy ekkoriban a francia kommunista párt, ingyen! adott a magyar piacra képregényeket, terjesztés céljából. A szocializmus idején élt 4-5 grafikus művész, akiket rendszeresen megbíztak e képregények elkészítésével. Közülük egy nagy név volt Dargay Attila, aki eredetileg rajzfilm készítő volt, és csak mellékesen kalandozott a képregények világába. Sőt, először nem is szerette a képregény rajzolást. Művei a Füles és a Pajtás lapjain jelentek meg, és ki ne ismerné magyar kultusz mesefiguráját, a Vukkot, aki először képregényben látta meg a napvilágot 1972-ben, majd a hatalmas siker után 1981-ben egész estés rajzfilmet is készített belőle.
Másr
észt, mint „képregényrajongó” szélesedett a látóköröm, és további színvonalas magyar alkotókkal és műveikkel ismerkedhettünk meg, mely a következő, 14:30-kor kezdődő előadáson bontakozott ki részletesen, a „Grund Comix, avagy a magyar képregény és közönsége” Kertész Sándor előadásában. A rendszerváltás után bejöttek a nyugati képregények, és hirtelen eltűntek a magyar alkotók. Ennek oka az volt, hogy a korábbi alkotói gárda közül (Dargay Attila (pl.: Vuk), Fazekas Attila (pl.: A három testőr), Gugi Sándor (pl.: Szerelem a palackban), Korcsmáros Pál (pl.: Toldi, Egri csillagok), Sebők Imre, Zórád Ernő (pl.: Winnetou) volt aki abba hagyta, volt aki közben elhunyt, a magyar fiatal grafikusoknak pedig nem volt terük a képregény műfajon belül. A korábbi rendszer szigorú pártos szabályozásai miatt, az újoncok nem kerülhettek be, vagy csak ritka kivétellel a képregény rajzoló „elitbe”, így ez a műfaj a 90-es évek elejére elsüppedt (magyar téren). Sőt, nem is volt igény magyar képregényre, kiment a köztudatból, amit régebben a propaganda sújkolt. Így maradtak az amerikai és más európai alkotások, melyek nagyobb-kisebb hullámvölgyek után, vagy elbuktak, vagy keservesenfolytatódtak. Ma, azt lehet mondani, hogy a képregény a reneszánszát éli. Ez köszönhető a mangának is, de ennél egy kis kitérőt is kell tenni (később), mert a manga ugyan képregény, de más tömegbázist vonz, akik emellett kicsit „szűklátókörűek” is bizonyos értelemben. Ma, a 20-on éves fiatalok vonzódnak a képregényhez, az
amerikai, európai művekhez, míg van egy idősebb korosztály, mely a tradicionális magyar képregény híve, illetve a képregény történetének maradandó alkotásainak kedvelője. Kiss Ferenc, az 50 éves képregényes múlttal bíró képregény történet író/szerkesztő (1966 óta gyűjti a magyar képregényeket!), igazi szakmabelinek számít a hazai piacon, és megtiszteltetés volt az ő előadásában hallgatni Dargay Attila munkásságáról. Őt követte Kertész Sándor pedig szintén neves szakmabeli, aki pár könyvet írt már a hazai képregénytörténetről (pl.: Comics Szocialista Álruhában, A magyar képregény ötven éve, 2007.), sőt, előadásának végén egy 5 perces előzetes kis filmet is láthattunk készülő nagy filmjéről a magyar képregényrajzolókról, és a képregény készítéséről, ami még további figyelemre is érdemes lesz. Sőt, magyar képregényrajzolóknak: kitörési lehetőség van! Futaki Attila képregényrajzoló készíti a Villámtolvaj című ifjúsági fantasy regény képregényváltozatát (Harry Potterhez hasonlítható a népszerűsége), mégpedig az USA két legnagyobb nevénél: a Disney-Marvel számára.
15:30-16:00: Megérkezett Dunai Tamás, aki az amerikai képregényekről tartott bemutatót, kiemelten a Marvel univerzumról. Érdekes volt tapasztalni, hogy talán ezen az előadáson voltak a legtöbben, de csak madjnem, mert a manga rajongók mindenkit lepipáltak létszám, és hangosság fölényben. A Marvel évek óta versenyez, és ingadozó arányban, de uralja az amerikai képregény piacot, a DC-vel dacolva (40-60/50-30% -os aránnyal). A több évtizedes múltú céget olyan nevek tettek naggyá, mint a Fenegyerek, a Megtorló, az X-Men, Amerika kapitány, Rozsomák, Transformers, Pókember, Vasember, Fantasztikus négyes, Hulk, stb. Mostani virágkorát a sorozatos hollywoodi megfilmesítések miatt élheti, mivel rengeteg képregényéből készítenek a „csillagok városában” újabbnál, újabb kassza sikereket.
A Marvel az 1960-as évektől kezdve áll a csúcson, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel. A Marvelt a ponyvaregények kiadásával foglalkozó Martin Goddman alapította 1939-ben, aki kezdeti romantikus, női olvasókra specializálodótt, a ponyva képregényesített változatával kísérletezett, nem túl nagy sikerrel. Persze mellette szerepeltek a már jól ismert szuperhős alfa hímek, mint Fáklya, Torpedó. A cég első szereksztője, írója Joe Simon (pl.: Amerika kapitány) lett, aki 1941-ben, a világháború, és világ égés miatt megteremtette Amerika kapitányt Jack Kirby (pl.: X-Men) -vel. A képregény hőse, az amerikai nemzet példaképé vált, aki a nácik, Hitler ellen harcolt. E mű óriási siker volt, a mai napig vezeti az eladási listákat. Ezután a műfajon belül sok mindennel kisérletezgettek: horror, krimi, humor, western, stb. A későbbiekben olyan nagy nevek, rajzolók tűntek fel a cégnél, mint Paul Reinman (pl.: Hulk) és Joe Sinnott (pl.: Pókember), valamint a Stan Lee (pl.: X-Men) és Steve Ditko alkotópáros.
16:00-16:30-ig Francia képregények magyar kiadásban, Bayer Attila tolmácsolásában. Amerikában vannak a szuperhősős képregények, és óriási rajongótáboruk, Japánban a kicsiktől az idősekig, mindenki olvas képregényt. De vajon Európában hol találunk egy ilyen országot?
Gondolom néhány olvasónak ez esetleg meglepetés lehet, de a válasz: Franciaország. Franciaországban a képregény a kultúra része. Úgy érdeklődnek iránta az emberek, mint a filmek, zenék, színdarabok iránt. Számtalan francia és külföldi szerző publikálja itt műveit. A rendszerváltás előtt, csak az említett francia kommunista párt által küldött művek terjedtek el itthon, a Pif és a Vaillant, Kockás című képregényújságban. 1990-óta kapunk már bővebb választékot pl.: Lucky Luke, Asterix és Obelix, stb.. A 70-es években debütáló, szlovák származású Enki Bilal művei nagyon vonzóak és látványosak. Hihetetlen realiszikus technikával rajzolja műveit, melyek sci-fi, sötét, szürreális témákkal foglalkoznak. Hazánkban a December 32 és a Szörny ébredése jelent meg egy trilógia
keretén belül eddig. Érdekesség, hogy a híres japán illusztrátorral, Yoshitaka Amanoval (eredeti Vampire Hunter D karakter dizájn, Angel’s Egg) közösen készít egy videójátékhoz dizájnt (Beyond Good & Evil 2). Ez az előadás még jobban fel keltette az érdeklődésem a francia képrenyek után.
Az előadás ugyan csúszott egy kicsit, de a mangások harci kiáltása, és óriási tömege végül véget vetett a francia képregényekről szóló előadásnak, és 16:30 után néhány perccel, kezdetét vette a manga bemutató. Az előadó Márki Szabolcs volt, aki a szó magyarázata után (manga=vicces/hóbortos képecskék), bemutatta a japán képregény gyökereit (ukiyoe), és nagyjait, Tezuka Osamut. Ezután a hazánkban megjelent manga kötetekre tért ki, egy-egy érdekes részlet kiemelésével (pl.: Angel Sanctuary, Nana, Hellsing, Berserk), majd újdonságokat is bemutatott, melyek talán újabb nagy sikerek lesznek Japánban. Emellett elmagyarázta a korcsoportok szerinti manga felosztást, a kodomo (gyerekeknek szánt), shoujo (tinédzser lányoknak), shounen (tinédzser fiúknak), seinen (idősebb fiúk/férfiaknak), josei (idősebb/dolgozó nőknek) mangák ismertetőjegyeit, sajátosságait.
Talán ezen az előadáson érződőtt leginkább, a megváltozott légkör. Maga a korosztály is hirtelen lecserélődött 20-60-ról 14-20-ra. Látszik, hogy a médiába aktuálisan betörő manga (volt riport a Fókuszban, 2 magazin is fut: Mondo, AnimeStars, külön anime tv csatorna: Animax, rengeteg magyar kiadvány, stb.), egész széles közönséghez eljut, és rengeteg rajongót vonz. A manga szerelmesei, az ismerős, kedvenc sorozatoknál sikongatással adták jelét tetszésüknek, illetve a képregény vásáron a manga fogyott a legnagyobb mennyiségben! Ahogy a rendezvény egyik előadója a szegedma.hu-nak nyilatkozta, tényleg mi mangások kicsit elhatárolódunk a többi képregénytől. Saját szemmel tapasztaltam, hogy szinte senki sem maradt benn, vagy csak alig, azok közül az érettebb képregény rajongók közül, akik a korábbi előadásokon törzsgyökeres tagok voltak. Mindkét oldal kicsit fenntartásokkal viseltetik a másikkal szemben: a mangásokat inkább csak a manga érdekli, hiszen ebből van anime, rengeteg kiegészítő, amit pluszként megvásárolhatnak, kíváncsiak a japán kultúrára, a nyelvre, egyfajta egzotikus légkör lengi be az egészet. A másik oldal, a keménykalapos, „hagyományos” képregény rajongók pedig idegenkednek a manga „rajzocskáktól”. Persze vannak kivételek, akik csak még jobban erősítik a szabályt. Ekkor gondolkodtam el egy csöppet azon, hogy a manga döntően a tinédzserek médiuma ma hazánkban? Vagy csak azért tűnt így a képregény fesztiválon, mert a 20-on túli manga rajongók kevesebb számban voltak, vagy legalábbis nem olyan feltűnően viselkedtek, mint fiatal társaik, így lappangva maradt jelenlétük.
A további két előadást sajnos már nem tudtam megnézni (családi elfoglaltság miatt), pedig nagyon érdekes, és figyelem felhívó címekkel látták el őket: „A bárkától a kripta meséig”, „Mickey Mouse kontra Hitler – propaganda képregények a második világháborúban”. A rendezvény a Somogyi könyvtárban 18 órakor ért véget, de a „banzáj” még folytatódott ezután a Belvárosi moziban, ahol japán animéket vetítettek.
Összegezve: nagyon jól éreztem magam, sok kedves ismerőssel is találkoztam, és ugyan jómagam is inkább mangás rajongó vagyok, de próbáltam nyitottabb szemmel, és füllel hozzá állni mindenhez, és nagyon sok pozitív tapasztalatot szereztem mind a magyar képregény rajzolókról, mind az amerikai, francia képregényekről, és így tovább. (Még jó hogy Dunai T. oltotta a fejem előtte egy fél évig a különféle képregényekkel). Nem bántam meg cseppet sem, hogy ott voltam, sőt, ha valaki képregény rajzolással kacérkodik, annak szerintem maradandó élményt és tanulságot adhatnak az ilyen rendezvények (mint nekem is). ^^
Fullmoon88
(G. Timi)
Szeged, 2009. november 14-16.
