The Returner (2002)
A Returner Takeshi Kaneshiro főszereplésével készült japán akció-sci-fi 2002-ből. A színész eddigi filmjei közül ez volt az, amiben igazán lenyűgözött a színészi játéka, sőt fenomenális volt! Bár maga a film sem volt kutya. A Casshern óta ez az első japán produkció ami elérte nálam az „ahá ez aztán valami!” felkiáltást. Nagyon jó történet, látványos akció, fülbemászó zene, jól kidolgozott karakterek, és ami kimaradhatatlan: rendkívül kreatívan megoldott látványvilág és efektek. Takeshiro-szan mellett még kiemelkedő teljesítményt nyújtott a női főszereplő, Anne Suzuki. De a nagy óda-zengésem közepette felmerülhet a kedves olvasóban a következő kérdés: Hogy miről is szól ez a kihagyhatatlan mű?
2084-ben Daggar nevű lények szállták meg bolygónkat, és véres háborút folytatnak a már kis létszámban, szörnyű körülmények között élő emberekkel. Az emberiség megmentésének egyetlen reménye egy Milly nevű lány (Anne Suzuki), akinek az a feladata, hogy a múltba visszautazva akadályozza meg a háború kitörését.
Milly sikeresen meg is érkezik 2002-be, pontosan október 20-án, ugyanis három nap múlva veszi kezdetét a végtelen harc. Milly egy fegyveres harc közepébe csöppen, és egy kósza golyó el is találja. Megmentője egy bérgyilkos, Miyamoto (Takeshi Kaneshiro) lesz. A sárc gondját viseli, egészen másnap reggelig, majd szépen kitessékeli a lakásából, és rideg búcsút vesz tőle. Ám Millynek segítségre van szüksége, hiszen ebben az ismeretlen világban nem tud tájékozódni. Miyamotó ám keményen ellenáll minden kérésnek, könyörgésnek, így Milly kénytelen bomba erejét bevetni (szószerint), így megszeppent hősünk a lány minden parancsának kénytelen lesz engedelmeskedni.
Pedig Miyamotónak jobb dolga is lenne, mint ezt a lökött kis fruskát pesztrálgatni. Gyerekkori barátjának gyilkosát, Mizoguchit szeretné keze közé kaparintani, és megfizettetni vele minden bűnét. Ám váratlan események lassan arra késztetik, hogy lassan hinni kezdjen a lánynak. Egy rejtélyes robbanás rázza meg Japánt, majd a hírbemondók szokatlan szövegeket ismételgetnek. Végül egy titkos katonai bázison földönkívüli technikára bukkanak, melyet történetesen Mizoguchi is meg akar kaparintani. A helyzetet bonyolítja, hogy Mizoguchi ráadásul a legerősebb japán genszterbanda feje, és a hatalom megszerzése érdekében bármire képes. Hogy Milly és Miyamoto küldetése sikerrel jár-e? Ahhoz érdemes végig nézni ezt a körül belül két órás, izgalmas filmet.
Mint ahogy az várható, Milly és Miyamotó karaktere, jelleme a legkifejtettebb az egész filmben. Mindketten tragikus múlttal rendelkeznek, és nem is sejtik mennyire sok közös dolog van bennük. Ebből egyértelműen következik az a fejlemény, hogy nagyon szoros barátság szövődik majd közöttük. De éppen emiatt, a kemény akció, és egy-egy drámai jelenet mellett, számtalan apró poén, komikus helyzet is szerepet kapott az alkotásban. Ez teszi igazán, úgymond emészthetővé mindenki számára, hiszen számtalan műfaj keveredik benne, de a megfelelő arányokban, ami egy igazán szórakoztató filmhez elengethetetlen.
Ezzel talán szakít is a film a hagyományos japán filmek hangulatától, és történetvezetésétől, amit valljunk be, értelmezhetünk pozitívan vagy negatívan is. Negatívan azért, mert a hollywoodi siker produkciókhoz hasonló mű, már nem tartalmazza a japán filmművészet meghatározó jegyeit, és inkább egy „elamerikásodott” változatnak tekinthető. Nem véletlen tehát, hogy a nézőnek mondjuk a Sötét zsaruk (Man in black), vagy a Függetlenség napja jut eszébe egy-egy jelenet kapcsán, sőt még bennem a Mátrix is felmerült. De, ha pozitívan nézzük a dolgokat, és mért ne néznénk inkább így, mikor egy igen jól sikerült filmről van szó, ez az alkotás lehetővé teszi azt, hogy nyugaton még inkább tért hódítsanak e távoli szigetország filmművészetének további darabjai is. Hiszen a tipikus japán filmek, egy átlagos európai ember számára kellő nyitottság nélkül, bizony nehezen nézhetőek (természetesen vannak kívételek). De a Returner olyan, talán ha csúnyán akarnám mondani: tömegfilm, ami bárkinek, bármikor kellemes perceket szerezhet. Ezt emeli még az igényes kivitelezés, és a számítógépes CGI technikák korlátlan használata.
Így áttérve a látványvilágra nem is kell részleteznem, hogy mennyire szépek a jelenetek, a kontrasztok. A film nagy része este játszódik, így a sötét és világos kontrasztok dominálnak. A földönkívüli lények gépeinek megvalósítása igazán kreatív tehetséget dicsér. Ilyen gépi világot még nem nagyon láttunk. A kis földön kívüli lények maguk nagyon cukik voltak, ami külön öröm volt a számomra, mert pl.: a Függetlenség napjában szegénykék olyan ijesztőek, és visszataszítóak lettek, de végre kaptunk egy filmet a Sötét zsaruk, na meg az Ötödik elem óta, amiben imádnivalóan aranyosak. Természetesen csak akkor, mikor páncél nélkül látjuk őket :D. Ami a filmben még szokatlan, az a sok nyelv használata. Milly jövőjében angolul beszélt mindenki, sőt, amerikai színészek is szerepeltek itt, míg a jelenben japánul folytattak társalgást főhőseink, de emellett a genszterek között kínai párbeszédet hallhattunk.
Egy szó mint száz, ez a film rátett egy lapáttal az ébredező Takeshi Kaneshiro iránti rajongásomra, amit a korábbi Red Cliffben nyújtott alakítása is megerősített. Ahogy olvasgattam, a következő japán filmje 2008 decemberében kerül bemutatásra, K-20 címen, amit az Unfair mozifilmek híres rendezője, Shimako Sato készít (másik kedvenc szériám), úgyhogy a neten már előzetes is látható ehhez a filmhez, mely alapján a minőség, és a szórakozás garantált. Izgatottan várom ezt a filmet is. A Returnert pedig ajánlom bárkinek, akár annak is, ki ismerkedni kezd a japán filmekkel, vagy annak is, aki egyszerűen egy jó sci-fire vágyik.
Adatok
- Angol cím: The Returner
- Japán cím: Ritana
- Rendezte: Takashi Yamazaki
- Írta: Kenya Hirata, Takashi Yamazaki
- Műfaj: akció, kaland, sci-fi
- Megjelenés éve: 2002
- Terjedelem: 116 perc
- Szereplők: Takeshi Kaneshiro (Miyamoto), Anne Suzuki (Milly), Goro Kishitani (Mizoguchi), Kirin Kiki (Xie), Yukiko Okamoto (Dr Yagi)
- Ország: Japán
- Linkek: IMDB
