Crystal Blaze ~ Glass Maiden ( TV-sorozat; 2008)
A Crystla Blaze az újra ébredező magánnyomozós, bűnügyi, komolyabb hangvételű animék sorát bővíti. Hangulata tipikus jazzes, ami főleg az openingnek és az endingnek köszönhető. Elég sok hasonló hangvételű animék látnak mostanság napvilágot, ilyen például a most negyedik részénél tartó Yakushiji Ryoko no Kaiki Jikenbois. A Crystal Blazenek már kijött mind a 13 epizódja, de sajnos feliratot a fansub csoportok még nem készítettek az utolsó két résznek. Az animével kapcsolatban érdekesség, hogy a zenéjét az Ayashi no Ceres című shoujo sorozatban is közreműködő Ryo Sakai készítette. Magában a történetben nincs semmi különleges, kicsit átlagosnak is mondható, teli a műfajra jellemzőkkel.
Az anime Rags Cityben játszódik, ezzel is biztosítva a nyugati stílust. Főhősünk a csapodár nőcsábász Shu, aki magánnyomozóként dolgozik ebben a városban (korábban rendőr volt). A város ismertetőjegye, hogy azok az emberek érkeznek ide, akik valamit nagyon elszeretnének felejteni, magyarán vagy a múltjuk elől menekülnek, vagy üldözik őket. Az utóbbi időben egyre több fiatal lány tűnik el a városban, ráadásul egy pletyka kering arról, hogy a lányok haláluk előtt üveggé változtak, majd darabokra törtek szét. Őket elnevezik Glass Maiden-eknek. Internetes fórumok, újságok pletyka rovatai foglalkoznak a témával, egyedül a rendőrség marad szkeptikus, és teljes hírzárlatot rendel el.
Shu e hírekkel mit sem törődve hódítja a női szíveket, és néha betér kis irodájába, ahol csapatának többi tagja várja. Az állítólagos öcsse Akira, akit mindenki csak „Kis főnöknek” hív. Bár a srác egy magánnyomozó irodát tart karban, a főzésen, vezetésen, és megfigyelésen kívül nem túl sok mindenhez ért. A csapat hasznos tagja a számítógép függő Ayaka, akinek elég sötét múltja van, mely meg is magyarázza, hogy miért olyan félénk és visszahúzódó. A legügyetlenebbnek, és egyben leglelkesebbnek mondható másik leányzó pedig Manami. A szája nagy, de még egy eltűnt teknőst is nehezen talál meg, a komoly helyzetekben pedig inkább megfutamodik.
Hogy Shu miért is vette magához ezt a két gyereket a sorozat utolsó részei felé derül ki. Ők próbálják segíteni Shu munkáját kisebb-nagyobb sikerrel. Ja és ott a kihagyhatatlan a Cowboy Bebop adatkutyáját is hajazó, Li’l Q. A vezetőjüknek, vagy mondhatni munkáltatójuknak tekinthető Porilyn-chan, aki nőies kinézete ellenére egy transzvesztita, és a színfalak mögül ő őrzi a város békéjét. Feladata fontosságát ellensúlyozza komikus természete, és ökörködései, főleg amikor a szépet teszi Akirának és Shuunak. Az kis csapat viszonylag nyugodt életét zavarja meg egy új megbízás.
Egy HW-9 névvel ellátott valamit kell átvenniük. Ám mikor a helyszínre érnek, egy lövöldözésbe csöppenek, és végül egy fiatal lányt találnak, aki összeesik a kisebb összetűzés után. A lány kilétét és testének működését titkok lengik körül. Ugyanis, ha egy férfi érinti meg, akkor mintha túlfeszültségbe nyúlna az illető, és megrázza. Ráadásul a testhőmérséklete rendellenesen magas, az egyik karja pedig időközönként üveggé alakul át…
Így válik egyértelművé, hogy e rejtélyes lánynak van valami köze az utóbbi idők eltűnéseihez, halál eseteihez. Ahogy egyre bonyolódik az ügy, nyomozó csapatunk egy olyan titkos bázisra bukkan, ahol fiatal lányokon végeznek kísérleteket, a céljuk pedig a tökéletes emberi fegyverek megalkotása. A talált lánynak Shu védelmet ígér, a gyerekek pedig azonnal a maguk gondozása alá veszik, és el is nevezik a lányt Sarának. Ám az idő teltével egyre kérdésessé válik, hogy Sara meddig maradhat életben, a testét emésztő kór, lassan minden maradék élet energiáját feloldja.
Shuék munkáját segíti, de néha akaratlanul gátolja, a rendőrség egyik szemfüles nyomozója, JJ, és egy fiatal újságírónő, Sophie. Ketten összefognak, és saját szakállukra dolgoznak. Ám mielőtt észbe kapnának, életveszélyes helyzetbe kerülnek…A másik két különc figura, a szadomozó játékokat, és erotikus képeket készítő doktor-aszisztens páros, akik Shu irodája alatt „praktizálnak” (már amikor), és próbálják megmenteni Sara életét (Ők Doc és Monica).
A szereplőkről ennyi elég is, meg a történetről is. Nem kiemelkedő alkotás, még a grafikája, az animációja sem kimagasló, inkább átlagos. Itt is vannak torzítások és elnagyolt figurák, hátterek néha, de alapvetően azért törekedtek az alkotók az igényességre. Egy délutáni kikapcsolódásnak jól jöhet, de maradandó élményt nem nagyon nyújt. A zenéje is közepes, olyan tipikus detektív filmekéhez hasonlít. Van benne pár akció jelenet, lövöldözés, izgalmas jelenetekben itt sincs így hiány, és élvezhető is.
