Welcome to the Quiet Room (japán film; 2007)
14 nap egy japán zárt osztályon? Biztos nem éppen erről álmodik az, aki a japán társadalom szépségeire kíváncsi, de megnyugtatásképpen annyit mondok, hogy nem sokban különbözik a hazai (magyar) állapotoktól.
Egy szokatlan történet a japán filmiparból
Yatta! Végre volt időm egy japán filmes estéhez, mikor már éppen a szemem szétfolyik a sok manga olvasástól, jól jön egy kis vizuális kikapcsolódás más síkon. Korábbi bejegyzéseimhez képest rövidebb leszek (remélem), mert ez a film annyira tetszett, de igazából csak úgy lehet élvezni ha nem tudjuk előre miről is szól. A film egy regény adaptációja, a rendező és a forgatókönyvíró is Suzuki Matsuo volt. A 2007-ben megjelent alkotás 112 perces, úgyhogy egy pihentető esti kikapcsolódásnak jó választás lehet. Szóval, a Welcome to the Quiet Room-ot első látásra miért is érdemes megnézni?
A film előzetese nagyon hangulatos darabot sejtet, a történet is körvonalazódik, igaz sokkal pozitívabb hangulatban, mint amit végül kapunk. A film alap szituációja röviden: Asuka Sakura (Yuki Uchida) egy időhiányban szenvedő magazin újságíró, ám egy hosszúra nyúlt este után egy fehér szobában tér magához, leszíjazva, infúzióval a kezében. Mint kiderül, a kelleténél több altatót és alkoholt fogyasztott 3 napja, és öngyilkossági kísérlet miatt bevitték a női pszichiátriai osztályra. Hogy végül tényleg véletlen kötött itt ki? Hogyan szabadulhat ki a kényszer gyógykezeltek, és őrültebbnél őrültebb betegek társaságából? Fordulatos, és abszurd humorral teli pillanatok során derül ki számunkra, és a kezdeti keserédes vígjáték a vége felé haladva egyre drámaibb hullámokba csap át.
Hiteles színészi játék
A film színészi teljesítménye nagyon kiemelkedő, sőt sok amerikai-japán filmes, animés utalás is található benne, a szereposztás pedig elég különleges, pl.: az egyik zárt osztályos doktort, Matsubarát Hideaki Anno alakítja, a Neon Genesis Evangelion rendezője, és írója (a híres anime guru színészként elég sokszor feltűnik a filmvásznon, pl.: a Taste of Tea-ben, vagy a 2004-es Cutie Honey-ban is szerepelt). Mellette másik ismertebb személy még, Shinya Tsukamoto, aki elsősorban filmrendező, az ő művei többek között a Tetsuo: The Iron Man (1989), Tokyo Fist (1995); Nightmare Dedective I-II. (2006/2008); Tetsuo: The Bullet Man (2010).
A főszerepben Yuki Uchida (TV-drámái: Innocent Love (2008), Bambino! (2006)) szerintem mesterien alakítja a kezdetben összezavarodott, majd egyre inkább kétségbeesett nőt, aki saját lelki gubancát akarja kibogozni, és ehhez furcsa mód a segítség nem a „normális” világból jön, hanem pont az osztály betegei részéről. Így mellette színes karakter is feltűnnek, ugyan a pörgő jelenetek miatt nem ismerhetünk meg igazán mindenkit, sőt, a film a a gyógyulásra fordított időt bizony elég szabadon, és túl röviden kezeli. De ami átjön, az a mai japán munkás társadalom összes pszichés zavara, amit nem akarnak felvállalni, a lelkileg beteg embereket pedig elítélik.
Előzetes / Trailer
Filmes előzmények a tengeren túlról
Ám nem rosszabb náluk a helyzet, mint éppen a mi kis hazánkban, pl.: a Havas Henrik Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya című riport könyvét elolvasva, bizony nagyon is hasonló állapotokra figyelhetünk fel. Mivel volt már pár korábbi elmegyógyintézetes film élményem, így van kis összehasonlítási alapom. Pl.: az alap szituáció nagyon emlékeztet a Száll a kakukk fészkéreMilos Forman rendezésében. (Ez egy 1975-ös amerikai film, amiben ugyanilyen embertelenül bánnak a betegekkel, és ott is van egy gonosz főnővér, akivel szembe kell szállnia főhősünknek, Jack Nicholsonnak. A film Ken Kesey regényét adaptálta filmvászonra.) Időrendben őt követi a Girl, Interrupted 1999-es amerikai film, Winona Ryder és Angelina Jolie főszereplésével, itt szintén öngyilkos jelölt leányzó a főszereplő. Clint Eastwood is nagyot alkotott a témában, 2008-ban a Changeling (Elcserélt életek) című filmjével tarolt, ahol szegény Angelina Joliet zárják hűvösre megint csak, de itt már az elektromos sokk terápiától kezdve minden van.
A fenti filmekhez képest (persze figyelembe kell venni, hogy egyik sem a jelenlegi állapotokat tükrözi, hanem hogy mi volt Amerikában az 1960-80-as években), még így is sokkal visszafogottabb egy mai japán elmeosztály. De az se biztos, hogy teljesen reális képet mutat, ezt csak azok tudnák bizonyítani, akik maguk is átélték. Lényegében a Welcome to the Quiet Roomban az emberi drámákon és tragédiákon van a hangsúly, hogy hogyan tudja magát túl tenni egy nő, az őt ért veszteségeken, a bűntudaton. Mindezt a sűrűnek, de hitelesnek tűnő történetet ötletes, és változatos jelenetekkel, vágóképekkel gazdagítják. Nagyon jó fogás volt az, hogy Sakura visszaemlékezéseit párhuzamosan, és más-más szemszögből is visszavágták az elmeosztályon töltött kényszer pihenője során. A kamera sosem pihen, nem időzik egy helyben feleslegesen, így nem egy vontatott japán filmmel van dolgunk. A lassításokat, és zenés jeleneteket ötletesen iktatták be. A színek néhol nagyon szépen komponáltak, sőt, az elvontabb, hallucinációkkal teli jelenetek egészen mesteriek.
Összegezve jó kis film volt, az elején nagyokat lehetett borulni a poénoktól, és a fiúk se ijedjenek meg attól, hogy nagyon női lélek bulvár lenne a dolog, mivel vannak benne „izgi” jelenetek, melyeknek egy lökött vígjáték író a főszereplője.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=93]
Adatok
- Eredeti cím: クワイエットルームにようこそ/ Quiet room ni yokoso
- Angol cím: Welcome to the Quiet Room
- Rendező: Suzuki Matsuo
- Forgatókönyv: Suzuki Matsuo
- Műfaj: dráma, pszichológiai, vígjáték
- Terjedelem: 112 perc
- Bemutató dátuma: 2007
- Eredeti nyelv: japán
- Ország: Japán
- Linkek: IMDB.com (eng); Asiafan (hun); Love HK film (eng); Asian Media Wiki (eng);
