A 2016-os téli szezon legjobbjai: Boku Dake Ga Inai Machi

A szezon második legjobbja szimplán lehetne a szezon legjobbja, ami komoly harcot folytat a Shōwa Genroku Rakugo Shinjūval az első helyért nálam. Az előző posztban boncolgatott tradicionálisabb josei alkotás csak annyiban előzi meg a röviden csak Boku Machiként emlegetett gyöngyszemet, hogy egyedibb – jó, most felejtsük el, hogy futott korábban egy másik rakugót bemutató anime, a kislányos Joshiraku.

A Boku Machi egy időutazásos thriller, olyan, mint a Steings;Gate-be oltott Pillangó-hatás. A sorozat „kegyetlen sorozatgyilkost kell megakadályoznom” settingje nem újdonság, de több minden is remekül jól lett eltalálva benne. Mégpedig: a karakterek, a rendezés és az animáció. Nézzük őket sorban.

► A SZTORI

A történet főszereplője a 29 éves Fujinuma Satoru, akinek különleges adottsága, hogy képes megérezni a váratlan haláleseteket és így megakadályozni azokat. Ez a váratlanul rátörő, kellemetlenséggel túltömött déjà vu érzés egyfajta küldetéstudatot ébreszt benne, ami miatt sorban menti meg – legalábbis próbálja – az emberek életét maga körül. Ő maga azonban cseppet sem szimpatikus. Hős tettei ellenére Satoru mogorva, sztoikus, antiszoc és egy állandóan elégedetlenkedő figura. A hajmeresztő életmentő akciók ellenére is monoton hétköznapjait édesanyja halála zavarja meg. A nőt meggyilkolták, és a helyzet úgy hozza, hogy Satoru lenne az első számú gyanúsított. A férfi persze kiborul, ám képességének hála visszarepül 18 évvel korábbi önmagába, pontosan 1988-ban. Ekkor elvileg édesanyja gyilkosa Satoru-korbeli, tízéves gyerekeket ölt meg. Így Satoru megmentheti a gyilkos áldozatait és egyúttal megakadályozhatja édesanyja jövőbeni halálát.

► A KARAKTEREK

Fujinuma Satoru figurája már első pillantásra (vagy inkább hallásra) érdekes. Unszimpatikus karakterekből kaptunk már egy rakatot, mint az NHK ni Youkoso! Satōja, vagy a Hyōka című anime Orekije. Ám Satoru mégis kilóg a sorból. Az első epizódbeli tragédia teljesen megrázza, majd amikor tízéves testben tér magához 29 éves fejjel, hirtelen szerethető lesz. Gyerekkori énje még vidám volt, játékos és kedves. Ebben a gyerek formában azzá a hőssé válik, akire felnézhetünk. Ezt különösen a sorozatgyilkos első áldozatának, a gyönyörű, ám családi erőszaktól szenvedő Hinazuki Kayonak köszönheti. Ő a mi ügyeletes hűvös szépségünk, a tsundere méhkirálynő, aki jól irányzott szúrásokkal döfi hősünk szemébe, hogy „hülye vagy?”. Ám Hinazuki és Satoru barátsága annyira ártatlan, és annyira jól felépített, több részen átnyúló, sok-sok árnyalattal teli fejlődést kap, hogy kőszívű dementornak kell lenni ahhoz, hogy ne nőjenek a felnőttek kegyetlenségei elől menekülő gyerekek a szívünkhöz.

Ó, és meglepő, de erős női karaktereket is kapunk végre! A mostani animéknek az a baja, hogy egy karakter – rendszerint a férfi főhős – az, aki elméjével brillírozik, aki menő, aki a cselekmény középpontjában áll. A többiek csak kiegészítő kellékek, fanservice elemek, hogy lehessen mivel eladni azt, amit látunk. Nos, Satoru anyja – Fujinuma Sachiko – az utóbbi évek egyik legjobb karaktere – ha lenne anime Oscar, tuti jelölnék a legjobb női mellékszereplőnek. A negyvenes éveiben járó nő éleslátású, talpraesett, maga irányítja a sorsát, és pont a megfelelő pillanatokban villantja fel tettrekészségét. És nem mellesleg neki köszönhetjük azt, hogy a Boku Machi fergeteges első epizódot kapott. És ha már itt tartunk, térjünk is át a rendezésre.

► A RENDEZÉS ÉS AZ ANIMÁCIÓ

A szenzációs nyitány Itō Tomohiko (Gin no Saji, Seikimatsu Occult Gakuin, Sword Art Online) és Ishihama Masashi (Kamichu!, Shinsekai Yori, Speed Grapher) rendezőpáros munkáját dicsérik. Az első epizód végén csúcsra juttató cliffhangerrel adtak jó nagy adag adrenalin-löketet a nézőknek, amit a negyedik részben folytattak is, de előtte megállás nélkül hintik a baljóslatú utalásokat és megy a suspense generálás a háttérben. Készüljünk fel, itt hiába tűnik úgy, hogy valami jó irányba halad. A legfelkavaróbb módon torlaszolják el a happy end felé vezető utat.

Persze mindez nem működne ennyire jól, ha az animáció nem lenne ennyire pöpec az A-1 Pictures-nek hála, ha a csodás Kajiura Yuki (Noir, Fade/Zero, Madoka) nem mutatná meg zeneszerzőként, hogy mennyire isteni háttérzenéket tud szerezni még mindig. Az animáció kreatív, a szereplők kidolgozottak minden egyes képkockán, gyönyörűek a svenkek, az Asian Kung-Fu Generation énekelte opening igazán Eureka Seven életérzést kelthet a nézőben, de egyébként az op és ed animációja is lehengerlő. Ó, és a szinkronhangokról még nem is áradoztam! Satoru felnőtt (Mitsushima Shinnosuke) és gyerekkori (Tsuchiya Tao) hangja félelmetesen jól lett eltalálva. Borsódzik a hátam tőlük, ahányszor csak hallom őket.

► AJÁNLÓ

Nos, aki eddig nem kezdte volna el nézni ezt a kincset, annak érdemes minél hamarabb bepótolnia. Thrillerre és kiforrott történetekre szomjazóknak kötelező! Plusz, Sanbe Kei fanoknak, mivel az ő mangáját adaptálja a széria. (Hint: ő a Cradle of Monsters avagy Mouryō no Yurikago – kinek melyik címén ismerősebb – ecchi-horror manga szerzője. Egyébként durván hentaiban utazott évekig, úgyhogy le a kalappal, hogy a Boku Machival végre kitört a nedves erotika skatulyából.)