A 2016-os téli szezon legjobbjai: Shōwa Genroku Rakugo Shinjū

A téli szezon Mona Lisája. A sznobság netovábbja következne, ha a Shōwa Genroku Rakugo Shinjū tényleg nem lenne jó anime. De szerencsére nagyon is az. Ez egy történelmi kitekintő az 1930-70-es évekre, a gésák világába, a második világháború éveire egy különleges japán tradíció, a rakugo művészetének középpontba állításával. Bár josei mű, így női célközönségnek lett szánva, de története teljesen megállhatja helyét a seinen (férfi) nézők előtt is, mivel két férfi barátságáról szól egy jó kis slice-of-life körítéssel megbolondítva.

► MI AZ A RAKUGO?

Egy tradicionális történetmesélési forma Japánban. Az előadó-művészet olyan ága, aminek művelői egy színpadon ülve, hagyományos japán pózban (seiza ülésben) adják elő akár több szereplős történeteiket. A mesélők repertoárja közismert tanmesékből és komédiákból táplálkozik. A művészek segédeszközei egy papírlegyezőben és egy kis ruhadarabban merülnek ki. Az előadó a hangszínének a változtatásával, az arcjátékával személyesíti meg a karaktereket, illetve a fejének oldalra fordításával jelzi, hogy éppen ki beszél.

► A SZTORI

A történet főhőse Kikuhiko, egy rakugo mester, műfajának utolsó csillaga. Ám előadásoktól zsúfolt mindennapjait egy túlbuzgó fiatalember zavarja meg. A srác egy kisstílű bűnöző, éppen most szabadult a börtönből. Cellában töltött évei alatt beleszeretett a mester rakugójába, és most mindenáron a tanítványa akar lenni. Kikuhiko pedig mindenki meghökkenésére teljesíti kérését. A bohókás tanítvány ugyanis halott barátjára és egyben riválisára emlékezteti főhősünket. A zárkózott mester az ifjú hasonmás láttán a nosztalgia ösvényére lép, és feleleveníti legjobb barátjával töltött éveit.

► A KARAKTEREK

Röviden: szerethetők és jó kémia dúl közöttük.

A cseppet sem szimpatikus Kikuhiko egy jó fellépésű öregúr, aki látszólag hideg és kemény. Leginkább akkor lopja be magát szívünkbe, amikor gyerekkorától kezdve ismerhetjük meg. (Eredetileg egy gésa fia volt, aki egy baleset miatt sánta lett. Ez kettétörte táncművész karrierjét és édesanyja utolsó mentsvárként lepasszolta egy rakugo mesternek. Érdekes korkép, hogy a rakugo sokáig megvetett és alulértékelt műfaj volt, annak ellenére, hogy imádták az emberek.) Kikuhiko mellé a harsány mester befogad egy árva fiút is, a sorozat másik ikonikus figuráját, Sukerokút. A két gyerek igazi tűz és víz. Kikuhiko csendes, komoly és visszahúzódó. Ezzel szemben Sukeroku minden lében kanál, nagyhangú, igazán excentrikus figura. A barátságuk a féltékenységtől, a jó pajtásságtól és a rivalizáláson át fejlődik, lesz egyre szorosabb. Minden egyes pillanat, amit együtt töltenek hihetetlenül szórakoztató. A bohém, nőknek és ivásnak hódoló Sukeroku humora, életkedve és lelkesedése az, ami megmenti Kikuhikót a magánytól. Ám egy tragédia hamar kettétöri barátságukat.

► A RENDEZÉS ÉS AZ ANIMÁCIÓ

Művészi. Tényleg. A Studio Deennek ez az egyik legszebb munkája. Küllemével teljesen elüt a többi szezonos alkotástól. Letisztultságával, fakóbb színeivel és tradicionális japán festményeket idéző tónusaival érezteti, hogy idősebb korosztály a célcsoport. A képi világ sok helyen mozifilmes, a pár másodperc híján 50 perces! első rész kellően megalapozza a későbbi hangulatot. A nagyszerű kezdést színvonalas és kellően érzelmes folytatás követte – nem kell megijedni, nem hajlik csöppet sem yaoiba. (Igaz, az eredeti mangaka, Kumota Haruko, a yaoi mangák mestere, de innen maximum az jött át az animébe, hogy mélyebb és összetettebb jellemet kaptak hőseink.)

Kifejezetten ütősek a szexuális feszültséget érzékeltető pillanatok, például a képkivágások lehengerlően fokozzák az önmegtartóztató életet folytató Kikuhiko küzdelmét, amikor éppen egy könnyűvérű nő környékezi meg. A hab a tortán pedig a szinkronhangok! A Kikuhikót megszólaltató Ishida Akira egy isten. Annyira simogató, sokszínű és játékos a hangja, hogy felért egy eksztázissal hallgatni őt. Külön érdeme a sorozatnak, hogy itt aztán a seiyūk tényleg megmutathatják, mit tudnak. Kis hazánkban is eléggé alulértékelt műfaj a szinkronszínészet, de amit a Shōwa Genroku Rakugo Shinjūban hallhatunk az borzasztóan megemelheti szemünkben ezt a műfajt. A rakugo lényege pont az, hogy egy anekdotában az előadó a hangjával varázsolja el a hallgatóit. Azt hinné az ember, hogy dög unalmas lesz ettől az anime, mert perceken át azt látjuk, hogy a színpadon mesél valaki (részenként minimum egy ilyen jelenetet kapunk), de nem! Nemcsak a régi japán történetek magával ragadóak, hanem ahogy előadják őket hőseink! Azzal a tiszta minimalizmussal. Hatalmas taps nekik, hogy a szinkron túl tudta szárnyalni az animációt!

► AJÁNLÓ

Aki szerette a Barakamon vagy a Sakamichi no Apollon animéket, az ezért a 13 részes sorozatért is oda lesz. De aki csak egy Japán hagyományaiba autentikusabb kiruccanásra vágyik egy anime keretében, az is bátran csapjon le rá. Érdekes, hogy az animét rendező Omata Shinichi nem egy nagy múltú szaki, szinte csak a Rozen Maiden, a Sankarea és az Arakawa Under the Bridge animék azok, amiken kiemeltebb pozícióban dolgozott. Ennek ellenére nagyon ügyes lendülettel viszi eddig az animét. Természetesen az animében központi szerepet betöltő történelmi kor miatt a jazz zenék használata is erős. Különösen az ending hangulatos, ami Hayashibara Megumi hangjával és a korszakot idéző jelenetekkel varázsolja el a nézőt.