Meghallgatás vérrel, és repülő testrészekkel
Ryu Murakami könyvéről, mely e film forgatókönyvét is szolgáltatta már írtam korábban egy bejegyzést (itt). A regény filmes adaptációját a hírhedt japán rendező, Takashi Miike álmodta meg vetítővászonra. A különc rendező stílusjegyei közé tartozik a bizarr, groteszk erőszak megjelenítése egészen a hétköznapi családi drámák egyszerűségéig. Az Auditionban rendezői tehetsége mellett, a megszokott japán filmekkel ellentétben kapunk egy velejéig izgalmas horrort, melynek a látványvilága se semmi (dacára annak, hogy kicsit gyenge minőségű ripet sikerült megnéznem).
A történet első fele nagyjából hűen követi az eredeti regényt, de a második felében nagyon sok változás észlelhető, melyeket Takashi Miike különleges szürreális látomásszerű bevillanásokkal, hátborzongató hangeffektusokkal tetőz. A főhős, a forgatókönyvíró, producer Aoyama (Ryo Ishibashi) már 7 éve, hogy elvesztette hőn szeretett feleségét. Az immár 14 éves fia, Shigehiko (Tetsu Sawaki) és barátai unszolására elhatározza, hogy keres magának egy új asszonyt.
Barátja, Yoshikawa (Jun Kunimura) javaslatára rendeznek egy kamu válogatást egy papíron létező filmhez, és a jelentkezők közül választják ki Aoyama számára a legszimpatikusabb leányzót. Ám Aoyama első látásra beleszeret a 24 éves Asami Yamazakiba (Eihi Shiina). A férfit teljesen megbabonázza az ártatlan fiatal lány szépsége, és barátai figyelmeztetése ellenére is egyre mélyebb románcba bonyolódik vele. Mindeközben Asami valódi kilétéről semmit se tud főhősünk, és furcsa módon a lány körül egyre több gyilkosság történetére derül fény…
Korábbi tapasztalataim során a japán horror filmek sosem keltettek bennem maradandó élményt, de ez egyszerre volt iszonyatos (főleg a végén), és additív. Még így nem borsózott a hátam egyetlen film során sem. A feszültséget a tökéletes zenei aláfestés, a színészek kiváló játéka, és Takashi Miike hihetetlen zsenialitása fokozta. A lágyan, családi drámaként induló történet lassan fordul át vérfagyasztó horrorba, és előszeretettel játszanak a vágások gyorsításával, a színekkel. Minden jelenetnek meg van a maga színvilága, legyen az akár a hideg kék, vagy vér vörös.
Teljesen egyszerű technikával készült a film, még sok életlen, nyers kép is van benne, és itt jön ki, hogy vágással, és ötletes „képszerkesztéssel / színezéssel” mennyire ütős dolgot lehet kreálni. A sokkoló jelenetek közül a legerősebb, mikor Asami elkezdi kínozni, és tűkkel döfködni Aoyamát, na meg mikor a zsákba bugyolált férfi összerezzen, és állatként ugrál minden telefoncsörgésre a lány lakásán. A film nemcsak hazájában, hanem nemzetközi színtéren is elég jó fogattatásra lelt, több díjra is jelölték 2000-2001 között. Aki egy hátborzongató horrorra vágyik, és nem zavarja a vér, mozgó testrészek látványa, annak tökéletes választás lehet.
Előzetes
Spoiler: A legemlékezetesebb jelenet számomra az volt, mikor Aoyama és Asami kapcsolata beteljesedett. Aoyama éppen megcsókolja az ágyon fekvő, meztelen Asamit, majd hirtelen a lány ráugrik a pasira, és leteperi, ekkor a kamera csinál egy svenket lefele, és csak a lepedők alatt mozgó testeket látjuk. A kamera itt megáll egy pillanatra, majd elindul felfele, és ekkor már csak Aoyamát látjuk kábán ébredezni az ágyon. Szerintem nagyon ötletes vágás nélküli felvétel volt.
Sreenshots / Pillanatképek [nggallery id=18]
Adatok
- Angol cím: Audition
- Japán cím: Ôdishon
- Rendező: Takashi Miike
- Írta: Ryu Murakami
- Műfaj: horror-thriller-dráma
- Terjedelem: 115 perc
- Bemutató dátuma: 1999
- Eredeti nyelv: japán
- Ország: Japán
- Linkek: Wikipedia (eng); IMDb.com (eng); Ázsiafilm.hu (hun); Love HK film.com (eng); Darkside Movied (hun)
