Spice and Wolf: Farkasbőr és közgazdaságtan

Tudásszomjas otakuként mindenki életében eljöhet az az időszak, amikor válogatás nélkül habzsolja a jó animéket. Legyen az adott anime kultikus státuszú, vagy éppen hype-olt, egyre megy, a lényeg, hogy rajta legyen az „Egy magára valamit is adó otakunak legalább egyszer látnia kell ezt!” címke. Ilyen rajongói étek a Spice and Wolf is, bár senki sem tudja a mai napig, hogy mit esznek rajta a népek. Találgatni persze lehet.

Volt egyszer egy pimasz farkaslány…

Akik még nem látták a Spice and Wolf-ot, azoknak amv-ből, fanartból és a mindenki által hajtogatott „hát ez egy nagyon jó anime” ajánlókból formálódhat róla egy előzetes sejtése. Ezek alapján a Spice and Wolf egy erősen ecchi dombornyomású, férfi nézőknek szánt romantikus komédiának tűnik, amin a furry szubkultúra tagjai csorgathatják a nyálukat, hiszen egy édes rókalány – valójában farkas -; osztogatja bájait szemérmetlenül a vásznon. A romantikus-ecchire izgulók örülhetnek is ennek, egészen addig, amíg szembe nem kerülnek a tényleges művel. Mert a Spice and Wolf minden, csak nem egy sikamlós ecchi sorozat.

A romantika még helytálló elem a történetében, de alsónemű legyintés és orrvérzést generáló testközeli pillanatok helyett többször leli élvezetét a főhős a középkori gazdaságtörténetben. Igen, ez az anime csodafegyvere. Először kiépít magáról egy csábító ábrándot, aztán hideg zuhanyként lep meg azzal, amit valójában rejt. Éppen ezért lehet különleges a története. Hiszen kereskedelmi és közgazdasági ismereteket mélyebben boncolgató animével nem igen találkozunk – főleg olyannal, ami ennyire sikeres lett volna -; másrészt, hangulatában is inkább a logikára kiéhezett nézőket foghatja meg, akik szellemi munkával szeretik kínozni agytekervényeiket. Ám bármennyire is érdekes ez a körítés, sajnos megvan a maga hátulütője is: akit nem érdekel a középkori céhes műhelyek működése, az, hogy miként lehet egy termék árát felverni a csillagos égig, vagy, hogy a kereskedők miként juttatják egymást anyagi csődbe – hát annak nem ez lesz az év legizgalmasabb animéje.

Az unalom elkerülésére a cselekmény alapjául szolgáló light novel írója – Hasekura Isuna– próbálta emészthetőbbé dagasztani a művét. (A light novelt sokszor éri az a dicséret, hogy ez a valaha legjobban megírt japán történet a műfajon belül.) Isuna a könnyítés érdekében kölcsönvett egy kis fantasy elemet az európai pogány hitvilágból, mégpedig egy bő termésért felelős farkas istenséget. Ez az istenség Holo, aki évszázadok óta szemléli magányosan a falut – név szerint Pasloet. Holo itt találkozik a végzetével, egy vándorkereskedő nagydumással, akivel alkut köt. Mivel Holót már legendákba száműzték a helyiek és az ő kegyei helyett a kereszténység felé fordultak, ezért farkasunk egy 15 éves lány bőrébe bújva invitálja vándorunkat egy hosszú utazásra. A lány ugyanis szülőföldjére térne vissza a messzi északra. Ehhez pedig társául a már említett vándorkereskedőt fogadja, pontosan Kraft Lawrencet.

Egy páratlan páros, avagy a borsó meg a héja

A 25 éves férfi hős adja egyrészt azt az érettebb hangulatot, amit a tinédzserközpontú animék nem igazán tudnak hitelesen prezentálni. Mert Lawrence még ha olykor gyávának tűnik is, de egy ravasz, céljaiért bármit megtevő, ugyanakkor becsületes férfi, akinek nemcsak a napi betevőért kell szorgosan dolgoznia, de álmai megvalósulásáért is áldozatokat kell hoznia. Másrészt, a hozzátársuló Holo egy olyan nőszemély, aki folyton képes komoly kereskedőnket pirulásra késztetni, vagy egy-egy szellemes szócsata után megnevettetni. És ez a kettejük között forrongó kémia az, ami megmenti a sorozatot a cselekménybeli elsikkadástól. Mert a kereskedelmi cselszövések érdekesek, de egy idő után követhetetlenek. Holo és Lawrence ellenben stabil szórakozást nyújt. Ráadásul évődésük nem a tipikus, tinis benyomást kelt. Ők inkább egy nő – pontosabban egy csalafinta és pimasz hölgy – és egy férfi szerelmi civakodását tárják elénk, ami nemcsak üdítően szórakoztató, de más is a jellegzetes tsundere és lúzer fiú párosával szemben. Mivel nincs rajtuk kívül a cselekmény szempontjából meghatározó és egyúttal visszatérő karakter, így párosuk eleve arra ítéltetett, hogy megkedveljük őket. De csak ha igazán bírjuk a gyűrődést.

Réteganime, amihez kellő türelem kell?

Igen. Az animeadaptáció első évadát a vontatottság jellemzi, míg a pénzszerzésért folytatott számtalan társulás, árulás és átverés egyúttal követhetetlenné is teszi azt. Angol felirattal, angol szinkronnal, sőt magyar felirattal is nézve akadhatnak nehézségek – bár ritkaság, hogy egy angol szinkron annyira élvezetes legyen, mint a Spice and Wolf esetében. Talán az európai szintér miatt fogadhatja be oly könnyen a hallójáratunk? Mivel a Hyōka animéhez hasonlóan itt is az eszmecserén van a hangsúly, így az animáció kifejezetten középszerű, egyedül Holo csábos testére fordítottak figyelmet.

Szerencsére a második évad legyőzi ezt az animációbeli gyengeséget, hála a Brain’s Base stúdiójának, akik még az érzelmek következetes kifejezésére is ügyeltek. (Az első évadban sokszor nem sikerült hitelesen átadni a főszereplők belső lelki világát pl.: ha Lawrence zavarban volt, egyszerűen megvakarta a fejét, miközben szoborszerű arccal tűrte a rá zúduló élcelődő mondatokat.) Plusz, a második évadra a súlypontok eltolódtak a történetben. Kevesebb hangsúly került a kereskedelemre, és több a két főszereplő kapcsolatára. Ez női szemmel nézve – és egy olyan számára, akit hidegen hagy a középkori csere- és hitelkereskedelem – kimondottan lelkesítő fordulat lehetett ez. Ám egy valami határozottan jobb volt az első sorozatban: az opening zene. Kifejezetten ritka egy európai és egyúttal népzenei melódiát hallgatni a nyitány alatt, ami képes órákon át a fülünkben csengeni.

Miért övezi mégis akkora hype?

Mindenképpen Holo teszi ezt a franchise-t sikertörténetté. Összehasonlításképpen a Spice and Wolfot a Gosick animével lehetne egy lapon említeni. Mindkettő egy olyan női és meghatározó karaktertípussal dolgozik, ami eredendően kedvencjelölt, de az alapvetően klisékből felépített mivoltuk ellenére is képesek kinőni a sorozatukból. A vöröses hajú, róka fülű és farkú Holo már önmagában a megtestesült pajkosság. Egyszerűen additívan hatnak az őt ábrázoló képek is. Hasekura Isuna így 2006-ban ügyesen kiagyalta azt, hogy miként lehet egy történelem órán is száraz anyagként leadott középkori tételt élvezetessé tenni. Csak egy belevaló nő kell ehhez. A cél szentesíti ugyan az eszközt, ami dicséretes, de ugyanakkor megtévesztő is. Plusz, puhány gondolkodásúak nagyon nem fogják ezt az animét szeretni, mert pihenést alig nyújt, de szellemi tornát annál inkább.

Spice and Wolf
(light novel, 2006-2011)
Írta: Hasekura Isuna
Rajzolta: Ayakura Jū
Hossza: 17 kötet

Spice and Wolf
(manga, 2007)
Írta: Hasekura Isuna
rajzolta: Koume Keito
Hossza: 9 kötet (még fut)

Spice and Wolf
(anime, 2008)
Eredeti alkotó: Hasekura Isuna
Rendezte: Takahashi Takeo
Stúdió: Imagin
Hossza: 13 x 25 perc

Spice and Wolf II.
(anime, 2009)
Eredeti alkotó: Hasekura Isuna
Rendezte: Takahashi Takeo
Stúdió: Brain’s Base
Hossza: 12 x 25 perc + 23 perces OVA