Jiro Taniguchi & Moebius: Icaro (manga; 2 kötet; 1999) – Kitekintőm Mondóból

Fullmoon

Icaro (cikkem a Mondo Magazin 2010. augusztusi számából)

Két kultúra, egy gondolat: Japán és Európa egyik legkülönlegesebb képregény „gyermeke”, a cyberpunk  jegyében íródott Icaro, mely egyszerű történetével fogalmazza meg korunk alapvető problémáit, a kiüresedett érzelmektől kezdve a tudomány számító hidegségéig.

„Szabadság, szerelem!”

Jirou Taniguchi és a francia mester, Moebius mangája nem egyszerűen Petőfi romantikus gondolatait fűzi fekete-fehér köntösbe, hanem megfelelő arányban csepegteti a sci-fi, dráma, és társadalomkritika elemeit, melyek egy érdekes történetet formálnak a szemünk előtt.

Egy ártatlan gyermek születése nagy öröm minden családban, de ha ez a gyermek egy meghatározott célt szolgál, és létezése csupán egyetlen számsorral írható le, elveszíti minden lehetőségét egy teljes értékű ember életére. Ám e fiút különleges természetfeletti képessége teszi egyedivé: a repülés. Egy tudósok által vezetett monumentális komplexumban, a világtól elzárva nevelkedik, ahol csak kísérleti alanyként tekintenek rá. A szeretetre éhes fiú, kód nevén Icaro, mosollyal az arcán tűri, hogy fájdalmas kísérleteket végezzenek a testén. Egészen addig játssza a tudósok által kijelölt báb szerepét, míg számára eddig teljesen új érzelmek nem kerítik hatalmába. A gyönyörű, fiatal kutatónő, Yukino kedvessége, és őszinte törődése egy olyan folyamatot indít el benne, mely a szabadság utáni vágy ösvényére tereli főszereplőnket.

Hightech környezet vs érzelmek

Jirou Taniguchi rajzaival karöltve kel életre Icaro szenvedése, és kezdeti érzelem mentes életvitele, Moebius történetvezetése mentén. Főhőseink kinézete rendkívül realisztikus, lekerekített arcok, orrok, keskeny szemek, reális testarányok jellemzik őket. A hátterek is letisztult geometriai formákból tevődnek össze, de az aprólékos, részletes ábrázolásmód nem hiányozhat. Ugyan az európai képregények sajátjaként jellemezheti a keretek közé határolt panel elrendezés, azért a mangákra utaló dinamizmus, mozgalmas képkockák váltakoznak egymással. A két képregény kultúra stílusának keveredése így kicsit érzékelhető az Icaro vizualitásában is. Bár Jirou Taniguchi erős, egyedi rajzstílusára általában is jellemző ez a letisztult ábrázolás. A sci-fi, cyberpunk hangulatot erősíti a technikai berendezések minimalista ábrázolása, a jövőbeli víziót idéző sterill környezet, a ruhák, és az Icarót őrző kutatóbázis fegyveres őrei. Emellett a történettel párhuzamosan érdekes megfigyelni, hogy Taniguchi-san előszeretettel lassítja le a fontosabb jeleneteket, például mikor Icaro ráébred gyengéd érzelmeire Yukino iránt. A drámai hatást erősítvén ugyanazt a jelenetet, vagy mozdulatot több szemszögből, több képkockán keresztül láthatjuk elnyújtva, ezzel is kiemelve annak az egy pillanatnak a történet szempontjából sorsdöntő szerepét. A rajzoló még az érzelmek drámai kifejezésére fektet nagy hangsúlyt. A fekete-fehér kontrasztok során, a megható, vagy tragikus, illetve mozgással teli képeknek az apró, egyenletes vonalak adnak mélységet.

Hatalom és tudomány

Persze Icaro története több ennél a romantikus szabadulási vágynál. A háttérben meghúzódó, alig érzékelhető morális problémák merülnek fel, mint az emberi életekkel való játék, a sikertelen kísérletek alanyainak kivégzése. Amikor a hatalom, a tudományt kihasználva tör erejének stabilitására, és az uralkodó pozícióban lévők bármit megtesznek, hogy saját érdekeiket védő tökéletes fegyverek fejlesztését szorgalmazzák. A két kötetes terjedelmű manga azonban nem akar túl szájba rágósan élni ezekkel a gondolatokkal, éppen csak lehelet finoman érinti a témát, és rábízza az olvasóra, hogy maga gondolkodjon el az olvasottakon.

A két művész

A 1996-ban megjelent manga történetét a már említett francia származású Moebius, születési nevén Jean Henri Gaston Giraud álmodta meg. Az 1960-as évektől kezdve aktív képregény rajzoló elsősorban sci-fi témákban alkotott, rajzstílusát a szélsőségek jellemzik, gyakran még egy adott képregényen belül is képes megváltoztatni ábrázolásmódját. Ismertebb műve a Blueberry, mely 1965 óta fut, és eddig 29 kötetet ért meg e sorozata. A művész 1973 óta sorozatosan söpörte be a hazai és külföldi díjakat, például 2001-ben a spanyolországi Haxtur díjat, a The Crowned Heart című munkájáért kapta meg. Mellette Jirou Taniguchi is nemcsak hazai, hanem nemzetközi elismertségnek is örvend. A ’70-es években debütált mangaka az Osamu Tezuka Kulturális Díjat kapta meg 1998-ban Bocchan no Jidai című mangájáért. Munkái közül a törtnelmi, akciódús Samurai legend, vagy az 1998-as hétköznapi történetet elmesélő, múlton merengős Haruka Machi-e ismertebbek. Taniguchi-san stílusa előtérbe kerül az Icaro során is, hiszen sajátos, felnőttes témákkal, ábrázolásmóddal foglalkozik. Az Icaro tehát e két zseniális művész együtt működésének tökéletes példája arra, hogy két teljesen különböző kultúra is képes megtalálni a közös nyelvet, legyen az akár egy képregény oldalain keresztül, és ugyanazt a fontosnak vélt mondanivalót egyedi módon, egyedi látványvilággal megvalósítani.

Manga adatok
(Visited 88 times, 1 visits today)