Európai képregényrajzoló debütált a napokban Japánban! Nem mintha ez lenne a világtörténelem első jelentős áttörése, a brit, francia képregényrajzolók és történetírók igen korán megjelentek a japán polcokon(1900-as évek elején), de mégiscsak felkapja az ember a fejét, ha tőlünk egy 998 km-re született művész alkotása kerül be (megint) napjaink manga birodalmába.
Németországból Japánba – egy európai gyökerű josei manga sikeréről
Ez az esemény azért különleges, mert ugyan a japán képregénypiacra nagy hatással voltak az 1900-as évek elején futó Japan Punchoz (1862-ben alapította Charles Wirgman) hasonó angol magazinok, amik comic stripjeikkel hódították meg az országot (ekkor még a manga mai formája nem alakult ki).
Később a japán képregény Disney, Tezuka Osamu ötleteinek, az ukiyo-e, az amerikai képregények ötvözéséből, az 1950-es évekbeli manga boomot követően nyerték el mai formájukat.
Ma a manga világpiacokon vezető helyen szerepel. Stílusjegyei sajátosak, azonnal beazonosíthatók, és míg egykor a nagy Nyugat formálta a mangákat, mára a mangák formálják a Japánon kívül eső képregénykultúrákat. Éppen ezért kiváló eredmény ma az, ha egy külföldi, jelen esetben egy német alkotó munkája érdemli ki azt, hogy Japánban méltónak tartsák a szigorú mangaipar keretein belül a publikálásra. (Hozzáteszem, a német művész tökéletesen sajátította el a japán mangák narratíváját és stílusjegyeit. Kint is él Japánban, Szapporóban és mangakaként dolgozik.)
A képregény először online jelent meg, a címe Oku-sama Guten Tag!. A „manga” alkotója Carolin Eckhardt, munkája pedig az ismert Shueisha kiadó gondozásában került megosztásra a „Tonari no Young Jump” című webmagazinban. A nyomtatott verzió pedig a napokban került fel a japán könyvesboltok polcaira.
A sztori egy vérbeli josei történet, ami egy újdonsült házaspár mókás pillanatait örökíti meg. A két főszereplő a német Julia és japán férje, a bankár Takashi (igen ritka párosítás, gyakoribb az, hogy a japán nők mennek külföldiekhez a valóságban is, illetve a mangák világában is).
A vígjáték érdekessége, hogy minden kötetében német finomságok receptjeit is megossza a „mangaka”, amit a német kultúra bemutatásával egészít ki. A célközönsége a műfaji meghatározottságán túl is a japán nők, akiknek a főzési tippek mellett egy (számukra) egzotikus, akár turisztikainak is nevezhető elemekkel dobja fel a történetet az alkotó.
Ez megint egy izgalmas példát ad arra, hogy hogyan lehet szórakoztatva tanítani mangával. A japánok pedig különösen fogékonyak erre az „ismeretszerzési módszerre”, gondoljunk csak arra, hogy japán éttermekben is minimangákkal adnak tanácsot az evőpálcika használatára.
Japánban olyan, elsősorban koreai alkotóktól ismertté vált képregények jelentek meg korábban, mint a Black God (Kurokami), az amerikaiak közül pedig Felipe Smith Peepo Choo-ja, vagy Jamie Lano munkái, aki a New Prince of Tennis (Shin Tennis no Ōji-sama) japán mangakájának volt az asszisztense. Mindkét amerikai kint is élt Japánban, a japán kultúrát és nyelvet magukba szívva alkottak a japán célközönségnek. Egy Felipe Smith-szel készült interjúból kiderül, hogy külföldiként mennyire nehéz érvényesülni a japán piacon. E folyamatban pedig nem is az a lényeg, hogy nyomtatásban megjelenjen a művük, hanem hogy rátaláljanak arra a hangnemre, amivel meg tudják szólítani a japán közönséget. Carolinnak, Felipének és Jamie-nek ez sikerült.
Magyar manga rajzolók! Érdemes nagyot álmodnotok és talán legközelebb arról írok hírt, hogy Tőlünk jelent meg kinn egy tehetség alkotása.
Források: Comic Natalie, ANN, Baka-Updates Manga, Az alkotó Facebook oldala, DeviantArtja
