Egy Elvis séróval ellátott japán piperkőc a főszereplője 2014 első olyan epizodikus animéjének, amiben a harmadik típusú találkozások agyament komédiába torkollnak, és ahol a női idomok utáni hajsza fontosabb, mint a galaxisban dúló háború. A Bones stúdió idén télen unalmas, fárasztó, ám bizonyos pontokon kifejezetten szórakoztatónak mondható sci-fi sorozattal startolt. Ez lenne hát a Space☆Dandy, maga a megtestesült japán popkultúra fricska egy galaktikus toposzba folytva.
A tökkelütött Johnny Bravo űrlényekre vadászik
Szereted az egyedi animációt? Én igen. Bírod, ha a retrót keverik a graffiti stílussal (csekkolnivaló referencia: Redline, Michiko to Hatchin stb.), majd nyakon öntik egy kis blues-jazz hangulattal, kölcsönkérik a nyugati popkult legmenőbb elemeit az Elvis hajtól kezdve, egészen a Cowboy Bebopban is mesterien japánosított westernes fejvadászokig? Akkor a Space☆Dandy anime hallatán Neked is éppúgy felcsillanhat a szemed.
A Bones stúdió a mechákat picit félretéve, de végleg nem felejtve hozta el nekünk az űrben furcsa járgányokkal hasító Dandy (Suwabe Junichi) történetét, aki különleges űrlényekre vadászva kockáztatja nap mint nap csinos pofikáját és meredező hajkoronájának épségét. Ám macsó hősünk nem egy matematikai zseni. A női erogén zónák meghódításán túl nem sok mindenre futja kútfőjéből, hihetetlenül gyáva alak és űrbéli didibárok rendszeres látogatója. Hogy mindezen impkompetens tulajdonság után miként lehet ő a galaxis legmenőbb arca? Önzőségén és a maga köré generált helyzetkomikumokon túl nem tudni e kérdésre a választ. Annyi biztos, hogy különleges űrlények anyakönyveztetéséből próbál megélni, imádja a nőket, kéjenc szatír minden pillanatban, célozni nem tud és ügyetlensége mindig kihúzza a leghajmeresztőbb csávákból is. Mindennek tetejébe egy Mohó Jojó imposztor üldözi őt, bár sosem éri utol a rettegett Dandyt és valamiért morci majmunk uralkodója úgy gondolja, hogyha Dandyt legyőzik, hát akkor övék lesz a hatalom mindenek felett. Most komolyan?
Persze Dandy társakat is kap. Először ott van a Star Warsból importált C3PO, aki itt női hanggal és felettébb szarkasztikus megjegyzéseket produkáló QT (Satake Uki) néven éled újjá. Ő képes a sorozatban egyedül logikus gondolatmenetet produkálni, bár gépi mivolta ellenére határozottan emberi és tsundere magatartást tanúsít. Aztán e duóhoz csapódik egy macska formájú űrlény, kit csak Meow-nak (Yoshino Hiroyuki) hívnak. Szegény pára minden epizódban vagy meghal, vagy éppen felfalja egy szörny, mindenesetre ő az, aki elsőként jár pórul. Természetesen az őt kísérő balsors ellenére végletekig perverz (lelkes paparazzi fotósa a női melleknek és egyéb testrészeknek), nagyszájú és izgi Tom & Jerry szumó-párbajt képes lenyomni Dandynkkel, mikor éppen egymás torkának esnek.
Visszatérő karakter még egy Scarlett (Kuwashima Hōko) nevű hölgy – egy igazi Scarlett O’Hara-klón; aki Faye Valentine vörös alteregója Elfújta a szél életérzéssel redizájnolva. Ő az űrlényeket regisztráló hivatal fapofájú hivatalnoka, mellesleg hidegen hagyja Dandy csábítása. Ha már nők. A buta liba szerepben tündöklik Honey (Yurin), akinek azon kívül, hogy illegeti magát és lelkesen hízeleg Dandy kedvenc didibárjában pincérnőként – túl sok szerepe nincs.
Space☆Dandy-kritika az eddig megjelent 4 epizód alapján
Nagyon nagy elvárásokkal kezdtem neki Dandynk flúgos futamának és ez lett a veszte (nálam). Hiába, azért Watanabe Shinichiro neve (a Cowboy Bebop atyja, a Macross Plus, a Sakamichi no Apollon és a Samurai Champloo rendezője) hihetetlenül nagy garanciabélyeg volt arra, hogy ez egy felejthetetlen tv-show lesz! Ehhez képest csalódtam egy csöppet. Viccesnek vicces, a grafika messzemenően kiváló (hasonlít is Watanabe korábbi munkáira), hangulatos, egyedi, de valahogy hiányzik belőle valami. Nézem itt már 4. hete a szériát, és nem mozgat meg bennem semmit, maximum az utolsó hardcore zombi-paródiája volt az, amin végig jókat derültem, bár egy idő után az is ellaposodott.
Mivel eddig nem igen kaptunk egy összefüggő sztorit, csak Dandy és barátai űrbéli mindennapjain derülhettünk, így bennem felugrott a „Boring” tábla (pedig nagyon, de nagyon küzdöttem ellene!). Ugyanakkor tetszik a sok utalás, a Man in Black (Sötétzsaruk) felidézése, az, hogy a földönkívüliek olyan elborultak, mint a Level E (2011) című animében. Ötletes, hogy az egyik űrhajú a Szabadság szobrot mixeli az ókor stílusjegyeivel, hogy az Éhezők viadala elevenedik meg minden részben a ramenért, hogy a galaktikus Twitter árulja el Dandynk tartózkodási helyét a rosszfiúknak. Dandy úgy nyomja egyébként a sódert, mint egy beszívott jakuza, egy igazi bad ass karakter, a hajójáról pedig a Star Trekhez hasonlatos módon lehet transzportálni… Az egész lényegében egy óriási paródia a sci-fi otakuknak, ami fenomenális! (Lenne. Még bízom benne, hogy az lesz. Hátha csak ezután indul be?)
Az én instabil véleményem ellenére a nagyvilágban eddig pozitív kritikákat kapott a sorozat, például elkezdték angol szinkronnal is kiadni a Toonami jóvoltából, amiben a japán pop openinget már egy klasszikusabb jazz zene váltotta le, amcsiknak szabott Cowboy Bebopos animációval (itt az USA-ban indított Dandy opening videója). A japán verzió egyébként nagyon jó! Nem tudok vele betelni! Nézd meg Te is:
Az openingben ugyan nem maradhatott el a Bones stúdió (ők kreálják a Dandyt) tipikus távfutásos jelenete, amit a Star Driver (2010) óta kapásból kiszúrok… (No kreativitás.) Ami azonban örömmel lepett meg, az az ending! Az Arakawa Under the Bridge (2010) óta i-má-dom Yakushimaru Etsuko bohókás, fátyolos, pimaszul kislányos és cuki hangszínét. És ő énekli a Dandy endingjét! Eddig egy részt se bírtam ki, hogy meg ne hallgassam a dalát, aminek címe: Welcome to the X Dimension:
A fentiekben felsoroltak mellett minden epizód elejére kapunk még videojátékokat idéző felvezetőt, ehhez passzoló zenei aláfestéssel, sőt, még narrátorunk is van e global animében. Végülis mennyire tetszik nekem? 10-es skálán egy gyenge 7-es, de bízom a jobb folytatásban. Ha kíváncsi vagy rá, tudd, hogy teljesen egyedinek látszó hangulat fog fogadni ebben az animében, még Fekete Pákó is megirigyelheti a benne taglalt didi hajkurászást, de a poénjai nem biztos, hogy tudnak touchdown-t szerezni nálad. Ha megosztanád velem az animéről a véleményedet, akkor ragadj billentyűzetet és kommentelj ide! Tényleg kíváncsi vagyok. 🙂 Köszi!
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=345]
ADATOK
- Japán cím: スペース☆ダンディ
- Angol cím: Space☆Dandy
- Rendező: Watanabe Shinichiro és Natsume Shingo
- Forgatókönyv: sokan, nézd meg a listát ANN-en
- Zene: szintén sokan, nézd meg a listát ANN-en
- Terjedelem: ?? x 24 perc
- Karakterdizájn: Ito Yoshiyuki
- Bemutató 2014. január
- Stúdió: Bones
- Műfaj: sci-fi, vígjáték, seinen
- Linkek: ANN (en), MAL (en), Wikipedia (en), Hivatalos weboldal (jp), AniDB (en)
Javult a véleményed a sorozatról időközben? Én ezt kezdtem el nézni miután a FMA nem nagyon ragadott meg. Azt hittem a főszereplő elviselhetetlen lesz, de kellemesen csalódtam. A poénok 80-90 százalékán jókat mulattam, a legviccesebb figura pedig Meow volt nekem, már a külsején se tudtam túltenni magam. 😀 😀
Ha pedig a Wizard Barristersben volt csajos „eyecandy”, itt totális fesztivált csinálnak.
haha igen, itt aztán megy a fanservice! 😀 Egyébként a Space Dandynek az 5. része tetszett eddig a legjobban! ott határozottan felment az élvezeti faktora a sorozatnak nálam. De azért még ízlelgetem ;).
A kislányos részre gondolsz? Mert szerintem is az volt a legerősebb, megmutatta hogy Dandynek is van szíve, bármekkora disznó. A vége se volt utolsó… „Ha bögyös-jóseggű csajjá válsz, feljöhetsz a hajómra. -Idióta. Gyorsan igyekszem felnőni.” loll 😀
Igen. Hú, annyira cuki részt volt! Nekem is ez a sor volt a végén a kedvencem :3. Jó lenne, ha több ilyen rész lenne! Most a legutóbbit még nem láttam pont.
Én ezt az animét (még nem kukkantottam bele btw) úgy képzelem el, mint Mézga Aladár különös kalandjait, hát, a pubertás kort épphogy elhagyó kiadásban >.<
hehe :D, jó hasonlat! Aladárnál lököttebb a főhős, olyan mintha Kriszta agya lenne :D. Most pár résszel lemaradtam vele (sok volt a meló ><), de állítólag most jön a java a sztorinak és nemcsak ilyen komikus, epizódikus cucc lesz. 🙂
Megmondom őszintén, kicsit elfogult vagyok Watanabe Shinichiro iránt. Ugyanis nekem kibaszottul bejön az a stílus, amit ő az animék világában képvisel. Bejött a Cowboy Bepop, a Samurai Champloo – és igen, a Space Dandy is. Szerintem az ő munkái a legjobb értelemben multikulturálisak. Bírom, ahogy a „retrót keverik a graffiti stílussal (…), majd nyakon öntik egy kis blues-jazz hangulattal, kölcsönkérik a nyugati popkult legmenőbb elemeit az Elvis hajtól kezdve, egészen a (…) mesterien japánosított westernes fejvadászokig?” Olyan hangulata van W. S. sorozatainak, amit kevés anime-nél találni, rendkívül egyedi és vonzó. Emellett a karakterei, a Cowboy Bepop fejvadászai, a Samurai Champloo szamurájai és a Space Dandy szörnyvadászai, olyan kalandorok, akik szabadon vándorolnak új kalandok felé, és folyamatosan áthágják a társadalom törvényeit. Vérbeli punk cuccok!
A Space Dandy nincs olyan jó, mint a Cowboy B. vagy a Samurai C., de azért a maga nemében egyedülálló és élvezhető. Kicsit van benne Johnny Bravo, kicsit van benne Jack, a kalóz, és bizony nem egyszer elmegy a rendező a masszív intellektuális irányba is (az intellektualitásra példa a 8., 9., 15., 18., 21. és 22. epizódok). Az is tetszett benne, hogy nem rágja az ember szájába, hogy most jelen pillanatban minek a paródiája az adott epizód. Én szerintem pl. a 17. epizód a High School Musical kifigurázása – de lehet, hogy tévedek. Megvan a sajátos hangulata, és szerintem ezt csak az fogja élvezni, aki rákapott az ízére.
Szerintem te nem kaptál rá az ízére. Most egy kicsit kötözködni fogok… nem bántásból.
„A Bones stúdió idén télen unalmas, fárasztó, ám bizonyos pontokon kifejezetten szórakoztatónak mondható sci-fi sorozattal startolt.”
Unalmas és fárasztó. Már az elején hozol is egy értékítéletet. Ami persze nem baj, mert mindenkinek más jön be – én pl. a Bud Spencer filmek nagy részét tartom unalmasnak és fárasztónak így felnőtt fejjel, többek mégis szeretik és imádják. Ezt nem is hoznám fel, ha nálad nem számítana jó animének a K-ON!, ami az elejétől a végéig fárasztó és unalmas, nem szól semmiről. Ha a cselekménynélküli K-ON! izgalmas és érdekfeszítő, akkor a minden egyes epizódban egy cselekményt elmondó Space Dandy hogyan lehet unalmas és fárasztó? Maradjunk annál, hogy a te egyéni benyomásaid alapján unalmas és fárasztó.
„Space☆Dandy-kritika az eddig megjelent 4 epizód alapján”
Na, ez a másik problémám. Hogy lehet úgy értékítéletet alkotni egy animé-ről, hogy a 26 epizódból megnéztél 4-et? (Tudom, hogy a Member-féle Teazsúr is lehúz animéket az első két-három rész alapján, de így kritikát alkotni egy vicc.) Jelzem, ahogy halad a történet, úgy bomlanak ki jobban a karakterek. Később megjelennek olyan tulajdonságok mind Dandy-nál, mind a legfőbb karaktereknél, amik még az elején nem regisztrálhatóak. Avagy kicsit visszatetsző, hogy négy epizód alapján lehúztál egy 26 részes animét.
Szió Pash, remélem hívhatlak így. 🙂 Azóta végignéztem a sorozat, és az egyik kedvencem lett! Eleinte nehezen függtem rá (az első részek nehezen indultak be szerintem), és tartottam is szünetet, de végül hihetetlenül megfogott az egész elborultsága és egyben daráltam le a részeket. Különösen a 17. rész, amit írtál, a High School Musical paródia (szerintem is az volt!) tetszett a legjobban. Ez egy négy rész után írt vélemény / első benyomás volt, régen bloggoltam végig sorozatokat epizódról-epizódra, és ezért szerettem volna már az elején írni az animéről – főleg mert nagyon vártam. Személy szerint imádom az epizód / első benyomásokat megosztó blogokat (a spoiler miatt is, nem tudok ellenállni a kíváncsiságomnak!), akár tömbösítve is (pl. x rész egyben), de sajnos már nincs időm végig bloggolni egy sorozatot, mint régen. Így a megváltozott véleményem se került fel ide. 🙂
A K-ON!! pedig nem a kedvencem. Az első évad tetszett anno, de a másodikat már nem néztem végig. A Dandy sokkal jobb annál. Plusz, azóta Dandy karaktere felkerült a kedvenc anime karaktereim közé. Imádom azt a figurát! 🙂 Itt jelöltem is: https://myanimelist.net/profile/Fullmoon88chan
Köszi, hogy emlékeztettél arra, mennyire jó volt ez az anime! 🙂