Blue Gender / ブルージェンダー (TV-sorozat; 26 epizód; 1999)
A romantikus-mecha animék iránti szenvedélyem kielégítését kezdtem el ezen a héten, amit többek között a jelenleg is futó Muv-Luv gerjesztett. Szörfözve az interneten hasonlóan felnőttes alkotások után kutatva, valamint egyik barátom lelkes beszámolóját követve döntöttem úgy, hogy a Blue Gender sorozatot választom elsőnek. Érdekesség, hogy a szériát a magyar Animaxen is sugározták, magyar szinkron is készült hozzá, mégis kimaradt valahogy eddigi rajongói pályafutásomból. Ennek ellenére olvasgattam róla, érdekelt a világa. Miután sikerült végigrágnom magamat mind a 26 epizódján, kissé ellentmondásos érzések vertek gyökeret bennem az anime kapcsán, mivel nem azt kaptam, amire számítottam.
A Föld ítélete: Halál
A legtöbb apokalipszissel fenyegető történetben a földönkívüli lények használatának gyakorisága szembeöltő, gondoljunk csak a Hollywoodban filmre álmodott Alienre, A függetlenség napjára, vagy éppen az Orson Welles-féle rádiójátékra, a Világok harcára. A Blue Gender is az ismeretlenből érkező, és legyőzhetetlen erőkkel bíró lényekkel sújtja cselekményének szereplőit a maga nagyon kellemes hangulatú sci-fi körülményeiben. Főszereplőnek pedig egy könnyen megkedvelhető, és azonosulásra is alkalmas karaktert választanak ki, név szerint Kaidō Yujit (Nojima Kenji), aki, mint a néző is, teljesen tudatlanként csöppen bele a Blue Gender világába, ahol tank méretű rovarok és óriási sáskák falatoznak a véres emberi maradványokból. E bizarr és hátborzongató világkép előtt kapunk pár információt a 18 éves, és természetesen hím nemű férfi főhősünk múltjáról, akit egy titokzatos betegség miatt hibernáltak több mint 20 évre. A jobb jövő és az orvostudomány úttörő fejlődése helyett betegünk egy bogárinvázióban tér maghoz, amit a kihalt és romba döntött városok látványa tetőz be. Miközben Yuji élete veszélyben forog, Marlene Angel (Kuwashima Hōko) lesz az, aki a megmentésére siet. A katonanő küldetése ugyanis az, hogy Yujit biztonságba juttassa, mégpedig a Második Föld nevezetű űrbázisra kell kísérnie egy különös küldetés miatt.
Ez a rengeteg potenciállal bíró alap a 2030-as pusztuló jövő víziójával számtalan pozitívumot tud nyújtani a komoly művek kedvelőinek. Egyrészt, karakterei olyan durva, emberien gyarló egyének, akik képesek hosszan tartó érzelmeket kiváltani a nézőből. Kezdjük a sort a női főszereplővel Marlene-nel. A nő rideg, elveszett lény, aki csak a küldetésének él. A haldokló emberiség kiválasztottjaként, egy nyilvánvalóan kemény gyermekkor után a könnyed szex és a rendszeres erőszak kenyerén él. Karaktere ellenszenves, mégis a kerek és felfelé ívelő jellemfejlődése a széria legszimpatikusabb jellemévé teszi őt. Vele szemben ott van Yuji, aki pont ellentétes irányba változik. Tipikus ismertetőjegyei személyiségének izgalmasságát kikezdik, végül a tehetetlenség űzi egy újonnan felfedezett erő miatt a gyilkolás ösvényére. Ezen ellentétes karakterek között szövődő romantikus viszonyt többen is kritizálták, pedig számomra a széria legszebb pillanatait adta.
A sorozat Achilles-pontja nem bennük van, bármennyire is egészíti ki e kettőst a gyorsan hulló, felejthető, kevésbé kidolgozott szereplőgárda. Én inkább magát a cselekményt okolnám. Az első öt epizód emelkedő tendenciája után, ugyan végig fenn tudták tartani az érdeklődésemet az anime készítői, azonban a részek végén váró fordulatok izgalmát ellensúlyozta néhány irracionális megoldás. (Az érzelmileg legmegmozgatóbb momentum volt számomra az, amikor Yuji szembesült azzal, hogy egy kislányt sem képes megmenti a haláltól.) Irracionális például Yuji váratlan felébredése egy tébolyból a széria vége felé; az egyik mellékszereplő, Alicia önfeláldozása a végső megoldás reményében; vagy a férfi főszereplőbe beleszerető nők sora. (Feleslegesnek éreztem a hárem ízű elemeket, annak ellenére, hogy nagyon minimális és teljesen jelentéktelen szerepük volt.) A végső csapást rám nézve a befejezés mérte. A happy enddel nem volt problémám, bár életem maradandóbb alkotásaiban (lásd a Rómeó és Júliát Shakespeare-től) a szerelmespárok mindig elválnak egymástól. Ami nem tetszett, az az apokalipszis banális lezárása volt egy egyszerű, és klisés fordulattal, amit annyi műben láthattunk már relatíve korábban. Az emberi erőfeszítésektől függetlenül bekövetkező megoldás azt az érzetet keltette bennem, hogy a főszereplőink azt a rengeteg szenvedést feleslegesen élték át, mivel a nagy összecsapás végül elmaradt. Másrészt, míg több napot ért bennem a történet és vissza-visszagondoltam rá, pozitívabb szemmel is tudok már erre a befejezésre tekinteni. Az animében a Földet kizsákmányoló ember bukik el, bűnhődik meg tetteiért, és a Föld akarata lesz az, ami végül megmenti őt. Ilyen szempontból, ha kívül lépünk a karakterek bőrén, akkor a Föld védelmének súlya nehezedik ránk. Az emberi akarattal szemben egy megfoghatatlan, sokkal erősebb erő irányít mindent, és a szereplők csak kiszolgáltatott bábuk, akiknek sorsát végül egy misztikus erő határozza meg, így azt is, hogy a pusztulás után megmenekülnek. A környezetvédelem oltárán így méltó módon helyezkedhet el a Blue Gender, mert ha a Föld nevű bolygó egyszer kiveti magából a kártékony élősködőket, az embereket, akkor nem túl sok esély marad a túlélésre, hacsak a tudomány űzői megoldást nem találnak erre.
Mindent összevetve a Blue Gender kalandjaival, két részre bontható cselekményével (menekülés a Földön, majd a végső leszámolás), romantikájával adhat rengeteg szórakoztató, drámai pillanatot. A komoly, felnőttes hangvétel végig uralkodik az alkotáson a szex, erőszak és a vér triumvirátusában gázolva. Ugyan a korábban olvasottak, és előzetes elképzeléseimhez képest teljesen mást kaptam, mégis a sci-fi és mecha történetek kedvelőinek élvezetes mű lehet. Én egy sokkal átlagosabb történetet látok benne a műfaj szánerein belül, amit az egyedi animáció egyszerű szépsége, a cselekmény építkezése, a két főszereplő fejlődése vonzóvá tett, de nem hagyott bennem olyan mély nyomokat (sajnos). Az anime történetét egyébként az Armored Trooper Votoms és a Gasaraki animéket készítő Takahashi Ryōsuke alkotta az AIC stúdiójában 1999-es premierrel. A rendező Abe Masashi volt (Kenyū Densetsu Yaiba, Tokko, Magical Canan), a forgatókönyvet Hasegawa Katsumi írta (W~Wish, Beyblade: Metal Fusion, Final Approach). A pörgős és megkapó opening és ending, a hatásos háttérzenék a zeneszerző Haishima Kuniaki érdeme (Macross Zero, Spriggan, Gasaraki). A Blue Genderhez készült egy egész estés mozifilm is 2002-ben, ami a sorozat történetét fogja át egy alternatív lezárással. Anime értékelésem: 10/7.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=294]
Anime adatok
- Japán cím: ブルージェンダー / Burū Jendā
- Angol cím: Blue Gender
- Rendezte: Abe Masashi
- Forgatókönyv: Hasegawa Katsumi
- Eredeti történet: Takahashi Ryōsuke
- Karakter dizájn: Kizaki Fuminori, Watanabe Koji
- Zene: Haishima Kuniaki
- Megjelenés: 1999
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 26 epizód
- Műfaj: sci-fi, akció, dráma, kaland, romantikus, seinen
- Stúdió: AIC
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); MyAnimelist (eng); Wikipedia (eng); Anime Addicts (hun)
