Sion Sono: Hazard (japán film; 2005)
Az Amerikai Álom. Drog, alkohol, mulatság és a féktelen szabadság. Itt fegyverrel, kenőpénzzel bármit elérhetsz, míg az erőszak, a bosszú és a kegyetlenség tombol. Ha ráunsz az állandó biztonságot és fegyelmet sulykoló, merev japán társadalomra, akkor Shin útját követve juthatsz el csömörből, vödörbe, avagy New York gettóiba, ahol az ököl az Úr.
Önkeresés tomboló örjöngéssel
Sion Sono (園 子温) elborult, kicsit monton módon, mégis brutális őszinteséggel festi meg egy japán fiú, Shin (Jô Odagiri) elzüllését, akit a zárkózott, irányított, békés Japán halálig untat, a benne tomboló erőkkel nem tud mit kezdeni, folyton nyugtalan. Hogy új kalandokba keveredjen, csapot-papot, barátnőt otthagyva New Yorkba utazik, ahol már az első nap ellopják mindenét. Éppen amikor bolti lopáson kapnák, két lökött fazon veszi a szárnyai alá: ők Lee (Jai West) és Takeda (Motoki Fukami). Lee egy félig japán őrült srác, aki drog kereskedelemből él, bedolgozik a helyi maffiának, rendszeresen szervez bolti rablásokat, és kattant módjára lövöldöz, kiabál, nőzik össze-vissza. Takeda már csendesen vigyorgó bárgyúnak tűnik mellette, emellett a közeli hosztesz bár egyik alkalmazottja iránt táplált plátói szerelméhez hű. Ők ketten vezetik be Shint az amerikai alvilágba, ahol a bűn, a vége érhetetlen bulizás, barátság ejti rabul a kalandra éhes fiú szívét. De mielőtt észrevenné, egy pillanat alatt minden véget ér egy korrupt zsaru gyilkos akciójának hála. Amerika, ahogy már láttuk egy párszor, a rasszizmusával, a maffia világával együtt, de egy olyan elgondolkodtató történeti keretben kapunk hideget, meleget, amihez hasonlóval ritkán találkozik az ember. Miközben Shin megtalálja önmagát, gyorsan el is veszíti azt az önfeledt boldogságot, amit öröknek hitt, és egy olyan útra lépett, ahonnan nem is akar soha többet visszatérni.
Filmesztétika, vélemény, információ morzsák
Tipikusan nehezen emészthető japán film, az amerikai helyszínek miatt pedig rengeteg amerikai párbeszéd csendül fel benne. A filmet eleve Jô Odagiri miatt néztem meg, aki még emlékszik a nálunk is megjelent Shinobi – Heart under blade című 2005-ös nindzsa filmre, az felismeri hogy ott mint főszereplőt láthattuk korábban. (A Shinobi pedig a Basilisk című anime live movie adaptációja, amelyben két nindzsa klán küzd egymással a sógun kívánságára, miközben a két klán élén álló fiatal titokban szerelmes egymásba. Gennosuke és Oboro tiltott románcát egy lenyűgöző látványvilágú filmben örökítették meg, kiváló akció jelenetekkel és drámával tarkítva, amiért a 2005-ös év legjobb live-actionjének tartom.) Jô Odagiriről (1976- ) a Shinobiban alakított figurája vésődött az agyamba erősen, így teljesen hihetetlen volt számomra, hogy mennyire képes átformálni a személyiségét egy szerepért. Shin képében ugyanis hűlt helye volt a szomorú szemű, vágyakozva szenvedő Gennosukének. Talán az egyik legjobb fiatal japán színész ő mostanság, és nem véletlen, hogy a zseniális koreai rendező, Kim Ki-duk filmjében, a Dream-ben is főszerepet kapott 2008-ban. Mellette az amerikai születésű Jai West (1974- ) már kisebb név, de eszméletlenül jól adta az erkölcsi gátaktól mentes kicsit skizo fazont, emellett feltűnt pár Takashi Miike filmben is. Motoki Fukami már nagyobb név a japán film és tv-sorozat iparban, legalábbis több mellékszerepben tűnt fel Jai Westhez képest, pl.: a Crows Zero filmekben, vagy a Limit of Love: Umizaruban (2006) – ami mellesleg egy manga adaptáció.
A rendező pedig meg ér egy külön misét. Sion Sono (1961- ) talán Takashi Miike vérfürdős, biztosítékot is kicsapható szintjét nem éri el ugyan, de egészen hasonló elvont dolgokat képes kreálni, például a nemzetközi fesztiválokat bejárt Love Exposure az egyik legnagyobb dobása, amellyel számtalan díjt is besepert, emellett ő filmesítette meg a Suicide Circle mangát live-actionben, most pedig legújabb filmjén, a Lords of Chaos-on dolgozik. A filmes avantgárd esztétikát megvalósító rendezői karrierje mellett költőként is munkálkodik. Azt hiszem újabb név került be a a követendő rendezők nagy könyvébe a személyében, kíváncsi vagyok korábbi és újabb alkotásaira is. Ugyan erősen küzdöttem az álmossággal a film alatt, de ennek inkább a kialvatlanság volt az oka, mint a vontatottság. Ami ugyan a Hazardban annyira nem érvényesül (vontatottság), bár a folytonos pörgés, káromkodás, megállás nélküli tombolás kicsit sok volt, de egész érdekes film kerekedett belőle. Kicsit elvontabb, komolyabb film kedvelőinek ajánlom, akik a nyílt erőszaktól nem riadnak vissza.
Ui.: Külön tetszett, hogy a sztorit Shin kisfiú énje mesélte el, először olyan volt, mintha a fia lenne. De eléggé a mai fiatalság önkeresési és szocializációs problémáit boncolgatta a mű, főleg a japán fiatalokra koncentrálva, hiszen Japánban egy mindent leszabályozó rendszer uralkodik, ahol mindenkinek meg van a maga helye, és az egyén mint individum nagyon nehezen tud érvényesülni, ezért elég groteszk lelki torzulások születhetnek ebből, főleg az elfojtott indulatok miatt. És erre ott van egy másik ország, jelen esetben Amerika, ahol teljesen más rendszer működik, lehet akár rosszabb, vagy jobb, de valami miatt mégis csábítóan hat főhősünkre.
Előzetes / Trailer
Screenshots / Pillanatképek [nggallery id=141]
Film adatok
- Eredeti cím: Hazard
- Angol cím: Hazard
- Rendező: Sion Sono
- Forgatókönyv író: Sion Sono
- Műfaj: akció, dráma
- Terjedelem: 103 perc
- Bemutató dátuma: 2005
- Eredeti nyelv: japán, angol
- Ország: Japán
- Linkek: IMdb (eng); Wikipedia (eng); Asian Media Wiki (eng); Wikia (eng); YouTube (előzetes)
