Junji Ito: Gyo / ギョ (manga; 2 kötet; 2001-2002)
Csúszósak, nyálkásak és kopoltyúval lélegeznek. Igen, azok a bamba, pikkelyes halacskák. Sokan csak tányéron szeretjük viszont látni a tenger e cseppet sem szép és illatos teremtményeit, főleg egy két méteres cápával nem találkoznánk szívesen. De a horror manga zsenije, Junji Ito a vízi kajánkkal játszva még félelmetesebb módon ingerli félelmeinket.
Szárazföldi halászat
Junji Ito (1963- ) az egyik legtermékenyebb horror mangaka hazájában, Japánban. Legelső siker sorozata, a Tomie című rövid, hátborzongató történetek gyűjteménye, mellyel 1987-ben megnyerte a Kazuo Umezu díjat. Emellett későbbi siker szériái közé tartozik pl.: az Uzumaki, vagy a Kakashi. Képregényei számtalan filmes, tv-sorozatos adaptációt értek meg (mint tudjuk, a japánok ismertek a horror filmes tömeggyártásukról), a felsorolt művein túl visszaköszön még élőszereplős formában az Oshikiri vagy a Love Ghost is. Azonban egyik legfurcsább mangája a Gyo (ギョ), amelyben a bizarr történet még az én félelmeimet is felborzolta, és ugyan csak 2 kötetes a sztori, de az első fele olyan extrém dolgokkal van teli, mint repülő gyilkos halak, vagy cápa a nappaliban – amikkel még Hitchcock Madarakjának hisztéria keltését is hajazza, pedig itt aztán nincsenek tomboló varjak, csak egyszerű halak.
A történet egy szerelmespárral indul. Kaori és Tadashi éppen nem túl felhőtlen nyaralást töltenek Okinaván. A nagy utazás Tadashi ötlete volt, pedig a hisztis Kaori utál mindent ami büdös, és hát a tengernek van bizony egy jellegzetes szaga. Így perlekedéssel töltik első romantikusnak szánt estéjüket, sőt, Kaori állandóan valami rémes rothadó szagra panaszkodik, amitől már a feje is megfájdul. E tökéletes B kategóriás kezdés után mászik be a képbe (szó szerint), első furcsa halunk rákszerű, szúrós lábakon a szobájukba. Egyetlen hal azonban még nem szenzáció, de őt követi majd a tenger összes élőlénye is. Fehér cápa, óriás bálna, polip és ami szem-szájnak ingere. Egy invázió veszi kezdetét, ahol a járkáló halak és cápák megbénítják az egész országot, miközben átható rothadó szagot árasztanak magukból. Az egykori vízi lényecskék ölik a csúcsragadozókat, és a tápláléklánc hirtelen megfordul: az ember lesz az, akinek menekülnie kell előlük. Kaori és Tadashi pedig mindent megpróbál, hogy élve kikerüljön ebből a lé nélküli halászpástétomból.
Groteszk hal uralom
Brutálisan nyers, sötét és nagyon aprólékos a grafika. Az emberek ábrázolása realisztikus, Tadashi ide-oda repülő és csavarodó testét nagyon jól rajzolja meg a mangaka (a félmeztelen teste elég nyálcsorgató), a későbbiekben a halak még egy új járványt is terjesztenek, amitől felfújódnak az emberek, mint egy lufi, rajzban ez elég groteszk látvány. A halak, cápák rémisztőek, én is paráztam végig az első kötet alatt, a gyilkos cápás horror filmek óta különösen bennem van a félsz tőlük, erre grafikában is kell találkoznom egy hasonlóan riasztó képsorozattal. Minden élőlény, ami él és mozog a mangában, a legapróbb részletekig ki van dolgozva, mintha anatómiai tanulmány kötetet látnánk a tenger világáról. Ami le van egyszerűsítve, az az épületek, a háttér rajza néha, de ezt kárpótolják a vastag-vékony apró vonalak burjánzása a lényeken, és az embereken. Az egész látványvilág igazán fantáziadús, a riadalmat, rémületet hitelesen adja vissza a szereplők arcjátéka, és tónusozása.
Jó kezdés, silány zárás?
Izgalmas olvasmány volt, az első kötet teljesen függővé tett, de a második kötet ellaposodott kicsit. Mivel rövid a terjedelem, a fordulatok hirtelen felgyorsultak, és túl sok lett belőle. A manga vége pedig elég semmitmondóan zárul, megmaradnak a kérdések, hogy most mindenki meg fog halni? Miért immunis egy pár ember a halak terjesztette járványra? Azonban pozitívum, hogy a kötet végén olvasható még plusz két rövid történet, mindkettő elég groteszk és morbid: The Sad Tale of the Principal Post (A főoszlop szomorú története) és az The Enigma of Amigara Fault (Az Amigara-hegy rejtélye). Az oszlopos nagyon fanyar humorú, ha lehet ezt annak nevezni, egy család új háza felépül, és az apa véletlen bekerül a ház főoszlopa alá. Az Amigara-hegy rejtélyében, egy földrengés miatt furcsa emberalakú törések jelennek meg a hegyen, amelyek megdöbbentő módon vonzzák a fiatalokat, akik saját alakjukat vélik felfedezni a több ezer éves vájatokban.
A mangaka stílusa nagyon tetszett, és elég morbidak a történetei, talán Furuya Usamaru és Kubonouchi Eisaku egy-egy történetének stílusára emlékeztetnek Junji Ito sztorijai. Kíváncsiságból még nekiveselkedek egy-két mangájának ha lesz időm, az Uzumakit már úgy is régóta tervezem kézbe venni. Érdekesség, hogy a mangakát olyan más manga rajzoló inspirálta munkássága során, mint pl.: Hideshi Hino (Hino Horror, Hell Baby), vagy a sci-fi japán író Yasutaka Tsutsui, illetve az amerikai (gótikus) horror regényíró, H.P. Lovecraft. A manga angolul is megjelent, a Viz Media honlapján még online formátumban is olvasható pár fejezete.
Képek a Mangából [nggallery id=97]
Manga adatok
- Eredeti cím: ギョ
- Angol cím: Gyo
- Rajz/történet: Junji Ito
- Terjedelem: 2 kötet
- Megjelenés éve: 2001-2002
- Elérhető: japán, angol nyelven
- Műfaj: dráma, horror, pszichológiai
- Kiadó: Shogakukan
- Magazin: Big Comic Spirits
- Célcsoport: Seinen
- Link: Baka-Updates Manga (eng); MangaFox (eng); Anime News Network (eng); Wikipedia (eng); MANGAzin (hun); Zongo Blog (hun); Viz Media (eng)
