Akutagava Rjūnoszuke: A vihar kapujában / Rashōmon (válogatott novellák)
„Találkozás a szerzővel”
„Becsengettek”, megkezdődött az egyetem, úgyhogy ideje a nagy nyári lazítás után kicsit „művelődni” :). A sok órám mellett animére egyáltalán nincs időm, mangára so-so, így maradtak a könyvek. Egy pár lyukas órában (kinek van kedve 15 percért haza buszozgatni), elbújok egy kis csendes sarokba, és elmerülök a japán klasszikus irodalom gyöngyszemeiben.
Kezdetnek Akutagava Rjūnoszuke (Tokió, 1892. március 1. – Tokió, 1927. július 24.) magyar nyelven 2007-ben újra kiadott novellás gyűjteményét választottam. „A vihar kapujában” (1914) című könyv nyelvezete nagyon jó, nem véletlenül, mivel Vihar Judit egyetemi professzor (japán szak, Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke) és a költő, író, műfordító Gergely Ágnes fordította le a japán mester 15 novelláját. A kötet sajnos nem ilyen szép borítót kapott a magyar kiadásban, mint az egyik angol nyelvű változat (ezt tettem be képnek), de a sztorik kárpótolják az embert.
No de, ki is Akutagava Rjūnoszuke? Én, először Kuroszava Akira kapcsán hallottam a nevét, ugyanis a világszerte egyik legelső, és legismertebb japán rendező, Akutagava novellájából adaptálta sikerfilmjét, A vihar kapujábant (Rashōmon / 羅生門) 1950-ben (IMDb). A film lényegében két novella történetét dolgozza fel. „A vihar kapujában” (1914) csupán a keretet és a helyszínt adja, maga a cselekmény, „A bozótmélyben” (Jabu no naka; 藪の中; 1922) című furcsa gyilkossági történetet adaptálja. (Mindkettő benne van ebben a magyar kiadásban a Scolar kiadótól.) Ez a film ismertette meg a világgal a japán filmművészetet, és mind a mai napig igazi mesterműnek tartják. A velencei filmfesztiválon 1951-ben elnyerte az Arany Leopárd Díjat, és a legjobb idegen nyelvű film dicsőségét.
Akutagava Rjūnoszuke neve azért a szemfüles anime rajongóknak sem lehet ismeretlen. A 2009-es Aoi Bungaku (青い文学シリーズ / Blue Literatures) 2 novelláját is adaptálta a szerzőnek, és ebben a kötetben szintén olvashatóak ezek:”The Spider’s Thread” („A pókfonál”; „Kumo no Ito”; 蜘蛛の糸; 1918) és a „Hell Screen” („A pokol kínjai”; „Dzsigokuhen”; 地獄変; 1918). A Madhouse stúdió csodás animációjában keltek életre Akutagava karakterei, bár hogy elolvastam az eredeti történetet, feltűnt pár változtatás az animében. Pl.: a szereplők jelleme A pokol kínjaiban / Hell Screenben jobban kibontásra kerül, és kicsit más nézőpontból közelíti meg a főkonfliktust a novellában (persze az apróságok megegyeznek). Emellett A pókfonál (The Spider’s Thread) történetét teljesen, csak az eredeti novella után értettem meg.
Akutagava Rjūnoszuke, az író
Az író lelki pályafutása, és élete zárulása, hasonlítMishima Yukióéra. Az 1892-ben született művész korán elvesztette szüleit. Édesanyja a születése után megőrült, és innentől kezdve anyai nagybátyja nevelte a kisfiút. Vér szerinti édesapja újraházasodott, de elég léha, és önromboló életet élt. Akutagavának két lány testvére volt, közülük nővérét, aki egész fiatalon meghalt, nem is ismerte. Írói pályafutását már 16 éves korában elkezdte, különféle irodalmi folyóiratokat készített társaival, és írt novellákat, fordított európai szerzőktől. 1930-ban a Császári Egyetem angol szakán folytatta tanulmányait.
A „divatos naturalista iskolákkal” szembe fordulva, a neorealizmus japán képviselőjének tartják, melyet művei igazolnak igazán. Mikor első történetén túljutottam, különös stílusjegye ragadott meg. Hideg aprólékossággal képes leírni a környezetet, az eseményeket, és a látszólagos rezzenéstelen felszín alatt igazi horror elemeket mozgat. Az egyre inkább félelmetessé, sőt, groteszkké váló történetek mindig egy-egy nem várt csattanóra végződnek. A 15 novellában nemcsak a japán kultúra, hanem a nyugati irodalom, világ, művészet hatásai is kiérződnek. Akutagava széles műveltségét bizonyítja, hogy a kínai kultúrkörből éppúgy tud egy-egy példázattal szolgálni nekünk, mint a nyugatról jött „ördögökről”, azaz rólunk, a fényűzést és pompát kedvelő fehérekről. Történetei egytől egyig keserűen végződnek, és tele vannak utalásokkal, szimbólumokkal. A stílusa nagyon alaposan szerkesztett, és a precizitás nyelvével közvetíti erkölcsi mondanivalóját.
A történetekből le lehet szűrni mindig valami tanulságot, erkölcsi üzenetet: például a japán kultúra „túlbonyolított”, „mű” világáról, mely a színész mesterség túljátszásával zuhan össze egy csapásra, egy nyugati műveltséget szerzett professzor előtt (A zsebkendő; Hankacsi). A dohány meg az ördög (Tabako to Akuma) ugyan humorosan indul, de a mosoly facsaró jelenetek mögött ott húzódik meg a nyugati világ áldása, és átka, hogy Japán nemcsak jót, hanem rosszat is kapott a külvilágtól. A Mori tanár úr (Mori sensei), egy tipikus japán iskolás történet, ahol a diákok lenézik a szerencsétlen tanárt, aki alig tud megélni, nevetségesen öltözködik, félénk, mégis egyetlen szenvedélyéért küzd: a tanításért. A legmorbidabb olvasmányok a Tetvek (Sirami) és Az orr (Hana) voltak. Az elsőben, egy halálos csatába tartó hajón, a szamurájok és a hajó legénysége tetvezési szokásokon vitatkozik. Az orrban egy szerencsétlen szerzetes mindent megtesz, hogy közröhejnek kitett, természetellenesen lógós orrát normálissá tegye, de próbálkozásai visszájára sülnek el.
„A vihar kapujában” (Rasómon) a helyes és nem helyes cselekedetek közötti mérlegelés kerül terítékre, „A pokol kínjaiban” (Dzsigokuhen) egy önző, gonosz festő végső büntetése, és halála okoz katarzist. „A pókfonálban” (Kumo no Ito) egy bűnöző egyetlen jó tettéért akár megbocsájtást nyerhetne Buddhától, de az örök emberi gyarlóság győzedelmeskedik, és nem marad más, mint a kárhozat fogsága. A „bozótmélyben” (Jabu no naka) egy gyilkossági esetet kutat az író, melyben a szemtanú kihallgatását olvashatjuk, más és más elbeszélésben, és gyakran már mi magunk sem tudjuk, hogy tényleg gyilkosság történt-e, vagy nem. A legvisszásabb történet a „Borféreg” (Szamamusi) volt, melyben egy jómódú kínai gazda alkoholizmusát gyógyítja meg egy szerzetes, de főhősünknek pont ez lesz a veszte.
Így utólag visszatekintve, az egész kötetre a francia realizmus nyomta rá hatását. Mikor először gondolkodtam el ezen, Akutagava történet elbeszélési módja, Gustave Flaubert francia íróét jutatta eszembe, mégpedig számomra kedvenc regényével, a Bovarynéval.
Akutagava emellett mesterien szövi az apró humort, és fordítja át a szereplők helyzetét feketéből, fehérbe, majd oda-vissza. Az elégedetlen író, a maga el nem fogadottságát, és azt a félelmet viszi bele műveibe, hogy édesanyja betegségét örökölheti. Talán ez a kétségbeesés, lelki instabilitás, még a sikerek csúcsán is elégedetlen író lesz a végzete, hiszen 1927-ben önként vet véget életének. Pedig mindene meg volt, amiről egy tehetséges, és sikeres esztéta csak álmodhat. Műveit még életében lefordították angolra, németre. A hazai irodalmi körök elismert írója volt, középiskolai tanár, majd az oszakai Mainicsi Shinbun napilap munkatársa. 1919-től csak az írásnak él, de még 1917-ben meg is nősül, és boldog házasságából 3 fia születik. Mégis, még a legnagyobb siker, és elismerés hátán is örök félelem, meg nem nyugvás üldözi a művészt, aki bizonytalanul, rettegve követi el végső tettét 1927-ben, mikor megírja búcsúlevelét, és gyógyszer túladagolásban hal meg. Halála után a legfájóbb pont, hogy a II. világháború végéig betiltják műveit Japánban! Vigasztalásképp szolgálhat az író életművének rajongóinak, hogy 1935-től róla nevezik el az Akutagawa díjat, melyet a tehetséges, fiatal íróknak ítélnek oda minden évben.
Összegezve, nem is tudnék kedvencet választani e kötetből, mindegyik darabban volt valami finom, mégis megrázó árnyalat, ami megfogott, talán a leghitelesebb a kötet záródarabja volt. Ez a „Halottaskönyv” (Tenkibo) címet viseli, melynek főhőse maga az író, és saját életének főszereplőinek halálát eleveníti fel, és közvetíti azt a magányos, lélek fojtogató, kicsit elfogult érzést, melyet egy közvetlen családtag sírja tud felidézni az emberben. Úgyhogy mindenkinek merem ajánlani, aki egy kicsit is érdeklődik a japán irodalom iránt. Nekem a kedvencem lett. 🙂
Adatok / Információk
- Kidaó: Scolar
- Megjelenés éve: 2007
- Fordította: Vihar Judit, Gergely Ágnes
- Nyelv: magyar
- Terjedelem: 204 oldal
- Tartalom: 15 novella
- Linkek: Wikipédia (eng); Wikipédia (hun); Review (kritika); Kritika 2 (eng)
- A vihar kapujában online formában is olvasható: Terebess Ázsia E-tár (hun)
- A filmről: Asiafan.hu (ajánló); IMDb (eng); YouTube (előzetes); Wikipédia (eng)
