Emlékfilm Ázsia legnagyobb mészárlásról (1937.)
Ritka háborús-történelmi filmre bukkantam a kínai filmipar tengerében. Köztudott, hogy a kommunista diktatúra országában, még mindig erős a politika befolyása a filmgyártás terén, elsősorban propaganda filmeket preferálnak, mint a 2009-es The Founding of a Republic, Mao Ce-tung hatalomra kerülését örökíti meg (ezt elkezdtem nézni, de még nem sikerült befejeznem), tömény pátosszal, és dicső múlttal, ezért ritka az, hogy egy második világháború előestéjén játszódó filmet ennyire megkímélt a cenzúra, és a világsajtó is kedvezően fogadott. Másrészt ott vannak a direkt külföldi exportra szánt filmek, melyek többnyire mentesek a társadalomkritikától, és a politikától, vagy rejtetten fogalmazzák meg őket a rendezők régmúlt történelmi korok köntösébe bújtatva.
A City of Life and Death így egy rendkívül különleges alkotás, mely a hírhedt nankingi mészárlás eseményeit eleveníti meg, feltehetőleg hiteles módon, fekete-fehér színvilággal. A kegyetlen, brutális japán mészárlás 1937. december 13-án vette kezdetét, mikor a kínai-japán háború során a japánok elfoglalták Kína akkori fővárosát, Nankingot. A várost mindössze 3 nap alatt bevevő japán katonák kínai források szerint 500 ezer embert végeztek ki különböző kegyetlenséggel, nőket és gyereket erőszakoltak meg, élve temették el a kínai lakosokat, és szinte senkit sem hagytak életben. A japánok mind a mai napig tagadják a kegyetlen kivégzések számát, és brutalitásának mértékét, ami a két nemzet között jelenleg is fennálló történelmi konfliktust teremt.
Válaszul, mindkét nemzet megteremtette saját „legendáját”, 2006 nyarán, a két éve öngyilkosságot elkövető Iris Chang kínai írónő írta meg a The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II (Nanking megerőszakolása – a második világháború elfeledett holokausztja) című könyvet, melyből film is készült, ez volt az első olyan túlélők által összegyűjtött emlékiratok halmaza, mely napvilágot látott, ugyanis a nankingi mészárlásról évtizedekig mit sem tudott a világ. Erre válaszul a japánok készítettek egy dokumentumfilmet 2007 augusztusában. Szatoru Mizushima Az igazság Nankingról címmel rendezte meg a talán legnagyobb költségvetésű japán történelmi filmet, melyet archív felvételekkel, élőszemtanúk beszámolójával, levéltári kutatásokkal támasztott alá, egy japán történész, Shudo Higashinakano munkássága révén, aki az 1990-es évek végén mutatkozott be azzal az elmélettel, hogy a nankingi mészárlás csupán legenda. A kijelentése politikai bonyodalmakat okozott, az egyik túlélő „alaptalan vádaskodásai és kitalációi” miatt beperelte a történészt. Az igazságot persze csak azok tudják, akik maguk is jelen voltak ezen a szörnyű eseményen, így igazságot tenni nem lehet a két nemzet között, de tény, hogy a nankingi mészárlás megtörtént, és ez a 2009-es film nagyon jó feldolgozásnak minősült.
Könnyáztatta gyermek arcok, női holttestek, és egy együttérző japán katona tragédiája
A filmet Chuan Lu rendezte, és rendkívül szimpatikus módon adagolta a két fél arányát. Az egész történetet szinte egy japán katona, Kadokawa (Hideo Nakaizumi) szemszögéből látjuk mindvégig. A fiatal, ártatlan katona követi ugyan felettesei parancsait, de maga is elgondolkodik tettük helyességén. A várost pár nap alatt sikeresen elfoglalják a japánok, majd összegyűjtik az összes kínai katonát, akiket vagy a tengerbe ölnek, vagy élve elásnak, vagy egyszerűen kivégeznek, felakasztanak, lefejeznek, lelőnek. Ezután következik a város lakossága: embereket élve gyújtanak fel, a nőket csoportosan megerőszakolják. A városban van egy menedéktábor, ami külföldiek, a szövetséges németek irányítása alatt áll, de ez csupán 3-4 civil, tudós embert jelent. Az ő védelmük alatt álló kínaiak sem menekülhetnek meg végül sorsuktól. Először felszólítják őket, hogy önként ajánljanak fel 100 nőt, a japán katonák „örömére”, majd erőszakkal veszik el őket. Mindebből Kadokawa nem veszi ki részét, ő inkább az utánpótlással érkezett japán prostituáltba szeret bele.
A két félt, a japánokat és a kínaiakat nem állítja élesen szembe a rendező a jó és a rossz oltárán. Próbál megmaradni a realitás talaján, és ugyan kapunk rengeteg kegyetlenkedő japán katonát, de mégis ott van a levegőben, hogy ők csupán fiatalok, a háború, és politika áldozatai maguk is, és az öldöklés cseppet sem boldog tevékenysége ő magukat is olyanná formálta, amiről nem is álmodtak volna. Másrészt mindenki haza szeretne jutni Japánba, és még a legzordabbnak tűnő japán katona érzékeny pillanatait is elkapjuk. Persze a dráma a szenvedő kínai oldalon üt nagyobbat, hiszen ők csak passzív résztvevői az eseményeknek. A kínai katonák közé is betekintünk, a közöttük lévő ellentmondásokat, majd a végsőkig folyó, hősies helytállásukat. is láthatjuk. A kínai katonák megölése mellett, a legnagyobb hangsúlyt a nőkkel végzet kegyetlenségek kapják, mégpedig a Tang család drámáján keresztül derül erre fény. Tang Úr (Wei Fan) az egyetlen német civil asszisztense, aki végül feláldozza magát szeretteiért. Mellette még ott van Jiang kisasszony (Yuanyuan Gao), aki egyfajta vezető személyiség a nők táborában, és inkább a halált választja, mint sem a japán katonák játékszerévé váljon.
Előzetes
Vélemény
Gyönyörű, és megható film volt, régen láttam már ilyen jó második világháborús feldolgozást, sőt, ázsiai filmek közül még nem is láttam ilyen témájút. A kamera mozgások gyorsak, billegő képeket is kapunk, így olyan, mintha magunk is ott lennénk a japánok, kínaiak között (a Bombák földjén, és a Sólyom végveszélyben is felvehetné vele a harcot). A fekete-fehér ábrázolás is közelebb hozza, és hitelesíti a látottakat, a színészek játéka fenomenális. A zenék is felemelők, gyönyörű drámai klasszikus muzsikák szólalnak meg, melyek tovább fokozzák a film fontos, vagy éppen megrázó pillanatait. Érdekesség, hogy a rendezőt, Chuan Lut többször is halálosan megfenyegették családjával együtt, a film bemutatása után. Az ok, hogy túl szimpatikus lett a fiatal japán Kadokawa, és az interneten is olyan erős ellen kampány indult, hogy majdnem levették a kínai moziműsorokból. A filmet végül Li Changchun párttag támogatása mentette meg a fekete listától. Minden történelmi, és háborús film iránt érdeklődőnek merem ajánlani, mert mentes a propagandától, mégis drámai, és ütős.
Pillanatképek
[nggallery id=23]
k
Adatok
- Angol cím: City of Life and Death – Nanjing! Nanjing!
- Kínai cím: 南京！南京！
- Rendező: Chuan Lu
- Írta: Chuan Lu
- Zene: Liu Tong
- Műfaj: történelmi, háborús dráma
- Terjedelem: 132 perc
- Bemutató dátuma: 2009.
- Eredeti nyelv: japán, mandarin
- Ország: Kína, Honk-Kong
- Magyar nyelvű hivatkozások: Múlt-kor történelmi portál (hun); National Geographic (hun); Pécsi mozifalók (hun)
- Angol nyelvű hivatkozások: IMDb.com (eng); Wikipédia (eng); Nanking Massacre (eng); Love HK film (eng)
