Kimura Rei: Japán rózsa (könyv; 2009)

Szerelem és halál? Japán első női kamikaze pilótájának élettörténete

Eddigi olvasmányaim közül a Japán rózsa tekinthető a legszebb, legmeghatóbb drámának, amit valaha a kezembe vettem. Kimura Rei 2009-ben megjelent, történelmi alapokon nyugvó rövid (200 oldalas) kötete, a II. világháború Japánjába kalauzol el bennünket, egy olyan idős nő visszaemlékezései során, aki az első, és egyben utolsó női kamikaze pilóta volt. De tényleg létezett női kamikaze pilóta a japán hadsereg szigorú rendszabályai, és ellenőrzései közepette? Vagy Mijamoto Szajuri csupán egy legenda, akit a női emancipáció és feminizmus szült?

A titokzatos írónő

Kimura Rei nemzetközi elismertségre törő regényíró, ki ügyvéd létére szívesen szövi történeteit valós személyek, vagy események köré. Bár maga az írónő személye rejtélyes homályba burkolózik, könyveit már számos nyelvre lefordították, például a Japán rózsa olvasható angol, spanyol, orosz nyelven. Első, magyar nyelven megjelent regénye Mijamoto Szajuri életét mutatja be.

Egy lány, aki küzdeni akart

Szajuri egy vidéki kis faluban nevelkedett öccsével, és szerető szüleivel, egészen 1939-ig, a második világháború kitörésének alkonyáig. A szerető családot a háború alapjaiban zúzta ketté, először alig 18 éves öccsét hívták be a katonaságba, majd legjobb barátnője, Reiko vőlegénye is hasonló sorsa jutott.

Emiatt a két 21 éves lány nagy elszántsággal, és büszkeséggel a szívében dönt úgy, hogy hazafias kötelességüket Tokióban teljesítik, mint önkéntes nővérek.  Így Szajuri is közelebb kerülhet testvéréhez, és Reiko is megkeresheti szerelmét. Ám a két ártatlan, vidéki lány olyan borzalmaknak lesz szemtanúja, mely örökre rémálomként fogja kísérteni életüket. A sorozatos bombázások, az állandó légiriadó, folyamatos idegességben tartja őket, ráadásul a csatatéren harcoló szeretteikért is aggódnak. És mint minden háborúban, az áldozatok száma egyre csak nő. Először Reiko kedvese, utána Szajuri öccse, majd maga Reiko is meghal, magára hagyva így az összetört Szajurit, akiben a fájdalom keserű gyűlöletbe csap át. Régóta dédelgetett álma, hogy pilótaként saját kezével sújthasson le az amerikaira. És egy váratlan lehetőség adódik előtte, mikor férfi bőrbe bújva tagja lesz Japán legdicsőbb elit pilóta egységének, a kamikazeknek. Ám mikor végleg életét áldozná a hazájáért, rátalál az igaz szerelem, mely kétségeket ébreszt benne a háború értelme, és a katonák, ártatlan emberi életek milliónak pusztulásának kérdése.

Romantika vagy háború?

A Japán rózsa során nemcsak egy lány elkeseredett küzdelme bontakozik ki a szemünk előtt, hanem a japán katonák életébe is betekintést nyerhetünk. A kamikaze pilóták kiképzése, és a busidón (a szamurájok kódexe) alapuló, halálig tartó becsület, és hűség igazi jelentése mellett, átérezhetjük mindazt a félelmet, hősi elszántságot, és megrázkódtatást, ami ezeket az öngyilkos pilótákat áthatotta. Szinte mi magunk is érezzük, ahogy ott ülünk a repülőn, és a biztos halálba száguldunk az ellenséges gépek, anyahajók felé. És az a megaláztatás, és szégyen, ami egy életben maradt kamikaze pilótát ér, egy egész életre megbélyegzi sorsát. Kicsit értelmet nyer, ás árnyalja az írónő részletes leíró stílusa, és a kisebb életképek sora azt a képet, ami ezekről az öngyilkos pilótákról él a hétköznapi ember fejében.

El lehet ítélni a japán hadsereget azért, mert 1944-ben, a vereség küszöbén indította a kamikaze pilóták sorát, tucatnyi tapasztalatlan sihederből, akik alig élhettek, és halálukkal kellett értelmetlenül szolgálni a hazát? Lehet őket dicsőíteni, amint egy nemzet utolsó bátor elszántságában saját fiait áldozza fel a becsület és kitartás oltárán, egy több ezer éves kultúra, és hagyomány jegyében? Ezt mindenki maga döntse el a könyv lapjait olvasva, mely során mindkét oldal nyer megerősítést, bár az írónő konkrétan kiáll az értelmetlen háború tézise mellett.

Egy kis szubjektív részecske lelkivilágomból

Kimura Rei stílusa egyszerűen magával ragadott. Nagyon szép, szinte költői körülírásokkal gazdagítja az alig pár száz oldalas könyvet, és egyszerre tud lenni a stílusa megrázó, megható, könnyre fakasztó, másrészt romantikus, érzelmekben gazdag. Ilyen fokú meghatottságot, és felemelő érzést talán a 1997-es Titanic című amerikai film során éreztem. A szereplők kilátástalan helyzete, az a végtelen, szenvedélyes szerelem mely sosem teljesedhet be a halál kegyetlen szorítása miatt, nagyon erős hatással volt rám. A könyv egyszerűen lenyűgöző, és hihetetlen, hogy ilyen rövid terjedelemben mennyi mindent tud elmondni az írónő. Kimura Rei, meg kell jegyezni a nevét, most már biztos. Remélem további könyveit is lefordítják. Aki egy lebilincselő drámára vágyik, annak ajánlom a könyvét, nem fog benne csalódni. (Remélem ^^.)

Linkek: Rei Kimura hivatalos honlapja (angol); Kamikaze (Wikipedia-hun); Kamikaze (Wikipedia-angol)