Sanghaj Baby – Igaz történet szerelemről, szexről és önmagunk megtalálásáról
Tudom, most hirtelen jó sok könyv ismertetőt dobok fel az oldalra, de az elmúlt két hónapban volt egy pár alkotás, ami feldobta unalmas buszozásaimat, vagy várakozásaimat. Igaz, ezt a könyvet, Wei Huitól a Sanghaj Babyt nem is olyan rég olvastam, múlt héten fejeztem be. A könyvvel kapcsolatban ellentétes vélemények fogalmazódtak meg bennem. Maga az írónő stílusa, és őszintesége nagyon lenyűgöző, főleg hogy egy fiatal, az 1970-es években született lányról van szó, de könyvének témája hagy némi kivánnivalót maga után.
Wei Hui első művei 21 éves korában jelentek meg, majd 2000-ben írta meg a Sanghaj Babyt, mellyel kitört a világirodalomba. Művét 36 nyelvre fordították le, és több millió példányban kelt el. Ám saját hazájában, Kínában, betiltották, dekadens hangvétele és túlfűtött szexualitása miatt művét. És valóban, erről szól ez a könyv.
Wei Hui önéletrajzi romantikus regénye kapcsán megnyílik előttünk a veszélyes sanghaji éjszaka, a fiatalság bohém és zülött élete, a kábítószerek és az alkohol mámorában. E körülmények között mutatkozik be nekünk Coco (Wei Hui), aki két férfi között őrlődik: az impotens, mégis lelkitársának tekinthető marihuána függő, festő barátja, és egy német cég vezető nyers szexualis vonzereje között. Mindkét kapcsolat ugyan halálra van ítélve, de Coco önkeresése, saját magának és valódi vágyainak feltárása még hosszú út előtt áll. Nyílt szexualitás, szabados gondolatok, események, párcserék, férfifaló madamok, és a késő éjszakába nyúló vad orgiák, tivornyák, diszkók, bulik világába kalandozhatunk el az írónő segítségével, aki így egy sajátosan romlott társadalom képét festi meg előttünk.
Érdekesség, hogy a könyvből német készítőkkel közreműködve film is készült, melyet 2008 szeptemberében mutattak be, a főszerepet pedig a híres kínai színésznő, Bai Ling (ha jól írom) alakította. A filmet egyedül a Cannasi Filmfesztiválon mutatták be.
Összegezve: nem rossz könyv, de kell hozzá egy bizonyos fokú elfogadás, hiszen tényleg nyers részleteséggel ír benne az írónő pl.: szeretkezésekről, és gyakran tabu témának számító cselekvésekről. Ez egy nagyfokú önreflexió első lépcsőfoka, maga a könyv megírása során változik a főhősnőnek mind jelleme, mint gondolkodás módja is, és talán segíti abban, hogy közelebb jusson a megválaszolatlannak tartott kérdéshez: Ki is vagyok én?
Zárásul kedvenc idézetem a könyvből: „David azt mondta, női és írói énem összeütközése taszított káoszba. A művészek hajlamosak a gyengeségre, függésre, ellentmondásra, naivitásra, mazohizmusra, nárcizmusra, Oidipus-komplexusra és így tovább. A volt barátom személyében csak találtam egy embert, akivel kiélhettem néhány beteges hajlamomat, a függéstől a mazochizmuson át a nárcizmusig, és a vágy, hogy kiengeszteljem anyámat a bűneimért mindig is egyike lesz a meghatározó érzelmi motívumaimnak.”
Adatok
- Cím: Shanghaj Baby
- Szerző: Wei Hui
- Kiadó: Édesvíz Kiadó, Budapest
- Készült: 2001
- Kategória: szépirodalom – romantikus-dráma, önéletrajzi, erotika
- Linkek: Wikipédia (angol), Könyvesboltom.hu (magyar), Cikk (2007, angol)
