Violet Evergarden – Érzelmek útvesztőjében

Az anime, amit nagyon vártunk. Hype, izgatottság és már fanartok sokasága előzte meg a Kyōto Animation legújabb művének, a Violet Evergarden indulását. Amit ígértek a készítők: egy új waifu jelöltet, letűnt korok világát, egy kis steampunk utalást, háborút, romantikát és irdatlan mennyiségű drámát. 2018 januárjától a japán vetítéssel egyidőben a világ elé tárult végül ez az anime, mivel a Netflix – az USA kivételével – minden országban a műsorára tűzte. De végül beváltotta-e azokat az ígéreteket, amiket a káprázatos előzetesek sejtettek? Nézzük! 

Egy gyerekkatona története, akit csak szeretni lehet

Bevallom, a 2018-as téli szezonból a Violet Evergarden volt az első anime, amit pár hét kihagyásával ugyan, de rendszeresen követtem. Az alábbi három okból hívta fel magára a figyelmemet: először is, a 2009 óta futó Kyōto Animation Awards-on, amire light noveleket, mangákat és forgatókönyveket lehet nevezni a lehetséges „meganimésítési” esélyért, a Violet Evergarden volt az, ami elsőként nyert és aratott sikert a kategóriájában! Csak összehasonlításképpen: a Free!, a Chūnibyō demo Koi ga Shitai és a Kyōkai no Kanata „csak” honorable mentions – kvázi különdíj – kitüntetésben részesültek ezen a versenyen! Mivel vehette le a zsűrit a lábáról Violet története? Állítólag a sztori annyira meghatotta őket, és akkora érzelmi lavinákkal teli élmény-cunamit nyújtott nekik, amit még korábban sosem tapasztaltak. A történet zseniálisan volt megírva. A környezet legapróbb részletének ábrázolásán át olyan epizodikus cselekményt vázolt fel, ami során az egykori gyerekkatona, Violet, szembesül háborús bűneivel, miközben mások személyes történetein át tanul meg érezni. A Kyōto Animation rögtön le is csapott erre a szívet szorongató sztorira, és kétkötetes light novelként meg is jelentette azt 2015 és 2016 között. És igazából ezzel jutottunk át a „miért vártam ezt az animét” című listám további két pontjára: a sztorira és annak hősnőjére.

Akció helyett kaptunk egy slice of life (utazós) történetet? 

Egy valamit ezen a ponton fel kell róni a stúdiónak. A Violet Evergarden anime előzetesei túl sok akciót, sőt, még egy kis fantasy-val tuningolt látványorgiát is ígértek – Violetet én alapvetően egy harcos Mary Poppins-ként képzeltem el, aki a világot járva menti meg az embereket.

Ám sok sorstársammal együtt, komoly csalódással szembesültünk. A Violet Evergarden eleje minden volt, csak éppen pörgős nem. Az anime a háború utáni békés és idilli hétköznapokba kalauzol el bennünket, ahol egyetlen kakukktojás maga a történet hősnője, Violet (Ishikawa Yui). Violet karaktere maga nem új. A Neon Genesis Evangelion (1995) Ayanami Reije, vagy éppen az Angel Beats! (2010) Tachibana Kanadéje pontosan ugyanazt hozták, mint ő. Egy hűvös szépséget, aki érzelem nélküli robotokként él, nem érti az emberek szavaiban megbújó mögöttes mondanivalót, mert eddigi életét a harc és az ölés töltötte ki. És ez így is maradt az anime feléig. (Nem véletlenül tervezték a szokásostól eltérő módon 14 részesre ezt a sorozatot!)

Ám ha egyben nézzük meg az anime első hét részét, meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy mennyire jól és tudatosan építik fel Violet karakterfejlődését! A mindenkivel katonai nyelven beszélő, és minden körülmények között engedelmeskedni vágyó lány lassan tanulja meg azt, hogy mi a magány. Mi a szeretet. Mi a vágyakozás. Ebben segít neki cseppet sem megszokott hivatása, amit egy Claudia (Koyasu Takehito) nevű úriember ad neki. Claudia az árva Violetet Auto Memories Doll-ként alkalmazza a postahivatalában. A Doll-ok feladata egyszerű: írógépük segítségével gépelnek leveleket az írástudatlan, vagy megfogalmazásban bizonytalan, vagy egyszerűen gyorsírónői szolgálatra váró nemeseknek, hercegi családoknak és a közembereknek.

Itt Violet a fontos. Még akkor is, ha minden részben más karakter dominál.

A Violet Evergarden bája abban rejlik, hogy míg hősnőnk munkáját végzi, különféle emberek történetein és érzelmein át eleveníti fel a saját múltját, a saját érzelmeit. Tény, nem minden epizód sikerült kellően katartikusra. De még így is nagyobb arányban vannak a kifejezetten megható állomások! Az apa, aki halott lánya emlékére akar befejezni egy gyerekkönyvet? A lány, aki egy szerelmi csalódás miatt utazott a nagyvárosba? Egy húg, aki alkoholista bátyját szeretné rávenni arra, hogy hagyjon fel a bűntudattal és végre éljenek együtt boldogan?

Minden történetben van egy meghatározott érzelem. Akad egy olyan kifejezés, ami Violetet önreflexióra készteti. És így, epizódról-epizódra, kirakósként áll össze az ő története, és egyre intenzívebbek azok az érzelmek, amiket megél, plusz, a cselekmény is egyre mozgalmasabbá válik ennek tükrében. Ha valamiért, hát ezért érdemes megnézni ezt az animét. No meg, az animációja se piskóta. Anime tv-sorozatban ilyen színvonalat ritkán látni. Ha a történet a lassúsága miatt el is bizonytalanít, legalább a látvány miatt adj neki még egy esélyt. Megéri.

Karakterek

Violet Evergarden – Gyerekkatonaként szolgált a hadseregben. Legutolsó felettese Gilbert volt, aki hatalmas szeretettel és törődéssel halmozta el. Violet a háború végén elveszíti a kezeit, amiket egy mechanikus szerkezettel helyettesítenek az orvosok. A Gilbert iránt érzett megmagyarázhatatlan érzelmei sarkallják arra, hogy megértse azok jelentését.

Gilbert Bougainvillea – Violet egykori katonai vezetője. Gilbert egy hagyománytisztelő nemesi család sarja, aki hatalmas szívvel van megáldva. A háború végén a férfi eltűnik, de utolsó szavaival sarkallja hősnőnket arra, hogy Auto Memories Dolls-ként derítse ki a „szeretlek” szó jelentését.

Claudia Hodgins – Gilbert egykori barátja. A barátja felé érzett kötelességből, és a Violet iránt érzett bűntudat miatt veszi hősnőnket a szárnyai alá. Caludia ugyanis látta mire kényszerítik felettesei Violetet, de csak elborzadva szemlélte távolról a kislány gyilkos tetteit.

Benedict Blue – Claudia postahivatalában szolgál kézbesítőként. Violet először az ő felügyelete alatt kezd el dolgozni. A nagyszájú srác előszeretettel flörtöl a női kollegákkal, ám ők – nagy bosszúságára – rendszerint levegőnek nézik. Valami okból kifolyólag, Cattleyával állandóan marják egymást.

Cattleya Baudelaire – Az első számú (legjobb) Auto Memories Doll a postahivatalban. Feltehetőleg, Claudiával közösen alapították ezt a vállalkozást, plusz, még intimebb viszonyt is sejtetnek közte és férfi között az alkotók. Violet pályafutása alatt, ő lesz az első számú mentora a lánynak.

Erica Brown – Egy csendes és szemüveges lány, aki nem érzi magát elég jó Auto Memories Doll-nak. Ám azért választotta ezt a hivatást, hogy olyan leveleket tudjon írni, amikkel megérintheti az emberek szívét. Ebben a kedvenc regényélményei inspirálták.

Iris Cannary – Ő is egy Auto Memories Doll, aki a legjobb szeretne lenni a szakmában. Vidékről érkezett a nagyvárosba, ám egyelőre a komoly megbízások elkerülik ők. Maximum címzéseket gépel és szimplán „tollbamondás” szerűen írja le a mások által kimondott szavakat.

Light-novel
Cím: Violet Evergaden
Év: 2015-2016
Írta: Akatsuki Kana
Illusztrálta: Takase Akiko
Hossza: 2 kötet

Anime
Cím: Violet Evergaden
Év: 2018
Forgatókönyv: Yoshida Reiko
Rendezte: Ishidate Taichi
Stúdió: Kyōto Animation
Hossza: 14 x 23 perc

(Visited 3 423 times, 1 visits today)

One thought on “Violet Evergarden – Érzelmek útvesztőjében

  1. Én imádtam ezt a sorozatot. Nagyon mély emberi érzéseket tudtak megeleveníteni, úgy ahogy még képernyőn ezt nem láttam korábban. Minden része megható volt valamiért. Sokszor ali tudtam elolvasni a szöveget, úgy bepárásodott a kélernyőm. (Áh nem. Bőgtem mint egy kisgyerek.)
    Én ezt a sorozatot irodalmi illetve önismereti tananyagba simán betenném. Érzelmileg tuti fejlődnének tőle az emberek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .