Mit rontott el az Eromanga-sensei?

Szerintem. A következő posztban eme animével kapcsolatos kritikámat olvashatod, ha nem értesz vele egyet (ha igen, helló a csapatban!), akkor nyugodtan fejtsd ki véleményed a komment szekcióban. Nem mindenkinek jöhet be ugyanaz. 🙂

No de! Térjünk a lényegre. Az Eromanga-sensei a 2017-es tavaszi szezonban indult über kawaii hódítóútjára. Maga az alapkoncepció ötletes volt: van egy light novel író középiskolás srác, aki 12 éves hikikomori húgával él együtt. A srác éjjel-nappal dolgozik, főz, mos, takarít, míg a húgica a plafonon tett dobbantásokkal jelzi, ha éppen éhes, de az orrát ki nem dugná a szobájából! Eddig jó. Három úton – akár egymást ötvözve – tudott volna elindulni a történet:

1) Kibontja, hogy mi vezetett a (nem vér szerinti) húgocska hikikomori létéhez. Családi dráma, megható jelenetek és instant win.

2) Bemutatja a két, felnőtt felügyelete nélkül élő “testvér” kapcsolatát, ami kifuthatott volna akár egy Usagi Drop szintű szerelmi-komikus drámára is.

3) Bevezethetett volna minket a light novel készítés, mint szakma világába, ahol penna forgató írók versenyeznek a kiadók figyelméért, miközben a leadási határidők szorító vasfogától nyögnek.

Az az igazság, ha pusztán erről a három dologról szólt volna az Eromanga-sensei, egyszerűen imádtam volna! Konkrétan a 12 részes sorozat ötödik epizódjáig úgy éreztem, hogy ez így is lesz, de aztán jött…

….a hárem.

A félreértés elkerülése végett, volt már olyan háremsorozat, ami tetszett. Például, a Grisaia no Kajitsu – tudom, nem az a tipikus romantikus cucc, de legalább jó volt az animáció és érdekes a setting, mármint szerintem; vagy a Nisekoi. Régebbiek közül a Boku wa Tomodachi ga Sukunai, az Ai Yori Aoshi Enishi, a Love Hina vagy a Tenchi Muyo! jött be anno.

Az Eromanga-sensei esetében azonban ott kezdődött a gond, hogy az egész sorozat a férfi főhősbe szerelmes lányok piedesztálra állításáról szólt.

Agyő, light novel-írói kihívások! Agyő sírós dráma! Agyő, Eromanga-sensei! Fun fact: a sorozat címe éppen ezért értelmét vesztette. A címből arra következtetettem, hogy hősnőnk, azaz az antiszoc hugica, Sagiri (Fujita Akane) lesz a középpontban. Ugyanis 12 éves lányka létére nemcsak elismert rajzoló, hanem korához képest elég perverz. (Bár, ismerve a mai tizenéveseket… maximum azon lepődhetünk meg, hogy túlzottan érdeklik a női alsóneműk…)

A sorozat megmentője lehetett volna Yamada-sensei (Takahashi Minami). A flúgos, mindig játszani vágyó light novel író rivális. Karakterében a mindentudó nővér bölcsessége, és a felvágott nyelvű szomszédlány pimaszsága veszett el. Őt imádtam. Vicces volt, céltudatos, a kiszemelt fiúnak őszintén színt vallott. Azonban ott veszett el a karakterének jelentősége, amikor kiderült, hogy fiú hősünk hiába keveredik más leányzókkal ismertségbe… Ő már odaadta valakinek a kulcsot a szívéhez… És itt támadt egy óriási hiányérzetem! Még a leheletnyi esélyt se adták meg, hogy Yamadának dobása legyen. Hogy izgulhassak érte, legalább egy csöppet! Hogy szurkolhassak neki azért, hogy fiú hősünk őt válassza! Ez rosszul esett.

A Yamada után megjelenő, kész karakterklisé lányok pedig súlytalanul lebegtek ezután a történet levegős terében. Jöttek, kiderült, hogy évek óta szerelmesek a főhősbe, és nem maradt más hátra, mint az ecchi-fanservice jelenetek sora, a szokásos tengerparti strandolással és az omatsurisan kimonós kirándulással.

További (harmadik? mindegy, már nem számolom) számomra zavaró elem a sorozatban, az incest-lolicon-pervert-fanservice tetraédere lett, amit komikusnak szántak. Ha egy darabig működött is, egy idő után ellaposodott. A 12 éves Sagiri maximum aranyos volt, de egy ponton túl már sok volt szegény kislány erotikus tálalása. Plusz, akadt a történetben egy hatalmas ellentmondás, amin nem tudtam túltenni magam. A megértő bátyust rendszerint azért döngölték a padlóba, mert tisztátalan gondolatai támadtak, vagy netántán, “félreérhető” helyzetbe került. Na de! Sagiri, egy kiélt vénember vérmérsékletével van megáldva! Komolyan. Egy Zseniális teknős veszett el benne! Ettől végem lett, de komolyan.

Kinek ajánlom? Ha alapvetően nagyon szereted a háremet, a cukiságot és még bírod a kliséket, akkor túl fogod élni az animét, sőt, lehet, hogy tetszeni is fog. Volt ismerősöm, aki szerint nagyon vicces volt a sorozat. Nekem nem jött át a humora egy ponton túl, de ettől nálad még lehet befutó. Ó, van benne egy Oreimo crossover jelenet. Mert ugyanazok a light novel alkotók kreálták.

ANIME ADATOK
Cím: Eromanga-sensei
Év: 2017
Írta: Fushimi Tsukasa
Rendezte: Takeshita Ryōhei
Stúdió: A-1 Pictures
Hossza: 12×24 perc

(Visited 136 times, 1 visits today)

7 thoughts on “Mit rontott el az Eromanga-sensei?

  1. Nem szoktam kommentelni, de itt muszáj megjegyeznem, hogy 110%-osan egyetértek veled. Mintha csak az én gondolataimat vetetted volna szóról szóra “papírra” 🙂 Lehet a hasonló korosztály, vagy gondolkodásmód, de tökéletesen egyetértek veled 🙂 Én is többet, jobbat vártam.
    Egyébként ismét jó cikk lett, gratula 😉

    1. Ú de cuki vagy! 😀 Amúgy tökre megörültem, hogy írtál! Kb egy hónapja nem írtam semmit, és ahogy írok, má kapok is kommentet. Ez annyira jó érzés! <3 >< Happy! :)

      1. 🙂 mindig elolvasom a cikkeid, imádom, ahogy írsz és általában egyezik a véleményünk is 🙂 csak így tovább 🙂 várom a következőt 🙂

  2. Nem tudom ki hogy van vele, de a Kuroshitsuji II. óta ha meglátom az A-1 Pic. nevét egy animénél, akkor az első szó ami eszembe jut: BULLSHIT! (Lehet én nézek rossz animéket tőlük, de valahogy azoknál sikerül elcseszniük a lezárást ‘:D )

  3. Én azt válaszolnám a kérdésre, hogy az alkotó egyáltalán merte pazarolni rá a papírt és a tintát. Az előző műve, az Ore no Imouto se volt egy top kategóriás cucc, sőt, elég nagy trágyadomb volt, hogy akit rokonszenvessé tett, azt hamar megutáltatta, pokolian logikátlanul viselkedtek a szereplők (pl. a húgi enyhülése elég szarul lett felvezetve, Kuroneko szereti Kyousukét, de azért eljátszik az érzéseivel, hogy az felfedezze újra, mit is érez a húga iránt [WTF], Ayase színváltása is elég durván légből kapott volt, Kyousuke meg lecsap minden csajt, hogy ő a húgával járhasson, aki bele is megy… Egyedül Sayori és Manami maradtak úgy aránylag gerincesek.) És akkor még a sorozat végét nem mondtam. Az utolsó OreImo rész és light novel fejezet kvázi előrevetítette, hogy mit várhatunk az Eromangától. Ott Kyousuke és Kirino, a vér szerinti báty és húg összeházasodtak, lett purdé is. Ez nem tetszett a kiadónak, átírták egy megrendezett esküvőre, és hogy nagyon kedves tesók maradtak egymásnak… Ja, és ezzel ki is nyírta mindazt, amit addig csinált.
    Az Eromanga ezzel szemben elkezdte a biztonsági játékot, hogy húgi és báty nem vér szerinti tesók, adott nekik okot, hogy miért legyenek egymásra utalva. Eddig még elég jól is hangzik, de az OreImo alkotójáról beszélünk, akinek látható, hogy mi a sajátos fétise. Kábé, amikor jött a vörös hajú kiscsaj azzal, hogy ő szereti a pélót, onnantól már vesztett is el egyre jobban a sorozat, amit aztán a húgival való erotizálás, a hárem még meg is fejelt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.