Onihei – Igazságszolgáltatás szamurájkarddal

Mi a közös egy moe állatlányos animében és egy szamuráj drámában?

Vannak olyan animék, amiknek egyszerűen nem értjük a sikerének titkát. (Ó, de még mennyi ilyen van!) Ott van például az antropomorf szereplőket felvonultató Kemono Friends, ami az „iyashikei” – a „lélekgyógyító” anime-sorozatok zsánerébe tartozik, és az ANN szerint hetek óta a top három legkeresettebb anime-manga között szerepel a japán Amazonon, pedig még ki se jött Blu-rayen! Első epizódja a Nico Nico Dougán már egy millió nézőt tudhat magának – összehasonlításképpen, a 2017-es januári szezon másik hype-sorozata, a KonoSuba 2 csupán egy év alatt tudott 1,49 millió nézőt összekaparni magának.

A csavar a sikersztoriban, hogy még maguk a készítők sem számítottak a Kemono Friends népszerűségére! Az anime moe hősnőivel nem akar mély drámát feltárni, csak a mindennapi gondok elől nyújt szívmelengető kikapcsolódást, miközben egy szélesebb nézőközönség igényeit elégíti ki: a fiúknak teret ad a cuki lányokkal való fantáziálásra, a lányoknak megnyugtató kawaii életérzést közvetít, továbbá a történet van annyira ártatlan a posztapokaliptikus körítés ellenére, hogy még a gyerekeknek is érdekes tud maradni. Nyugi, nem véletlenül regélek ennyit erről az animéről az Onihei helyett. A kettő sorozat ugyanis hasonlít egymásra három okból is.

Egyrészt, mindkettőbe keverednek slice-of-life elemek. Másrészt, mindkettő egy jellegzetes japán zsánert mutat be. A Kemono Friends az említett iyashikei képviselője, míg az Onihei a „jidaigeki”, és azon belül is a „chambara” alzsánerébe tartozik. Mindjárt mondom mik is ezek. A jidageki a nálunk nyugaton megszokott kosztümös történelmi drámáknak felel meg. Ilyen a britteknél a számtalan feldolgozást kapott Büszkeség és balítélet, vagy az amerikaiaknál az Elfújta a szél (1939), vagy éppen a Hazafi (2000). A japánoknál azonban a jidaigeki konkrétan a szamurájos történeteket jelenti, amik az esetek túlnyomó részében az Edo-korban (1603-1868) játszódnak  – de van Heian- és Meiji-kort is megidéző történet.

A jidaigeki hősei többnyire szamurájok, rōninok, vagy egyszerű közemberek, és kifejezetten a chambara nevű alzsánerében hatalmas kardösszecsapásokra számíthatunk a bushido jegyében.

Nos, az Onihei pont ilyen. És ezzel át is ugorhatunk a harmadik hasonlóságra közte és a Kemono Friends között: mindkettő anime az eszképizmust szolgálja. A munkahelyi, vagy éppen iskolai problémák előli menekülésre ad lehetőséget. Csak az egyik moe állatlányok szerepeltetésével teszi ezt, míg a másik egyfajta múltba révedésre invitál minket. És a hab a tortán, hogy mindezek következménye az, hogy egyik széria sem akar egy monumentális történetet bemutatni. Éppen ezért ragadnak le az epizodikus történetmesélésnél.

Egy japán közönségkedvenc anime verziója

Az Onihei esetében akad még egy érdekes elem: Japánban egy több évtizede töretlen népszerűségnek örvendő franchise része! Onihei Hankachō címen, 1967-ben egy light-novelből nőtte ki magát egy folytatásos regény-sorozattá. Írója, Ikenami Shōtarō (1923-1990) kikötötte, hogy halála utána senki sem írhat az általa teremtett univerzumba és annak karaktereivel új történetet. Még a forgatókönyvírók sem! Pedig az Onihei kapott egy 137 részes live-action sorozatot, aminek folytatását, a 150. epizódot pont tavaly, 2016-ban forgatták le. Ezen kívül minden évben kijön egy-egy „film” az univerzumhoz, ami a tv-sorozat részeiből építkezik. És még nem is beszéltem a számtalan színdarabról, videojátékról és az 1993 óta futó manga-adaptációjáról!

Ennyire nagy kultusza van Japánban. Szegény filmesek biztos rágják a körmüket, hogy már csak remake formájában csinálhatnak pénzt belőle. De hogy mi innen a mangalica és a tokaji aszu hazájából mennyire találhatjuk szórakoztatónak a történetet? Hát, nem egy Félvilág (2015) színvonal (ez az utóbbi évek legzseniálisabb magyar kosztümös filmje szerintem), de azért van benne potenciál dögivel.

Egy szamuráj egyszerre kegyetlen és gyönyörű hétköznapjai

Az Onihei főszereplője Heizō Hasegawa (Horiuchi Kenyū), egy negyvenes éveiben járó – de még ennek ellenére is bishi – szamuráj, aki az egykori Edóban egy különleges rendőrosztag vezetője. Mindenki csak Oniheiként hivatkozik rá, mert kegyetlen pontossággal képes lefülelni, és megölni minden rablóbandát. Ám a valóság kicsit több ennél. Heizō bölcs, megfontolt, humoros, zseniális kardforgató, a hős, aki a törvény és az igazság embere, de ennek ellenére képes szemet hunyni olyan bűnözök stiklijei felett, akik jó útra tértek. Természete miatt nemcsak beosztottjai, hanem az általa jó útra terelt bűnözők is imádják – aki nem szereti, az úgyis alulról szagolja már az ibolyát. Heizō egy olyan ember, aki egyszerre képes rezzenéstelen arccal kínozni, vagy éppen mosollyal telt megnyugvással vallatni a legelvetemültebb bűnözőt is, míg máskor bárgyú ábrázattal próbál egyetlen lánya kedvében járni. A hősiesen pozitív alakja köré szőtt történetekben azonban rettentően kettős képet kapunk az edokorabeli Japánról. Mire gondolok itt?

Japán sajátossága a végletek közötti egyensúlyozás. Heizō korszakában a hűség, a bushido, a szamuráj erények, a zsiványbecsület, ami egyfajta Robin Hoodos reflexió („ne ölj embert, ne erőszakolj meg asszonyt, és csak a becstelen gazdagoktól lopj”) tiszteletreméltó képet festenek a szereplők egy részéről. De e mögött az erkölcsi szépség mögött ott a levakarhatatlan fertő. A nők kiszolgáltatott helyzetben lévő, férfiaknak alárendelt bábok. Vagy megerőszakolják őket, vagy csendesen támogató feleségek szerepében tetszelegnek. Lehetnek kéjnők, anyák, vagy éppen ártatlan hajadonok, akiket minden férfi magának akar. A kapzsi bűnözök nem restek kivégezni egy egész családot, ha éppen az üzletükre fáj a foguk, a vérbosszú is mindennapos, mint a western filmekben: mindenkinél fegyver van, így bármikor vér és levágott testrészek potyoghatnak a talajra.

Ez az erős kontraszt a részek végére feloldódik, aminek van jó és rossz oldala is. Jó oldala, hogy nem válik ettől egy pszichológiailag nyomasztó sorozattá. A japán történelmi drámákból ismert tragédiák ismétlik egymást, mint a szerencsétlen szolgálólány története, aki reménykedő mosollyal várja a hajnali fényben szerelmesét, hogy megszökjenek, de a fiú sosem fog odaérni, mert megölték. A rossz oldala ennek a kliséhalmozásnak, hogy súlytalanná teszik a drámát. S bár az Amazon a japán vetítéssel szinte egyidőben streameli a sorozatot, azért meg kell hagyni, hogy a ’60-as éveket idéző, jazz zenével kísért gyönyörű openingje után az anime animációja nem olyan magas színvonalú – azért az Aoi Bungaku rendezőjétől és egyben karakterdizájnerétől, Miya Shigeyukitől, többet vártam. A hangulat azonban zseniális, így a japán-szamurájos-krimik szerelemeseinek biztos élvezetet fog nyújtani ez az anime.

ANIME
Cím
: Onihei
Év: 2017
Eredeti alkotó: Ikenami Shōtarō
Rendezte: Miya Shigeyuki
Stúdió: M2
Hossza: 13 epizód

REGÉNY
Cím: Onihei Hankachō
Év: 1967-1990
Írta: Ikenami Shōtarō
Hossza: 137 történet

(Visited 291 times, 1 visits today)

2 thoughts on “Onihei – Igazságszolgáltatás szamurájkarddal

  1. Szia,
    Látom nagyjából hasonló véleményünk van az Oniheiről, örülök. 🙂
    Meg kell mondjam érdekes párhuzamot vontál. Ilyen nem igazán jutott volna eszembe, a Kemono. XD
    Heizo nagyon szimpatikus figura. Mondjuk szerintem ő az egyetlen akit érdemes is megemlíteni. Nagyon tetszik benne, hogy egyik jelenetben beszélget a családjával, vagy játszik a lányával, a másikban meg már komoly rendőri dolgokról diskurál.

    Az animáción tényleg lett volna mit javítani, főleg a harci jelenetek meg a CG is lehetett volna szebb.
    De gondolom a japánokat nem igazán érdekli ez a dolog, a lényeg, hogy új feldolgozás van egy népszerű műből.
    Ugyanez érvényes az epizódikusságra, én jobban szerettem volna valami minimális összekötő sztorit, vagy többrészes szituációkat, akkor lehet egy-két drámai pillanat jobban átjött volna. Tény, hogy így viszont megmarad a laza, inkább kikapcsoló stílusa. Viszont örülök, hogy nincs semmi különleges erő, meg miegyéb, így legalább hiteles.

    Nah mind1, ettől még valóban nagyon hangulatos, a zenéit pedig imádom.
    Szamuráj kategóriában nekem a Saraiya Goyou jobban tetszett. Igaz, az csak részben epizódikus és sokkal komorabb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.