A 23 legszebb animés pillanat 2016-ból

Összegyűjtöttem azokat a 2016-os animéket, amik animációjuk és történetük szempontjából kiemelkedő alkotásokká váltak a szememben. Fontos, hogy a kialakított sorrend teljesen szubjektív, ráadásul a listámra felkerült animéket négy szempont szerint kategorizáltam, még pedig…

  • Technikailag messzemenően bravúros alkotások (23-19)
    Az első kategóriába olyan animéket soroltam, amik tömény eyecandy-k minden porcikájukban. Részleteikben tökéletes aprósággal kidolgozottak, ám elsősorban nem azért említésre méltók, mert elképesztő érzelmi katarzisokat váltottak volna ki, hanem mert technikai kivitelezésükben valami szenzációs színvonalat ütöttek meg.
  • Gyönyörű és egyben karakterközpontú ábrázolások (18-12)
    Ebbe a kategóriába azokat az animéket válogattam össze, amelyek a karakterekre fókuszálva rittyentettek olyan animációt, ami a karakterdrámát, a karakterek lelki állapotát hivatottak bemutatni. Legyen szó szerelmi bánatról, őrületről, vagy éppen családi szeretetről.
  • A pillanat megragadói, avagy egy zsáner tökéletes közvetítői (11-5)
    Most jönnek azok az animék, amik nemcsak karaktereik érzelmeit fejezték ki érzékletesen, hanem olyan környezetet varázsoltak köréjük, olyan jellegzetes zsánerben jelenítették meg őket a thrillertől kezdve a steampunkig, hogy az eddig felsoroltakkal szemben valami iszonyat erős hangulatot sikerült teremteniük, ami egyfajta egyediséget is kölcsönzött nekik.
  • Művészi szimbolika a szereplők belső érzelmi világáról (4-1)
    Az élvonalba olyan animék kerültek, amik kreatív módon törekedtek az érzelmek kifejezésére. Elborult fantázia világokat teremtettek, vagy iszonyat elvont, már-már művészkedő hatást keltettek.

Ezek után, már csak a listám várat magára!


#23. Shisha no Teikoku (Wit Studio)

A Projekt Ito néven futó, sci-fi író regényeinek első filmes adaptációja mindent felvonultat a Wit Studiótól, amit a fanservice-re éhes fanok csak várhatnak: zombik, steampunk, fogaskerekes cuccokkal feltuningolt emberek, lense flare minden mennyiségben, gyönyörű karakterek, akik azon túl, hogy szépek, sajnos nem ébresztenek mély érzelmeket a nézőben. Ám ami igazán megkapó volt ebben az animében, az a tájábrázolás. Azok a gyönyörű sztyeppék, a nomád törzsek világa, a totálban mutatott hadi frontok, ahol szinte az orrunkban érezzük a puskapor szagát. Élettel teli volt minden ilyen pillanat! Kár, hogy se a Shingeki no kyojin vagy a Kōtetsujō no Kabaneri színvonalát nem ütötték meg az akciójelenetek a dinamikájukat és összetettségüket tekintve, pedig ugyanúgy a Wit Studio jegyzi őket.

#22. Harmony (Studio 4°C)

A második Projekt Ito filmes adaptáció, ami már történetileg is sokkal jobb, mint az előző. Az animáció erőssége a rideg sci-fi környezet hihetetlenül érzékletes ábrázolása, az Instagram filteres hatást keltő, múltba révedő jelenetek szépsége, valamint az őrült öngyilkosságokat hatásvadász módon ellővő snittek, amik zseniális rendezésre vallanak. Az anime tele van gyönyörű pillanattal, mint az égen száguldó felhők, a szél fútta napraforgós terep, a napot megérinteni vágyó kéz, lágy boszorkányos balett tánc, vagy éppen zongorajáték, illetve a hintázás különleges perspektívából való ábrázolása. Számomra az egyik legemlékezetesebb jelenet az volt, amikor az egyik lány megindító érzékiséggel simítja végig a másik ajkát, plusz, amikor gyöngéd finomsággal ölelik át egymást. Ez volt az ÉV ÖLELÉSE. Sajnos az akciójeleneteket itt sem vitték túlzásba, és gyakran a CGI a lágy mozgások rovására ment. A karakterdizájn tetszetős, nem véletlen, hiszen a Guilty Crownt is jegyző RedJuice készítette az eredeti koncepciót, mint minden Projekt Itós filmhez. Ami még elképesztően el lett találva az animében, az a jelenet, amikor folyamatosan száguld előre a kamera, tájképek olvadnak egymásba, óceánokon, tengerpartokon és erdőkön repülünk át a fellegeken keresztül.

#21. Tales of Zestiria the X (Ufotable)

Az Ufotable (Fate/Zero, Kara no kyōkai filmek) lehet a legjobb riválisa a Kyōto Animationnek, már ami az animáció kimagasló színvonalát illeti egy TV-sorozat kapcsán. (Most felejtsük el, hogy a God Eater, amit szintén ők vittek, iszonyat sok csúszással készült el.) A számítógépes grafikát olyan szintre fejlesztették, hogy az bámulatos. De legfőbb – és egyúttal idén egyetlen erősségük az volt – hogy a tőlük kijött két videojáték adaptáció, a Tales of Zestiria the X és a God Eater: elképesztően heroikus jeleneteket vonultatott fel. Bármennyire is tipikus a sztori, amivel dolgoznak – jön a kiválasztott, aki nagy szenvedések árán menti meg a világot – a küzdelmük iszonyat ütős lesz a vizuális ábrázolás miatt. Itt gigantikus csatákat, káprázatos átváltozásokat, folyamatosan svenkelő kamerabeállításokat kapunk. Egyszerűen gyönyörű minden képkockája.

#20. Kingsglaive: Final Fantasy XV (Visual Works)

Igen, a film, ami a maga kuszaságával szinte követhetetlen – nekem konkrétan a Brotherhood: Final Fantasy XV ONA megnézésével vált egyértelművé, hogy itt mi is akart a történet lenni. Ilyen szempontból az Ufotable nagyobbat dobbantott, ha már heroikus küzdelem megjelenítéséről van szó egy teljesen korrekt történet keretében. Ám ami miatt zseniális ez a film, az az emberek ábrázolása. Amíg nem grimaszolnak, kvázi élő emberek benyomását keltik, annyira finoman lettek felépítve! Ráadásul a karakterek bőre, az apró ráncok az arcukon, szőrszálak, borosta, szemöldök és a haj egyszerűen csodálatos aprólékossággal ábrázoltak! A szereplők ruhái, a középkori páncélzatok, amit felöltenek, az eklektikus világkép ami körül veszi őket – egyszerűen bámulatosak! Itt megfér a barokk mellett a sci-fis futurizmus, és mindehhez Cersei Lannister hangján, Lena Headey adja a narrációt. Még a screenshotok láttán is lehidalok a szereplők kidolgozottságán! Bravó! Ez aztán minőség a javából! Ha CGI animéről van szó, ilyet kérek még dögivel.

#19. Kimi no na wa (Shinkai Makoto)

Ez a lista nem lehetne teljes Shinkai Makoto nélkül. Egy Oscar-díjas animátor mesélte nekem egyszer, hogy az igazán tehetséges animátor onnan ismerszik meg, hogy mennyire tud nem önismétlővé válni. Mennyire tud új mozdulatokat, új perspektívákat megjeleníteni a műveiben. Shinkai eléggé önismétlő, ami egyik gyenge pontja a filmjeinek. Animéinek 90%-a gyakorlatilag ugyanannak a beállításnak az újrarajzolása, például tipikusan minden animéjében ott van az a jelenet, amikor a sorompó lezárul, és hősszerelmeseinket éppen a száguldó vonat akadályozza meg abban, hogy találkozzanak. De ott van az a 10%, amiben tud valami elképesztően újat mutatni, olyat, amit korábban nem igen láthattunk tőle. A szavak kertjében (2013) ilyen volt, amikor a tanítónő lábfejét rajzolta diákja, vagy amikor a gyönyörű tokiói kertben esett az eső. Most, a Kimi no na waban három olyan intim pillanat volt, amin csak ámultam: 1) amikor szakét készítettek a szentély papnői; 2) amikor a hősnő fonja a haját és 3) amikor meg akarják érinteni egymás kezét szerelmeseink, de nem sikerül nekik. Itt gyönyörű vágások akadnak mindvégig. És igen, zenés videoklip-kórság a köbön tarol itt dögivel, de éppen ezért olyan szépséges. 

#18. Orange (Telecom Animation Film)

Az Orange egy aranyos anime. Főszereplőinek suta próbálkozásán, hogy végre összejöjjenek (Naho és Kakeru) lehet olykor fejet fogva kiáltani a kétségbeeséstől, miszerint: “Szeretitek egymást, ennyi. Jöjjetek már össze!” De persze, a tinikorra jellemző félénkség és érzelmi szélsőségek, mint az öngyilkosság gondolatával játszó hős, vagy az őt megmenteni vágyó lány és barátai kellemes pillanatokat is szerezhetnek a nézőknek. Számomra az év jelenete volt, amikor a hihetetlenül érett és önfeláldozó Suwa megnyitotta azt az elfojtott csapott zárkózott hősünkben, ami sírásra ösztönözte. Ez az önzetlen fiú barátság olyan momentum volt, amin még én is meghatódtam. Animében, ráadásul shōjo animében én még ilyen jelenetet nem igen pipáltam!

#17. Gi(a)rlish Number (Diomedea)

Az anime minősége teljesen korrekt, ahhoz képest, hogy a Diomedea stúdió dolgozott rajta. Ami azonban igazán eladja a sorozatot, az a karakterdizájnja – ez egyúttal rettentően hasonlít az MM! (2010) sorozatéra is. (A hasonlóság nem véletlen, mivel az eredeti karakterdizájnt mindkét esetben QP:flapper készítette.) Szóval, az anime legnagyobb erőssége tényleg a cuki (moe) karaktergárdája, akik az animeipar árnyoldalát mutatják be egy jó kis szatíra formájában. Ehhez mérten eszméletlen arcokat vágnak hősnőink! Van itt a duzzogó királykisasszonytól kezdve, az “adj hálát az égnek, hogy veled dolgozok” tekinteten át MINDEN. És nem minden szól itt a humorról. Ha éppen beüt a dráma, szépen átjön a szereplők szemén, arcán és mozdulatain azok fájdalma.

#16. Hai to Gensō no Grimgar (A-1 Pictures)

A Grimgar fantasy anime létére nem a heroikus harcokban erős, hanem kvázi slice-of-life settingjében. Ennek középpontjában pedig tragédiákat és szerelmeket átélt hősei állnak, akiket nem kímélnek a fanservice elemeitől sem. A karakterek mozdulatai csodásak, számtalan emlékezetes pillanat fordult meg az animében, mint mondjuk A hercegnő és a koboldot idéző lények likvidálásának jelenetei, vagy az egyik főbb szereplő halála, vagy két karakter összeomlása, akik zuhogó esőben (egy fiú és egy lányról van szó) esnek kétségbeesetten egymásnak. Eme emlékezetes és erős jelenetekből azonban lehetett volna még több is benne, hogy ne legyen túl unalmas!

#15. ReLIFE (TMS Entertainment)

Bár animációját tekintve nem kiemelkedő ez a seinen manga-adaptáció, de a ReLIFE tagadhatatlanul olyan ártatlan bájjal bír, ami ritka a mostani animesorozatok világában! Fanservice nélkül mesél traumatizált felnőttek sorsáról, arról, hogy hogyan tudnak újra megbízni az emberekben, hogyan képesek szeretetet, kötődést érezni mások iránt, miként képesek túllépni saját hibáikon és komplexusukon. A számtalan megható pillanat közül három kiemelkedő volt számomra a sorozatban: 1) egy heves ölelés az emlékek rohamában, 2) számtalan buksi simi vigasztalásképpen, és 3) egy gyengéd romantikus pillanat yukatában az anime végén, ami még egy könnycseppet is kicsalogatott a szememből.

#14. Shelter (A-1 Pictures)

Az A-1 Pictures és a Crunchyroll közös zenés videoklipje maga egy hat percbe oltott tömény dráma. Cuki hősnője magányosan bolyong egy fantázia alkotta világban, ahol a környezete, az ő parancsára formálódik, tükrözve egyúttal hangulatát is. Aztán egyszer csak beüt a dráma. Jön a csattanó, és szem nem marad szárazon. A legszebb apa-lánya kapcsolat ábrázolását adta idén nekem ez a rövidke videó. Rövidfilmes kategóriában simán Oscar-t adnék neki.

#13. Kiznaiver (Trigger)

A Kiznaiver a szívem csücske. Nem volt benne olyan epizód, ahol ne láthattunk volna szívbemarkolóan gyönyörű pillanatot. A lágy kézmozdulatok, az önmagát átölelő lány, ahogy zokogva rogy a padlóra, a viszonzatlan szerelmet egy-egy pillantással ábrázoló jelenetek, a gyönyörűen élénk színek, az izgalmas perspektívából felvett, indulattal telt ökölharcok, a zuhogó esőben, kontrasztos színekkel érzékeltetett drámai hangulat… Túlcsordult érzelmek a köbön bontakoztak ki az animében és ehhez méltóan bámulatos grafikai ábrázolást kerítettek neki az alkotók!

#12. Hibike! Euphonium 2nd Season (Kyōto Animation)

Érdekes, tavaly a Hibike adta nekem a legjobb animációs élményt, ám idén nem tudta önmagát túlszárnyalni. Félreértés ne essék, a drámai pillanatokból ugyanúgy kijutott ebben a második évadban is, és az animáció minőségére sem lehetett panasz. Ám kevesebb emlékezetes pillanat akadt az új évadban az előzőhöz képest. És ha akadt is, az is Asuka-senpaihoz volt köthető. Az ő személyisége, csalafintán ravaszkás természete került a középpontba. Ő az a lány, aki mindig álarc mögé bújik, és kétértelműen fogalmazza meg olykor kegyetlen mondanivalóját. Ebben az évadban azonban megnyílt előttünk! Sőt, meg is hatódott! Két erős jelenete is volt: 1) az édesanyjával folytatott vitája és 2) amikor Kumiko megindító szónoklata miatt eltörött nála is a mécses. Minden egyes pillanat azt szolgálta, hogy Asuka igazi jellemét kibontsa előttünk. Ez volt a évad legerősebb fegyvere. Nem a zenei koncertek, nem Taki-sensei feleségének története, nem Kumiko és a nővére harca, hanem Asuka maga.

#11. Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu (White Fox)

A megosztó Re:Zero kellően bővelkedett felejthetetlen pillanatokban. Fantasy világában akadtak váratlan gyilkosságok, véres fordulatok, gyönyörű szerelmi vallomások és horrorba illő kivégzések. Ó, és még mindig libabőrös vagyok azoktól a jelenetektől, amikor Subaru hősünk csontjait törték-zúzták rosszakarói – és itt nemcsak az animáció bizarrsága, hanem a hangeffektek is hozzájárultak ahhoz, hogy borsódzón a hátam! De ami tagadhatatlanul emlékezetes jelenet volt a sorozatban, az 1) Rem nevű hősnőnk őszinte vallomása, 2) a kocsmai mészárlás kezdete és annak lezárása a történet elején, 3) egy óriási repülő bálna hatalmas szeme, ami a semmiből tűnt fel, és egyúttal megállította egy pillanatra a szívverésemet, annyira félelmetes volt! Persze a lista itt még nem ér véget… De pont ezért tudott igazán meghatározó élmény lenni ez az anime a 2016-os évben.

#10. Bungō Stray Dogs (Bones)

Amerikai feeling, a Nagy Gatsby-t idéző kosztümös szereplőgárda, maffiózó életérzés, füstös jazz bárok, whisky-vel áthaverkodott éjszakák. A Bungō Stray Dogs második évadának múltba révedő részei voltak a sorozat legjobb pillanatai! Mindig meghalni készülő, de egyébként totál komolytalan hősünk, Dazai-kun, kibukik egy haláleset miatt (ez a jelenet mindent vitt!), közben elindul egy beépített ügynök vonal is, ami kellő mértékű rejtélyt generált a sorozat elején. Ehhez párosultak a ravasz nézések, hogy “én tudok valamit, amit te nem”, de jobb is, mert úgyis becsaplak. Ó, nagyon élveztem ezeket a momentumokat!    

#9. Kōtetsujō no Kabaneri (Wit Studio)

Ez a retro feelinget keltő gyöngyszem nem váltotta be sokak hozzáfűzött reményét, de még így is az egyik leglátványosabb steampunkos akció-sorozat volt az évből! Sosem felejtem el a cuki Mumei Vampire Princess Miyus belépőjét, ahogy getáján tipegve egyszer csak a semmiből elé bukkanó “zombit” egy csapással intézi el. Vagy amikor a Shingeki no kyojin repülős csatajeleneteit reprodukálja egy száguldó vonat tetején ugrálva, puskáját sorozatlövésre készen tartva. És még nem is jutottam el a legheroikusabb momentumhoz: amikor férfi hősünk a puszta kezével állít meg egy vonatot! A feudális japánt idéző ruhák, és tradíciók, a steampunk elemeinek eyecandy használata… elbűvölő. És ez pont elég volt nekem ahhoz, hogy hétről-hétre izgatottan várjam a sorozatot. Nem is beszélve az EGOIST énekelte csodás openingjéről és endingjéről!

#8. Occultic; Nine (A-1 Pictures)

Te mit tennél, ha váratlanul betoppannál egy gyilkosság helyszínére? Pánikszerű zavarodban összevissza kapkodnál, azt se tudva hogy miként menekülj el, hiszen a legnagyobb valószínűséggel Te lennél az első számú gyanúsított? Nos, Gamotan, az Occultic;Nine főhőse eszméletlen ütős jelenetbe csöppent bele rögtön a sorozat elején. A véres kés, az asztali lámpa, ahogy megvilágítja a holttestet – hát ez ám a thriller a javából! És a suspense generálása itt még nem ér véget! Az olajfestmény hatást keltő, rettenően részletesen kidolgozott hátterek előtt karaktereink élénk színekben, utcasarkokról előbukkanó rémséges gyilkos fejekkel, hátborzongatóan tocsogós – vértől, persze – jelenetekkel, rossz óment sejtető karakterekkel találkoznak, és itt minden, tényleg minden valami nagy és sötét összeesküvést sejtet! Nem is véletlen ez, mert a Steins;Gate alkotója kreálta, és nem mellesleg rengeteg utalást tartalmaz az anime a nagy elődjére! El psy congroo!

#7. 91 Days (Shuka)

Nálam a 91 Days vitte el a legjobb eredeti anime díját. Az 1920-as évek Amerikájában játszódó sztori hitelesen adta vissza az olasz maffia belharcait, és eszméletlenül jó korrajzot mutatott nekünk egy letűnt időről, ahol a pénz diktált, és az alkoholtilalom idején mindenki zugiban űzte a kis sötét business-ét, miközben a látszólagos békés felszín mögött véres triád háborúk, hatalmi harcok és kegyetlen bosszútörténetek dúltak. Megannyi emlékezetes pillanat volt ebben az animében! A főhős tragikus gyerekkori múltja, ahogy hóban taposva menekül gyerekként családja gyilkosai elől, vagy amikor a bosszúszomjtól, félig őrülten vicsorog a sötétben, mert végre tudja, kiket kell megsemmisítenie bosszújának kivitelezéséhez. Ez egy zseniális történet – apró hibái persze akadnak, de az atmoszférájába garantáltan beszippant mindenkit!

#6. Boku Dake ga Inai Machi (A-1 Pictures)

Az anime, ami az év talán egyik legjobb cliffhangerével nyitott! Gyönyörűen filmes megoldások kísérték ezt a thrillert is – bár volt a sorozat közepe-vége felé egy hatalmas mélypont – de a suspense generálás, hogy nem tudni ki a gyilkos, elképesztően jó ábrázolást kapott. Arról nem is beszélve, hogy történetünk női hősnője, Kayo, az év egyik legmegindítóbb jelenetét produkálta, amikor egy kellemes vacsora közben sírva fakadt a meghatódottságtól, vagy amikor szemügyre vehette élete első karácsonyfáját. A szomorú jelenetek mellett kaptunk jó adag őrültséget, eltorzult tekintetekkel, hátborzongatóan ütős gyilkossági kísérletekkel. A műfaj minden érett toposzát zseniálisan animálták le. Élőszereplős sorozatok mellett is megállná a helyét.

#5. Shōwa Genroku Rakugo Shinjū (Studio Deen)

A kedvencem. Ez a történelmi anime az 1950-60-as évek jazztől fűtött hangulatával itatja át két jó barát, egyúttal rivális tragikus kapcsolatát. Nálam simán viszi az év animéje díját. Minden volt benne ami kell: korszakra jellemző öltözékek, hangulat, egy szexuális vágytól túlfűtött pillanat, amikor az egyik főhős visszafojtott lihegése jelzi azt, hogy alig bírja magát türtőztetni, egy romantikus és egyúttal drámai momentum, amikor az öngyilkos kétségbeeséstől fordítanak vissza egy alapjáraton mérgező természetű nőt. Egy művészetről szól ez az anime a maga művészi módján, és hihetetlenül erősre sikeredett. Dramaturgiailag tökéletes volt, egyszerűen minden epizód a képernyő elé szegezett.

#4. Musaigen no Phantom World (Kyōto Animation)

Tudom, ebben az animében sokan csalódtak. De! Tuti mindenki emlékszik arra az elképesztő fantáziára, amivel megalkották az anime világát! Pixelekből felépülő könyvtár? Egy megsértődött lámpaoszlop, ami cici rengető limbó táncra sarkallta női hősünket, ezzel generálva az év legmókásabb jelenetét? Egy piszkafa vékony lány, aki száját óriásira tátva képes bármit befalni? És még a nyuszis (totál Sylvanianos), kis családi hallucinációjáról még nem is beszéltem! Ja, és még ott van az a cuki jelenet, amikor a kvázi háreme közepén csücsülő okoskodó főhősünk egyszer csak kisfiúvá válik, és irtó édesen rácsüng egyik női karakterünkre! Vagy az a beteg pillanat, amikor a legjobb fenékkel kénytelenek egy pávián-szerű démont elfogni főhőseink, és a csattanó után kiderül, hogy bizony, nem a lányok az ászok ezen a terepen. Elképesztő humor találkozott itt iszonyatosan elszabadult fantáziával. Nekem emiatt lett rettentően kreatív, és egyúttal szórakoztató sorozat!

#3. Yuri!!! on Ice (Mappa)

Erről az animéről már mindenki annyit beszélt és még mindig beszél, hogy én csak két dolgot emelnék ki: a shōnen ai sejtetések – annak ellenére, hogy ez CSAK sportanime – rettentően viccesre sikeredtek, és egyúttal gyönyörű animációt is kaptak. Másrészt, a műkorcsolyás jelenetek közül Yurio elsőre angyalinak tűnő, Agape című előadásába annyi szenvedély, annyi lendület, annyi kín, és küzdelem szorult, hogy ezt mondanám az év egyik legjobb önkifejező jelenetének! És ehhez mit csinált a srác? Gyönyörűen táncolt a műjégpályán! Ennyi. Így tudnak a karakterek szimpla mozdulataival rettentően mély érzésekről “mesélni” az animátorok.

#2. Flip Flappers (Studio 3Hz)

Ez volt az év meglepetése! Az első pillanattól kezdve nem lehetett tudni, hogy ez a szimbólumokkal teletűzdelt sorozat végül merre tart. Volt itt egy kis Alice csodaországban, egy kis mecha, egy kis horror, rengeteg tündérmesés utalás (inkább a Grimm-féléből), és végül összeállt egy kerek egésszé ez az eklektikus cucc, amit animációját tekintve is a sokszínűség jellemzett! A teljesen kézzel rajzolt jelenetek hatását keltő snitteket random módon váltotta az ultramodern látvány, a habos-cuki-kislányos etűdök, egy magára hagyott kislány kétségbeesett lelki vívódása, belső lelki állapotának a fantázia világában való kiteljesedése. Ez mind-mind egy igazán izgalmas utazássá tette a sorozatot!

#1. 3-gatsu no Lion (Shaft)

Ha Shaftról van szó, garantált, hogy kapunk egy jó nagy dózis művészkedést. De amit rettentően jól eltaláltak a Méz és lóhere mangakájának legújabb művének adaptálásánál az: 1) a hangulat; 2) a depresszív főhős monoton mindennapjainak ábrázolása, ahogy szinte érezzük, hogy az érzelmeit teljesen elfojtó karakter valójában magában üvölt, és a környezet minden eleme, a főhős minden apró elejtette tette ezt tükrözi. 3) A melankolikus dráma mellett rettentően sok szeretet és cuki humor áramlik ebből a sorozatból, és ezt hihetetlenül megkapóan ábrázolták! Az egyik legjobb lélektani anime 2016-ból, tipikusan Shaftos nézésekkel, mosolyokkal, szélfútta hajbakapós jelenetekkel.

Nálatok mely animék váltottak ki hasonló érzéseket? : )

(Visited 3 285 times, 1 visits today)

2 thoughts on “A 23 legszebb animés pillanat 2016-ból

  1. A 3-gatsu no Lion című cucc mindenképpen méltó az első helyre. Még én magam se gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog nekem.
    Csak azt sajnálom, hogy eléggé lassan halad a magyar feliratozása! Kár érte! Pedig nagyon sokan néznék egy szépen kivitelezett, jó minőségű magyar felirattal!

    1. Teljesen egyetértek! Mondjuk én angolul nézem, és így képben vagyok a legfrissebb részekkel. De tényleg nagyon magával ragadó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.