A tavaszi szezon legbrutálisabb fantasy animéje! – Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu

71039d7b13b7392b9196f44137d4

Hárem anime? Bizony. Olyan, mint a Sword Art Online? Egész hasonlóan indul. Videojátékban találja magát a főhős, és ott kell túlélnie? Először úgy tűnik igen, de nem egészen. A Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu AZ ANIME, amire minden pszichológiai-dráma fan ácsingózhat! Ha a Higurashit imádtad, garantált, hogy ezt a megszokott karakterklisékből építkező, de mérhetetlenül groteszk, abszurd és kegyetlenül fordulatos sorozatot falni fogod! Egyszerűen még most is zsigeri iszonyat fog el a legfrissebb, és talán legdurvább 15. epizódja után! És a legjobb? Még 10 rész van hátra a komplett 25 részesnek szánt sorozatból!

Vajon Trónok harcát nézhettek, miközben kitalálták a Re Zero történetét?

Folyamatosan ez a kérdés motoszkál bennem, mert megannyi vér és elképzelhetetlenül borzalmas halálnem fordul elő ebben az animében… nem beszélve arról a terrified terror feelingről, ami átitatja az egészet. Amikor azt hinnéd, hogy ez egy klisés romantikus-hárem, középkori világban játszódó fantasy díszlettel, ahol mindenki cukin küzd és fejlődik, és győz, és a mélaszájú főhős majd elrabolja a körülötte gyülekező lánykák szívét bugyutábbnál, bugyutább módon… na akkor csap le a gonosz keze, és a lehető legelképesztőbb módon gyilkolja meg a karaktereket. Na de a lényeg… hogy miről is szól ez a fantasy-thriller sorozat?

Van egy NEET hősünk, Natsuki Subaru (Kobayashi Yuusuke), akit a sors gengszter fejjel áldott meg. H­aj de tipikus! Kölcsönkérték vajon a Toradora! karakterdizájnerét hozzá? Egyébként nem. Csekkoltam. Hősünk éppen szokásos bevásárlását végzi a közeli szupermarketben, amikor váratlanul egy fantasy világban találja magát. Az egyébként is játékfüggő srác teljesen belelkesedik eme teljesen abszurd helyzettől, csak egyre nem számít: semmi sem úgy történik ebben az új világban, mint ahogy ő azt megtanulta a videojátékokból! Először is, útonállók támadják meg egy sikátorban, és végül egy Emília (Takahashi Rie) nevű, félig elf lány menti meg. Aztán, mivel első látásra belezúg a gyönyörű lányba (mert miért ne?), elhatározza, hogy segít neki megtalálni egy nagyon-nagyon fontos tárgyat, amit a lány elveszített. Útjuk egy lepukkant kocsmába vezet, ahol egy titokzatos alak végez velük. Hoppá! Csak nem meghaltak a főhőseink? De bizony! Vagyis majdnem. Subaru kínkeserves halála után – és itt tényleg brutális dolgokra kell gondolni, kifordult belső szervektől kezdve, szétloccsantott koponyáig – pontosan ugyanott tér magához, ahol a „játékot kezdte” (videojáték guru haverom tanította, hogy ez a checkpoint). Nos, innentől kezdve adott a kihívás: Subarun kívül senki sem emlékszik semmire, ahányszor meghal egy adott szituációban, annyiszor kell újraépítenie a kapcsolatait, annyiszor ismétlődik meg újra minden, egészen addig, míg sikerül elkerülnie a végzetes kimenetelt és megmenteni az útja során hozzácsapódó karaktereket. És higgyétek el, az első „teljesítendő küldetés’ csak pite ahhoz képest, ami később jön!

Miért imádom ennyire ezt a sorozatot?

Mert hátborzongató. Jóóóó, szép a karakterdizájn, az animáció gyönyörű a White Fox stúdiónak hála (csak ne lenne minden epizód cenzúrázva!), isteni az opening– egyébként web és light novel-adaptáció az egész, de már kapott több manga feldolgozást is. Mindezek azonban eltörpülnek a tény mellett, hogy ez egy őrülten kemény, idegösszeomlásokkal teli, teljesen elborult karakterek gyiloktúrája, ahol Subaru összeroppanásait, hiába való küzdelmeit követhetjük nyomon. Engem a leginkább annak a drámája ütött meg a durva gyilkosságok mellett – mert itt kaszabolják ádáz összeesküvések mellett a természetfeletti lények egymást a javából, sőt, elég thrillerből horrorba hajló hangulatban sokszor -, hogy Subaru tényleg eszméletlenül kegyetlen szituációba kerül! Eljut egy bizonyos intimitási szintre az egyik karakterrel, majd bumm! Mindent kezdhet nulláról! Ő már mindenkit ismer a legapróbb rigójáig, de őt SENKI. És színészkednie kell, alakoskodni, alkalmazkodni, információt gyűjteni, hogy helytálljon az új helyzetben, uralkodni magán stb. Nem csoda, hogy pár rész után teljesen bekattan!

Lényegében a többi karakter nem is annyira érdekes. Oké, a „mindenkin segíteni akarok, de hagyjatok engem önállóan kibontakozni” felfogású Emíliának vannak csodaszép pillanatai – nemhiába, csak ő a női főszereplő. Egy darabig. De kapunk itt még könyvtár őrző lolit Beatrice személyében – az Umineko áthallás véletlen lehet? Tuti nem. Az is pont ilyen elborult sorozat volt 2009-ben. Van egy oni ikerpárunk, Rem és Ram (nem az a Ram). Ott van még a szélsebességgel száguldó Felt, a hős lovag, Reinhard, és az őrült varázsló, Roswaal-sama. Mellettük még jön majd egy rakat másik karakter, irtó jó drámai helyzeteket teremtve, és igen, a halkszavú kis moe Rem lesz Emília után a sorozat második fénypontja. (De még milyen fénypontja!)

Az animét egyébként Watanabe Masaharu rendezi, aki a Wakaba*Girl és egyes Naruto SD: Rock Lee no Seishun Full-Power Ninden epizódokon hagyta ott a kézjegyét korábban. A forgatókönyvet Yokotani  Masahiro írja, munkái között az Akuma no Riddle, a Himawari!, a Robotics;Notes és a Steins;Gate is szerepel – utóbbi kettőnél nem a teljes animét vitte, csak egyes epizódoknál volt író. Az animébe egyébként erősen beleszól az eredeti író, Nagatsuki Tappei is, aki a forgatókönyvet felügyeli – de jót is tesz ez a sorozatnak, az biztos.  Ajánlom az animét? Teljes mértékben! Ha borzongni vágysz, mire vársz? Nálam 9/10-re teljesített eddig! Van olyan jó, mint a tavaly nyári Rokka no Yūsha!

(Visited 2 825 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.