Dr. Csont most Japánban játszik Sherlockot

sakurakosan

Izgatnak a rejtélyek? Szereted a bizarr haláleseteket, amiket egy karakteres zseni göngyölít fel, s közben még az emberi természet sötét oldalába is betekinthetsz? Ha a pimasz Sherlock, vagy a kegyetlenül őszinte Bones után kíváncsi lennél, hogy Japán milyen rejtély-fejtő zsenit kreált magának – nem az elsőt ugyan – akkor a 2015-ös Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru a Te animéd lehet.

Egy hideg női karakter, ki a csontokra gerjed

A Sakurako-san a 2015-ös őszi szezon egyik ígéretes animéjeként startolt el a mystery vonalon – méltó vetélytársa a Subete ga F ni Naru: The Perfect Insider volt ugyanebből a szezonból. Miért tűnhet ki a Sakurako-san a többi anime közül? Először is, végre nem egy középiskolás női karaktert adnak nekünk főhősnek, hanem egy érettebb, 22 éves nőszemélyt, aki egyszerre képes a Kara no Kyōkai c. anime Shikijének hidegvérű tettrekészségére, és komikus pillanatokra, ami rendszerint abnormálisnak tűnő csont szeretetéből fakad. Ő a címben is szereplő Sakurako (Itō Shizuka), aki csontok összerakásával rekonstruálja annak egykori tulajdonosát, jó esetben állatokét, de szenvedélye igazán az emberi csontoktól lobban fel. Furcsa foglalkozása mellett jó megfigyelőképességgel bír, következtetéseket is villámsebességgel szállít gyors és logikus érvelésének szárnyán, így tökéletesen beleesik a különc nyomozó archetípusába.

sakurako-sanMásrészt, a sorozat témájából adandóan végre egy olyan terepre tévedtünk, ami nem elég gyakori a modern animegyártásban. Nyomozós sorozatok akadnak, de nem mernek realisztikusságra törni. Élettelen testeket a maguk aszalódott részletgazdagságában alig mutatnak, a szaftos csontvázakról nem is beszélve – éljen a cenzúra. Ráadásul óvakodnak a túl sötét, erőszakosságot kiemelő témáktól is, pedig egy jó rejtélyhez ebben a zsánerben olyan gyilkosság kell, aminek az indítéka és az elkövetője is meglepetést kelt a nézőben. No meg, természetesen izgalmas az az út, amíg kiderítjük, hogy ki a tettes.

A Sakurako ezen a sávon indult el, és mert is ebben a felnőttesebb mederben haladni, meg nem is. (De erről majd később.) Most maradjunk még a harmadik oknál, ami miatt érdemes a sorozattal foglalkozni. Ha Sakurako az antiszociális zseni, aki mindenkit kiborít, akkor kell mellé egy empatikus és hétköznapi figura kontrasztként. Ő a 15 éves Shōtarō (Eoki Junya), aki mint Sherlock Watsonja magyarázza meg furcsa partnere szokatlan tetteit, vagy gyors idegcsillapító kedvességgel siet a kedélyek megnyugtatására. Mert Sakurako-san maga a forgószél. Ahol jár, mindenkit kihoz a béketűréséből.

Itt nemcsak a nyomozó duó érdekes

Bár a lista hosszúra nyúlik, de a kötelező nyomozó duó rovására meglepően érdekes mellékszereplők kerültek az animébe. Ők sokszor szórakoztatóbbak, mint maguk a főhősök! Itt gondolok a tipikusnak tűnő naiv diáklányra, aki mindenkin segíteni akar és teljesen kiborul, ha valakit cserben hagy. Ilyen Kōgami Yuriko (Imamura Ayaka), aki önmagában nem adna okot a rajongásra, de ha kiegészül egy arrogáns élettudományi tanárral, akkor eltérő személyigésük miatt hihetetlenül jó konfliktusok bontakoznak ki. Isozaki-sensei (Ishida Akira) távolságtartásával és racionalitásával hozza ki sodrából az érzékeny Yurikót, de két karakterük összecsapása mindig két idea, két világ ütköztetését jelenti. Mellettük még szintén visszatérő színfolt a sorozatban a mókás rendőr, Utsumi (Takahashi Hiroki), aki képes egy laza és felhőtlenebb nézőpontot bevinni, azzal párhuzamosan, hogy ő maga is egy áldozatkész figura.

Miért is számít annyira a látványvilág egy nyomozós animében?

Utolsó érv a sorozat mellett az animációja. A Troyca stúdió nevét leginkább az Aldnoah.Zero sorozatnál dicsőíthettük. Bár a Sakurako-sannál nem hozták a 100%-ot, azért sikerült kellően alkalmazkodniuk a mystery zsáner elvárásaihoz. Mivel a halálesetek és az emberi agresszió áll az anime fókuszában, ezért több fogást is bevetettek a komor hangulatteremtésre:

1) Sokszor látunk a szereplők szemszögéből bemutatott jelenetet, így olyan, mintha a nézőként mi mennénk egy labirintusban, vagy mi nyúlnánk hozzá egy hullához. 2) A sötét tónusú képek mellett a karakterek körülötti helyszínek, a tájképek erősítik az atmoszférát. Ha éppen holttest van a közelben, a színek elsötétednek, baljóslatúan reppenek fel a madarak, vagy a dögkedvelő pillangók. 3) Csontok, csontok és csontok. Ilyen gyönyörű csontábrázolást nehéz találni más animékben. A csontoktól általában idegenkedünk és viszolygunk. Valamilyen átmeneti állapotot képeznek a hús-vér emberi lét és a porrá válás között. Itt merték bátran ábrázolni ezt az állapotot.

A csontok mellett, ami még szintén izgalmas, az az őrült karakterek tombolása. Ikari Shinji az angst mestere. Annak a mérhetetlen dühnek, ami számtalan elfojtás után robban ki a karakterből. Ezt az érzést sikerült jól megidézniük a készítőknek. Amikor a gyilkos apa meg akarja ölni feleségét, amikor az atrocitásoktól szenvedő diáklányból kirobban minden fájdalma, és egy gyilkos indulatba összpontosul. Egy sötét animéhez kell mindez a látványelem, és a Sakurako-sanban meg is van. Ám mielőtt ujjongani kezdenénk, hogy végre egy komoly alkotással van dolgunk, időzzünk kicsit a történeten.

Jó alapok, jó látvány, de valami mégis hibádzik

A Sakurao-san legnagyobb gyengesége a történetvezetésében rejlik. A 12 részen át folyton van utalás a hősnőnk múltjára. Csepegtetik részenként a múltbéli tragédiáját, de végül az első részhez képest nem tudunk meg semmivel sem többet. Sakurako és Shōtarō megismerkedésének története is az utolsó epizódra csúszik, pedig a finálétól várnánk a cliffhangert, a beharangozott összecsapást, amit Sakurako nagy szellemi ellenfelével vívna meg. Ráadásul a sorozat folyamán megoldott „halálesetek” eltérő ritmusúak. A második epizód családi erőszakos jelenetei hihetetlenül megrázóak, de túl gyorsan megszületik a megoldás. Később ellensúlyozzák ezt három 2 epizódosra bontott rejtéllyel, amik visszahozzák megfáradt kedvünket a sorozathoz. További gyengeség, hogy a slice-of-life monotonitása olyan helyeken tör be, amikor éppen a tetőfokára hágott a hangulat. Igaz, érdekesek az idős nagymamák elhalálozásának körülményei és a fő karaktereknek ehhez fűződő viszonya, de a felépített elvárásainkat gyors könnyedséggel rombolja le. A Sakurako-san még ennek ellenére jó sorozat, de lehetne még jobb. Valakit untatni fog, valakit elvarázsol a világa. Annyi biztos, hogy megéri próbát tenni vele.

Light novel
Cím: Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru
Év: 2013
Írta: Ōta Shiori
Illusztrálta: Tetsō
Hossza: eddig 8 kötet

Anime
Cím: Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru
Év: 2015
Rendezte: Katō Makoto
Stúdió: Troyca
Hossza: 12 x 23 perc

(Visited 108 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.