Mik voltak 2014 legjobb animéi? (Szavazz!)

best-anime-2014December utolsó napjait elárasztották a toplisták, amik 2014 legjobb animéit, legkelendőbb sorozatait, vagy éppen legrosszabb filmjeit sorolták fel. Felvetették nekem, hogy miért nem csinálok én is egy ilyet a 2014-ben indult animékről?

Gondolkodtam, először nemet mondtam.

Minek üljek fel erre a trendre? Érdekelne egyáltalán bárkit is?

Aztán megint gondolkodtam. Rendben van.

Leültem, megírtam. Itt a listám, de hogyan tovább?

Végül is a kedvenceimről szívesen írok, de igazából jobban érdekel az, hogy mindenki másnak mi tetszett az idén. Mit nézzek még meg, mi az, amibe bele se kezdjek? Ezért indítottam egy szavazást, ahol Te is elmondhatod, hogy mi tetszett Neked a legjobban. (Ehhez e poszt alján találod a linket.)

Jöjjön hát az én megnyirbált toplistám – mert miért ne osztanám meg -; amit olyan szubjektív tényezők, mint az idő, a csapongó érzelmeim, vagy az „oh, de menő”-feelinget felváltó, „oh, de nem eredeti” végítéletem miatt átrendeztem, kitöröltem, majd alapjaiban rengette meg az épp véget érő őszi szezon.


1. Psycho-Pass 2 (TV-sorozat; 11 epizód)

psyco-pass-2A listám első két helyére olyan animét választottam, amit nem animerajongó ismerősnek is ajánlanék. Így került az élre a Psycho-Pass második évada. A Production I.G, Urobuchi Gen és az a sci-fivel kevert filozófiai elmélkedések az ideális társadalomról, valamint a kegyetlen vérengzés, amit legfeljebb egy horrortól várhatunk el ilyen minőségben – tökéletes összhangba kerültek az új évadra. Még az se fájt, hogy a szívfájdítóan macsó és öntörvényű Kōgami Shinya nem tért vissza a képernyőkre – arra ott lesz majd a mozifilm!; mert Tsunemori Akane volt mindig is az igazi főhős. Csak míg az első évadban egy zöldfülű volt, aki asszisztált a mastermind detective-nek, addig ebben a második évadban egy olyan gyönyörű karakterfejlődést tett le az asztalra, hogy csuhaj. A sztori persze ott folytatódott, ahol az első abbamaradt:

A Sibyl rendszer épségben áll és működik. Itt mindenkit a lelki-pszichés állapota alapján likvidálnak, vagy hagynak élni – attól függ, hogy jól szolgálja-e a társadalom érdekeit. Ezt a rendszert őrzi és védi a főszereplő nyomozónőnk, Tsunemori Akane. Ám új kihívások elé kell most néznie. Nem elég, hogy kap maga mellé egy minden lében kanál és őt folyton kritizáló társat (Shimotsuki Mika) – akit egyébként magam is percenként fojtottam volna meg, ha lett volna rá lehetőségem; de egy új veszély is felüti a fejét. Egy Kamui néven emlegetett alak sorra ösztönöz véresebbnél-véresebb gyilkosságokat, amiknek egy célja van: megdönteni Sibyl hatalmát.

Ez az évad sokkal véresebb és elborultabb volt, mint az előző, de Akane valami zseniális, hogy mennyire jól megírt karakter. Okos, ravasz, igazságos, semmi nem ingathatja meg az elhatározásában, józan ítélőképességű, és valami eszméletlenül hidegvérű figura. Ebben az évadban többször is próbára teszik az idegeit, de mindig sikerült felülemelkednie a kétségbeesésen. Ami tetszett még, hogy a cselekmény gyorsan pörgött, nem voltak üresjáratok, ellenben akinek akcióra fáj a foga, az csalódhat, mert több volt az elmélkedés, mint a tényleges ökölharc.

Értékelés: 10/10


2. Shingeki no Bahamut: Genesis (TV-sorozat; 12 epizód)

bahamutAz idén háromszoros animerakétákkal elindult MAPPA stúdió egyszerűen tudja, mi kell a népnek. Nem elég, hogy nyáron kihozták a Terror in Resonance-t, ősszel indították a Bahamutot és a Japánban rendkívül népszerű Garo-t (ez utóbbi egy tokusatsu tv-sorozatot adaptál lazán 24 részben, jövőre jön belőle a második évad és egy mozifilm is! A tokusatsu egy élőszereplős szupernécsöröl tv-műfaj, ugyanebbe a zsánerbe tartozott a Kamen Rider vagy a Godzilla is régen). Ennyi anime után a MAPPA-nak még futotta arra, hogy az év fantasy-ját megalkossa, ráadásul nem is akárhogyan!

A Shingeki no Bahamut: Genesis eredetileg egy Rage of Bahamut néven futó kártyajáték iOS és Andriodos telefonokra – kipróbáltam, bonyolult a kezelőfelülete, de szép a grafikája. Nos, a MAPPA megkapta, hogy csináljon a kártyajátékhoz egy azt népszerűsítő animét. Általában a készítők itt szoktak mellékvágányra menni, és csinálnak egy sorozatot, amiben kisgyerekek kártyáznak, vagy a kártyákat megszemélyesítő szép animelányok és fiúk harcolnak egymással. A MAPPA nem ezt csinálta! Fogta a kártyajáték világát, a benne ábrázolt kasztokat (angyalok, démonok, varázslók) és írt egy teljesen új sztorit hozzá, plusz, kitalált négy főszereplőt (Amira, Favaro, Kaisar és Rita) – akiket utólag betettek a kártyajátékba is, így aki szeretne velük játszani, már megteheti.

A Bahamut világa egyébként érdekes mixe a keresztény, arab és ókori mitológiának, minden valaha élt istenség és purgatóriumbeli pokolfajzat megtalálható benne. Nem mondom, a sztoriban voltak kisebb-nagyobb lyukak és következetlenségek (pl.: hogyan lettek démonvadászok a férfi hősök, miért van le nem vehető karperecük stb.), de mind animációban, mind cselekmény menetében még mindig a legjobb sorozatok között van, ahol nem kímélik a főszereplők testi épségét sem, szó szerint!

Az animében a félig angyal, félig démon Amira a valaha élt legaranyosabb, ötéves lelkű hősnő, aki egy isten háta mögötti városba indul el, hogy megkeresse az édesanyját. Útközben találkozik a nőcsábász és pimasz Favaroval, akit kisebb zsarolással vesz rá, hogy segítsen neki az utazásán. Hozzájuk társul a Favarot folyton kardos bosszújával üldöző Kaisar és a zombivá vált Rita.

Értékelés: 9/10


3. Kiseijuu: Sei no Kakuritsu / Parasyte (TV-sorozat; 24 epizód – még fut)

parasyteVér, horror és alienek. Engem már ezzel a triumvirátussal megvett kilóra ez a történet! Úgy néz ki 2014 az undi gyilkosságokat elkövető és emberevő lények éve, rakás zombit, ghoult (pl.: Tokyo Ghoul) és töménytelen vért (pl.: Psycho-Pass 2) kaptunk, akár ha a filmeket (pl.: Z világháború), az amerikai tv-sorozatokat (pl.: The Walking dead új évad), vagy az animéket nézzük. A Parasyte-ként is hivatkozott sztori pedig szépen beáll ebbe a sorba, pedig egy 1995-1998-as, mindjárt húszéves seinen-horror manga adaptációja.

A Parasyte története persze nagyon tipikusan és összetéveszthetetlenül japán. Inkább az a szokatlan, hogy a vizuális cenzúrától nyögő japánoknak hogy jött az ötlet, hogy pont most vigyék animére ezt a kegyetlen darabot, amiben a főbb szereplőket sem kímélik a haláltól. Hogy mégis miért jó ez a széria az eddigi 12 része alapján? Az biztos, hogy nem az animáció tette sikeressé, mert hihetetlenül gagyi néhol. Ellenben a sztori, na az már tuti! Van benne Batmanes mártíromság, sötét lovagos hőssé válás, mutáció és politikai intrika, ugyanis a tipikus széplelkű főszereplő, Izumi Shinichi egyik nap arra ébred, hogy egy parazita elfoglalta a jobb keze helyét. Ő lesz később Migi, aki egy mérhetetlenül éles elméjű lény, csak nuku érzelmi intelligenciával bír. Nos, ez a mindent hideg logikával követő életforma arra kényszerül, hogy Shinichi jobb kezeként éljen tovább, persze ennyitől még nem lenne horror ez a történet. A vér ott kezd el igazán folyni, amikor kiderül, hogy nem Migi az egyetlen. A lény fajtársai ugyanígy kerestek gazdatestet, csak ők általában a kiszemelt áldozat fejét vették át, ezzel lényegében elvették a testet az eredeti tulajdonostól. Az egyesülésük végén pedig emberevő mutánsok jöttek létre, akiknek a teste tetszés szerint tud halálos fegyverré és karmos, hegyes fogas undormánnyá válni. Oké, egyik oldalon vannak az emberevő szörnyek, a másik oldalon Shinichi az ő kis szörny kezével, és ezzel indul a morális kérdéseket is felvető háború közöttük, aminek mindkét oldalon lesznek áldozatai. Ja, és mivel intelligens mutánsokról beszélünk, így nem kell meglepődni, hogy a fajfenntartásuk miatt elkezdenek a politikában is aktív szerepet vállalni.

Eddig fordulatos, hol következetes, hol meglepő a sztori, de mindenképpen nézős, főleg azoknak, akik szeretik a klasszikusabb horror történeteket. Tematikájában hasonlít a Tokyo Ghoulra és a Deadman Wonderlandre, de egyúttal jobb is az említett szériáknál, sokkal érettebb, kiforrottabb a cselekménye.

Értékelés: 9/10


4. Aldnoah.Zero (TV-sorozat; 12 epizód – folytatás jön 2015 januárban)

aldnoahBár Urobuchi Gen neve általában kiváló garancia egy jó animére, de az Aldnoah.Zero esetében elmaradt a nagy áttörés. Annak ellenére, hogy Urobuchi jellegzetes történetvezetésével bontakozott ki az anime, így már az első részben tudtuk, hogy valaki meghal és valaki valami nagyon nem várt dolgot tesz – végül, ha akadt is erre kísérlet, nem okozott nagy döbbenetet, mint mondjuk a Madoka harmadik filmje, amin a mai napig értetlenkedek. Én úgy veszem, hogy ez a 12 epizód csak a felvezetés volt.

A listára azért vettem fel a fentiek ellenére, mert a történet, ha nem is lett eddig fangörcsöt kiváltó, azért bizonyos elemeiben még mindig igazán szórakoztató. A zenét a Shingeki no Kyojinban is nagyon dobbantó Sawano Hiroyuki szerezte, így egész komoly és cool hangulatot adott az animációjában is gyönyörű mecha animének. A sci-fi sztori azért elég Gundamos felállással indul. Ami különösen jó benne, az az, hogy a Földet megszálló marsiakkal szemben milyen fapofájú és hidegvérű harcot folytat a tini főhős. Értékelés: 8/10


5. Barakamon (Tv-sorozat; 12 epizód)

Barakamon egy humoros és aranyos történet a felnőttek életéről, vagy legalábbis arról, hogy a sokáig gyermeklelkű felnőttek hogyan tudnak a mindennapi kihívásokkal megbirkózni. Közben persze mesél egy kicsit a japán vidéki hétköznapokról, a japán nyelvjárásokról és az állandó küzdelemről az önmegvalósításhoz vezető úton. A főszereplője egy munkájában megfeneklett kalligráfus, név szerint Handa Seishū, aki egy éles kritika miatt művészi válságba került. Miután egy neves szakmabelit is végigsért, édesapja vidékre küldi, pontosan az elhagyatott Gotō szigetekre, Kyushutól nyugatra, hogy megtalálja önmagát. Vidéken pedig fenekestül felfordul az élete, főleg egy cserfes kislány – Kotoishi Naru – állandó zsibongásának hála.

Érdekesség: A leginkább a Hyōka Orekijének karaktertípusára emlékeztető kalligráfus története egy mangából jutott a képernyőkre. A mangát Yoshino Satsuki írja és rajzolja 2009 óta. A képregény sikerét mutatja, hogy az USA-ban 2014-től a Yen Press is elkezdte kiadni. Az Anime News Networkön konzervatív mangaként is hivatkoznak rá, elsősorban a vidéki élet mindennapjait bemutató jellege miatt.

Életvezetési tanácsok egy kalligráfus példáján át. Körülbelül így lehetne összefoglalni ezt az egyszerű, de mókás animét. Komikusan mutatja be azt, hogy miként fogad be egy vidéki közösség egy rideg és távolságtartó művészt. Hogyan ütköznek ki a technológiai különbségek a falusi környezet és a modern nagyvárosi lét között. A vidékre visszavonuló művész önkeresése olyan toposz, amire ugyan már volt példa az animékben és azokon túl is, de 2014-ben még mindig szórakoztató és kikapcsoló, akár pozitív lendületet adó is lehet még mindig egy ilyen téma. És éppen ezért jó anime a Barakamon. Hétköznapi, de nagyon japán.

Értékelés: 8/10


6. No Game, No Life (TV-sorozat; 12 epizód)

no-game-no-lifeA tavaszi szezon már jó régen lecsengett, de a No Game, No Life még ebből a távlatból is szórakoztató animének tűnik, a maga játék logikára épülő, szemérmetlen ecchitől sem mentes történetével. Ami elsőre megtetszett, az a grafikája volt – ilyen szivárványt nyelt portékával rég futottam össze. Aztán jött a sztori, ami klisésen indult, de a fantasy-játék műfajból próbált valami jót kihozni. És sikerült is neki.

A testvéri tiltott szerelem és egy velős hárem ígéretével induló anime végül nem ragadt le a főhős fiú és a meghódítandó hölgyek közötti hormonharc szintjén. Sőt, csak komikus elem maradt ez mindvégig. A fókusz inkább a NEET srác és a húga videojáték megszállottságán volt, itt minden társasjáték előkerült a szenvedélyük során. Az alapszitu onnan indul, hogy bekerülnek egy alternatív fantasy világba, ahol minden harc játékkal dől el. Itt kaszt nélküliként kezdik pályafutásukat a főszereplők, de végül az egyik birodalom királyai lesznek. A küzdelmük során meglepően izgalmas játszmákat bonyolítottak le a sakktól kezdve a szójátékokig, ezek csavarosak, intelligensek voltak. Ne tévesszen meg senkit se a látszat! Ez nem egy üres háremanime! Ja, és jó példa volt arra, hogy a Madhouse a sok rossz animéje után tud végre valami jót is csinálni, igaz, ez sem eredeti sztori, egy light novelhez kellett hozzányúlniuk.

Értékelés: 8/10


7. Shirobako (TV-sorozat; 24 epizód – még fut)

shirobakoA P.A. Works-nél két véglet van: vagy csinál egy eszméletlenül jó és drámai sztorit, mint amilyen a Nagi no Asukara volt, vagy csinál egy semmilyen és klisés félremenést, amiről jobb elfeledkezni, például a Glasslip ezt hozta tipikusan. 2014 őszén azonban több szempontból is meglepett.

Elindult a Shirobako című animéje, ami megint a slice-of-life műfaj egyik unalmas kiteljesedésének tűnt, ahol cuki lányok cukin csinálnak animéket. Ja, igen, az anime arról szól, hogy hogyan készülnek az animék. De nem azon van a lényeg, hogy cuki moe lányok dolgoznak rajta, de nem ám! Tényleges nagy stúdiók munkáját mutatja be az anime, olyan nyílt és egyértelmű utalásokkal, hogy fél perc se kell ahhoz, hogy leessen, hogy a főhősnő stúdiója a Madhouse-szal, vagy éppen a J.C. Staffal rivalizál. Az anime végig viszi az első 12 rész alatt egy komplett 12 részes anime elkészültét, egészen attól a pillanattól kezdve, hogy miként csinálnak költségvetést, hogyan szerzik be a jogdíjakat, hogyan dolgoznak az animátorok, a szinkronszínészek, a rendező, kik látják a végső terméket, milyen konfliktusok lehetnek a készítők között – és ehhez mérten nemcsak kislányok vannak benne, hanem zsíros rendező bácsik és ábrándos zeneszerző hapik. Olyan valós élethelyzetek merülnek fel, hogy mi van akkor, ha csúsznak a munkálatokkal, milyen okokból lehet egy anime epizód animációja rosszabb a többi résszel szemben, hogyan dolgozik egy komplett csapatként az egész stáb – például én nem hittem volna, hogy egy produkciós asszisztensnek ennyi dolga van! A főhősnő ugyanis ebben a pozícióban dolgozik.

Úgyhogy lehet, hogy hétköznapi anime, és úgy tűnik, hogy megint egy lóadag cukiságot akarnak ránk sózni, de ne ítéljünk elhamarkodottan! Akit érdekel az anime stúdiók működése, persze kicsit könnyed módon tálalva – teljes anyagi csődöt és nagy félresikerült projecteket ne várjunk, hogy látni fogunk-; annak mindenképpen érdemes belenézni!

Értékelés: 8/10


8. Sidonia no Kishi (TV-sorozat; 12 epizód)

sidonia-no-kishiLehet, hogy néha ízlésficamos vagyok, vagy éppen sznob, de egy kultikus Nihei Tsutomu manga adaptációja csak befutó lehet nálam. Nem mondom, hogy tökéletes volt a Sidonia no Kishi űr sci-fije, a 3D animációja rettentően zavaró és merev volt a karakterek szintjén – 2014 lehetne az az év, amikor a japán animeipar megkezdte a mélyrepülést ebből a szempontból. Annyi időt és pénzt akarnak spórolni a 3D karakterek animálásával, de így pont elveszik az anime lényege, a karakterek lágysága, a mozdulatok könnyedsége és szépsége. A Sidonia még ennek ellenére is működött, mert ha a karakterek merev bábuként is mozogtak néha, nagyon egyedi volt a körítés, nagyon bizarrak voltak az űrlények, akikkel szembementek a klónozott emberek, és nagyon izgalmasak voltak az űrcsaták, ahol eldőlt a megmaradt emberiség sorsa.

A sztorit már nagyjából le is lőttem, egy Alien hangulatú sci-fi ez, ami egy űrbeli csatahajón indul. Itt ismerjük meg a szuperképességekkel bíró főhősünket, Tanikaze Nagatét, aki a titokzatos gauna nevű lények ellen veszi fel a harcot. Pilóta léte során barátokat szerez és veszít el, megtalálja a szerelem, de amilyen gyorsan jött, el is hagyta őt a nagy ő, ráadásul a fiú rejtélyes múltja is elég kacifántos.

A Sidonia a fentiek ellenére gyönyörű számítógépes grafikát tudhat magának, sokszor olyan volt, mintha egy minőségibb videojáték lenne. Ami még különleges benne, az a mérhetetlen groteszksége és az űrlények borzasztó félelmetessége. Nem is kell több egy jó posztapokaliptikus és sötét történethez! Bővebb kritika itt. Az anime folytatását egyébként most télre ígérték, de csúszik az egész. A széria első évadát egy mozifilm fogja összefoglalni, a második évad pedig 2015 tavaszán indul.

Értékelés: 7/10


9. Terror in Resonance (TV-sorozat; 11 epizód)

terror-in-resonancePersze a listáról nem hiányozhat a MAPPA stúdió másik nagy sikersorozata, a Terror in Resonance. Bár sokáig vacilláltam, hogy inkább kihúzom innen, mert bármennyire is stílusosan és egyedien indult, a vége egy óriási wtf élmény lett. Az alapkoncepció erős és zseniális volt, ezt egy kellően kísérleti szintű és ütős animáció kísérte, de olyan színvonalon, hogy ilyet a legtöbbször az élőszereplős filmekben láthattunk eddig.

Tini terroristák, akik bosszút akarnak állni a kormányon és emellé szellemes fejtörőket használnak? Tök jó alap. Egy kegyvesztett nyomozó, aki vadászkopóként ered a nyomukba? Kiváló kiindulás egy mély karakterdrámához. Egy testi-lelki fenyítés alatt tartott lány, aki a terrorista srácok barátja lesz? Már kicsit sántít, mert túl klisés elem, de még mindig szórakoztató kellék lehet a történetben. Akkor hol ment félre az egész? Ott, amikor megjött a jól kinéző ellenség, aki a srácokat csőbe akarta húzni, és végül a végkifejlet is miatta sült el balul. Egyszerűen arra ad példát a Terror in Resonance, hogy egy cool sztorit mivel lehet elrontani. Mindezek ellenére ajánlom az animét, mert egyszerűen gyönyörű. A képi világa és a zeneisége – pl.: Kanno Yokko nagyot alkot benne – ütős, akik nem láttak olyan sok animét, azoknak kifejezetten tetszeni fog, mert mindenképpen kiemelkedő darab, csak lehetett volna jobb is.

Értékelés: 7/10


Persze a fenti 9 animén kívül van még három olyan cím, amikkel kapcsolatban ambivalensek az érzéseim, mert teljes szívemből nem ajánlanám őket akárkinek:

+1. Animék, amik befutók lehettek volna, de valami hibádzott

Space Dandy56611l Garo The Animation63667l Shigatsu wa Kimi no Uso67177l

Ilyen a személyes favoritom a Space Dandy (TV-sorozat; 2×13 epizód), ami elsőre többnek tűnhet, mint ami lenni akar, de egyáltalán nem kell komolyan venni. Ez egy vígjáték, egy rakás lökött karakterrel, olyan popkulturális poénokkal, amikben a Star Wars és a Johnny Bravo jól meg fér egymás mellett. Az epizódok színvonala is hullámzik, néhol erőltetett, néhol annyira jó, hogy kellemesen nagyot kacag rajta az ember. Azért volt, hogy untam, volt, hogy alig bírtam abbahagyni a részeit. Egyben darálni csak akkor érdemes, ha nagyon ráhangolódik a néző a stílusára, de egyébként napi egy rész bőven elég belőle.  Értékelés: 7/10

A második az új felfedezettem, a Garo The Animation (TV-sorozat; 24 epizód – még fut). Ez is a MAPPA stúdió alkotása, úgy mint a Terror in Resonance és a Bahamut, és egy tokusatsu tv-sorozatot adaptál lazán. Egyébként jövőre jön belőle a második évad és egy mozifilm is folytatásképpen. (A tokusatsu egy élőszereplős szupernécsöröl tv-műfaj, ugyanebbe a zsánerbe tartozott a Kamen Rider vagy a Godzilla is régen.) A Garo miért lehet jó? Izgalmas és kegyetlen a fantasy világa, amiben egy szokásos boszorkányüldözéssel kezdődik minden. Ám itt a boszorkányok valójában „hősök”, akik a démonok likvidálására szakosodtak, csak időközben a démonok beszivárogtak az emberek világába és manipulálták őket. Így ismerjük meg apa-fiú főszereplőpárosunkat, Lewis Leónt és Hermant. Ők ketten úgy nevezett Makai Lovagok, akik utolsó erejükkel is harcolnak a gonosz ellen, jelen esetben León anyjának gyilkosa a fő céljuk, csak a végső csata előtt még tenniük kell egyet és mást, hogy teljes erővel csaphassanak le. (Huh, annyira ráfüggtem, hogy meg is nézek még egy részt belőle.  Ami persze elriaszthat sokakat a sorozattól, az a lovagjaink csepett sem szép 3D páncélzata – már megint az a csúnya 3D a hunyó! Értékelés: 8/10

Amiben pedig reménykedem, hogy jó lesz, az a Shigatsu wa Kimi no Uso (TV-sorozat; 22 epizód – még fut). Nagyon Nodame Cantabilés az alapszituja, nagyon szép, romantikus, drámai, sok a zongorás-hegedűs betét benne. Sajnos félek attól, hogy egy tucat seinen lesz belőle, és semmi újat nem tud felmutatni. Mi lesz, ha belefullad ebbe, a „főhős srác most maga alatt van, de jön a gyönyörű szőke lány, felrázza, most jó minden egy ideig, de megint visszazuhan a fiú és kezdődik minden elölről” –dologba? Úgyhogy óvatosan közelítek felé, de eddig nagyon tetszik, szép a grafikája is és talán egy tragédiát is bemernek tenni a végére. Na, ha tényleg lesz benne ilyen, akkor óriási piros pontot fog ő kapni, és még a fenti listámra is bemászik! Értékelés: 7/10


Az év meglepetése: Grisaia no kajitsu (TV-sorozat; 13 epizód)

GrisaiaUtálom a hárem animéket, de pont egy hárem anime lepett meg. A Bakemonogatari karakterdizájnere készítette, egy visual novelt adaptál, a grafikája így fenomenális, a sztorija pedig teljesen Little Busters!-es. A történet ellenben harmat gyenge, de mégis élveztem, pedig tele volt ecchi jelenettel, sőt, még kibírhatatlan soft pornó utalással is. Ami mindezek dacára is megfogott benne, hogy egy percig se kellett komolyan venni, az egész véres és groteszk volt, pont olyan, amit egy hárem animétől nem várnék. A főhős fiú ugyanis egy titkos szervezet tagja, aki egy különleges iskolába megy, hogy megoldja cseppet sem hétköznapi csajok gondjait. Ehhez, ha kell öl, ha kell, erőszakoskodik, vagy akár élve elás embereket. Közben a csajok bepisilnek, szembenéznek a kannibalizmussal és a nemi erőszakkal. Oh, ne kezd el nézni, ha ezek kiborítanak és irtózol a következetlenségtől, mert mindebből van benne egy rakattal! De annyira rossz, hogy már tényleg azt éreztem, hogy jó nézni ezt a sorozat! Lehet, hogy valami bajom van? Értékelés: 5/10


Az év nagy csalódásai: Selector Infected WIXOSS + Sailor Moon Crystal

70147lA Sailor Moon Crystal-t nem részletezem, nézem továbbra is, de egyre inkább újabb bőr lehúzásnak érzem az egész 3D-vel eltorzított animét, semmint egy jó remake-nek Usagiék varázslatos univerzumában.

A másik szívfájdalmam a Selector Infected WIXOSS lett, ami teljesen jól indult, meg volt a Yu-Gi-Oh és Madoka mix a személyében, jó kis pszichológiai-drámának indult az egész, aztán kipukkadt a kislányokat megőrjítő lufija. A 2×12 epizódos sorozat végét már kissé megtörten, bár még mindig bizakodva néztem végig, de végül egyáltalán nem tetszett. A második évad leült, túl volt magyarázva és túl sok volt benne a dráma, a sírás és a sikoltozás. Ez nem az én animém volt, túl sokat vártam tőle. Értékelés: 4/10


Szavazd meg, hogy szerinted mik voltak 2014 legjobb animéi! (A szavazás 2015. január 4-11. éjfélig él, az eredményeket 2015. január 14-én publikálom.)

(Visited 1 910 times, 1 visits today)

17 thoughts on “Mik voltak 2014 legjobb animéi? (Szavazz!)

  1. Ez a lista mintha az én fejemből pattant volna ki, apró kivétellel. Én személy szerint AldNoah-t felcseréltem volna Space Dandyvel már csak az Adelies rész miatt, de főleg azért mert a főhős érzelmi szintje egy zsákkrumpliéval vetekszik.
    A listán szereplő 7. animét még nem láttam, de ha ennyire egyezik az ízlésünk akkor ideje pótolnom.

    1. Hehe, remélem bejön az is, engem megfogott. Space Dandy: igen, ezen agyaltam, hogy betegyem-e, sajnos eddig senkinek se tetszett akinek ajánlottam – te vagy az első! 😀 Néhol én is kiábrándultam belőle, néhol meg ráfüggtem. De éppen ezért muszáj volt betennem, legalább a végére.

  2. A lista legtöbbjével egyetértek mondjuk azt furcsállom hogy a Fate /Stay Night UBW és a Gin No Saji 2 nincs rajta a listán pedig azok voltak az idei év számomra legjobb sorozatai de a Parasyte viszi eddig a prímet. Egy igazi oldschool alienes anime bár a látvány tényleg lehetne szebb is, a karakterdizájn meg a mangához képest elég mainstream lett de ez még megbocsájtható.

    A téli szezonból valszeg csak 1-2 sorozatot fogok nézni mert annyira jellemtelen az egész évad mint a meszelt fal. Az igazi finomságokat a tavaszi szezon fogja tartogatni.

    1. Hát szégyen nem szégyen, a Fate/Stayt Nightot nem néztem, mert a legelső évadnál még anno abbahagytam, de akarom pótolni :D. A Gin No Saji ellenben nem fogott meg annyira, hogy elkezdjem. Parasyte nagyon jó, várom a folytatást. Téli szezonban lesz egy-két jó, de én is óvatosan közelítek felé. Köszi, hogy írtál! 🙂

  3. Nekem tetszett a Space Dandy – tudom, nem te ajánlottad. 🙂 Ha humorról van szó, akkor nálam ez sokkal jobban betalált, mint mondjuk a Panty & Stocking, FLCL, Dead Leaves. (Ezektől konkrétan rosszul lettem inkább, mintsem nevettem rajtuk.) Amúgy is bírom a 80-as évek kissé fárasztó vígjátékait, Dandy kalandjai pedig erre hajaztak. Az űr-autóversenyes rész pedig konkrétan ötször jobban tetszett, mint a Redline, amiről másol(hat)ták.
    Az év animéje nálam egyértelműen a Kiseijuu, bár lehet kissé elfogult vagyok, mert 2013-ban már olvastam a mangáját. A rajzolás tényleg fura lehet elsőre, de 2-3 rész után teljesen megszoktam. Shinichi a mangában is elképesztően idióta fejeket tud vágni, így már meg se lepődök az animén. Emellett adaptációnak sem utolsó, igaz pár dolgot megváltoztattak, viszont teljesen jól működik így is. Reméljük ezek után a stúdiók többször fognak visszanyúlni régebbi mangákhoz. A Psycho Pass második évada nekem kicsit csalódás volt az első után. A végét is olyan hirtelen vágták el, kellett volna még 1-2 rész egy kerekebb lezáráshoz. Akane karaktere vitte el az egészet a hátán, de Ginoza is szépen összekapta magát. Inkább átvezetőnek fogom tekinteni a mozifilmhez. Sidonia kicsit magasabb helyre kerülne nálam, annak pedig örülök, hogy másnak is tetszett az Aldnoah. No Game No Life viszont az év egyik nagy csalódása volt. Az alapkoncepció jó lenne, csak a grafika borzalmas, 10%-os fényerőre vettem le a monitort, hogy meg tudjam nézni. Illetve nekem túl sok volt benne a moeloli fanservice, meg perverzkedés, és úgy már másra nem is emlékszem belőle.
    Ami nem csalódás – mert tényleg semmit nem vártam -, hanem szimplán csak kiverte nálam a biztosítékot az a Pupa, Gokukoku no Brynhild és az Akame ga Kill.

    1. Space Dandy autós része tényleg nagyon jó volt! Nekem a kedvencem azoban nem ez, hanem a koncertes epizód volt, amikor egy másik szépfiúval fersengtek, hogy ki tud jobbat énekelni :D, azon annyit borultam! Oh, meg a másik, amikor egy musical suliba ment el Dandy és a helyi csúnya lányból széplányt “varázsólt”. Emlékszem, ezt a részt éppen a vonaton néztem Szegedre tartva, és olyan hangosan felkacagtam azon, amikor elkezdtek énekelni (hú, micsoda tánc volt alatta!), hogy rám néztek az utasok.:D

      Psycho-pass: mástól is hallottam hasonlót. >< De szerencsére nem éreztem ezt, engem végig lekötött, lehet hogy a sok vér volt az oka annak, hogy ennyire bejött. XD Aldnoah: bizakodó vagyok. A második évad csak sokkal jobb lehet, mert ha nem, csalódok Urobuchiban. 😀 No Game, No Life: ízlések és pofonok. Engem pont az fogott meg, ami téged nem. Pupát csak egy ep-t láttam, de már az csalódás volt, Brünhilda végig, Akame ga Killtől az első rész után búcsút vettem. Nem fogott meg. Utána néha belenéztem, amikor barátom nézte, de továbbra se vonzott. Akkor úgy látom, tényleg nem érdemes bepótolnom :D.

  4. hát elég wtf vége lett a selectornak….valahogy másra számítottam….azt hittem, több is kiderül arról, Ruu anyja miért hagyta ott, meg hogy lesz valami speckó képessége, amivel meg tud mindnekit menteni…..meg ez az egyedöl lévő csaj is….fuuurraaa
    Mindenesetre nálam jobban teljesített,mint 4, olyan 6-7 körül, mert végülis végig lekötött és csak a végével voltak nagyobb gondoik szerintem 🙂

    1. Én már el is felejtettem, hogy elhagyta az anyja! 😀 Nekem még tetszett volna a vége, ha nem lett volna ennyire sírós és szájbarágós. Már amikor néztem annyira lehalkítottam, hogy véletlenül se hallja más rajtam kívül a sok magas hangot, plusz idegesített is. Egyszerűen nem hatott rám a dráma és eluntam :(. Mayu ellenben nagyon tetszett. Kár hogy az lett vele, ami. Még néztem volna, ahogy bábozik.

  5. Nagyon jó kis listát hoztál össze, nem csak szavazás szempontjából, de utólagos ihletmerítésnek is jó! 😀 “Mi is maradt ki a sorból 2014-ben? Ja, hogy még ezt is be kéne pótolni…”
    Viszont észrevettem magamon, hogy ebben az évben pont azokat az animéket kerültem ki action/adventure/angst/fantasy amiknek elvileg a rajongója vagyok 😀 és elmentem a lányosabb, shoujo műfajok felé. A Barakamon és az Ao Haru Ride például beszippantott és persze a filmek, mindkét Ghibli és a Giovanni szigete is! Egyszerűen csodásak voltak!
    Szóval köszi a listát és jelentem meg is lett osztva. 😀

    1. Oh köszönöm és nagyon örülök, hogy meghoztam a kedved pár műhöz! 🙂 A Giovanni szigetét még ne láttam. Milyen? Megéri megnézni?

    1. Néztem, tetszett, de amiket feltettem, azok még jobban tetszettek. 😀 Ennek ellenére tényleg jó sorozat. Köszi, hogy megírtad. ^^

  6. Szégyen szemre egyetlen animét láttam erről a listáról(NGNL). Felvettem mindegyiket a megnézendőim közé, mivel a leírások alapján mind érdekesen hangzanak mind 🙂

    Mahouka Koukou No Rettousei-t viszont hiányolom — végül is elég sok dolog van, ami vitatható, de nem az a cél.

  7. Hmm. Lehetséges, sőt, biztos hogy biased véleménnyel rendelkezem róla, mivel megjelenés előtt olvastam a Light Noveleket is, szóval lehet nem is az anime érdemelte ki önmagában a helyét a listámon, hanem úgy összességében a kettő. Tetszett az egyedi modern/varázsos ötlet az egész mögött(habár az animében nem töltenek sok időt a körülírásukkal), meg persze a főhősök is.

    Nálam ez volt az év animéje. Bár, ha láttam volna a többi alanyt a listádon lehet más véleményem lenne. Majd így utólag pótlom. 😛

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.