Miért jók a Disney filmek felnőtt fejjel is? [Demóna filmkritika, 2014]

Neked mit jelent az, hogy örökkön-örökké? Amikor fennkölt és drámai pillanatokban felhangzik ez a kifejezés, mondjuk egy esküvőn, vagy egy ballagáson, mindig átfut rajtam egy érzés. Egy érzés arról, hogy az univerzum legképtelenebb állítása az, hogy valami örökké tart. Mégis gépiesen ismételgetjük és éltetjük az örök szerelmet, az örök boldogságot, az örök értékeket stb.

Álljunk is most meg a szerelemnél, a legfelkapottabb tudatmódosító szernél.

Örök szerelem? Az éhhalál szélére jutna az emberiség, ha a váratlanul fellobbant lángot kísérő szétszórt gondolkodás és epekedő álmodozás soha nem érne véget. Hogy tudnánk dolgozni, vagy gyereket nevelni, ha a hasunk epicentrumában támadt kellemes bizsergés állandó remegéssel lüktetne bensőnkben? Sehogy.

Nem véletlenül mondják a bölcsek: a szerelem mulandó. Van amikor felcsap,van amikor teljesen elszunnyad. De nem is a szerelem az az érzés, ami mindennapjainkban az állandóság illúzióját kelti. És erre a Disney is rájött majdhogynem 80 évnyi kétdimenziós hercegnőképzés után.

Hogyan lett a Disney a 21. század új krónikása?

maxresdefault

A kertbe ültetett barackfánk egyszer csak kártevők martaléka lesz, a dédelgetett kedvencünk pár év múlva a másvilágra jut, a tegnap vett Blu-ray lemezünk 40 év elteltével már lejátszhatatlan lesz, sőt, lehet hogy már 10 éve ki is dobtuk. Mivel semmi sem tűnik öröknek, ezért ez az állandó elmúlás már nem bírhat olyan drasztikus erővel, mint régen, amikor az állandóságot és így a biztonságot hirdető történeteinkbe menekültünk. (A holnaptól való rettegés tipikus esete lehetett az a középkorban, amikor szerencsétlen jobbágyként egy földesúr szeszélyeitől függött a megélhetésünk.) Ezt a szemléletbeli változást pedig a Disney okosan szövi bele a modern meséibe.

Ugyanis mondhatni a szirupos történetek ideje lejárt. Valóságosabb és érzéseikben emberibb karakterek történeteire vágyunk.

A Disney tavaly az animációs Jégvarázzsal (Frozen) törte meg a konvenciókat, amikor a szerelem legyőzhetetlen erejébe vetett hitet söpörte le az asztalról, és helyette az elszakíthatatlanabbnak tűnő testvéri szeretetet tálalta fel. Idén ugyanezt a forgatókönyvet dobta össze a Csipkerózsika történetét átdolgozó Demónában (Maleficent). Sőt, túllépett a vérségi kapcsolaton alapuló szeretet dimenzióján, és inkább két nő mostoha-lány viszonyával mesélte el a földkerekség “örök” igazságait. Mindezt szórakoztatóan és meglepően erős feminizmussal megtoldva.

Jobb ma egy amazon, mint holnap egy bosszúéhes férfi

maleficent_ver7_xxlg

A Demóna már a címében elmondja kereken és nyíltan, hogy miről fog szólni. Természetesen Demónáról, a tündérről, aki gonosz átokkal sújtja az ártatlan Aurórát, aki szexuális magára találása hajnalán örök álomba szunnyad egy férfiasságot is jelképezhető tű szúrása után. Ám Demóna nem az a megátalkodott Darth Vader, akinek hittük. Ő is volt egyszer szeretnivaló kislány, aki önfeledt kacagással töltötte az idejét, aki egyszer szerelmes lett és akit a szerelme átejtett.

És elérünk a Disney férfi karakterábrázolásának a csúcsára, mivel Demóna kedvese egy hitvány és nagyravágyó alak, akinek a szerelemnél fontosabb a hatalom. Ezért feláldozza a nő testi épségét, hátat fordít neki, megcsalja és folyamatos atrocitások elé állítja. Bűn-e az, hogy ezek után hősnőnk dühvel és bosszúval a lelkében vág vissza? Amit később megbán, de tette visszafordíthatatlan. Egyébként meglepő módon a filmben csak két férfitípus van, akik Demóna mellett nemcsak eltörpülnek, de teljesen egysíkúak is: 1) a megalomániás és őrült téveszmékkel bíró gonosz és a 2) bárgyún mosolygó hősszerelmes.

A film a férfiak elnyomó, tradicionálisan a hatalmat és az irányító szerepet gyakorló pozíciója mellett egy másik szokatlan elemmel teszi érdekessé a cselekményét: árnyalja a gonosz karakterét, aki végül a legpozitívabb szereplő lesz a szemünkben.

Demóna jó volt, gonosz lett, megbánta, amit tett, megpróbál vezekelni érte, majd jóvá tenni a bűnét és mindezt a háttérben. Különösen akkor válhat a karaktere szimpatikussá, amikor a gyermek Aurórával találkozik. Itt bújik ki hősnőnkből a szarkazmus, a humor és a gyűlölet leküzdésének a vágya. Még mindig megmosolyogtat az a jelenet, amikor a kisgyermek Auróra megöleli Demónát, hiába utasítja az el a közeledését és szörnyikézi le (megjegyzés: a magyar fordítás olykor borzalmasan cseng a fülnek).

Itt szembesülünk a film leggyengébb pontjával, Aurórával. A butus fruska a jelenetek 99%-ban mosolyog és lelkesen ugrál, mint egy túldrogozott japán iskoláslány. Az események előrelendítésében túl sok szerepe nincs, érzelmei két véglet között mozognak: a bánat és a hiperboldogság. Mellette Demóna lesz a félelmetes és talpig fekete megjelenése ellenére is az igazi hős.

Demónát Angelina Jolie alakítja, aki Tom Cruise-zal ellentétben még mindig garancia egy jó filmre. Bár az első negyedórában az alapvetően femme fatalés arcberendezése miatt idegenül hatott a szerepében. Nem illett össze a kettő. Nem illett össze Angelina Jolie és a boldog Demóna. Szerencsére a bosszú és a hideg szív felébredése megváltoztatta ezt, és attól a pillanattól fogva, amikor Demóna kemény amazon lett, felfalta Angelina Joliet és csak Demóna maradt, akit imádtam és akivel végig együtt éreztem.

Ekkor már az is mellékessé vált, hogy az animáció csodaszép, bár a 3D-ben rejlő lehetőségeket ritkán használta ki.

Végezetül: Jó film-e a Demóna?

Nagyon is az. Az a fajta, amit az egész családdal, vagy az édesanyáddal végigülhetsz. Olykor tátott szájjal élvezheted a történetet, a csatákat, a magasban zajló angyali száguldást, bár pár értetlenkedő mormogás így is elhagyhatja az ajkaidat egy-egy logikátlan jelenet miatt. Ez azonban az egysíkú karakterek sara. Ellenben az, hogy az igaz szerelem toposzától a gyökereiben kezd a Disney eltávolodni, valljuk be, hogy jó.

Nincs baj a szerelemmel, de annyi nagy történet szólt már róla és annyiszor homályosított el minden más emberi kapcsolatot, hogy igazán pihenőre térhet.

Sajnos a film maga csak egyszer nézős. Nincs benne sem grafikailag, sem történetileg olyan elem, ami újranézésre késztethetne. Leszámítva Demóna fekete szarvas és galambszárnyas karakterét, ami az évszázadban először démoni jelzőkkel ruházta fel a tündérek nemzedékét. Ezek ellenére a film működik. A Demóna szórakoztat, elvarázsol és kikapcsol egy alkalomra. Elgondolkodtat a nemek és az emberi kapcsolatok viszonyán, megmosolyogtat és egyben Angelina Jolie-nak egy olyan szokatlan arcát mutatja be, ami ha elsőre furcsán is hat, de mindenképpen tetszetős.

Hiszen Angelina Jolie jó. Karakteres színésznő. És a Demóna az egyik legjobb alakítása.

 Linkek: IMDb, Wikipedia, Port.hu

(Visited 391 times, 1 visits today)

8 thoughts on “Miért jók a Disney filmek felnőtt fejjel is? [Demóna filmkritika, 2014]

  1. Nem hittem volna, hogy egyszer bedrogozás utáni, szimbolikus nemi erőszakot fogok látni egy Disney mesefilmben O.O
    De még a kőkemény feminista beállítottság ellenére is tetszett, több ponton érdekesen írták át az erdeti történetet, az pedig különösebben nem zavart, hogy egy mesefilmben az összes szereplő szigorúan egydimenziós, a címszereplőt leszámítva.

    1. vow, arra a jelenetre, amire utalsz, eddig nem néztem ebből a szemszögből, de most hogy említetted :D. Igen, teljesen olyan volt, mintha az erőszak tételről lett volna szó.

  2. Nekem rögtön az ugrott be róla, talán azért is mert Jolie épp az efféle háborús áldozatok megsegítésén dolgozik mostanság.
    De amennyire meg tudom ítélni, a karakter bosszúszomjas, maga körül mindent sötétnek látó és korábban neki kedves dolgokat is elpusztító viselkedése pontosan lefedi az ilyen támadást (akár csonkítással kiegészítve) elszenvedett áldozatok magatartását – amíg nem jön egy ‘családtag’ aki a szeretetével idővel enyhítheti a fájdalmát.

    Ezután kutatva olvastam még egy pár érdekes felvetést, ami elsőre nekem sem esett le. Pl hogy Lipót hatalomra kerülése az amerikai álom metaforája, amit mindig csak embertársaink kárára érhetünk el, illetve ahogy az emberek királysága maga a kizsákmányoló kapitalizmus, míg a varázslényeké az ideális szocializmus. Az pedig, hogy előbbiben csak elnyomó férfiak vannak, utóbbiban pedig csak nők, az megintcsak erős feminizmus a film részéről 😀

    Szóval a sztori egyszerű mese, rém egyszer karakterekkel, akár egy klasszikus rajzfilmben, és ezért nyugodtan nézhetik a gyerekek is. De azért nem kevés mennyiségben van beleépítve több mögöttes tartalom is, ami már inkább a felnőtteknek szól.

    1. Huha nagyon köszi, hogy írtál ezekről! Nem volt egyáltalán időm jobban utánaolvasni a filmnek. Linkeket tudsz küldeni, vagy ezek pl.: imdb.com-on voltak fenn?

      Az amerikai álom nekem általánosabban van benne, picit már belemagyarázásnak tűnik néha, de nagyon érdekes. A szocializmus vs kapitalizmus részt valamennyire átérzem, bár elég diktatórikus lett végül mindkét felállás, Demóna mikor gonosz lett és a király mikor megőrült, de az alapfelállásról teljesen beleérzem ezeket én is.

  3. Rottentomatoes kritikákat olvastam csak, IMdb-n javarészt csak lehúzásokat láttam 🙂

    Az tényleg érdekes, mikor a varázsbirodalom is zsarnokság alá kerül. Mondhatjuk, hogy mihelyt Demóna elveszíti a szárnyait, ő is “földhöz ragadtabbá” válik, és átveszi a férfiak királyságának kicsinyes gondolkodásmódját.

    1. Lol ezeréve nem voltam Rottentomatoes-on *_*. Szeretem, de mikor legutóbb arra jártam és kerestem egy filmet, akkor nem volt róla semmi. Ezért átszoktam imdb-re. Vissza szokok rá.

      Heh, a csalódások zsarnokká tesznek :D. Mondjuk Demóna ekkor tetszett a legjobban. Jó volt a bukását és az újra felemelkedését követni. ^^

      Ahogy beszélünk róla, úgy érzem egyre jobb ez a film. 😀

  4. Nem kimondottan zsarnokká, de ha téged bántottak, akkor dühödben utána te is azt teszed másokkal. Bár ez a Demóna elég nyugis zsarnok volt, a varázslények közül nem bántott senkit, max ijesztgette őket 😀

    Én biztos újra fogom nézni, már csak azért is mert a családból egyelőre csak én láttam, de szerintem érdekelne másokat is.

    Talán még Blu-Rayen is be lesz szerezve egyszer. Persze nem teljes áron, 5ezreket egy filmért sem adok már 🙂

    1. Fú, egyébként 3D-ben láttad? Jó, nem hoznak ki belőle annyi mindent, de ettől függetlenül, nagyon jó volt moziban nézni. Kíváncsi vagyok mikor kezdik el Demónát cosplayelni! Engem ez dobnam fel nagyon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.