11 ok, amiért hiányozni fog a Kill la Kill

Voltál már úgy egy animesorozattal, hogy elkezdted nézni, úgy érezted, hogy néha sok, amit látsz, néha vicces, de nem a Te műfajod az egész, mégis tök menőnek tűnik, és végül észre se vetted és a függője lettél? Én így jártam a Kill la Kill-lel.

Éppen ezért jött az ötlet, hogy írjak róla. A kérdés csak az, hogy milyen formában. Egy szimpla ismertető-kritika az olyan átlagos, már ellőtték mások. Akkor mivel tudnám felrázni ezt a még mindig forró, hype-olt témát? Így 23 rész után és azzal a tudattal, hogy holnap véget ér ez a kellő mennyiségű sokkot, perverzitást és akciót generáló sorozat; jött az ötlet, hogy összefoglaljam, hogy miért fog nekem hiányozni.

Itt áll hát most előttem a kérdés: Miért fog nekem hiányozni a Kill la Kill?

Első kacifántos gondolatsorom ez volt: Talán messiásként zúzta össze az iskolai életet bemutató slice-of-life és hárem kereszteződéséből született klónsorozatokat, amik az unalomig ismétlik a „szeret, nemszeret”, jaj de nehéz a felnőtté válás üzenetét? Újat hozott volna az izzadt maszkulinitásba fulladt, végtelenesített shōnen műfajba azzal, hogy végre egy badass női karaktert tett meg főszereplővé? Ezek pedig felejthetetlenné tették volna számomra az elmúlt hónapokban?

Részben igen, de mindemellett még számtalan oka van annak, hogy a Kill la Kill hősnője, Matoi Ryūko olyan ikon lett, aki rajtam kívül számtalan rajongót indított be. Az elkövetkezőkben összeszedek – egy terjengősre nyúlt értekezés helyett; – 11 spoilertől tocsogó tényezőt arról, hogy miért fog hiányozni a Kill la Kill, ha végleg lehúzzák neki a rolót.

#1. Le a péniszekkel, éljen az igazi feminizmus!

A Kill la kill vérfrissítést vitt a hagyományosan fiú központú és fiú célközönségnek szóló shōnen történetekbe azzal, hogy a férfi dominanciaharcként is jellemezhető („Na ki az erősebb fenegyerek?“) csihi-puhi futamba női karaktereket tett a csúcsra. Ráadásul 3 shōnen kliséből kiindulva építette fel ezeket a hölgyeket, azaz adott:

1. a szemtelen és forrófejű újonc, aki mindenkinek nekimegy = Matoi Ryūko.
2. a stílusos és teátrális beszédeket tartó helyi nagyfőnök, akinek mindenki fülét-farkát behúzva hódol =  Kiryūin Satsuki.
3. a velejéig gonosz, tök őrült, akárkit kinyírni hajlandó pszichopata ÉS perverz állat = Kiryūin Ragyō.

Ez a három hölgy a Honnōji Akadémián fut össze, ahova Ryūko cserediákként érkezik, de a tanulási vágy helyett inkább a bosszú fűti, mivel édesapját pont a szeme láttára gyilkolták meg aznap. A gyászra sincs ideje hősnőnknek, mert egy perverz iskolai egyenruha, a beszélő! Senketsu, 16 éves főszereplőnk habtestére erőszakolja magát. Az áldozat pedig rögtön szupererőre is szert tesz. A csodaruha segítségével robban be a helyi akadémiára, ahol a diáktanács elnökkel, a kardos és fenséges Kiryūin Satsukival találja magát szemben. Satsuki ultimátumot ad Ryūkónak: ha sikerül őt legyőznie, akkor elárulja, hogy ki ölte meg a lány apját. Ehhez csak a szintén szupererővel feltuningolt iskolai kasztrendszeren kell felverekednie magát, mivel Satsuki-sama gyengékre nem pazarolja ám a drága idejét. – Ezzel a tipikus alapkonfliktussal veszi kezdetét a hímeket lealázó női ütlegsorozat, miközben főhősnőnk magical girlöket is zavarba ejtő átváltozások során, testét alig takaró tangás ruhákban repked a harcokban. Ha kivennénk ebből a leírásból minden feminin utalást, simán szólhatna fiúkról is, ugye?    

#2. Nővé érni nem gáz, csak egy kicsit zavarba ejtő.

Ryūko első nagy kihívása: hogy saját meztelenségéhez hozzászokjon. A Kill la Kill-ben ugyanis a szupererőket olyan egyenruhák adják, amik csillivilli átváltozást követően a nemiséget kihangsúlyozandó szerkókat prezentálnak. Így a lányok esetében a keblek, a popsi és a szeméremdomb kiemelése történik (tangával). Látszólag ez öncélú és a hímek nyáltermelését begerjesztő fanservice-nek tűnik, de ez a sztori inkább a pubertáson áteső tinilányokról szól látensen, ezért egy alapvető dilemmát jeleníthet meg:

A serdülő leányzó hirtelen tudatára ébred saját nemiségére, ez zavarba ejti, szégyelli a testét, főleg, hogy hirtelen farkaséhes férfi tekinteteknek van kitéve. Ez a folyamat belső feszültséggel jár, amit hősnőnk maffiózókat is leköröző keménységgel fejez ki, ontja a szitkokat és lever mindenkit, aki beszól neki. Ez a hozzáállás odáig fajul, hogy végül saját anyját akarja likvidálni, aki a felnőtt társadalom tinikre gyakorolt nyomását testesítheti meg tágabb értelemben, míg szűkebb metszetben lehet ez a tipikus lázadókorszak allegóriája.

Ez pedig teljesen egyedi megközelítés, hiszen a shōjo és josei műfajai adnak tipikusan a nővé érés témájának helyet, shōnen sztoriban ez ilyen formában még nem került a középpontba tudtommal. Itt van egy jó vizuális összefoglaló arról, hogy mi-minek a szimbóluma a Kill la Kill-ben a nőiesség tekintetében.

Barátnőm kommentje azonban rávilágít arra, hogy az anime láttán, mi fordulhat meg egy női néző fejében (bevallom, nálam is megszólaltak néha ilyen hangok, és nem, még mindig nem vagyok skizofrén):

Seni-bibi: „Nekem egy kanos kamasz fantáziálása jut eszembe [a Kill la Killről]… közbe tudom mennyi idős az alkotó. […] Meg kitalálták a szuper közeli plan után az intim közelit… bár nem tudom milyen szél gép kell a mell és az egyéb testrészek antigravitációs mozgásához. Meg miért nem hordanak melltartót?“

Én: A melltartó! Ez nekem fel se tűnt!

#3. Szeresd a testem, bébi!

Az egész anime szexualizált. Ez tény. Valakinek ez sok, valakinek ez még belefér. Amellett, hogy a harcos lányok (Ryūko és Satsuki) falatnyi ruhában ontják egymás vérét, ott van a felettébb komikus oldala is ennek a pozőr pucérkodásnak, amit viccesen egy Nudisták névre keresztelt csapat prezentál. Közülük is Mikisugi-sensei viszi a prímet, akinek mellbimbójától kezdve a himbilimbijéig – minden testrészén megcsillan a szemet kápráztató lens flare! Ráadásul valami belső ősi ösztöntől vezérelve, ő bárhol, bármikor képes megszabadulni a ruháitól – legyen az az osztályterem, vagy éppen a frontvonal. Emellett finom szimbolika itatja át az animét, ami állandóan a férfi és a női nemiségre utal, például a majdnem pénisz formájú hajó, vagy a hüvelyre emlékeztető földönkívüli gumó (akik látták a sorozat 23. részét, azok tudják, mire gondolok).

Kvakond szerint: „Ő reprezentálja a lányok találkozását az ellentétes nem testiség központú szexualitásával? És ez ugye viccesen taszító, de lehet, hogy csak nyugati szemmel értelmezem így.”

#4. Tárd szét a lábad kicsim, családon belül marad.

Na, ez volt a sorozat egyik legnagyobb biztosítékot kicsapó adaléka! Spoiler alert!!! Tinilányok nemi érése… menstruáció (a csodaegyenruhák a viselőjük véréért cserébe adnak egyre nagyobb erőt) éééés ébredező szexualitás! Az még rendben van, hogy felfedezik a saját testüket a fiatalok, de hogy érzéki tapizásnak veti alá őket az egyértelműen már nem önmagaként viselkedő anya – ez már dupla tabuval döngeti tűrőképességünket: leszbikusság és incentus (látszólag). Nagyon merész húzás! Ehhez mérten pedig „egyedi“ – ebben a műfajban, ez egyértelmű. (A homoszexuális témára  a fanok is hamar rákattantak, például sok-sok Ryūko és Satsuki románc látott napvilágot, például ilyen fanartokon.)

Mi lehetett mindennek a célja? A polgárpukkasztás, a megbotránkoztatás és a kiszolgáltatottság érzékelése? Azt akarhatták szemléltetni, hogy a lányok a hagyományos nemi szerepek szerint csak magatehetetlen játékszerek, így nem az volt a lényeg, hogy ki molesztálja őket, hanem maga a tett, ami a néző szemében tette őket szexuális játékszerré? Ezt a magatehetetlen játékbaba klisét pedig keményen felülírták a csajok azzal, hogy szembeszegültek az elnyomóikkal, és megmutatták, hogy ők nemcsak NŐK, ők HARCOS NŐK. Nos, szívesen meginterjúvolnám erről az alkotókat!

#5. Elindult a Mankanshoku bolondóra!

A sorozat legmókásabb eleme Mankanshoku Mako-chan, aki egy új típust vitt fel a szórakoztató és egyben cuki női karakterek színpalettájára! Mako-chan vicces, mestere a pantomimes activity mutogatásnak, a hadarásnak, az ökörködésnek, a butaságnak, az önfeláldozásnak, a perverzségnek, a látens leszbikusságnak, az élet habzsolásának… és még a végtelenségig lehetne sorolni. Mako-chan csicsergő hangját a majdnem teljesen újonc Suzaki Aya adta – számomra ismert szerepe volt a szintén cuki és ártatlan Kitashirakawa Tamako, a Tamako Marketből. Két lábon járó kergeség ez a csaj, minden epizódban volt olyan beszólása, olyan alakítása, hogy az egy életre felejthetetlenné tette őt. A legjobb mellékszereplő lett nálam az idén! (Mikor Gamagoori beleszeret a lányba, hát ez is óriásit dob a Mako-chant övező komikumon!)

Jöjjön pár rajongó véleménye is Mako-chanról:

robogo21: Ő a Főhős!!!!!!! xDDD Viccet félretéve, szerintem szerethető karakter a sok bolondságaival. Kedvencem hogy, amit mondd és amit csinál az totál nincs összhangban 😀

Sanzenin: szerintem a hiperenergikus, naív, tisztaszívű típus.

Sakura-chan: Mako egyszerre aranyos, badass és őrült. 😀 Példaértékű barát, segítőkész, ugyanakkor mindig visz valami vicceset a részbe, lehetőleg a legizgalmasabb pillanatban. 😀 Ami persze nem baj, sőt. 😀 Meg persze, ha magyarázni kell valamit, abban ő a csúcs! 😀

wasp: Mako egyszerűen megunhatatlan. Már az első rész óta folyamatosan nyomja a szövegeit, de nem tud idegesítő lenni. Ő is olyan „mindenben számíthatsz rá barát”. Nagyon önzetlen és nagy szíve van. Én is örülnék egy ilyen embernek a környezetemben, tuti mindig feldobna, bármilyen bajom is van. Az is tiszteletre méltó, hogy a családját mennyire szereti. Az lehet ,hogy az agya helyén káposztalé van, de minden megvan benne amiért kedvelni lehet.

#6. A bosszúálló kislányok az ászok, nem kellenek sírós bishōjo kislányok!

A hős daliára váró, könnyes szemű széplányok helyett kapunk olyan csajszikat az animében, akikben látszólag semmilyen lágyság nincsen – szerencsére azért felolvadnak a sorozat végére. A fő okok, amikért csatába indulnak ők pedig a következők: a düh, a bosszú, a harag, a bajtársiasság, a rivalizálás, a barátság, az önfeláldozás, az erőfitogtatás és így tovább ezen a vonalon haladva.

Ryūkóról már korábban leírtam, hogy a bosszú élteti sokáig, forrófejű, hamarabb üt, mint gondolkodik – ebből a szempontból egy zabolátlan ifjú hölgy szerepét adja, nehezen is barátkozik, de akiket megszeret (Mako, annak családja és Senketsu), azokért bármire képes. Kicsit olyan a karaktere, mintha Tarantino egyik filmjéből szalajtották volna, de kiköpött Katniss is egyben.

Satsuki már más dió. Bármennyire is akarja az ellenszenves helyi macsónőt adni, a kezdetektől érződött rajta, hogy nem egy megtestesült fekete karakter. Látszólag kihasznál mindenkit ez a hataloméhes perszóna, de tetteit mindig magasabb célok vezérlik, mint például a világ megmentése. Így ha furán hangzik is, de ő volt nekem a mélyebb és izgalmasabb karakter. Jó, Ryūko a hős, aki lecsap, mint egy szélvihar, hibázik, a hibáiból tanul, Satsukiban is benne van ez, de ő már érettebb és megfontoltabb. Persze, egy jó küzdelmet ő sem hagyna ki, és imádja a jakuza klánként felépülő minihadseregét a Fantasztikus négyessel az élen. Itt a pátosz és az a mindenki Satsuki-samáért életérzés nagyon ott van! (A jakuza, a maffiózó és a nagymenőző feeling végig áthatja az animét.)

#7. Attól, hogy kemény vagy, lehetsz néha cuki is.

A sorozat rájátszik sokszor a cool-faktorra, de akadnak olyan ennivaló pillanatok, amikor majd lefolysz a székről, mert olyan cukorborsón viselkednek a karakterek! Meg is kérdeztem erről pár rajongót, hogy nekik mi cuki az animében:

Robogo21: Mako és Nonon egyértelműen az :D!

Sanzenin: Igen, például Nonon és Inumuta szóváltásai, vagy Ryūko hirtelen szerep kiesései és zavarbajövései, vagy Nui reakciója a csókra, illetve vizualitásra Nonon és Nui is cukik, sőt Mako is a gömbfejével :D.

Sakura-chan: Ami először jutott eszembe, az Gamagoori x Mako féle kapcsolatra való kis utalgatás pár jelenet erejéig 😀 Kicsit egyoldalú „szerelem”, ha lehet ennek nevezni, de szerintem aranyos 😀 Meg persze ott van Ryūko, neki is vannak aranyos pillanatai, ha pl. zavarba jön, de ugyanígy Senketsunak is van sok cuki megnyilvánulása, pl. amikor Mako anyukája mondta neki, hogy ha fiatalabb lenne, szívesen viselné őt :D.

wasp: Ryūko és Senketsu, akik nagyon aranyosak lettek mostanában. Ryūko, amikor zavarba jön, de Senketsut nagyon-nagyon megkedveltem. Minden szólójelenetét imádom, és mindig lejön a kettőjük közötti kapcsolat. Hogy mennyire ragaszkodik Ryūkohoz, csomószor megmentette az életét, ott van amikor szükség van rá. Olyan örök barát. Ez szerintem mind aranyos benne, de amikor aggódik vagy meghatódik, akkor kezdem sajnálni, hogy én nem vagyok meg ilyen jól a pulcsimmal. 🙂 Egyszóval nekem ő a legaranyosabb karakter.

Azért furán néznének ránk, ha a ruhánkkal beszélgetnénk, szegény Senketsu isteni dumáját Ryūkón kívül nem hallja senki. Ami nagy kár. Nekem egyik kedvenc jelenetem, amikor Mako és Ryūko ázott kiskutyákként rázzák magukat a víztől. Hát ez is nagyon kawaii volt!

#8. Buddha sem egy nap alatt mentette meg a világot.

Néha úgy tűnik, sok mindent bele akarnak magyarázni a sorozatba, amikor arra kerül a sor, hogy vajon mit szimbolizál mi. Ezekkel vitába lehet szállni, figyelmen kívül lehet őket hagyni, vagy elraktározandó érdekességként át lehet rajtuk futni.

Ennek a szimbolikának a körét gazdagítja a nővé érés, a nemiség, a hagyományos női nemi szerepek (például a menyasszonyi ruhában ábrázolt „ideális″ Ryūko, a nő, mint feleség, majd a gyerekek reprodukciójáért felelős anya szerepét olvaszthatja magába, ami mintha gúzsba kötné, korlátok közé szorítaná őt, mint nőt, hiszen a jövőjét tekintve nincs sok választási lehetősége). Ezek mellett találtam egy másik rajongói értelmezést, ami a Fantasztikus Négyessel kapcsolatos, avagy Satsuki-sama négy hű bástyájához is kötődik. A rizsát rövidre fogva, a buddhizmust emeli be az anime kontextusába az egyik fan. A keleti vallásokhoz nem értek, így én is érdeklődve hümmögtem, mikor ezt láttam. Szerintetek? Vizuális hasonlóságot aláírom, meg tetszik, ahogy összeszedte.

#9. Referencia halmaz és rejtett easter eggek.

Az anime első képkockájától nyilvánvaló volt, hogy a nagy előd, a Tenge Toppa Gurren Lagann – amit ugyanaz a rendező-forgatókönyvíró páros produkált; – fog vizuális elemeiben visszaköszönni a képernyőn. (Sokan még az FLCL-t is felidézték a referenciakeresésben.) A nyílt TTGL (ezt a GAINAX stúdió vitte) utalás nem kérdéses, ugyanazok a kameramozgások, karakter dizájn, sőt, sokszor a TTGL-ben megjelent egykori karaktert hasznosítják újra, kicsit más dizájnnal. Ezentúl, még témájában és szimbolikájában is tökéletes összhangban van a kettő. Ha a Kill la Kill a nővé érésről szól, akkor a TTGL tipikusan a férfivá válás animéje volt. Az animét a rajongók szemében e mellett még a zseniális easter eggek elpotyogtatása tehette még vonzóbbá (easter egg: olyan rejtett tartalom, amit keresni kell, vagy háttértudás kell a felismeréséhez).

A TTGL és a Kill la Kill hasonlóságok keresésénél nálam jobb és hozzáértőbb megfigyelőt kérdeztem meg, lényegében ő miatta néztem meg a TTGL-t is:

Luggeriano: „Számos utalás van a karakterdizájnban és a fegyverek/járművek kapcsán. Van, ami kiszúrja a néző szemét, annyira pofátlan hommage/cameo, és van, ami később esik. Tegnap nézem meg épp a 22-23. részeket, ott a Pucér Nap nevű hajójuk pl. nagyban a Daiganzan TTGL-es zászlóshajó hasonmása.

Vagy, ugye a henshinek. A 22. részben is amikor Ryuuko újra felveszi Senketsut, totál ugyanaz a szekvencia megy le hensinkor mint a TTGL-ben amikor a két mecha Gattai-t hajt végre (végülis ez is ruha+ember gattai, ha úgy vesszük).

Vagy egyes pózok is TTGL-re emlékeztetnek.

Illetve a suliminionoknál is többnél, ha megnézed a fejüket, lényegében a TTGL-es mellékszereplők újrahassznosítása.

Gyakorlatilag az egész sorozat  egy nagy easter egg/TTGL-önsztárolás – tisztelgés – paródia.″

#10. A magyar Mézga család mellékszereplőként.

Mako mellett a családja sem semmi! A főállásban dokiként dolgozó apuci és a rosszcsont punk öcsi mellett a látszólag normális anyuka (a látszólag hangsúlyos, mert néha ő is tud lököttségeket produkálni) garantáltan megalapozzák a jó hangulatot! No meg Ryūkónak a szeretetteljes családi otthon melegét is megadják. Kedvesek, bolondok, perverzek, a jómódúság azért képes őket tévútra vinni, de nagyon jó színfoltjai a történetnek.

#11. Menőség a tetőfokon!

Nem elég, hogy a Kill la Kill zenei albuma is fergeteges, hála  Sawano Hiroyukinak, aki a Shingeki no kyojinban dobbantott nagyot szintén. A zene mellett a divathoz is köze van az animének valamennyire, hiszen eleve a ruhák szerepéről szól. A rendező, Imaishi Hiroyuki elmondása szerint, maga a cím a divat kifejezés japán megfelelőjének a játékán alapul és a cselekmény bizonyos elemei is erre játszanak rá. Például a fashion angol kifejezés (divat magyarul) és a fascism szavakat a japánok nagyjából ugyanúgy ejtik: fasshon és fassho. Az eredeti japán címben megjelenő Kiru, jelentheti az ölni szót, mint kill, a vágni valamit, mint to cut és a viselni valamit, mint a wear. Bevallom, nekem a Kill la Killről mindig a Kill Bill jut eszembe – ha már a szójátéknál járunk, mintsem a ruhakészítés, vagy viselés.

A cucc menőségét jelzi, hogy számtalan cosplayes álma lett 2013 ősze óta, hogy a Kill la Kill karaktereinek bőrébe bújjon. Persze ez a mozgalom botrányoktól sem volt mentes, lehet hogy hallottátok a szingapúri cosplayes lány esetét, akire közszemérem sértés miatt hívták ki a rendőrséget tavaly novemberben. (Egy másik botrány már tényleg kellemetlenül érinthette a szériát, egy mangaka szerzőpáros plágiummal gyanúsította meg a Trigger stúdiót. Részletek itt.)

Enji Night, egyik legnagyobb cosplayes idolunk is cosplayelni fogja Ryūkót, így meg is kérdeztem, hogy neki miért jön be ez a karakter.  

Enji Night: Ez az anime annyira őrült és elvont, hogy az már jó! Cosplayes vagyok és mivel a történet fő szála a ruhák körül forog, így ez elején megvettek az anime készítői. Ryuuko karaktere azért tetszik, mert lázadó stílusa ellenére felfedezhetőek benne az ártatlan gyermeki vonások (értem ez alatt az apja iránti szeretetét, aki úgymond „elhagyta” őt). Na, meg persze az egyenruhája is elég menő (nem a nudi verziója). Valamilyen szinten tudok azonosulni a karakterrel, mert néha párhuzamot tudok vonni a saját életemmel.

Az anime utolsó pár részeiben meg eléggé kaotikus szenvedés lett minden, biztos meg lehetett volna oldani kevésbé wtf módon… 😀

Nos, végül csak terjedelmesebb lett ez a poszt, mint terveztem. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki kinyilvánította a véleményét a témában és a hozzászólásával segített a megírásban! Azt hiszem sokan fogjuk várni izgatottan a holnapi, utolsó nagy részt!

A Kill la Kill elindult, hódított és még (remélhetőleg) sokáig a figyelem középpontjában fog maradni. Köszönje azt a grafikájának, a különleges szimbolikájának, az őrült karaktereinek, a gyakran obszcén látványvilágának, vagy a felejthetetlen zenei betéteinek!

A fenti 11 pont teljesen szubjektív véleményemen alapszik, amivel lehet, hogy Te is pont egyetértesz, de ha nem, az se baj, nem foglak ollóval letámadni. Mindenesetre, ha idáig eljutottál, akkor köszönöm, hogy végigolvastad ezt a nem éppen nyúlfarknyi hosszúságú cikket!

Most rajtad a sor: Neked miért fog hiányozni a Kill la Kill?