Btooom! / ブトゥーム (TV-sorozat; 2012) ~ 01-07. epizód + manga 51. chapter

Btooom! / ブトゥーム (TV-sorozat) ~ 01-07. epizód + manga 51. chapter

Azt hittem a Btooom! iránti lelkesedésem kihűlt, legalábbis amikor elindult októberben az anime verzió, nem éreztem olyan nagy „kiugrok a bőrömből” mámort. Erre az anime 7. epizódja után, ami mellesleg már túl van a sorozat felén (az anime 12 részes lesz csak!), most megint előtört belőlem a fangirl. Elővettem a mangát is, bepótoltam a kimaradt fejezeteket, és (vigyázz spoilerezek!) végre a várva várt csókjelenet, valamint Taira-stan pálfordulása felcsigázott! Az 51. chapter ráadásul egy olyan helyzetben hagyta ott főszereplőinket valamint a kéjgyilkos kamasz tininket, hogy egyszerűen furdal a kíváncsiság: mi lesz még ezután?

Miért izgalmas a Btooom! világa?

Nem szándékozok semmit se spoilerzeni az anime sorozat élvezőinek, vagy a manga olvasóinak, ezért röviden és tömören ragadom meg újra, hogy mi tetszik még mindig ebben a szériában (ami megjegyzem, nálam igen ritka, mármint ez az állandó visszatérés egy alkotásra). Persze kell egyfajta seinen hangulat, ami bekebelez, hogy a romantikán túl érdekeljen a robbantós, túlélős és – ezen nincs mit szépíteni-, erőszakosan véres pszicho drámája. Ehhez a kezdő lökést az anime sorozaton túl, amit meglepően egyre jobban várok hétről-hétre, más tényezők is adták. Nyelvtanulás közben rácuppantam a BBC gyártotta Sherlockra (2010-ben indult, két évada jelent meg eddig, 6×1,5 órás részekkel), amiről ugye köztudott, hogy romantika terén nem kell tőle várni semmi extrát, csak a bűnüldözésnek és a briliáns elmék párharcának színtere ez a zseniális sorozat. A Btooom! próbál ilyen lenni, természetesen egyfajta kommersz és egyben mainstream színvonalon maradva, hiszen Sir Arthur Conan Doyle (Sherlock Holmes megálmodója, aki először 1887-ben jelent meg) más irányból emelte klasszikus szintre ezt a „ki nevet a végén” műfajt. (Tudom, most jön a kritika, hogy a kettő köszönő viszonyban sincs egymással, de azért akad hasonlóság, eleve logikai megalapozottságú mindkettő, és Sherlock oldaláról fontos a macska-egér játék léte. A logika/stratégia révén halsz, vagy élsz, a logika révén derül ki, hogy ki a gyilkos. A japán oldalon ugyan több a fizikai robbanás, az biztos, plusz, tipikus összecsapós manga minden szempontból.)

Sherlockon kívül a Btooom! visszanyúl, sőt, mixeli azokat a klasszikus, a maguk idejében egyedi, ma már elnyűtt elemeket, amelyek izgalmassá teszik klisékből építkező világát. Először is ott van az egyének izolációja a külvilágtól. Rousseau nevelési reformja ezt már felvetette a filozófiában többször is, és később gondolkodók hada foglalkozott a „mi lenne, ha a természet törvényei között kellene élnie újra, nevelkednie a civilizált embernek”. Hogyan változna a valóság megtapasztalása és ez milyen hatással lenne a pszichéjére? Ezt leginkább olyan hermeneutikusan zárt rendszerekben tudják megfigyelni, mint a börtönök – ugyan ez már nem natural, természetes körülmény, hanem nyilvánvalóan egy mesterséges komplexum, ahova jó esetben bűnözőket zárnak be. Michel Foucault megfigyelései vonatkoztak erre a szintre, ahol megjelenik az izoláció mellett egy másik érdekes elem: a megfigyelés. Ennek a megfigyelésnek pedig maguk a megfigyeltek is a tudatában vannak, ami megint csak kihat a habitusukra, sőt, egy újabb pszichés teherrel gazdagítja őket. Frusztrációt szül a megszokott életből való kiragadás, és annak tudata – amit a Big Brother és a Való Világ szereplői is megtapasztaltak -, hogy minden lépésüket vadidegenek monitorozzák. (Habár, ez utóbbi a sorozatban nincs hangsúlyozva.) A Btooom! tökéletesen vezeti le valóságshowba illő karaktereinek cselekedeteit. A civilizált életből való kiragadása a karaktereknek láncreakciószerűen indítja be erkölcsi romlásukat, ritkább esetben javulásukat. Kevés kell az őrülethez, de ezek eléggé drasztikus változtatások ahhoz, hogy egy normális ember instabillá váljon.

Utána jön a lakatlan sziget – ó de még mennyire kedvelt bevetése. Robinson vagy a Lost – Eltűntek karakterei se bírták ki ép ésszel ezt a helyzetet. Az ember ugyan csoportban képes élni és életben maradni, legalábbis nagyobbak a túlélési esélyei, de nem felejthetjük el a veszélyes szituációkból adódó konfliktusok halálos kimenetelét sem – lásd A legyek urábant. A Btooom!-ban így bevetik a tökéletes fegyvert, amivel tegyük fel, még az ártatlan és józan ítéletképességű embereket is kihozzák lelki békéjükből: az élet-halál végkimenetelű Survivor játékot.

Végeredményben a Btooom! szereplői egy tökéletes manipuláció áldozatai, amiben látszólag egy lehetőség marad a menekülésre: a gyilkolás. Információ hiányában nyilvánvalóan a szervezők markába kerülnek áldozataink, akik bizalmatlanul, félve próbálnak kikászálódni ebből a Dead End irányzatú helyzetből. A szervezők még tovább mennek. Biztosítják azt, hogy játékosaink ne fogjanak össze, elméjüket pedig az egymás elleni harc helyett ne a menekülésre összpontosítsák. Hogyan? Egyszerű: 1) szélsőséges karaktertípusok (katona, sorozatgyilkos, ügyvéd, NEET, stb) összezárása, ami garantálja az egyetértés és kommunikáció hiányát (valóságshow fogás megint csak, ha konfliktust akarsz, tégy összeférhetetlen embereket versenyhelyzetbe). 2) Óriásgyíkok, akik megesznek, megmérgeznek. 3) Élelem és ivóvíz nincs, csak a napi szállítmányra számíthatnak. 4) Előzetes pszicho terror, ugyanis a szervezők már elvetették a játékosok között a bizalmatlanság magvait azzal is, hogy őket bosszúból küldték a szigetre, lehet, hogy pont a szeretteik.

Mi sántít? Ritka az a lakatlan sziget, ahol ne találna az ember élelmet, ha nagyon akarna – állatok, növények termései, bogarak, békák, stb. Persze, kell egy kis idő, míg le tudnak szokni a készételek nyújtotta luxusról a játékosok (ezt az élelem csomagok nem igen hagyják). Másodszor, folyó is van, amiből Sakamoto már sikeresen ivott. Vízhiány ergo kipipálva. Semmi akadálya nem lenne, hogy egy kommuna létrejöjjön a szigeten, ahol ráadásul a felgyülemlett agressziót a gyíkok ellen fordíthatnák a játékosok. Harmadszorra: furcsa, hogy még senkinek se jutott eszébe az, hogy ha állandó megfigyelés alatt állnak, akkor a technikai berendezéseket mennyivel egyszerűbb lenne kiiktatni. Nincs adás, jönnek a szervezők javítani a problémát, és hoppá, itt egy lehetőség a menekülésre, főleg, hogy mindannyian fel vannak fegyverezve. Utoljára pedig, egyik szereplőben sem merült fel a kérdés, hogy tényleg megéri-e játszani. Látták a szervezőket, tudják milyen játék és melyik cég miatt kerültek ide, ezek alapján potenciális veszélyt jelent a szervezőkre nézve a túlélésük. Ám a manipuláció tökéletes. Eddig erre nem figyelt fel senki (Sakamoto azért kapizsgál valamit, csak eleinte túl naiv, a többiekről még nincs információm). Ráadásul a kísértő múlt és a bűntudat inkább ringatja a szereplőket víziókkal teli gyötrelembe, mint ésszerű gondolkodásra. Az is kimondatlan tény, hogy a szervezők nem véletlenszerűn válogatták össze a játék résztvevőit.

A Btooom!-ot lehet szeretni a cool, gyilkos szituációt teremtő drámája miatt is, de engem elsősorban az érdekel, hogy az író, Inōe Junya milyen logikát épít tovább, vagy egyáltalán tervezi-e azt, hogy valahova tartani fog a történet. Értem ez alatt azt, hogy remélem nem egy végtelenített Gantzot, vagy egy rétes tészta méretű shōnen-fight-szerű alkotást nyújt belőle, hanem a sok puzzlet, amit elhintett eddig, szépen kidolgozza, és részben megoldja. Nem muszáj mindent, csak a fontosabbakat. Természetesen érdekel a pszichológiai vetülete is a dolognak (az aranyos szerelmi szálról nem is beszélve), bár reálisnak nem mindig nevezném a karakterek fejlődését, bár érdekes elgondolkodni, hogy ilyen helyzetekben mit tenne maga a néző/olvasó. Mindenesetre a Btooom! még mindig fogva tart, remélem, nem kell csalódnom benne a későbbiekben sem. Ha, azonban olyan fordulatok lesznek benne, mint a Sword Art Online-ban, bár, már van egy előnye a Btooom!-nak, itt legalább a női populáció aránya igen alacsony, a hárem vonulat ezzel ki is van zárva. Egyelőre. Ha ez már meg van, komolyabb gondom nem lehet vele. (A férfiak közül csak nem szeret bele mindenki Sakamotóba.)

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=300]

Anime adatok

• Japán cím:  ブトゥーム
• Angol cím: Btooom!
• Forgatókönyv: Kuroda Yousuke
• Rendezte: Watanabe Kotono
• Eredeti alkotó: Inōe Junya
• Eredeti karakterdizájn: Inōe Junya
• Karakterdizájn:  Kishida Takahiro
• Zene:  Inai Keiji
• Megjelenés: 2012
• Típus: tv-sorozat
• Terjedelem: 12 epizód
• Műfaj: dráma, seinen, akció, pszichológiai, sci-fi
• Stúdió: Madhouse
• Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng);  MyAnimelist (eng); Hivatalos honlap (jp); Wikipedia (eng); Anime Addicts (hun)