Agóniából született gótikus rocksztár (Black★Rock Shooter)
Ritka, de igen látványos folyamatnak lehettünk szemtanúi az elmúlt években, mivel egy animét, mangát, játékot szülő franchise fejlődésének élhettük meg minden mozzanatát. A csupán Huke becenéven ismert Fuke Ryohei alkotta meg az animecononok bombázó lányainak kedvelt cosplay szerelésének alapját: a gótos, fekete-kék kombinációjú, dögösen vagány, egyben ennivalóan ártatlan Black Rock Shooter alakját. Öt év alatt a kis copfos kismadárka hatalmas lépésekkel tört be a köztudatba, így a japán popkultúra médiamixébe kiválóan olvadt bele borongós hősnőnk kultusza. (Megjelent: Mondo Magazin, 2012. júniusi szám / VI. évfolyam, 6. szám.)
Út egy művészi megnyilatkozástól, egészen a kasszasikerig
A Black Rock Shooter keltette fandom igazi kezdeteit nehéz behatárolni, de már az is hihetetlennek tűnik, hogy a világszerte ilyen rövid idő alatt ismertté és népszerűvé vált karakter csupán egy 2007-es blogbejegyzés nyomán kezdte pályafutását, amit a már emlegetett Huke publikált saját oldalán (ő készítette egyébként a fenomenális Steins; Gate eredeti karakter dizájnját is). Blogja mellett a Rock–chanről alkotott illusztrációit még egy DeviantART-hoz hasonló, online művész közösség weboldalán is publikálta; ez a www.pixiv.net – a jövőben érdemes az oldalt figyelemmel követni, hátha a következő nagydurranás ismét itt fog felbukkanni. A hosszú hajú, láncoktól és robusztus fegyverektől körülvett, mégis rideg kékségbe olvadó Rock-chan, és a köré kreált misztikusan elvont álomvilág inspirálta a szintén befutott, média hype-tól övezett Supercell dalszerzőjét, Ryot, hogy Balck Rock Shooter címen dalt alkosson. Az elkészült dal pedig ki más virtuális ajkain csendülhetett volna fel, mint Hatsune Miku.
(A Supercell fogantatásának története is megérne egy külön misét, de röviden-tömören elmondható róluk, hogy 2007-ben alakultak, mint dōjin zenészek – akár a mangáknál a dōjinshi, tehát saját, de inkább már létező franchise alapján komponálnak. Először a Vocaloid nevű ének szintetizátor programmal készítettek muzsikákat, annak karakterének, Hatsune Miku énekével. Ma kiadónál jelennek meg albumaik, a j-pop palettát színesítő csapat pedig 10 főre bővült, animátorokkal, illusztrátorokkal kiegészülve, mivel saját videoklipjeiket is maguk készítik. Legutóbbi sikerüket a Guilty Crown zenéivel érték el). A Black Rock Shooter dalhoz pedig 2008-ra végül készült el a Supercell és Huke közös munkája nyomán a videoklip is. Ez már sejtette előre a sikert, mivel Alice csodaországos hangulatával felvillantott egy igen egyedi látványvilágot, a négyzetes, sakk táblaszerű síkon heverő, bikini felsős (ugyan alig animált) Rock-channel, amint magányos harcosként, esőben ázva szomorkodik. A szentimentális elhagyatottságot sugalló képek mellé Hatsune Miku szokatlanul fogyasztható dala csendült fel, ami egyúttal a 2012-es tv anime openingje lett. Korábban is rácsaptak már eme ígéretes portékára, és 2010-ben kiadtak egy ízelítő OVA-t, a röviden csak BRS-ként ismert franchise világához, amit három alternatív manga, illetve két RPG játék is követett.
Álom és valóság határán
A 2010-es OVA tagadhatatlanul minőségi munka az Ordet stúdió hadiszállásáról. Élénk színekkel, mégis lágy, ugyanakkor szemet kápráztató akciójelenetekkel, finoman kidolgozott, légies mozgások mellett vezeti be a nézőt két kislány, Mato és Yomi barátságába. Az 50 perces anime romlatlan slice-of-life-ként indul, miközben ütősen vezeti fel egy alternatív világban zajló élet-halál harc pillanatait. Az érzelmek drámaiságával, ahogy a hétköznapi életben egyre magasabbra hág a kisajátító féltékenység, a másik világban zajló ágyúktól kísért csata végkimeneteléhez közeledik. Számomra a legmegkapóbb ötlet a harc szereplői és a „valóság” karakterei közötti azonosság fokozatos felerősítése volt (először csak sejtetik a néma, extrém külsejű loliknál, hogy kik ők, majd az elfojtott kárörömmel kísért apróbb hangok utalnak egyre jobban valódi énükre). Ekkor derül ki, hogy a csintalanul életvidám Mato valójában a kéken izzó tekintetű Black Rock Shooter, aki érzelmek nélküli bábként küzd Dead Masterrel, Yomi kegyetlen tükörképével. Párbajaik színhelye szépséges változatossággal száguld gótikus katedrálisoktól, a Colosseum gladiátorait idéző ütközetekig, míg a kék-szürke árnyalatok könnyed, egyúttal komor hangulatot idéznek, a szívtelen ridegséget pedig a földből kinövő hegyes lándzsák fokozzák.
A kedvcsináló OVA után lelkesedéssel vártam a tv-sorozatot idén, ami sajnos vegyes érzéseket hagyott bennem. Meglepő módon az Ordet nem hozta az OVA animációbeli színvonalát. Az egyszerű, nyers rajzok mentén neonzölddel, és túlzottan darabos CG-vel (ezt a Sangizen produkálta) tették tönkre a szikrázó fegyvercsattogástól hangos momentumok élvezhetőségét, amit az új karakterek hadának karmos, buldózeres kiegészítőinek kidolgozottsága is megszenvedett. A cselekményben pedig több hiba is felütötte kártékony fejét, amit a túlzott melodráma, a nem mindig tiszta cselekmény fedett le. Az OVA kellemesebb élmény volt a maga balladai homályba vesző miértjeivel, a tv-sorozat azonban túl sok mindent akart magából kihozni. (A pszichológiai hangulat sikeresen bekebelezi a nézőt, oly annyira, hogy a hiányosságokon könnyen át lehet csusszanni.)
Tömény nyolc epizódba zsúfolták bele Mato és Yomi párosa mellett egy összeroppanás szélén álló loli, egy manipulátor tanárnő, valamint az OVA-ban is feltűnő Yū kínszenvedéseinek, komplexusainak gyökereit. A néhol már giccsbe hajló történet során felrémlett, hogy talán a Mahō Shōjo Madoka Magikához hasonló érzelmi katarzist akartak elérni a készítők, amiket ütős cliffhangerekkel néha eszméletlenül jól elsütöttek. A tébolyba hajló véres snittek kifejezetten megrázóak, szuggesztívek lettek, de a túlzások miatt elvesztették realitásukat. Az ötlet egyébként költőien zseniális, de a kivitelezés lehetett volna profibb. A sorozatban és az OVA-ban is a zenei betétek erőssége, plusz a szinkronszínészek lenyűgöző alakítása érdemel kitüntető figyelmet, mint ahogy azt a csodálatos Hanazawa Kana (Mato/BRS), Sawashiro Miyuki (Yomi) és Asumi Kana (Yū) bemutatták. A 2012-es sorozat mellesleg a noitaminA programblokk keretében került levetítésre Japánban, ahol olyan korábbi különlegességek szerepeltek, mint a Steins; Gate, Guilty Crown vagy az Usagi Drop.
Ártatlan lelkek a purgatóriumban (BRS mangák)
Az animék pszichológiai drámáit vitte tovább egy alternatív háttértörténet keretében a 2011-es Black Rock Shooter: Innocent Soul. Aki többre vágyott volna a nem e világi fantasy world kegyetlen mesevilágából, annak a manga tökéletes kárpótlást nyújt. A Suzuki Sanami nevével jelzett képregény egy Hazama nevű világban játszódik, ahol Black Rock Shooter a Menny és a Pokol közé rekedt lelkekkel csatározik. Az előző életükhöz megszállottan ragaszkodó szellemek saját illúziókat teremtenek, ahol kényük-kedvük szerint ölik meg újra sorstársaikat, vagy játsszák vissza haláluk pillanatát, töménytelen önmarcangolás közepette. A horrorba hajló seinenben a BRS fanok tombolhatnak, mivel hősnőnket a legkülönfélébb szerelésekben lehet csodálni! A csattanó, hogy Rock-chan valójában egy kitörölt emlékezetű lélek, akit Hazama vezetősége állít be szuperhadseregébe, hogy a több milliós lélekvesztőben rendet teremtsen. Egy nap azonban Rock-chan fokozatosan kezdi visszanyerni egykori személyiségét: újra képes az együttérzésre, a szomorúságra, a szeretetre. Önkeresését és az általa felszabadított lelkek drámáját szarkasztikus humorú társa, a kígyó alakú Ron teszi vidámmá, valamint a folyton nyáladzó, lélekzabáló (de még mindig szexi) Dead Master. A grafika felettébb tetszetős, az extra színes oldalak pedig visszaidézik az OVA szépségét. A BRS másik, 100%-ig vígjátékra játszó szelete a Black Rock-chan című chibi szereplőkkel ellátott négypaneles, rövid epizódokból álló manga szösszenet, ahol a chibi Rock-chan hol az éhséggel, hol az unalommal küzd, és poénból verik szét egymást Dead Masterrel, miközben a tv-sorozatból ismert többi karakter is tovább boldogítja vidám pásztoróráikat.
Lelki sérülések extrém kivetülése
Az anime sztorik, amelyeket a BRS franchise szült, kezdeti vidámságukkal, a lányok közötti örök barátság ártatlanságát vesézik ki, amik egy kardcsapás sebességével fordulnak át a karakterek tudatalattijában megbúvó „szörnyek” csatájává. Érzelmek csapnak itt össze, elfojtott harag, düh, féltékenység tör a felszínre, miközben egyre mélyebb sebeket ejtenek a szereplők egymás szívén. E keserves érzelmek dúlását szimbolizálják a hétköznapinak tűnő, iskolába járó és családjukkal élő figurák alternatív énjei, akik a fájdalomból és szenvedésből építkezve tesznek szert természetfeletti erőkre, egy olyan elvarázsolt világban, ahol a szeretet rég elveszett, csak szenvedés maradt hátra.
Linkek: ANN (anime); BRS: Innocent Soul (My Anime List); YouTube PV (Supercell – Black Rock Shooter videoklip); AnimeAddicts (OVA); AniDB.net (eng); Black Rock-chan (manga); Black Rock Shooter: Innocent Soul (manga); Wikipedia (eng)
