Sakamichi no Apollon (TV-sorozat; 2012 és manga; 2007)
Minden új anime áradatban van egy-két olyan mű, ami a képernyő elé szegez, és igazi lelkesítő dózist lövell belém, ami hetekig kitart. Rajongásom tárgya egy már sokak által várt friss noitaminA projekt, a josei mangából adaptált Sakamichi no Apollon. Ez a zenés tünemény mindent ötvöz magában, amiért oda és vissza vagyok: 1960-as évek jazzes japán világa, egyenruhákkal, diáklázadásokkal. E miatt a gigászi adag retro feeling mellett teljesen Murakami Haruki, avagy másik kedvenc íróm, Mishima Yukio irodalmi valójában érzem magam. Mindennek a tetejében egy kis szerelmi kavalkád, tömény drámával is táncra kél benne, és a per pillanat 8. köteténél tartó képregényt se voltam rest felkutatni, hogy a spoilerezés közben megerősítsem: ez a kedvenc animém lesz az idén!
A gizda, a behemót és a kisasszony
Sokszor van, hogy a kedvenc animéimet irodalmi alkotásokhoz kötöm, főleg a kedvenc japán íróim a sztárok ezen a téren. Mostanság Murakami mellett megint rákattantam Mishimára is, aki pont a Sakamichi no Apollon idején élte pályafutásának fénykorát (no meg létezésének végét jelentő tragikus alkonyát 1970-ben). Az anime így a képzeletemben már annyiszor megszületett sajátos ’60-as évekbe csábított magával, a zene és közös zenélés vágya pedig csodás szimfóniába olvad egybe ebben a nosztalgikus történelmi egyvelegben. A főszereplők is azok a szerethető, de tipikus regényből kipattant lírai karakterek. Először ott van a főhős nyiszlett fiú, Nishimi Kaoru (Kimura Ryohei), aki tengerész édesapja munkája miatt váltogatja rendszeresen az iskolákat. Éppen új helyre érkezik különc él tanulónk, aki szótlan, mogorva arccal bukdácsol hátra az előítéletektől hemzsegő fiatalok élcelődő sugdolózásai közepette, amikor rátör a szokásos rosszullét. Hogy felfrissüljön, azonnal a tető felé veszi az irányt, itt azonban egy ördögien huncut figurával fut össze. Ő a nagydarab félisten, Kawabuchi Sentarō (Hosoya Yoshimasa), aki keresztet lóbál ugyan a nyakában, de felebarátjaival mégis könnyedén vívja az öklök csatáját. Modortalan nagyfiú, akitől mindenki félve menekül, de aki egy légynek se ártana igazán. Egyszerű, szegény családból származik, mégis van benne valami természetes életszeretet, bolondos vidámság, ami a hideg és zárkózott Kaoru szívét megolvasztja. Az első szerelem sem hiányozhat a felhozatalból, úgyhogy Kaoru első pillantásra beleesik Sentarō gyerekkori barátjába, a csinosan bájos Mukae Ritsukóba (Nanri Yuuka).
Az édes hármas alapanyag összegyúrva, már csak egy Kanno Yōko (Cowboy Bebop, Wolf’s Rain) nevével; – zongorajátéka is hallható az animében; – minősített jazz zenés összeruccanás kell a keleti fűszerkeverékbe, és kész is az önkereséssel, felnőtté válás kérdéseivel hadakozó fiatalok sztorija. Sentarō magányos flótásunk emellett egy amatőr jazz banda lelkes dobosa, és kellő rivalizálás, cukkolás után Kaoru lesz a banda zongoristája (egy jól nevelt young master esetében nyilvánvaló, hogy klasszikus zongoradarabokon nevelkedett). A gyerekek igazi buli hangulatot varázsolnak maguk köré, ha nézeteltérésük támad, azt is egy jó zenéléssel vezetik le – élvezet nézni azt, ahogy a birkózóbajnok, Sentarō, arcok helyett dobokat püfölve ad ki magából mindent, majd Kaorut is elragadja a hév, és együtt szárnyalnak a magasba egy olyan ritmuson, ami az igaz barátságban teljesedik ki. Egy jó barátság azonban nem mentes a féltékenységtől, ármánytól és romantikától.
A visszahúzódó és vékony Kaoru csodálja Sentarō férfias, izmos megjelenését (Mishima Egy maszk vallomásában ír pont egy ilyen kaliberű fiúról, mint Sentarō, és ez árnyalta számomra jobban a képet, hogy valójában mit is érezhet egy gyenge, beteges fiúcska egy kicsattanó izomember láttán). Azonban Kaoru észreveszi, hogy szíve hölgye, Ritsuko már évtizedek óta szerelmes nagy melákunkba (csak a célszemély igen vak, nézzük el neki,- az első szerelme egy galamb! volt). Amikor azonban belibben a képbe második szépségünk, a finom festőművész palánta, Fukahori Yurika (Endo Aya), tovább bonyolódnak az események. Sentarō beleesik a törékeny szépségbe, ezt Kaoru kis önzőségtől hajtva ki is használja. Bűntudat, fájdalom, keserűség – ez marad számukra.
Dráma, szerelem és a jazz mindenekfelett!
A szerelmi szálak végig egyre csak kuszábbá válnak, hiszen Yurika, Sentarō bandájának egyetemista macsójába, a trombitás Katsuragi Junichibe (Suwabe Junichi) zúg bele (hogy az együttes teljes legyen, a nagybőgőn Ritsuko édesapja játszik, aki egy lemezbolt büszke tulajdonosa). A viszonzatlan érzelmek, a titkok és egymás felé fordított álarcok rengetege kellően megható és érzelmes pillanatot csepegtet bele a vidám kacagástól könnyednek tűnő cselekménybe. Ráadásul két srácunk gyerekkora sem volt fenékig tejfel: Kaorut elhagyta az édesanyja, édesapja pedig csak csomagként adogatja kézről-kézre a szeretetéhes fiút, míg Sentarō nem tud szabadulni egy szomorú traumától. A manga alapján előre vetítem (az első két kötet angolul, a további hat japánul olvasható már), hogy tragédiák is jönnek majd a gondtalan szórakozás közepette. Az összetört és meggyötört szívek legjobb vigasztalója a jó barátok mellett, pedig maga a jazz zene. A jazz, az a klasszikus, érzelmes, mégis megnyugtató muzsika, amibe beleöntik szívüket, lelküket a fiatalok.
Anime vs manga
Az anime gyönyörű színeivel, érettebb megjelenítésekkel és kellemes szinkronhangokkal adja vissza a 2007-ben megjelent manga világát, ám a Sakamichi no Apollon tipikusan egy olyan eset, ahol az anime mellett érdemes olvasni a mangát is. Az eddig két köteten végigszáguldó anime első két részéből rengeteg plusz információ, belső gondolat kimaradt, pedig ezek fontos megfejtések lennének a mit-miért kérdésekre vonatkozva. A manga rajzolását (ami egyszerű, letisztult, a hátterek sokszor nem is láthatóak, de a karakterek minden képkockán csodaszépen megalkotottak) egyébként hűen követi az anime (hátterek természetesen itt részletesek, az egész animációt áthatja egyfajta művészi érzékenység az élénk, de szemnek kellemes színekkel), az rajzfilm előnye pedig a mozgás mellett a gyönyörű hangzásbeli megnyilatkozás. Mindenesetre a kettőt érdemes együtt fogyasztani, plusz, mivel még fut a manga, és ha ilyen iramban adaptálják, akkor várható, hogy alternatív befejezése lesz 12 rész után.
Az opening és az ending káprázatosak! Az opening gyönyörű animációval, repkedő hangjegyeivel mentes mindenféle giccstől, egyszerű, mégis légies, külön animációval feltünteti a szereplők jellegzetes tulajdonságait. Egyszerre vidám is, mégis van benne egy csöpp szomorúság, míg a Sakamichi no Melody című dal pörög YUKI-tól. Az ending már szomorkásabb, melankolikusabb dallamocska Motohiro Hatató, ki mély, de vékony hangján énekli az Altair című szerzeményt.
Szeretet és elszakadás fájdalmasan lágy ölén ringatózva
Milyen is a Sakamichi no Apollon röviden, de velősen? Bájos és megindító love sztori az első szerelmekről, serdülő fiatalok önkereséséről, ami a Nana, a Paradise Kiss és a Honey & Clover olykor vidám, mégis szomorkás hangulatát vetíti előre várható elválásokkal, tragédiákkal, a műfajhoz hű josei körítéssel ellátva. (Érdekes párhuzam, hogy az animét rendező Watanabe Shinichiro korábban a szintén jazz zenétől átfűtött, harcias Cowboy Bebopot is rendezte, míg a Paradise Kiss karakterdizájnere újra tollat ragadott, és most a Sakamichi no Apollonban kamatoztatja tudását.) Mindezt a fekete jazz zene mesteri hangzásvilága teszi teljessé, mint ahogy az a zseniális Me & the Devil Blues című mangában is megtörtént (erről írok már, mert lenyűgöző egy alkotás!). Ami a plusz, hogy most férfivá érő fiúk a főhőseink, de ugyanolyan érzelmes drámát várhatunk a történettől, mint a lányos központú elődöknél, plusz, érdekes beletekinteni a fiúk lelkébe, mert nem mindennapi látvány, ahogy például az örök bohóc Sentarō lefagy szerelme láttán!
Manga-borítók [nggallery id=266]
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=265]
Anime adatok
- Japán cím: Sakamichi no Apollon / 坂道のアポロン
- Angol cím: Kids on the Slope
- Rendezte: Watanabe Shinichiro (pl.: Cowboy Bebop)
- Eredeti történet: Kodama Yuki
- Eredeti karakterdizájn: Kodama Yūki
- Karakterdizájn: Yuki Nobuteru (pl.: Paradise Kiss)
- Zene: Kanno Yōko
- Megjelenés: 2012
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 12 epizód?
- Műfaj: hétköznapi történet, josei, romantikus, dráma, zenés
- Stúdió: Tezuka Productions, noitaminA, MAPPA
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); MyAnimelist (eng); Hivatalos honlap (jp); Wikipedia (eng); TenManga (angol fordítása a mangának); Baka-Updates Manga (infók)
